Daalarna ruhában az Éden kertjében

Nyári Eszter Anna fotós, a Florizon Dekor tulajdonosa Klaudia és Szilágyi Réka esküvőszervező, gyönyörű közös alkotása a “We Were the Garden” nevet kapta. A koncepcióban a modern drapéria szoborszerű lágysága, a természet közelsége és három álomszép Daalarna ruha időtlen eleganciája azt az érzést kelti, mintha egy pillanatra visszatértünk volna az Éden kertjébe, ahol a férfi és a nő önmaguk tiszta egyszerűségében jelennek meg – minden sallang nélkül, mégis tökéletes harmóniában.

Vissza az Édenbe – amikor az egyszerűség válik a legnagyobb luxussá

A közös munka létrejöttéről, a fotózás hangulatáról, koncepciójáról a Daalarna menyasszonyi ruhák kiválasztásáról, Nyári Eszter Annát és a Florizon Dekor tulajdonosát, Klaudiát kérdeztük.

Hogyan illeszkedtek a Daalarna ruhák a fotózás koncepciójához, milyen érzelmeket szerettél volna kiemelni rajtuk keresztül?

Nyári Eszter Anna: Az egész fotózást a letisztultság és az egyszerű elegancia határozta meg. Tudatosan olyan ruhákat választottunk, amelyek első pillantásra visszafogottak, mégis van bennük valami különleges: egy gyöngysor a dekoltázsnál, az anyag lágy esése a derékon, vagy a finom textúrák játéka. Ezek a részletek adták meg azt az érzelmi többletet, ami igazán kiemelte a ruhákat.

A célom az volt, hogy a fotókon keresztül megmutassam:

az egyszerűség önmagában is lehet lélegzetelállító,

ha mögötte valódi érzelmek és természetesség húzódnak – mintha egy kicsit visszatérhetnénk az Éden kertjéhez, ahol a férfi és a nő minden sallang nélkül, tisztán és harmóniában jelennek meg.

Fotósként biztonságot ad amikor tudom, hogy egy menyasszony Daalarna ruhát visel

A három különböző ruha más-más hangulatot hordozott. Hogyan változott a fotózás dinamikája, amikor a menyasszony átöltözött?

Amikor elmentünk próbálni, a Daalarna csapata azonnal ráérzett, hogy mit keresünk és három ruhába szerettünk bele. Az első volt számomra a legkülönlegesebb: a légies anyag szoborszerűen simult Emese alakjához és szinte önmagáért beszélt – tiszta formájában is tökéletes volt.

A második ruha hasonló vonalat követett, de még finomabb, elegánsabb részletekkel, így a fotózás is intimebb, kifinomultabb hangulatot kapott.

A harmadik, A-vonalú ruha már egészen más energiát hozott: ez a darab megkívánta, hogy a fotók dinamikusabbak legyenek, így előkerült a vaku és bátrabban mozdultunk el az editorial stílus felé.

Volt olyan ruha, amelyik különösen inspirált téged a fények, a mozdulatlanság vagy az intimitás megörökítésében?

Számomra az első ruha volt az abszolút kedvenc. Tökéletesen ötvözte mindazt, amit a koncepcióban megálmodtam: a dekoráció lágyságát, a finom anyagok játékát és azt az eleganciát, ami minden sallang nélkül is önmagáért beszél. Ahogy Emese ebben a ruhában megállt, olyan volt, mintha egy élő szobrot látnánk –

egyszerre sugárzott belőle a nőiesség, az erő és a törékeny finomság.

sokszor éppen az egyszerűség teszi igazán különlegessé a pillanatot

Mit ad számodra a Daalarna menyasszonyi ruhákkal való munka fotósként – technikai kihívást, inspirációt, vagy inkább érzelmi többletet?

Megtisztelő számomra minden alkalom, amikor Daalarna ruhákat fotózhatok. Személyes kötődésem is van hozzájuk, hiszen a saját esküvőmön is egy Daalarna ruhát viseltem, és idén a Serenity Day-en is lehetőségem volt fotózni a kollekciót, valamint közelebbről megismerni a csapatot.

