Talán a Daalarna rajongói közül is kevesen tudják, hogy Rubint Réka volt 15 évvel ezelőtt az egyik első menyasszony, aki Daalarna ruhát viselt a nagy napon. Rékával hűségről, tökéletességről és a Norbinak a napokban negyedszer is kimondott boldogító igenről beszélgettünk.
Kezdjük az elején. Hogyan ismerted meg Norbit?
2001 májusában ismerkedtünk meg, amikor is Norbinak, aki akkor már ismert fitneszedző volt, megtetszettem. Én még főiskolára jártam, gyógypedagógia nappali szakra és sokat dolgoztam az iskola mellett. Úgy éreztem, hogy csak egy skalp lennék neki és sem időm, sem energiám nem volt erre az egészre. Aztán addig-addig kerülgetett, míg végül 3-4 hónap múlva ajánlott nekem egy munkát. Roadshow-zni hívott és annyi pénzt ajánlott érte, amit nem kerestem akkoriban, úgyhogy elmentem vele egy három napos országjárásra. Szinte egész nap a kocsiban ültünk a sok utazás miatt és úgy éreztem, mintha ezer éve ismernénk egymást.
Elmondta, hogy szeretne nekem egy DVD-t készíteni. Mondtam, hogy ne vicceljen, túl drága mulatság, én pedig nem akarok tőle semmit, hagyjuk inkább.
Aztán egyre többet beszélgettünk és miután véget ért a közös munka, másnap elfogott egy hiányérzet. Ezek után egy klasszikus udvarlási folyamat vette kezdetét. Rózsacsokrokat és Lionel Richie számokból fordított idézeteket küldözgetett nekem, de semmi sem történt, még a kezemet sem merte megfogni. Egy hónapig udvarolt nekem így, amikor is a névnapomon, november 10-én elhívott vacsorázni. Én viszont azt mondtam, hogy már elígérkeztem a barátaimnak. Na ő ebbe belebetegedett és szerelmet vallott nekem SMS-ben, de nekem közben pont lemerült a telefonom. Ezek után én eldöntöttem, hogy oké, ha egy napig is tart, de próbáljuk meg. Másnap reggel, 2001. november 11-én reggel kimentem hozzá Szentendrére és még aznap délután odaköltöztem. Azóta egy pár vagyunk.
A lánykérés is ilyen szélsebesen történt?
November 20-án hazajött két Mexikóba szóló repülőjeggyel. 23 éves voltam és még sosem ültem repülőn. November 29-én indultunk, és az egyik este a szállodában megkérte a kezem. Az előbbiek alapján nem nehéz kiszámolni, hogy akkor voltunk 10 napja együtt.
Hogyan reagáltál?
Azt kérdezte tőlem, hogy elkísérném-e őt egy életen át és lennék-e a társa mindenben. Igazából fel sem fogtam, hogy ez egy lánykérés. Mondtam neki, hogy persze. Vettünk két indiánnyakláncot, az jelképezte a szerelmünket. Aztán a hazaérkezésünk után anyukám hívott az egyik reggel, hogy Réka, az egyik napilap címlapján az áll, hogy Norbi eljegyezte Rékát. Igaz ez? Én ránéztem Norbira, ő elmesélte hogy, felhívták, ő pedig őszintén elmondta, hogy megtalálta élete párját. 2002. szeptember 5-én volt az esküvőnk.
Ha jól tudom, gyakorlatilag éppen, hogy csak megalakult a Daalarna, amikor te már egy Benes Anita tervezte esküvői ruhában mentél férjhez. Hogyan is volt ez?
Igen, valóban így volt. Anita még nem volt ismert, amikor először találkoztunk. Az előző munkahelyén ismerkedtünk meg, ahova alkalmi ruhát készíttetni mentem és a tervezők közül Anita kezdett el velem foglalkozni. Itt kialakult közöttünk egy nagyon erős szimpátia. Már akkor beszéltünk róla, hogy szeretném, ha ő készítené majd az esküvői ruhámat is. Mikor pár hónap múlva szerettem volna egyeztetni vele erről, Anita már nem dolgozott azon a helyen, de én annyira ragaszkodtam hozzá, hogy mindenáron vele akartam megterveztetni a ruhámat.
