Hónapokig követhettétek itt, a Secret Stories-on Kovács Dóri (vagy ahogy a közösségi médiából ismerhetitek, Chloe from the Woods) blogját, amelyben az esküvői készülődésének részleteit osztotta meg veletek. A nagy nap szeptember 14-én végre elérkezett, mi pedig az elsők között mutatjuk meg nektek a csodás képeket, valamint Dóri és Tomi gondolatait a nagy nap után, nem beszélve különleges Daalarna ruhájának kiválasztásáról. Íme a várva várt interjú – ilyen volt Kovács Dóri és Tokár Tomi esküvője!
Többször említetted már Dóri, hogy kislánykorod óta volt a fejedben egy körvonala az esküvőnek, és abban is biztos vagyok, hogy többször eljátszottatok már a gondolattal, hogy milyen lehet majd átélni a különlegesebb pillanatokat. Visszatekintve mit gondoltok, mennyire találkozik az elképzelés a valósággal? Úgy sikerült minden, ahogyan elterveztétek?
Tomi: Abban biztos voltam, hogy jól fog sikerülni az esküvő, de közben volt bennem egy kis nyomás azzal kapcsolatban, hogy mennyire tudom, tudjuk majd az elvárásokat abszolválni. A végére már hatalmasodik az emberben azzal az elvárással járó stressz, hogy mindennek tökéletesnek kell lennie, óriási bulit kell csapni, meg kell élni minden pillanatot, mindennek jól kell sikerülni – ez pedig sajnos képes egy olyan nyomást helyezni a párra, ami miatt az esküvő előtti izgatottság és készülődés már kezd egy kicsit túlzó és sok lenni. A végére persze volt egy prekoncepció, hogy milyen lesz a nagy nap, de ezt végül magasan meghaladta az, ahogyan sikerült. Sokkal jobban éreztem magam, mint ahogyan azt reméltem, és elfogultság nélkül tudom azt mondani, hogy ez volt a legszebb esküvő, amin valaha voltam. A násznép is hihetetlenül figyelmes volt, mindenkin látszódott, hogy azért vannak ott, mert szeretnek minket. Egész nap ott voltak mellettünk, beszélgettünk, jót ünnepeltünk. Ez volt életem egyik legboldogabb napja.
Dóri: Én jóval stresszesebb vagyok, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem izgultam túl az esküvő néhány részletét. Ettől függetlenül minden úgy alakult, ahogyan a nagy könyvben meg van írva. De teljesen igaz az, hogy villámgyorsan repül el ez a nap. Egyet pislog az ember, és már vége is.
Én körülbelül a levesnél veszítettem el az időérzékemet, utána már csak akkor eszméltem fel, amikor zártuk az estét.
A szervezés folyamatában több ponton érezhető volt rajtad, Dóri, hogy minden részlethez maximális gondoskodással és odafigyeléssel állsz, és minden területen arra törekszel, hogy tökéletes finomhangolást kapjanak az egyes momentumok. Eljött azért az a pont, amikor már te is elengedted ezt a maximalizmust, és nem izgultad túl, csak sodródtál a dolgokkal?
Dóri: Igazából nehezen. Most még eszembe jutnak olyan részletek, amiket szerettem volna, de már nem volt rá elegendő idő. Például amit csak lehetett volna, én fotón szerettem volna megörökíteni, de az idő szűke miatt priorizálni kellett ezeket a technikai részleteket. De igaza van Tominak abban, hogy ezeket el kell engednem; ami igazán fontos volt, azokat megéltük, és az emlékünkben megmaradnak.
Tomi: Ez azért érdekes, mert sokszor csak a fotókon keresztül őrzünk meg egy-egy emléket. Én például határozottan örülök, hogy egész este nem volt nálunk telefon. Minden pillanat az emlékünkbe égett, és utóbb azt nem egy fénykép kapcsán idézem majd fel, hanem pontosan látom majd a szemem előtt mindazt, ami akkor ott történt.
