Rovatunkban a hazai esküvőszakma legjobbjait kérdezzük a saját esküvőjükkel kapcsolatban. A Daalarna bemutatók állandó fotósa, Jaksa Tímea csaknem 15 éve foglalkozik esküvőfotózással, de még ennél is több ideje, immáron 24 éve boldog és büszke feleség. Ezúttal ő válaszolt 5+1 kérdésünkre. 

Balra Tímea és János 24 évvel ezelőtt, az esküvőjükön , jobbra pedig a 20. házassági évfordulójukon

1. Hogyan ismerted meg a férjedet?

Vasútállomáson. Egy novemberi vasárnap estén. Az egyetemre mentünk mindketten vissza. Kecskeméten látott meg, megkeresett a vonaton és a Tiszai Pályaudvaron szólított meg. Hat hónap után kérte meg a kezem, ami után egy évvel volt az esküvő.

2. Ha 5 szóval kellene jellemezned, milyen volt az esküvőtök?

Hagyománykövető, vidéki, vidám, egyszerű, örömteli. 

3. Mi volt a legszebb, legemlékezetesebb élményed az esküvőtökön?

Amit a férjem mondott az autóban az esküvőre menet. És ahogyan közben rám nézett.

4. Mitől féltél/izgultál a leginkább a nagy napon?

Ha izgulós lettem volna, nem tudom, eljutunk-e az esküvőig. Először a fodrászom (gyerekkoromtól ugyanaz) költözött el külföldre. Majd a kozmetikusom (akkoriban nem volt még sminkes külön) bezárta a szalonját. Akkor nagyon nekikeseredtem, amikor a pap, aki a szüleimet eskette, aki keresztelt, akinél konfirmáltam kiderült, hogy azon a héten van szabadságon és külföldön lesz.

Ahogyan elindultam az újonnan választott fodrászomhoz, egy kisebb, ámde anyagilag jelentős balesetben  megismerhettem a vőlegényét. Az, hogy a fotósunk nem ért oda a szertartásra, a férjét küldte maga helyett, volt a ráadás. Az életem során sokszor hoztam már nagy döntést hirtelen megérzés alapján. Ám ezek a „jelek” inkább csak egy jó kis anekdota alapot szolgátattak, valós félelmet nem generáltak.

Megvan a bája, mikor 21 évesen, szerelemből megy valaki férjhez. Nem gondolja, aggódja, izgulja túl a dolgokat.

Balra Tímea és János 24 évvel ezelőtt, az esküvőjükön , jobbra pedig a 20. házassági évfordulójukon

5. Volt nyitótánc? 

Sorolni tudnám a szokásokat, amelyek még akkoriban (24 évvel ezelőtt) nem voltak. Nem volt hivatásos fotós a szertartáson és a beállított képeken kívül. Nem volt nyitótánc, nem volt csokordobás, nem volt harisnyakötő eldobása, nem volt köszönetajándék. De isteni buli volt: hajnalig táncoltunk, világosban, mezítláb mentünk aludni.

+1. A saját esküvődből okulva mit tanácsolnál azoknak a pároknak, akik éppen házasságkötés előtt állnak?

Fogalmazd meg, számodra mi a legfontosabb és úgy esküvőzz, ahogyan ti leginkább szeretnétek. Én igazi nagy vidéki lagzira vágytam. 30 évesen más lett volna fontos, ahogyan a 20. házassági évfordulónkon is más volt már a fontos. Ha pedig kitaláltátok, ne vesszetek el a részletekben aznap. Ott már csak az érzések vigyenek: örüljetek mindennek, nevessetek, sírjatok, beszélgessetek, táncoljatok.

Ha majd sok év múlva ezeket a kérdéseket nektek teszik fel, ne a lényegtelen tárgyi dolgok feletti bosszankodás, hanem az jusson majd eszetekbe, ahogyan ott és akkor éreztetek, szerettetek, hittetek.

20. házassági évfordulós fotók: Szipli Tamás

Nézd meg ide kattintva a rovat korábbi interjúit az esküvőszakma legjobbjaival!