Ezúttal egy kedves Daalarna menyasszonyunk, Zsuzsi és kedvese, Tomi titkos történetét ismerhetitek meg 5 kérdés az esküvőről rovatunkban.

Hogyan ismerkedtetek meg és milyen volt a lánykérés?

Öt évvel ezelőtt a Csillagpont nevű református fesztiválon vettünk részt Mezőtúron, önkéntesként dolgoztunk mindketten. Tomi a fesztivál élőközvetítését biztosította, hogy a neten nézhessék az előadásokat és a koncerteket az otthonülők, vagy esetleg akik kíváncsiak a tengerentúlról is. Én pedig a regisztrációnál fogadtam az érkező fesztiválozókat, és adtam ki a karszalagokat. Tomi nálam regisztrált, én tettem fel a karszalagját, és tudtam meg róla egyből egy csomó személyes adatot, de ezzel persze nem éltem vissza. Tomi a többnapos fesztivál alatt rendszeresen vissza-visszajött a regisztrációs pulthoz, és mindig jót beszélgettünk, majd közös programokon is részt vettünk. Ezután egy csodálatos íve volt az ismerkedésünknek. Többször randiztunk, egyre több üzenetet váltottunk, ismerkedtünk, és nem ugrottunk egyből bele a kapcsolatba. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, és csak másfél hónappal később lettünk egy pár. Hasonló hitvilágunk és értékrendünk van, közös céljaink, fontos hogy egymás támaszai legyünk, biztassuk egymást a változásra, és ahogy Bagdi Emőke mondja, fújjuk egymásnak a passzátszelet, így csak idő kérdése volt, mikor köteleződünk el hivatalosan is.

Kicsit kevesebb, mint két év együttjárás után egy görögországi nyaraláson, a születésnapomon történt a lánykérés.

A párom előre eltervezte, még édesapámmal is megbeszélte az utazásunk előtt, de persze én semmit sem sejtettem. Naplementés tengerparti lánykérést tervezett, amit én teljesen keresztbe húztam, nem tudva hogy mire készül. Aznapra ugyenis kirándulást terveztem, és több mint 100 kilométerre elautóztunk a szálláshelyünktől. Gyönyörű helyen voltunk és azt találtam ki, hogy nézzük meg ott a naplementét, ahol vagyunk, és csak utána induljunk vissza a szállásra. A gyűrűt viszont Tomi a szálláson hagyta, nehogy véletlenül megtaláljam a kocsiban. Próbált rábeszélni, hogy menjünk előbb vissza, de ragaszkodtam, hogy maradjunk. Útközben újratervezett, és mikor este későn hazaértünk, azt mondta hirtelen, hogy menjünk le a partra. Erre én mondtam, hogy „Most? Ilyen későn ne, majd holnap”, de most ő ragaszkodott hozzá, és így lementünk a partra. Furcsálltam, és séta közben egy röpke gondolatom az volt, hogy talán most kérné meg a kezem. Aznap, amikor egy pici muffinon elfújtam egy gyertyát, azt kívántam, hogy kérje meg a kezem. Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan teljesül a kívánságom. A parton nyugágyakban feküdtünk, hosszasan beszélgettünk, jövőt terveztünk, és hirtelen letérdelt és megkérte a kezem.

Meghatódva elsőre annyit tudtam mondani, hogy „Most valóban ez történik?”, és utána természetesen igent mondtam.

Ha 5 szóval kellene jellemezned, milyen volt az esküvőtök?

Boldogsággal teli, jó hangulatú, fergeteges bulis, felejthetetlen és „duplázós”.

Mi volt a legemlékezetesebb pillanat?

Amikor elmondtuk az eskü szövegét egymásnak a templomban.

Mi volt, ami miatt a leginkább izgultál előtte?

A leginkább azon izgultam – azon felül, hogy mindenki érezze jól magát –, hogy tetszeni fog-e a ruhám, elsősorban a vőlegényemnek ,és persze a násznépnek, hogy szép leszek-e benne. Fontos szempont volt a választásnál, hogy kényelmes legyen, mert sokat fogunk táncolni, és emiatt izgultam is, hogy nem kell-e folyton igazítani, vagy külön figyelni rá. Minden álmomat és elképzelésemet felülmúlta a kiválasztott gyönyörű Daalarna ruha. Pár éve már nézegettem esküvői ruhákat, és egyszer elmentettem a telefonomba egyet, ami nagyon tetszett.

