Kovács Dorottya (vagy ahogy a közösségi médiából ismerhetitek, Chloe from the Woods) és Tokár Tomi műsorvezető hamarosan összeházasodnak, és nagy örömünkre Dóri egy egyedi tervezésű Daalarna ruhát választott a nagy napjára. A szeptemberi esküvőig még nagyjából négy hónap van hátra – addig havonta olvashattok tőle egy exkluzív blogbejegyzést az esküvőszervezés szépségeivel és nehézségeivel kapcsolatban. Az első részben az esküvői álomhelyszín kiválasztásának történetét osztja meg veletek.
A mesébe illő lánykérésünk pontosan egy éve történt meg a lélegzetelállító Grand Canyon-i naplementében, én pedig lelkes menyasszony módjára nagyjából a lánykérést követő 72. másodpercben már meg is álmodtam életünk nagy napját. Tomi már akkor sejtette: nem leszek egy egyszerű menyasszony.
Nagyjából 7 éves koromban vittek el a szüleim életem első lagzijára, ami az egyik legszebb emlék számomra. Igazi hercegnős bálként éltem meg, mindenki csodás ruhában volt és táncolt. Most így utólag visszagondolva szerintem ez volt az a pont, amikor az esküvők megszállottja lettem.
Olyan emlékem is van a gyerekkoromból, hogy arra a kérdésre, miszerint ,,mi szeretnék lenni ha nagy leszek?” gyakorta azt feleltem: menyasszony.
Az első és a legfontosabb dolog a tökéletes helyszín megtalálása volt. Gondolhatjátok, hogy egy ilyen esküvőcentrikus lány micsoda Pinterest boarddal vághat neki a szervezésnek. Pár hónapnyi pinterestes gyűjtőmunka után egy komplett Green Wedding Shoes-szerű szuper-rusztikus, a valóságtól teljesen elrugaszkodott (persze ezt akkor még nem tudtam) esküvő képe körvonalazódott ki a feedemben.
Volt ott minden. Elvarázsolt erdőben kacskaringózó asztalsor, fűzfáról leomló fényzuhatag, alpakák, vadvirágokkal dekorált üvegház, ódon kis kastély, pálmahegyek, mamutfenyők, geometrikus boldogságkapu náddal díszítve, lovas bevonulás, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Persze mindezt pénzügyileg igencsak behatárolva.
Hát, az elvárások vs. kínálat effektus egy irdatlan nagy pofonnal térített észhez. Mindez tavaly október környékén történt, amikor is ténylegesen elkezdtük járni a helyszíneket. Ekkor pontosan 11 hónap volt hátra a nagy napunkig. Az első sokk az volt, hogy gyakorlatilag a helyszínek 60 százaléka volt már csak elérhető. Nem gondoltam volna, hogy egy évvel előre már ilyen mértékű előfoglaltság van a népszerű helyszíneken.
Sebaj, gondoltam, 60 százalékból boldogan tudunk majd választani úgyis. Mivel a násznépünk nagy része Budapesten él, ezért fővárosunk és környéke volt elsősorban érdekes számunkra. Így hát az összes közelben lévő rusztikus helyszín-ajánlást összegyűjtve indítottuk meg az erőltetett menetünket.
Egy igazi álomhelyszínnel indítottunk, ami egyszerűen csodás volt: itt tényleg megvolt minden, amit elképzeltünk magunknak. Sajnos a pénztárcánknak már kevésbé tűnt csodás ötletnek, így legnagyobb bánatomra el kellett engednünk ezt a helyszínt.
A következő meglátogatott helyszín szintén nagyon közel állt az elképzeléseinkhez. Lenyűgöző panoráma, üvegház, izgalmas dekor-lehetőségek. Ha csak az lett volna a cél, hogy hol tudnánk a legmenőbb naturalisztikus fotókat lőni, akkor biztos erre a helyszínre esett volna a választásunk. Azonban mi máshogy gondolkoztunk, a legfőbb szempontunk az esztétikai dolgokon túl a praktikusság volt, hogy minden egy helyen legyen, és hogy korlátozások nélkül élvezhessük az esküvőnket. Az első dolog, amire felkaptuk a fejünket az volt, hogy nincsen egy olyan privát szoba vagy helyiség, ahol lehetőségünk lenne készülődni, öltözködni, a cuccainkat lepakolni, stb. Persze megoldható lett volna az is, hogy kivegyünk a közelben egy szobát, de az már macerás lett volna, ide-oda rohangálni mint az őrültek. A vendégsereg elszállásolására is igencsak szűkösek voltak a lehetőségek a közelben, azt pedig nem vártuk el tőlük, hogy mindenki visszaautókázzon a fővárosba éjnek idején. Azt is picit furcsálltuk, hogy külön bérlemény tárgya volt az egyébként a helyhez tartozó ceremóniahelyszín, ilyet eddig még semmilyen más esetben nem tapasztaltunk ezelőtt. Összességében igencsak hiányosnak éreztük a helyszínt több szempontból is, és ár/érték arányban sem tudott meggyőzni minket arról, hogy nekünk itt kellene tartanunk az esküvőnket.
