A Daalarna csapata is ellátogatott a Magyar Menyasszony kiállításra, amely az elmúlt 500 év esküvőit szemlézi a nők társadalmi helyzetének alakulásán keresztül. Most munkatársaink élményeiből válogattunk – ők mesélnek nektek a kiállítás legemlékezetesebb momentumairól. Ne feledjétek, hogy egész májusban Daalarna-hónapot tartanak a kiállításon, amelynek alkalmából még egy szuper nyereményjátékban is részt vehettek.
A mesés pártafal
„Nagyon jól fel volt építve a kiállítás. Remek ötlet volt egy rövid történetben bemutatni a híresebb párokat. Az is tetszett, hogy a ruhákhoz is volt egy rövid leírás, volt külön történetük. Nagyon jó volt látni így egyben, hogy az évek során miként változott a divat, a menyasszonyi ruha stílusa, színe, hogy változott meg a jelentése, mit jelképezett régen maga a ruha. A kedvencem a pártafal volt, imádtam. Nagyon jó ötlet volt a végén a párták próbálgatása. Rengeteg munka lehetett benne, míg megvalósult ez a projekt. Különleges élmény volt, hogy maga a szervező, Simonovics Ildikó vezetett körbe és mesélt nekünk.” (Kühár Adrienn)
Élmény volt Simonovics Ildikót hallgatni
„Csodálatos élmény volt, hogy a Daalarna csapatával részt vehettünk a Magyar Menyasszony kiállításon, hiszen minden hónapban Daalarna ruha is szerepel a kiemelt kiállított darabok között. Külön megtiszteltetés, hogy maga Simonovics Ildikó tartott egy családias hangulatú tárlatvezetést a csapatnak, régóta rajongója vagyok munkásságának. Nagyon meghitté varázsolta az élményt, hogy minden történetről úgy mesélt, mintha személyesen ismerné annak minden szereplőjét, hiszen több éves projekt volt ennek a kiállításnak a megszervezése. Igazán izgalmas érzés volt az akár több száz éves ruhákat, kiegészítőket testközelből megcsodálni, a különböző népszokásokat megismerni. Különösen tetszett, hogy a kiállítás nem különböztet meg rangot, vallást, kort, mégis minden női szereplő és történet egyedülálló. Mindenkinek szívből ajánlom!” (Kosztyu Nikolett)
Mintha egy labirintusban járnánk
„Nekem nagyon tetszett a labirintusszerű elrendezés, ahogy haladtunk végig a kiállításon. Segített fókuszálni az ott kiállított tárgyakra, történetre, mert nem vitte el másfelé a figyelmem. Mindez nagyon látványosan, stílusosan, frissen elrendezve. Érdekes volt, ahogy bemutatta két pár szerelmi történetét egymás mellett 1915-ből és 2015-ből, hogy milyen volt régen és milyen most, napjainkban a randevúzás: esküvő a háborús körülmények között és ismerkedés a Twitteren keresztül, tengerparti esküvővel. Legnagyobb kedvenceim az aranyszínű, félköríves, a falra mozaikszerűen felszerelt menyasszonyi fejdíszek voltak gyönyörűen bekeretezve, ami az otthonuk falát díszítette annak idején. Nagyon látványosak voltak így együtt.
A ruhák is nagyon érdekesek voltak. Egy időutazás volt, személyes, egyéni élettörténetekkel tarkítva. Külön élmény volt, ahogy ezt Simonovics Ildikó divattörténész, a kiállítás megálmodója mondta el nekünk. Érdekes részleteket tudtunk meg. Személyes tapasztalatairól is mesélt, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie időnként, akár a ruhák rekonstrukciójával.
A labirintus végén egy látványos lakodalmi asztal várt, ami szinte a végtelenségbe nyúlt a tükrös fal miatt. Érdekessége, hogy lakodalmi jeleneteket láthattunk mozgóképeken a tányéron és poharak belsejében tükröződve. Ez is nagyon látványos volt.” (Trenka Szilvia)
Különleges nők élettörténetei
„Engem a kiállításon három rész is lenyűgözött. Általában sokat olvasok női sorsokról a történelemből, így különösen izgalmasnak találtam azt a termet, ahol különleges nők esküvői és élettörténeteit ismerhettük meg. Az a terem önmagában felért egy emlékezetes kiállításélménnyel, órákat tudtam volna még ott eltölteni.