Emlékszem, hogy egy pici lakásban, a Margit híd tövében fogadott. Levette a méreteimet, ami szerencsére azóta sem változott semmit és egy csodaszép, letisztult és egyszerű esküvői ruhát tervezett nekem. Azóta is mindig őt kérem fel, ha valamilyen eseményre vagyunk hivatalosak.
Az esküvői ruhádon kívül vannak még olyan Daalarna ruhák, amelyek nagyon emlékezetesek a számodra?
Volt egy tűzpiros, merészen dekoltált Daalarna ruhám, amit nem sokkal szülés után vettem fel egy gálára. Mindenhol címlapra került és Anita elmondása szerint utána nem győzte reprodukálni, mert utána mindenki olyan ruhát szeretett volna magának.
Ma is a bevállalósabb ruhák állnak közel a stílusodhoz?
Régen abszolút ilyen típus voltam, de az idő múlásával azért változik az ember ízlése. A húszas éveimben szerettem megmutatni magamat, ma már visszafogottabb a stílusom.
Milyen emlékezetes alkalmakon volt még Daalarna ruhád?
Norbival a második esküvőnkön, ami a nyolcadik házassági évfordulónkon volt. Ezt teljesen egyedül, néhány nap alatt szerveztem meg… 2010-et írtunk, épp a harmadik gyerekünket, Zalánt vártam és egy augusztusi délutánon autóztam Pestre, amikor eszembe jutott, hogy a szeptember 5-ei házassági évfordulónkra ki kellene találnom valami meglepetést Norbinak. Tudtam, hogy a férjemnek az volt a titkos álma, hogy egyszer kismamaként vezethessen az oltár elé, úgyhogy tökéletesnek tűnt az időzítés. Ráadásul az első esküvőnkön csak polgári szertartás volt, így az egyházi még váratott magára. A bökkenő csak annyi volt, hogy 10 napunk maradt az évfordulóig és ragaszkodtam ahhoz is, hogy meglepetés maradjon Norbi számára az esküvő.
Hogyan kivitelezted ilyen döbbenetesen kevés idő alatt?
Először is felhívtam Gönczi Gábort, hogy a zenekarával ráérnének-e az évfordulónkon. Nem értek rá, de az előző napra még szabadok voltak, úgyhogy le is fixáltuk azt a pénteki napot. Felhívtam a lajosmizsei tanyacsárdát, ami az egyik kedvenc helyünk, hogy lenne-e néhány szabad asztal náluk aznap estére. Szerencsére volt. Ezután felhívtam Anitát, hogy „Anitám, esküvő lesz és 10 nap alatt kellene elkészíteni nekem a ruhát, vállalod-e?” Kis hatásszünet után azt mondta, igazából nem leptem meg, már ismer annyira, hogy tudja, hogy az utolsó pillanatos ruhák mestere vagyok, úgyhogy persze, menjek be másnap és kitalálunk valamit. Akkor már semmi akadálya nem volt annak, hogy 10 nap múlva oltár elé vezessem a férjemet. (nevet)
Hogyan érted el, hogy ne derüljön ki számára, mire készülsz?
Azt mondtam neki, hogy az évfordulónkra menjünk el Sárvárra wellness-ezni egyet, de előtte be kellene ugrani Kecskemétre, mert lesz egy üzleti találkozó. Úgyhogy Norbi sportosan felöltözve elautózott Kecskemétre, én pedig nyugodtan tudtam készülődni. Norbi öltönyét is vittem magammal. Közben Norbiék kaptak egy hívást, hogy a partner mégis inkább Lajosmizsén várja őket, úgyhogy arrafelé vették az irányt. Amikor áthaladtak a városon, a templom előtt gyülekező tömegben Norbi felismerte a barátokat, rokonokat, köztük a saját édesanyját. Megálltak és amikor kiszállt, szétvált a tömeg és ott álltam én a templomajtóban, Lara koszorúslányként, Norbika koszorúsfiúként és szórták a rózsaszirmot. Mondanom sem kell, hogy Norbi zokogott. Csodaszép nap volt.