Amikor már az esküvőre készültünk, akkor jöttem rá, hogy az egy Daalarna ruha volt, és mindenképpen ilyen ruhát szerettem volna.

Nagyszerű élmény volt a ruhapróba, amire elkísértek a húgaim, az unokahúgom és édesanyám. Ebben a szalonban éreztem először, hogy igazán rám figyelnek. Azt gondoltam ezekről a szebbnél szebb ruhakölteményekről, hogy annyira kár, hogy valójában egyszer veszi fel valaki, és megfogalmazódott bennem, hogy lehetne egy olyan ruhám, ami már volt valakin – nem zavarna ez a tény egyáltalán –, és ezzel támogatom az újrahasznosítást, kisebb lesz az ökolábnyomom. Így találtam rá egy használt modellre, ami miatt elutaztam Sopronig, hogy felpróbálhassam, és tudtam hogy ez az, amiben szeretném kimondani az igent életem párjának. A ruhát ki szerettem volna egészíteni egy gyöngyös övvel, amit a Daalarna szalonban készítettek nekem. Mindig különlegesnek érezhettem magam, amikor a próbákra mentem. Pár héttel az esküvő előtt a Daalarna jótékonysági vásáron pedig sikerült a ruhához illő fátylat is megtalálni. A legjobb választás volt ez az álomruha, gyönyörű költemény, annyira szépnek éreztem magam benne, könnyen felvehető és hihetetlenül kényelmes volt, és persze mindenki csodálta.

Az esküvő óta továbbra is olvasom a Secretstories.hu-n megjelenő cikkeket, gyönyörködöm a legújabb kollekció ruhakölteményeiben, és arra vágyom, bárcsak minden évben egy-egy ilyen ruhában lehetnék egy napig.

Változtatnál valamin utólag, ha lehetne?

A rövid válasz az, hogy nem. Öt hónap alatt szerveztük meg, és szerintünk ennél nem kell sokkal több idő, legfeljebb az álomhelyszín lefoglalása miatt. Apró bakik persze voltak, ez természetes velejárója egy esküvőnek. Visszatekintve viszont úgy volt tökéletes, ahogy volt – mindkettő. A legjobb döntésünk, hogy a lagzit két héttel később megismételtük Erdélyben. Én ugyanis Erdélyben születtem, és sokan élnek ott a rokonságban és a baráti körünkben, ezért azt találtuk ki, hogy az ottaniaknak is szervezzünk egy lagzit, oda többen el tudnak jönni, mint több száz kilométert utazni Magyarországra. Újra menyasszony és vőlegény lehettünk egy napra, újra felvettük a gyönyörű ruháinkat, újra együtt ünnepeltünk a számunkra fontos személyekkel. A nagyszülői háznál vendégfogadást tartottunk, majd egy fergeteges lakodalmat egy étteremben, egy helyi zenésszel. A násznépből sokan mondták, hogy régen voltak ennyire jó lagziban, és ez a balmazújvárosira is igaz volt.

Hálával és boldogsággal gondolunk vissza mindkét napra, és minden évben kétszer fogjuk megünnepelni majd a házassági évfordulóinkat. 🙂

Esküvői szolgáltatók

Fotó: Trilite Studió , Ruha: Daalarna, Helyszín és catering: Hotel Kamilla Balmazújváros, Videó: Nászra Fel!, DJ: Rupa Zoltán – KaraokeOne, Hangosítás és fény: Audioberles.hu, Dekor: Kis Virág Balmazújváros , Csokor: The Fifth Season Budapest, Nyomdai anyagok: Polgári Sándor, Frizura és smink: Takaró Szulamit Makeup & Hair, Gyűrűk: Feil Ékszer, Torta: Kis Mandula Cukrászda Debrecen

Tetszett Zsuzsi és Tomi története? Olvass még több titkos történetet ide kattintva! Tanulságok, vicces történetek, megható pillanatok. A Secret Stories állandó rovata kíváncsi mindenki véleményére az esküvőkkel kapcsolatban. Akkor is, ha már túl vagy rajta, ha még csak szervezed, álmodozol róla vagy pusztán csak elmondanád a véleményedet. Lehetsz feleség, menyasszony, kislány, férj, vőlegény, nagymama, nagypapa, barátnő… Interjúalanyaink sem kivételek! Mindenkinek felteszünk 5 kérdést az esküvőről. Kövess minket az Instagram oldalunkon is!