Tóth Vera és Pauli Zoltán szerették volna a számukra legkedvesebb helyen, Palkonyán, a dombtetőn kimondani a boldogító igent, de az extrém augusztusi időjárás közbeszólt, így az esküvő előtt két nappal újra kellett szervezni mindent. Benes Anita pedig ugyan sok sztárnak készített már esküvői ruhát, ilyen még vele sem történt: nem csupán a ruháért felelt, de a Daalarna Gardennel megmentette a nagy napot is. Exkluzív interjú az énekesnővel.
Pontos elképzeléseid voltak az esküvőt illetően?
Egy hegytetőn szerettük volna tartani, kicsit toszkán jellegű lett volna. Akárcsak az olaszoknál, a 100 fős vendégsereg nálunk is egy nagy, hosszú asztalnál, ült volna, amit gyönyörűen kidekoráltunk volna, tele gyertyákkal. Mi rendezvényeket is szervezünk, így nem volt ismeretlen a terep. Éppen ezért elég flottul megterveztük az egészet Palkonyára. Azért is kezeltük lazán a helyszínkérdést, mert ebben az időszakban nem szokott ott esni az eső. Legalábbis az elmúlt 20 évben. Néha egy-egy zápor előfordult, de most napokkal előtte is esett az eső, és nem lehetett már úgy felmenni a hegyre, ahogyan szerettük volna. Bútorokat kellett volna pakolni, és ugyan talonban volt egy sátor is, de ebben az esetben nem működött volna. Egyébként nem is szerettem volna sátrat, mert ugyan tudom, hogy ma már nagyon szépen meg lehet csinálni egy sátras esküvőt is, de elvette volna a panorámát, a kilátást a hegytetőről.
Nem lett volna az igazi. Nálunk lent viszont nem fértünk volna el ennyien.
Mikor tudatosult benned, hogy sürgősen kell egy B-terv?
Szerda reggel hívtam Benes Anitát, hogy nagy szükségem lenne a segítségére. Tudtam, hogy le kell fújnunk az esküvőt, ha ő nem segít. Életem végéig hálás leszek neki, mert szerda este már jött is a válasz, hogy tarthatjuk a Daalarna Gardenben, ami hivatalosan csak jövőre nyit ki, így az idei évre – nagy szerencsénkre – még nem szerveztek oda esküvőket.
Akkor el is engedted a nehézségeket, vagy azért ez utána is dolgozott benned?
Nagyon szerettem volna, hogy tökéletes legyen. Ugyan mindig a menyasszony és a vőlegény a legfontosabb, de ez egy nagyon speciális helyzet volt. Anitáék nem éreztették velem, hogy elvárják, hogy vigyázzunk a Daalarna Gardenre, de nekem nagyon fontos volt, hogy ezzel is megháláljam azt a sok segítséget, amit kaptunk tőle és a férjétől.
Akkor nyugodt pillanatoknak nyoma sem volt a véghajrában?
A belelazulás azért nem működött, mert az utolsó másfél-két napban kellett gyakorlatilag újra megszerveznünk az esküvőt. Asztalt és székeket, szerezni, új stábot hívni. A birtok stáb más lett volna, de most Budapestről is kellettek nekünk emberek. Dekor szempontból sem volt ez egyszerű, mert aki ezért felel, megnézte a Daalarna Gardent, és egyértelmű volt, hogy ez nem a hegy teteje. Ő is újra vásárolt mindent, teljesen a nulláról kellett terveznie. Vissza kellett finomítania az egészet, és le a kalappal előtte, hogy ezt megcsinálta.
Mikor nyugodtál meg?
Amikor szombat reggel átmentem, és átvettem a bútorokat a Daalarna Gardenben. Amikor megláttam, hogy tökéletesen beleillik az enteriőrbe, amit hetekkel ezelőtt megrendeltünk, akkor azért megnyugodtam. A párom is felhívott, hogy rendben van az ital és az étel is.
És hogyan telt az utolsó estétek?
Előző este a rossz idő miatt lemondták a koncertemet, így egyedül töltöttem, nyugalomban. Elmentem a boltba, vásároltam sajtokat és gyümölcsöket a stábnak, azoknak az embereknek, akik majd velünk készülnek a helyszínen. Úgy terveztem, hogy eszegetünk, pezsgőzünk, elengedjük magunkat. Mikor hazaértem, töltöttem egy pohár vörösbort, leültem a kanapémra, és csak voltam. Reggel felkeltem, nyugodtan megreggeliztem.
Csináltam egy kis énidőt, és ez annyira jólesett. Csak én voltam meg a cicám. A párom is egyedül volt aznap éjjel, ahogy kell: az esküvő előtt a legény és a leány külön voltak.
A stábban régi ismerősök kaptak helyet? Mesélj kicsit a hajról és a sminkről!
Két elég nagy névvel dolgozom minden nagyobb megmozdulásomon, koncerten, címlapon: Sári Kata és Jónás Kata vannak velem. Egy gond volt, hogy ők már nem vállalnak menyasszonyokat, de az volt a nászajándékom tőlük, hogy itt is velem voltak. Előre megbeszéltük, mit szeretnék, és mindenki tudta, mit kell tennie, nem volt mitől félnem.
