Benes Anita, a Daalarna tervezőjének neve bizonyára a márka minden rajongója számára ismerősen cseng. De vajon tudtátok-e azt, hogy korábban egyáltalán nem készült esküvőiruha-tervezőnek? És azt vajon meg tudnátok-e tippelni, hogy milyen színű volt a saját esküvői ruhája? Mert bizony nem fehér, annyit már most elárulhatunk. Olvassátok tovább cikkünket, hogy lehulljon a lepel néhány titokról Anitával kapcsolatban.
Egy év a soproni szőnyeggyárban
„A művészeti gimnázium után a tanulmányaimat a MOME-n folytattam. A felvételi elsőre nem sikerült, így a szüleim tanácsára a soproni szőnyeggyárban töltöttem egy évet egy szőnyegtervező asszisztenseként. Ez gyakorlatilag ugyanolyan klasszikus gyári munka volt, mint bármelyik más ott dolgozónak. Egy-egy hetet kellett dolgoznom a gyár minden részlegén, és nem mondhatnám, hogy a kedvencem lett ez a munkakör. Akármennyit is sírtam és könyörögtem a szüleimnek, hogy nem akarom csinálni, ők eltántoríthatatlanok voltak. Ma már másképp tekintek arra az egy évre: sok jó dolgot megtapasztaltam, köztük a következetességet, amely a mai napig meghatározó a munkámban.”
“Végül nem adtam fel, újra jelentkeztem az egyetemre, és akkor már olyan eredménnyel, amire vágytam.”
FOTÓ: VARGA ZORÁN
Eleinte nem volt tudatos a ruhatervezés
„A kezdetekkor csak mellékszakmának választottam a ruhatervezést, a fő szakirányom a textil volt. A fordulat akkor érkezett el, amikor a szerelmem egy májusi napon bejelentette, hogy kapott a francia kormánytól egy ösztöndíjat, így egy évig Párizsban fog tanulni. Mivel az a lehetőség egyáltalán nem tetszett, hogy különváljunk erre az időre, én is megnéztem az ösztöndíj-lehetőségeket. Elsőre nem találtam olyat, amilyet szerettem volna, mert csak a formatervezőknek voltak nyitott lehetőségek. Én viszont kitartottam, és egy idő után a tanáraim is látták rajtam, mennyire elszánt vagyok, ezért végül átírták a pályázatot azzal a kitétellel, hogy ha a szakmai ajánlásom megvan, akkor megadják nekem ezt a lehetőséget.
Így kerültem ki Párizsba, ami alapjaiban változtatta meg az addigi elképzeléseimet. Első helyről láthattam a legnagyobb bemutatókat – persze nem azért, mert diákként bárki meghívott volna.
Egy francia barátomnak volt egy Liliana Gomez nevű ismerőse, akire kicsit hasonlítottam; az ő meghívóival nyerhettem betekintést a divatbemutatókra. Akkor annyira meghatározó és erős élmények értek, amelyek hatására rájöttem, hogy a divat nem csak abból áll, hogy melyik szín vagy forma lesz trend az adott évben. Nagyon nagy jelentősége van annak, hogy mit viselünk, milyen üzeneteket közvetítünk, és érdekes az is, hogy aztán hogyan lesz mindebből üzlet, hogyan jut el és alakul át egy ötlet a haute couture-től a legutolsó áruházig.”
Az első esküvői ruha
„Az első esküvői ruhát az egyik állandó ügyfelemnek készítettem, akinek korábban a munkahelyi ruhatárába is terveztem már kosztümöket. Amikor menyasszony lett, szeretett volna a stílusához illő ruhát az esküvőjére is, így leginkább az ő hatására kezdtem el keresgélni, kutatásokat végezni, hogy milyen irányban lenne érdemes elindulni. Útközben ébredtem rá, hogy ez milyen izgalmas terület, és mekkora örömöt jelent számomra is. A végeredmény végül egy halványzöld, kis tulipánmintás, hernyóselyemből készült, A-vonalú pántos ruha lett.”
Az inspirációk forrása
„Én alapvetően nagyon érzelemvezérelt vagyok, nincsenek tudatos, piackutatáson alapuló terveim. A mai napig inspirál, ha bármilyen újdonság megjelenik a világban – legyen szó egy új étteremről, filmről, könyvről, technikáról, társművészetről. Ezeket mindig figyelemmel kísérem, és tudatosan ügyelek arra, hogy mi az, amit irányítja az emberek érzéseit, érzelmeit; például egy-egy beszélgetés az ügyfelekkel nagyon meghatározó lehet. Érdekes, hogy az esküvők tematikája is hogyan módosul évről-évre, és változó az is, amit az emberek ki szeretnének fejezni a nagy napjukon. Fontos szerephez jutnak az emberi kapcsolatok a munkámban, vagy akár maguk a gyerekeim is: furcsa érzés, amikor a tinédzser fiam hívja fel a figyelmemet egy új márkára.”
“A tervezés során a másik meghatározó tényező az, hogy milyen trendek uralkodnak éppen a világban. Gyakorlatilag bármi képes arra, hogy kihatással legyen rájuk: egy sorozat, egy filmsztár vagy akár egy elnökválasztás. Hihetetlen hatással vagyunk egymásra, és ez mind kiszámítható, figyelhető és mérhető.”
Honnan jött a Daalarna név?
„A Daalarna egy svéd tájegység neve, amely Stockholm fölött északra található. Amikor az esküvői vállalkozásomat indítottam, két dolog volt biztos számomra. Az egyik, hogy az ajtómon ne az én nevem szerepeljen, a másik, hogy nem szeretnék királylányos esküvői ruhákat tervezni – aztán persze ez utóbbi hamar megdőlt, legalábbis részben.”
“A skandináv név egyben a térség letisztult hangulatvilágára is utalt – a mai napig erős az a formához és funkcióhoz kötődő szellemiség, ami a kezdetekben is megvolt bennem.”
Benes Anita esküvői ruhája
„Az esküvőm még a Daalarna megalapítása előtt volt. Akkoriban még nem esküvői ruhatervezőként dolgoztam, és nem is voltam annyira romantikus alkat, hogy jártas lettem volna az esküvők világában. Bécsben volt a kedvenc alapanyag üzletem, oda látogattunk el édesapámmal. Ott csupa fehér csipkék és selymek fogadtak, én viszont egyszerűen nem tudtam elképzelni magam egyikben sem. Végül átmentem az estélyi ruhákhoz, ahol beleszerettem egy sötétkék csipkébe. Kikértem édesapám véleményét is, megkérdeztem, hogy mit szólna, ha én inkább abban mennék férjhez. Erre ő csak azt mondta, hogy sohasem gondolta, hogy nekem majd normális ruhám lesz. Csak évek múlva tudtam meg, hogy ráadásul a kék a hiedelem szerint szerencsét hoz az esküvőn.”
Arról nem is beszélve, hogy a klasszikus kék idén az év színe lett a Pantone szerint – íme néhány inspiráció! Nézd meg ide kattintva a Benes Anita legújabb legújabb Daalarna kollekcióját, a FOLK-ot. Ezen a linken pedig Benes Anita Instagram oldalát találod.