Dóri: Pont említettem is valakinek aznap, hogy nekünk tartalomgyártóknak milyen szokatlan, hogy nincsen nálunk a telefon. Amióta megkaptam az első mobilomat általános iskolában, nem volt olyan nap, hogy egy teljes napon keresztül ne lenne nálam. Most viszont gyakorlatilag csak a készülődésnél szólt róla a zene, utána viszont ott hagytam a szobában, és nem is érdekelt, hogy mi történik a külvilágban.
Nem akartam posztolni, Insta story-t készíteni, egyszerűen csak mi magunk akartunk megélni minden pillanatot. Ez hatványozottan igaz volt a ceremónia közben is: olyan volt, mintha csak mi ketten lennénk ott, mintha megszűnt volna körülöttünk a világ.
Pedig megerősíthetem neked, hogy nagyon sok olyan családtag, rokon és barát gyűlt körétek, akik meghatódva hallgattak titeket. Nekem különösen kedves emlék maradt a fogadalmatok, és az, amit mondtatok egymásnak. Sokan nehezen beszélnek ezekről, vagy a legtöbb vallomás kimerül egy „szeretlek”-ben, vagy egy szívecskés hangulatjelben. Ti miért tartottátok fontosnak, hogy ennyi ember előtt ígéretet tegyetek egymásnak? Különösen gondolok itt rád, Tomi, nyitásként meg is említetted, hogy szerelmi vallomást nem ennyi ember előtt szokott tenni a többség a párjának.
Tomi: Ezekről beszélni kell. Amikor azok az emberek vesznek körül életed egyik legfontosabb napján, akik a leginkább számítanak, és akik nagyon sokat tettek hozzá az életedhez – akár a magánéletben, akár karrierben –, akkor jó, ha egy ilyen fontos esküt előttük tehetsz meg. Arról nem is beszélve, hogy milyen jó érzés kimondani azokat a gondolatokat, amiket már rég tudsz, de ezúttal ilyen környezetben el is mondhatod a másiknak.
Dóri: A mai világban az emberek mindig mindenhová sietnek. Nem beszélgetnek, nincs idő átadni az érzéseiket. Szerintem viszont igenis fontos az, hogy megálljunk néha, és beszéljünk, elköteleződjünk és ígéretet tegyünk a másiknak.
Milyen gondolatok futottak át bennetek, amikor először megpillantottátok egymást?
Tomi: Én nagyon elérzékenyültem. Őszintén szólva ettől picit tartottam is, hogy vajon megmutatkozik-e majd az, amit érzek belül, úgy tudom-e megélni azt a pillanatot, ahogyan azt a helyzet komolysága megkívánja.
Végül meg is könnyeztem, mikor megláttam Dórit, olyan szép volt. Ő nekem minden reggel ugyanilyen csodálatos, de még sosem láttam ilyen gyönyörűnek, mint akkor.
Dóri: Nekem már az egy megfoghatatlan érzés volt, amikor apukám várt rám. Nehéz ezeket szavakba foglalni, nagyon megható pillanat volt. Amikor elindultam Tomi felé, azt éreztem, hogy minden értelmet nyer, és igazán kerek lett a világ.
A korábbi interjúnkban említetted Dóri, hogy még a fejed fölött lóg a dekoráció elintézése. Végül milyen koncepciót álmodtatok meg a nagy napra?
Dóri: A helyszínünk nagyon elegáns volt, ezt mindenképp szerettük volna ellensúlyozni egy természetközeli dekorációval. Igaz az alapvető gondolat már a helyszín kiválasztása előtt megvolt. Csakis zöld növényeket szerettem volna az első pillanattól kezdve, nem gondolkodtam színes virágokban, vagy harsány díszítésben. A végeredmény egy 16 oldalas prezentáció lett, amit elkészítettem a Le Til Kúriának; ebben 100%-ot kértem, amit ők 150%-ra teljesítettek. Annyira elégedett voltam mindennel, hogy mikor odamentem a helyszínre és megláttam, gyakorlatilag könnybe lábadt a szemem. Minden apró részlet tökéletes és kifogástalan volt. Mindehhez persze hozzájárult még a Natural Wedding Decor csodálatos kis plexi táblácskái, amit kifejezetten nekünk csináltak – ezek tették fel az i-re a pontot.