Ha jól tudjuk, ezen a napon nem csupán te viseltél Daalarnát.
Három kis koszorúslány volt, főleg babák, akik az én ruhám kicsinyített mását kapták meg. Ugyanazzal a masnival a vállukon, egyszerűen imádtam, annyira megható volt.
De valószínűleg Zoli a te ruhádra volt a legkíváncsibb!
A bevonulásom meseszerű volt. A legjobb barátom elénekelte Whitney Houstontól a Greatest Love of All-t, ami a kedvenc dalom. Arról szól, hogy mindenkinek a legnagyobb szeretet és szerelem az, amit meg kell, hogy találjon, de az csak akkor megy, ha az ember rendben van. Nekem ez egy nagy pillanat volt. Megtalálni azt, akivel becsüljük és tiszteljük egymást, nem volt egyszerű. Mi a helyzet ellenére is olyanok voltunk az esküvő előtti héten, mint egy tinédzser pár. Annyira meghitt volt az egész, hogy nem is baj, hogy így történt.
Nagyon hálás vagyok Benes Anitának, neki köszönhetjük, hogy végre révbe értünk. Ha nem mehetünk a Daalarna Gardenbe, akkor le kellett volna fújnunk az esküvőt. Nem volt más opció. Ha elmaradt volna, lett volna egy olyan üresség bennünk, ami nem tudom, milyen irányba fordulhat el. A sok éves megpróbáltatásnak, önismereti tréningnek, tapasztalásnak volt ez az ünnepe.
Egy hangos szó nem volt az 5 év alatt köztünk. Ebben az igenben nagyon sok kínlódás volt. Nem a kapcsolatunkban, hanem külön-külön.
Akkor Zolinak is sikerült megélnie ezt az időszakot?
Zoli egy nagyon zárkózott ember, de valahogyan ebben a miliőben és történetben nagyon ki tudott bontakozni. Egy új Zolit láttam. Pedig nyilván nekem azért megnyílik, de nem gondoltam volna, hogy ennyire, mert ez nem jellemző rá. Ez is egy külön csoda volt. Amikor odamentem az oltárhoz, azt mondta, hogy “Drágám, maga mennyire gyönyörű”! Ez annyira jó érzés volt. Láttam rajta, hogy majdnem elsírta magát. A ruha, a smink, a haj hihetetlen volt így együtt.
Pedig megtalálni a ruhát nagy feladat. Neked konkrét elképzelésed volt?
Anita évek óta készít nekem ruhákat a fellépésekre, így nagyon jól ismeri a testemet, tudja, mi áll jól nekem. Tudta, mit kell eltüntetni, mit kell kiemelni. Nem volt konkrét elképzelésem, csak Anitával nézegettük a képeket, a kollekciókat. Ezeken a fotókon 34-es modellek vannak, ezért kell a segítség, mert ő pontosan tudta, melyik hogyan állhat majd rajtam.
Aztán egyszer csak a papírról életre kelt az elképzelés…
Amikor megláttam magam az első ruhapróbán, majdnem elsírtam magam. Attól rettegtem, hogyan fogok kinézni egy hatalmas, világos esküvői ruhában. Amikor megláttam magam (pedig akkor még pár kilóval több is voltam), azt éreztem, hogy én is tudok szép lenni. Hiszen amikor évek óta a testeddel küzdesz, lefogysz, próbálod tartani, és az egész életed arról szól, hogy egyes újságok szerint ronda és kövér vagy, ezt pedig megkapod a környezetedtől is, az trauma, trauma, trauma.
Így amikor megláttam, csak hálát éreztem.
Volt, hogy másfél órán keresztül alakította rajtam Anita a ruhát. Én meg ott álltam fehérneműben, ami alapvetően nem lenne komfortos, még otthon sem csinálok ilyet, de ott biztonságban éreztem magam. Ez az egész ruhakészítési folyamat levetette velem egy csomó gátlásomat. Nemcsak az volt, hogy lett egy ruhám, amiben szép vagyok. Meg kellett tanulnom kezelni ilyen helyzeteket, és rájöttem, hogy sok negatív gondolat a testemmel kapcsolatban igazából csak bennem létezik.
Akkor ez egy különleges kapcsolat Benes Anitával…
Azt éreztem, hogy van két brand, amik találkoznak. Egész életemben azért nélkülöztem a szakmámban, és nem építettem fel helyette három budai villát, mert mindig a minőséget hajtottam. Úgy érzem, Anita is pontosan ugyanígy van. Az az igényesség, az az elegancia, az az anyaghasználat, az a trendkövetés, egyediség amit belevisz a ruháiba, na azt próbálom én is a zenémmel közvetíteni. Ha két ilyen ember találkozik, megnyugszanak egymás mellett. Az ilyen embereknek segítenie és támogatnia kell egymást.
Talán te is segíthetsz az embereknek ezzel a tündérmesével.