A második olyan rész, ami megdöbbentett, az a hatalmas fal volt teli esküvői ereklyékkel. Azt hiszem, ha csupán egy-egy ilyen bekeretezett mirtuszkoszorút, szalagot, képet, emléket megőrző képet láttam volna, nem lett volna ilyen nagy hatással rám. Mivel egy plafonig érő falon gyakorlatilag az egész látóteret ezek a képek foglalták el, fantasztikus látványt nyújtottak.
A harmadik csodálatos részlete a kiállításnak, az a menyasszonyi népviseleteket bemutató rész volt. Láthattuk, hogy a különböző ruhákon megjelenő színek és minták hogyan mesélték el, hogy a ruha viselője melyik tájegységen és milyen anyagi körülmények között élt. Ezek a viseleti darabok gyönyörűen mutatták be azt is, hogyan hatott rájuk, hogyan befolyásolta őket a polgári viselet és a gyári textilek megjelenése. Nekem külön öröm volt látni, hogy egy sváb nemzetiségi esküvői viselet is helyet kaphatott például a kalotaszegi vagy matyó ruhák mellett. A női népviseletek fontos részlete a sok alsószoknya, ezen a kiállításon ez is gyönyörűen látszódott, hiszen a térben egészen magasan is voltak elhelyezve viseletek, jól mutatva a szoknyák rétegződését.
Örültem, hogy a különböző részlegeken dolgozó kollégákkal együtt, egy csapatként vehettünk részt a kiállításon, jó volt közösen eltölteni néhány órát.” (Strack Orsolya)
A szépség különböző dimenziói
„Káprázatos érzés volt végigsétálni a kiállításon és látni sok-sok különböző nő fotóját, elolvasni életük legmeghatározóbb szakaszának egy darabkáját. A vizuális látvány előtérbe helyezte a női energia és lét fontosságát, megismertük a szépség különböző dimenzióit és az egyes korszakokra illő öltözködés stílusjegyeit. Az esküvői ruhák térben való elhelyezése és bemutatása érzékeltette, hogy a női formák hogyan változtak és harmonizáltak időről időre. Végül a kiállítás végéhez közeledve egy igazán látványos falhoz érkeztünk, amin házaspárok esküvői képei virtuálisan potyogtak elénk, mintha csak egy családi gyűjteményt nézegetnénk. Az utolsó terembe lépve pedig interaktív módon felpróbálhatók díszes fejdíszek, így a látogató is az időutazás részese lehet. Megtisztelő élmény volt, köszönöm! (Schuster Hanna)
Sokszínű házasságok
„Már csak a magyar kulturális örökség miatt is érdemes megnézni, amit a magyar menyecske, a népi viseletek, párták és Sissi menyasszonyi ruhája képviselnek; de ami számomra különösen tetszett, hogy a bemutatott házasságok története mennyire érdekes és sokszínű volt. Engem elsősorban a viselettörténet és a divat alakulása érdekelt a kiállításon, mégis leginkább azt hoztam haza magammal, hogy mennyire szerencsések vagyunk ma, hogy szerelemből házasodhatunk.” (Ballai Nikolett)
Az egész kiállítás elvarázsolt
Nekem az egész kiállításon több kedvenc részem volt. Imádtam azt, amikor lelógó papírra írtak különböző nyelveken ehhez kapcsolódóan szavakat, vagy hogy Sziszi ruhájából egy jókora darabkát láthattunk – nekem ő a kedvenc történelmi személyiségem. De ami a legjobban elvarázsolt, az az a része volt a kiállításnak ahol különböző szerelmi történeteket mutattak be egészen régről, napjainkig. A szerelem nagyon sokszínű, és más mindenkinél, szerintem ezt jól szemléltette, és jó volt ezekről olvasni. Habár régen nem elsősorban szerelemből házasodtak, azért több ilyenről is olvashattunk, ahol mindenek ellenére is szerelmesek lettek. Engem nagyon elvarázsolt az egész kiállítás! (Ocskai Anett)