Ezek után azt hiszem, adja magát a kérdés: terveztek még újabb esküvőket vagy elég volt ennyi egy életre?
Volt egy harmadik esküvőnk is azóta, Las Vegasban. Persze az inkább poén volt, de az biztos, hogy emlékezetes marad.
Egyébként szeptember 5-én ünnepeljük a 15. házassági évfordulónkat, ahol újból fogadalmat kötünk és megint Daalarna ruhában leszek, természetesen.
Meg tudod fogalmazni, mi az, ami miatt ennyire hűséges vagy Anitához és a Daalarnához?
Anitával eleve nagyon különleges a kapcsolatunk, hiszen ahogy említettem, több mint 15 évre nyúlik vissza a kapcsolatunk. Mindig csodálattal néztem a munkáit és óriási örömmel tölt el, hogy a Daalarna ennyire kinőtte magát az évek során és szó szerint meghódította a világot. Számomra Anita példája is azt mutatja, hogy szorgalommal és kitartó munkával mindent meg lehet valósítani, merni kell nagyot álmodni és merni másnak lenni, mint az átlag. Én ugyanígy vagyok a saját brandemmel, az Alakreformmal.
Rólam általánosságban is elmondható, hogy akivel partneri kapcsolatban állok, az hosszú időre nyúlik vissza. Sok márkát csodálok a Daalarnán kívül, de van egy emberi és szakmai kötődésem. A stabilitás nagyon fontos nekem.
Amikor látom Anita sikereit, akkor mindig megosztom és gratulálok neki. Biztos vagyok abban, hogy az unokahúgomat, Rellát és a lányomat, Larát is elviszem majd a szalonba, ha egyszer esküvőjük lesz.
Mindig hangsúlyoztad, hogy klasszikus értékrendet valló jászsági lány vagy. Szerinted ez a tulajdonságod is erre vezethető vissza?
Igen, szerintem abszolút. Én nem akarok és nem is tudok más lenni. Azt vallom, hogy a mai világban akkor tudsz ember maradni és akkor számíthatsz más emberek támogatására, elismerésére is, ha tisztességes maradsz. Ez a legfontosabb érték számomra.
Manapság, amikor minden második házasság válással végződik, te negyedszer is kimondod az igent ugyanannak az embernek.
Igen és talán pont azért, mert tudom, hogy nem létezik olyan, hogy tökéletes házasság. Nincs olyan, hogy egy férfi és egy nő találkozik és 50 évig úgy élnek, hogy egy vita nincs közöttük. Aki így megy férjhez és erre számít, annak most mondom, hogy felejtse el.
A valóság az, hogy egy házasságban két vadidegen ember találkozik, akik nem ismerik még igazán egymást. Egy kapcsolat elején mindenki a tökéles énjét mutatja meg és sok-sok év alatt jönnek elő azok a minták, amelyeket a családból, neveltetésből hozunk. Amiben 18 évig felnőttünk és amit úgy hívnak: gyermekkor. Ezek a minták akarva-akaratlanul belénk égnek.
Nem létezik olyan kapcsolat, amiben ne jönnének elő ezek a problémák, de én azt szoktam mondani, hogy a problémák lehetőségek, hogy fejlődjünk általuk. Ahhoz viszont kell egy hasonló rezgés, energia és gondolkodásmód a két fél között, hogy a közös nevezőt mind a ketten megtalálják.
Nagyon sokan türelmetlenek, feladják és a másikra mutogatnak, holott szerintem nem a másikat kellene hibáztatni. Lehet, hogy mindössze arról van szó, hogy a másik csak le van maradva bizonyos dolgokban, és az egyik fél több tudással rendelkezik adott területen.
Tipikus mondat egy házasságban, hogy „mert te soha nem segítesz a gyereknevelésben”. Pedig lehet, hogy csak meg kellene neki tanítani, hogyan csinálja. Az én férjem apa nélkül nőtt fel, fogalma sem volt, mit kell csinálni egy csecsemővel. Azt kell mondanom, hogy Norbi 13 év után vált jó apává. Persze a „jó” is teljesen relatív fogalom, pontosabb úgy fogalmazni, hogy olyan apává, amilyet én elképzeltem. Én pedig olyat képzeltem el, amilyen az én apukám volt.