Na és mi volt a helyzet a menü kérdésével? Itt kell megjegyeznem, hogy régi vágyam volt egy szabolcsi esküvő, B közép rajongója vagyok a kicsi töltött káposztának. Az éjféli büfénél pedig minden kívánságom teljesült, ezt külön köszönöm. Persze akadt még jópár fogás, amit kiemelhetnék, a tradicionális lecsótól kezdve a kacsamájig. Mesélnétek nekünk kicsit a menüsorról és az elképzeléseitekről?
Dóri: Szerettük volna, ha a menü is kicsit olyan lenne, mint mi. Bennünk is megvan a klasszikus vonal hagyományos értékrenddel, ugyanakkor legalább annyira helyet kap a játékosság, a modern látásmód, ami mind tükröződött a menüben is. Ahogyan a kínálatba kerültek a magyaros, hagyományos ízek – például az újházi tyúkhúsleves, vagy a töltött káposzta –, úgy fért el mellette a kacsamáj bonbon csokoládéval körbe vonva, vagy például a lazac steak, ami csakugyan nem egy bevett fogás egy esküvői menüsorban. Ezentúl a helyszín az ételérzékenyekre is külön figyelmet fordított: mindenkinek a saját preferenciái szerint készítették el a vacsorát, aki arra igényt tartott.
Az esküvői tortánál is hasonló elvek mentén haladt a fő csapásirány?
Dóri: Két esküvői tortával készültünk, amelyek színvilágában a dekoráció hangulata tükröződött vissza. Az egyik egy háromemeletes torta volt, a másik pedig egy kisebb mindenmentes, amit azoknak a vendégeinknek készíttettünk, akik sajnos a hagyományos tortát nem kóstolhatták meg. Az ízeket illetően a túrós citromra, a málnakrémre, és a csokoládé kókuszra esett a választás.
Fel tudnátok idézni, hogy mi volt számotokra a legemlékezetesebb az esküvőtök napjából?
Tomi: Nekem az, amikor megláttam Dórit. Viszont kiemelhetném akár a buli részt is. Én nem szoktam sokat táncolni, főleg nem a család és rokonok előtt, de végig olyan felszabadultak voltunk, nem ünnepeltünk még soha ilyen jót.
Dóri: Számomra az volt a legemlékezetesebb, amikor Tomi felé sétáltunk apukámmal. A ceremónia volt az, amit a legteljesebben meg tudtam élni, életem legcsodálatosabb félórája volt az a szertartás. Emellett az első táncot is nagyon vártam, annak ellenére, hogy nem volt semmilyen betanult koreográfiánk. Sőt, Tomi egészen a táncig nem is hallotta a szám újravágott verzióját. Csak összeborultunk és dülöngéltünk. Nem tudom, hogy külső szemmel milyen volt, de nekem nagyon különleges emlék maradt.
Tomi: Vicces, hogy a táncot csak egyszer próbáltuk el a szám feléig a nappaliban, melegítőben.
A tánctudásotokról mindenesetre a későbbiekben is tanúbizonyságot adhattatok, szuper buli kerekedett az este végére, ami köszönhető volt a zenekar és DJ által biztosított szuper daloknak is. Milyen kiinduló oka volt annak, hogy mindkét szolgáltató képviselte magát a nagy napon?
Dóri: Az élőzenének mindig van egy különleges varázsa, amit mindenképpen szerettem volna az esküvőnkön előidézni. A Blooming triot egy budapesti étteremben hallottam zenélni, miközben Tomival vacsoráztunk. Nagyon jó jazz zenét játszottak, a leányzónak pedig elképesztő hangja volt. Már ott odamentünk hozzájuk, hogy elvállalnák-e az esküvőnket, és szerencsénkre épp szabad volt az a hétvégéjük. Az esküvő buli részére viszont egy egészen más stílusú zenét álmodtunk meg, amit DJ biztosított. Minden programpontnak volt saját zenéje, amihez én írtam meg a forgatókönyvet.
Akad olyan, amire már jobban ügyelnétek, ha elölről kezdenétek a szervezést?