Következő utunk egy újabb Budapest melletti esküvői helyszínre vezetett, ahol valahogy én nem éreztem azt a bizonyos belső hívást, ezért tovább is robogtunk egy másikba, amely pedig hatalmas méretei miatt esett ki a mezőnyből.
Ezután édesanyámmal találtunk egy újabb jónak tűnő opciót. Az interneten található képek alapján ez tűnt a legrusztikusabbnak, egy igazi ódon kincsnek. A helyszínbejárás során azonban inkább éreztem magam egy nyomasztó középkori szeánsz helyszínén, és igencsak nehezmre esett elképzelni, hogy itt egy boldog, felszabadult esküvőnk legyen. Hallgattam a belső hangra, ezért ezt is elvetettük, itt már odáig sem jutottunk el, hogy Tominak megmutathattam volna.
Az utolsó előtti helyszínt szintén a szüleimmel látogattam meg, ez pedig gyorsan elnyerte édesanyám és édesapám tetszését. Az enyémet már kevésbé, ugyanis egy olyan rizikófaktorral bír a hely, hogy esetlegesen előfordulhat, hogy egy időben két esküvőt is tartanak a helyszínen. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nem akartam az esküvőmön részegen a másik buliról véletlenül átkóválygó vendégekbe botlani.
Végső elkeseredésemben kitettem egy Instagram Storyt, amiben arra kértem a követőimet, hogy ajánljanak pinterestes álmaimhoz méltó helyszíneket. Így találtunk egymásra a Le Til Kúriával, az egykori X-Faktor mentorházzal, amely Nyíregyházától pár kilométerre, Biriben található. Ugyan ez jóval messzibb helyszínnek bizonyult, mint az előzetesen megálmodott Budapest és vonzáskörzete, de mivel Tomi szabolcsi fiúcska, így már az első pillanatban kialakult egyfajta kötődésünk, és az sem volt utolsó szempont, hogy Tomi családja és rokonsága szintén nem lakik messze.
Egy napfényes októberi napon így hát fogtuk magunkat, és elindultunk Biribe.
Röpke két órányi autóút után pedig egyik pillanatról a másikra egy elképesztően impozáns luxusbirtokon találtuk magunkat. Emlékszem, kitágult pupillákkal néztünk Tomival egymásra, hogy ezt nem akarjuk elhinni, hogy ilyen létezik, és hogy most akkor még mindig Magyarországon vagyunk-e, vagy hirtelen az amerikai Fehér Házba csöppentünk?
Vendéglátóink szuperkedvesek és figyelmesek voltak velünk az első pillanattól kezdve, mi pedig egyből éreztük, amit érezni kell A Nagybetűs Helyszínnél: Igen. Itt lesz az esküvőnk.
A hófehér nagyterembe lépve azt éreztem, hogy ez az a helyszín, ahol tényleg el tudom képzelni magunkat a szeretteinkkel boldogan és önfeledten ünnepelni. Abszolút túlmutatott az addigiakban megtapasztalt ajánlatokon, ugyanis a Le Til Kúria egy komplex esküvői csomaggal kecsegtetett minket, amelynek a dekor és a catering is a szerves része. A távolságon kívül egy olyan dolgot sem tudok megemlíteni, ami hiányosság lenne.
Egyszerűen tényleg minden megvan, egy helyen, mindez luxus kivitelezésben, izgalmas és sokszínű enteriőrrel.
Nagyon boldog vagyok, hogy végül megtaláltuk azt a helyszínt, ami igazán mi vagyunk, és ahol kompromisszumok nélkül mondhatjuk ki a boldogító igent. Szerencsére a rusztikus énemnek sem kell csalódnia, ugyanis a letisztult eleganciát natúr vadvirágokkal és természetközeli dekorációs elemekkel varázsoljuk bohémabbá. Így hát továbbra is szorgosan művelem a dekorációs Pinterest boardomat, de ezúttal sokkal tudatosabban és földhözragadtabban, hiszen már tudom hogy pontosan mire, és hogyan tudunk építkezni.
Esküvő előtt – Interjú Kovács Dórival és Tokár Tomival. Kattints ide exkluzív páros interjúnkért!