Norbi viszont, mivel apa nélkül nőtt fel, az anyját és a nagyanyját bálványozta olyan mértékben, amit sosem láttam otthon az apámtól. És most én kapom Norbitól ugyanezt a szeretet és gondoskodást. Szeretget, ölelget, csicsereg a telefonban, mind a mai napig. Boldog vagyok, hogy Larának emiatt teljesen természetes lesz majd, hogy egy pasi fiú udvaroljon neki minden nap. A fiaim imádnak bújni, kimutatják a szeretetüket, egyszer nagyon boldog lesz majd emiatt az a lány, akit választanak.
Ebből is látszik, hogy egy kapcsolatba mindenki hoz valami jót és mindenki hoz valami pici elmaradást. Attól lesz jó az a kapcsolat, hogy ezt az elmaradást egymást segítve tudják szintre hozni.
_________________
Benes Anita Rubint Rékáról:
„Rékában hihetetlen mennyiségű energia lakozik, az elmúlt 15 év alatt, amióta ismerem, mindig rengeteg teendője volt és óriási lelkesedéssel vetette bele magát azokba az ügyekbe, amelyeket fontosnak tartott, legyen az a családjával, a karrierjével vagy bármi mással kapcsolatos. Mivel nekem is három gyerekem van, pontosan tudom, hogy mennyi idő- és energiaráfordítást igényel ennek a menedzselése.
Valódi energiabomba. Sosem érkezett hozzám rosszkedvűen a szalonba, mindig tele volt ötletekkel és lelkesedéssel.Elképesztően erős nő, aki hihetetlen energiákat mozgósít és hagy maga után. Nem véletlen, hogy ő az egyik legismertebb fitneszedző Magyarországon, hiszen egyedülálló mértékben tud motiválni másokat. Egészen rendkívüli, ahogy a lendülete átragad a rajongótáborára és viszi őket is magával.
Réka volt a legelső ismert ember, aki szerette volna, ha én készítem el a ruháját az esküvőjére. Ő már akkor engem választott, amikor még csak nagyon kevesen ismerték a Daalarnát.
Néhány hónappal korábban hoztam létre a márkát, teljesen ismeretlen tervező voltam, ezért nagyon sokat lendített az ismertségemen, hogy Réka egy általam tervezett ruhát viselt élete nagy napján. Az a 15 évvel ezelőtti esküvői ruha évekig best seller volt a szalonban, sokan kerestek meg azzal a kéréssel, hogy olyan ruhát szeretnének viselni, mint amit Rékán láttak az újságokban. Meglepett, mekkora ereje van annak, hogy egy ismert ember a ruhámat viseli, pedig akkoriban még nem létezett a Facebook és az Instagram sem.
Az azóta eltelt évek alatt számos alkalommal öltöztettem Rékát. Amikor ruhát tervezek valaki számára, nem az a legfontosabb szempont, hogy én tervezőként miben szeretném látni őt, sokkal inkább az adott ember személyisége dominál és az, hogy mit szeretne kommunikálni magáról az adott eseményen vagy élethelyzetben. Számomra is nagyon emlékezetes az a merész, tűzpiros ruha, amit néhány héttel szülés után viselt egy nagy partin. Fontos volt számára, hogy azt kommunikálja a rajongói felé, hogy frissen szült anyukaként is lehet csinos és szexi egy nő. Máskor visszafogott, klasszikus estélyi ruhát kért tőlem az Operabálra vagy kismama esküvői ruhát az újabb boldogító igenre Norbival. Mindig öröm Rékának tervezni.”
Olvass még több sztáresküvőről ide kattintva! Még több interjú ezen a linken, valódi esküvői beszámolók pedig itt. Lájkold a Secret Stories-t a Facebookon is, hogy mostantól egyetlen cikkünkről se maradj le!