Fotósként biztonságot ad amikor tudom, hogy egy menyasszony Daalarna ruhát visel majd, mert ezek a darabok mindig illeszkednek az általam képviselt stílushoz. Egyben inspirációt is jelentenek: sokszor meghatározzák a fotózás hangulatát és stílusát is.

Mi volt az az érzés vagy gondolat, amiből megszületett ez a koncepció?

A kiindulópont a letisztultság és az elegancia volt. Egy esküvő egy életre szóló esemény, amit könnyű túlgondolni és túltervezni. Azt szerettem volna megmutatni, hogy sokszor éppen az egyszerűség teszi igazán különlegessé a pillanatot. Arra kértem a párt, hogy engedjék el a pózokat, merüljenek bele a jelenlétbe és legyenek teljesen önmaguk. Így születhetett meg az a harmonikus, nyugodt, mégis tökéletesen elegáns összkép, amit elképzeltem.

Mintha visszatértünk volna az Éden kertjébe, ahol a férfi és a nő önmaguk tiszta egyszerűségében jelennek meg – minden sallang nélkül, mégis tökéletes harmóniában.

Az anyag és a tér párbeszéde – nyugalom és harmónia minden apró részletben

Fontosnak tartottam, hogy a dekoráció ne legyen elnyomó, inkább lágyan egészítse ki a környezetet.

Milyen anyagokat, színeket, textúrákat választottál?

Florizon Dekor: Az alap koncepció a modern drapéria köré épült, mert számomra az anyag és a tér párbeszéde mindig meghatározó. A fehér, lágy esésű textilek légies könnyedsége hozta meg azt a vizuális csendet, amelyben minden részlet a nyugalmat és a harmóniát szolgálta. Nem egy konkrét szín dominált, sokkal inkább az anyag bősége és a textúrák finomsága.

Amikor először elképzeltem a koncepciót, az volt a célom, hogy a dekorációban legyen egyfajta szoborszerű jelenlét – valami, ami önmagában is megáll, mégis lágy és befogadó. Ez a kettősség teremtette meg a teljesség érzetét: mintha az anyagok egyszerre adnának biztonságot és szabadságot. Eszti munkája különösen fontos volt abban, hogy ez a vízió életre keljen – a képeken pontosan az a tisztaság és harmónia köszön vissza, amit elképzeltünk. A közös munka azért is volt gördülékeny, mert minden résztvevő ugyanazt az érzést látta maga előtt.

Hogyan tudtad a természetet és a helyszínt bevonni úgy a dekorációba, hogy a pár valóban része legyen a kertnek?

A kiindulópont maga a koncepció volt: letisztult, modern elegancia, bőséges anyaghasználat és finom részletek. Ehhez választottuk a helyszínt is, hogy a tér természetes módon illeszkedjen a víziónkhoz. Fontosnak tartottam, hogy a dekoráció ne legyen elnyomó, inkább lágyan egészítse ki a környezetet. Így a pár nem „belekerült” a kertbe, hanem annak természetes része lett – innen született meg a projekt neve is: We Were the Garden.

Milyen érezést szerettél volna átadni a díszítéssel?

Szerettem volna megmutatni, mennyi lehetőség rejlik önmagában az anyaghasználatban. Egy monumentális drapéria vagy egy lágy esésű asztaldísz már önmagában is képes hangulatot teremteni, és teljesen új dimenziót adhat egy esküvőnek.

Ugyanilyen fontos volt számomra az is, hogy formabontó csokrokat mutassunk be: egy leomló kála csokrot és egy kézzel készített, gyöngyös „csokrot”, amelyről sokan elsőre azt hitték, ékszer vagy fejdísz. Azt szerettem volna, hogy aki ránéz a díszítésre, érezze a mögötte húzódó gondolatot: a kreativitást, a kísérletezés örömét és azt a szenvedélyt, amivel dolgozunk.