Dóri: Most már egy órával előrébb tenném a vendégvárást. Minden tökéletes volt igazából az este folyamán, csak azzal volt nehéz előre kalkulálni, hogy ősz lévén mikor megy le a nap, és fogy el a természetes fény.
Elárulnál pár részletet a ruhádról Dóri? Tomi, neked hogyan tetszett ez az egyedi tervezésű Daalarna ruha?
Dóri: Nagyon egyedi elképzeléssel látogattam el Anitához még tavaly októberben. Ekkor összegyúrtuk a kettőnk elképzeléseit, ebből született meg egy nagyon különleges, hosszú uszályos sellő fazonú ruha, ami teljes mértékben én vagyok. Az volt a legjobb benne, hogy ami előnyös volt rajtam, azt kiemelte, ami kevésbé, azt eltüntette. Elképesztően csodálatos volt, ha létezik a nagybetűs álomruha, akkor ez volt az.
Tomi: Ezzel csak egyetérteni tudok. Sok esküvői ruhát láttam már a munkám során, de ilyen szépet még soha. Dórit ismerve tartottam attól, hogy majd picit túlzásba esik, de végeredményben tökéletes ruhát választott. Merész volt, de közben mégis nagyon elegáns és különleges.
Dóri: Mindenki azt mondta, hogy ilyen gyönyörű menyasszonyt még soha nem látott.
Ha most visszagondoltok az elmúlt hónapokra, milyen tanulság fogalmazódna meg bennetek, amit tanácsként megosztanátok más párral is?
Tomi: Az egyik legfontosabb szerintem, hogy olyan vendégeket hívjanak el az esküvőjükre, akik őszintén szeretik őket. Nekünk nagyon nagy szerencsénk volt ezzel. Nem mondom, hogy mindenki megállás nélkül bulizott az utolsó pillanatig, de nem is ez az, ami megmutatja, hogy egy esküvő jó-e vagy sem. Viszont ott voltak velünk végig, érdeklődtek, beszélgettek, szerettek minket. Ne essetek abba a hibába, hogy valakit csak azért hívtok el, mert azt illik. Egy nem tökéletes násznép nem tud tökéletes esküvőt előteremteni, hiszen ők talán pont ugyanannyira kellenek hozzá, mint a pár. Ők teremtik meg az egész hangulatát, tőlük lesz az esküvő olyan, amilyen.
Dóri: Nekem az volt a legtanulságosabb – és amit egyben a többi menyasszonynak is javasolnék –, hogy szerintem segítség nélkül ne vágjanak bele egy nagyobb esküvő megszervezésébe. Annyi apróság van, amit akár ott aznap is intézni és vezényelni kell, hogy nem biztos, hogy azokat a menyasszony vagy a családja gördülékenyen el tudja látni. Az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy majd ők úgyis el tudják látni ezeket a feladatokat, amely persze igaz is lehet – viszont akkor a pár egy percig sem tudja jól érezni magát, mert végig azzal lesznek elfoglalva, hogy mit kell még elintézni, kit kell még kifizetni. Nekik viszont ilyenkor az a dolguk, hogy hátradőljenek, és jól érezzék magukat.
Kovács Dóri és Tokár Tomi esküvője – A szolgáltatók:
Kovács Dóri ruhája - Daalarna – Benes Anita, Gyűrűk - NIKO Ékszer, Fotó - David Kis Photography, Videó - JB Studio, Helyszín, catering és dekoráció - Le Til Kúria, Biri, Plexi táblák - Natural Wedding Decor, Zenekar - Blooming Trio, DJ - Show 4 You, Ceremóniamester - Borbás Viktor, Szertartásvezető - Vásárhelyi Petra, Tokár Tomi öltönye - Digel
Olvassátok el ide kattintva a Kovács Dóri és Tokár Tomi esküvője előtti interjúnkat. Ide kattintva pedig Dóri 4 részes Secret Stories blogját találjátok, amelyben rengeteg hasznos tanácsot oszt meg az esküvőszervezéssel kapcsolatban. Te is szeretnél egy hasonló ruhát, mint amit Dóri viselt? Kérj időpontot a Daalarna szalonba ezen az elérhetőségen.