Az emberek szeretik, ha tudnak táplálkozni a pozitív sztorikból, reményre lelnek, hogy nekik is lehet nagy szerelem az életükben. Ha volt egy lány, aki 50 kilós túlsúllyal élte az életét, majd megtalálta a sármos Pauli Zolit, aki nemcsak jó pali, de ennyire jófej is, és úgy van rendben, ahogyan van, sőt, ez a lány még le is fogy 50 kilót, akkor ez reménysugarat ad a többieknek is. Ad egy töltetet az embereknek, hogy ők is meg tudják csinálni.
De azért ennél többet nem nagyon mutattok a szerelmetekből.
Mi direkt így alakítottuk, hogy túl sok mindent ne mutassunk meg. Én a színpadon kívül nem is igazán szeretek szerepelni. Zoli szintén, ő is csinálja a feladatát. Van egy mottónk: „Táplálékot adunk testnek, léleknek.” Összekötöttük a zenét a gasztronómiával. A táplálék az étel a testnek, a zene meg a léleknek. Ha szeretettel főzöl, abba is beleteszed a lelked is, ugyanígy egy dalba.
Mennyire szóltatok bele a saját területetekbe az esküvőn?
Én mindenképpen DJ-t szerettem volna, mert nagyon sok stílusról beszélünk egy esküvő esetében. De volt vonósnégyes is, nekik is ez volt a nászajándékuk. Az is lenyűgözött, hogy a legjobb barátom Mujahid Zoli is énekelt. A gitárosom lekísérte a fiúk bevonulását, a zongoristám lekísérte a bevonulásomat. Voltak szándékos kapcsolódási pontok. A vonósnégyes például a vendégek bevonulása alatt a húgom “Szeretni jöttem” című dalát játszotta. Ez is tudatos döntés volt, hogy csendüljön fel egy dal Gabitól.
A fogadalmat úgy mondtuk el, hogy Zoli az “Én leszek” című dalból elmondott két mondatot, amit én énekelve folytattam, azt is a zongoristám kísérte le. Nagyon gyors volt, 15-20 perc, de nem akartuk nagyon húzni. A lényeg volt csak, de az anyakönyvvezető ránk formálta az egészet, és minden rólunk szól. Az ételekkel kapcsolatban Zoli volt az, aki saját igényszintje szerint eldöntötte, milyen fogásokat szeretne, úgyhogy ő is maximálisan kivette a részét belőle.
A bulin is zenéltetek?
A lagzin nem volt már semmilyen éneklés, semmilyen kötelező program. Sem vőfély, vagy ceremóniamester. Mi ezt úgy akartuk, hogy mindenki azt csinálja, amihez kedve van. Mi inkább a ceremóniát akartuk meghitté tenni, utána engedje el magát mindenki. Menyasszonytáncot sem kértem, de azért egy kis mulatós blokkot engedtem, ott mindenki nagyon nevetett, táncolt, engem is csak-csak befogtak egy menyecsketáncra. Utána volt töltött káposzta, hiszen az éjféli evést nem szerettük volna kihagyni. Ehhez egy helyi mezőgazdász adta az alapanyagokat, ez falun így megy. Próbáltuk a tradíciót és a modernitást ötvözni.
Ezen a napon akkor tényleg mindenki, mindent megtett, hogy tökéletes legyen.
Minden embert, aki ott volt, nagyon szeretünk. Egyszerűen boldogok voltunk ettől. Sőt, akik kimozdíthatatlanok, a két nagymamám, akik 80 felett vannak már, ők is ott voltak. A család olyan része is, akiket nagyon régen nem láttam. Tudtunk beszélgetni, megölelhettük egymást. Örömapák, örömanyák, testvérek, családtagok, barátok voltunk. Én mindig azt mondom, hogy inkább adok mint kapok, nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy ennyit segítsenek nekem, de ez most lélekemelő volt.
menyasszonyi ruha: Daalarna, helyszín: Daalarna Garden, kislány koszorúslány ruhák: Daalarna, dekor: Dekowishco., gyűrűk: Esküvőpalota, fotó: Boldog Ati Fotográfus, Nana’s Dreams Photography, Schuster Hanna/Daalarna, smink: Jónás Kata Makeup, haj: Sári Kata Hair, Kevin Murphy, autó: Lexus Magyarország
A CIKKBEN TALÁLHATÓ FOTÓK ENGEDÉLY NÉLKÜLI FELHASZNÁLÁSA TILOS, ÉS JOGI KÖVETKEZMÉNYEKET VONHAT MAGA UTÁN. AZ INTERJÚ SZÖVEGÉBŐL KIZÁRÓLAG SZÓ SZERINTI IDÉZET EMELHETŐ KI, AZ IS CSAK OLYAN FORMÁBAN, HOGY JELENTÉSE A KÖRNYEZETÉBŐL KIRAGADVA NEM MÓDOSULHAT. AZ ANYAGNAK TOVÁBBÁ TARTALMAZNIA KELL A SECRET STORIES CIKKÉRE TÖRTÉNŐ SZÖVEGES ÉS HIPERLINK HIVATKOZÁST.
