Kuba egyszerre a pompa és a szegénység fellegvára. Egyike azoknak az országoknak, amelyet csak akkor érthetsz meg, ha ismered a történelmét. A legtöbb utazási kalauzzal az a baj, hogy a látszatra épít, a tökéletes, fehérhomokos tengerpart képére és a manapság már csak megmosolyogni való, évtizedekkel ezelőtt divatos, színes amerikai autókra. Kuba akkor is csodálatos élmény lesz, ha jó előre felkészültök arra, ami ott vár titeket.
Kuba történelme
Kolumbusz Kristóf már 1492-ben járt a szigeten, Kuba felfedezése és meghódítása azonban közel húsz évvel később Diego Velázquez de Ciéllar nevéhez fűződik. A következő évtizedekben a spanyol hódítók fellendítették a kereskedelmet és ahogyan az lenni szokott, szépen-lassan minden nagyobb birodalom kivetette a hálóját a szigetre. Megindultak a gyarmatosításért folyó hadjáratok és egészen a 19. századigtartottak.Kuba folytonos harcot vív a gyarmatosítókkal, törekszik az önállóságra, ez jellemzi történelmének legjavát. Először Anglia tartott igényt a térségre, 1588-tól 1762-ig tartotta küzdelem.
Végül a sziget ugyan megmaradt spanyol gyarmatnak, de az angoloké lett a központ, Havanna. Egy évvel később azonban békét kötöttek, Havanna újra spanyol fennhatóság alatt volt, cserébe Anglia megkapta a spanyoloktól Floridát. Az 1830-as évektől a spanyolok egyre inkább sanyargatják Kuba lakosságát, olyannyira, hogy a következő évtizedekben Amerika és Kuba tárgyal a spanyolokkal arról, hogy az amerikaiak megvegyék a szigetet. Ez a terv azonban háromszor is kudarcba fullad. Végül 1868. szeptember 23-án kikiáltják a szabad Puerto Rico köztársaságot, Kuba pedig megmarad az egyetlen spanyol gyarmatnak.
Augusztus 14-én kitör a 10 éves háború, amelyet végül a spanyolok nyernek meg. 1886-ban José Marti, kubai író és forradalmár vezetésével eltörlik a rabszolgaságot, amelynek hatására a gazdaság hanyatlani kezd, majd összeomlik. Újabb függetlenségi háború veszi kezdetét, amelybe már Amerika is bekapcsolódik. 1898. decemberében a párizsi békeszerződés értelmében Kuba az amerikaiké lesz, de ugyanakkor önálló köztársaságként működik tovább. 1902-től Kuba független, fővárosa Havanna lesz. 1933-tól Fulgencio Batista kerül hatalomra. Ellene és rendszere ellen folyamatos felkelések vannak a térségben, az egyik mozgalom megszervezését Fidel Castro irányítja.
Később Che Guevara is csatlakozik a felkelőkhöz. A háttérből Amerika segíti a kormányellenes mozgalmakat. 1959-ben Batista elmenekül és Castro lesz a miniszterelnök. Azonban ő sem váltja be a hozzá fűzött reményeket, helyettekommunizmusba döntötte Kubát. 1961-ben hangzik el Castro híres beszéde, amely a kubai rakétaválsághoz vezet. A Szovjetunió segítette Castro-t, de amikor a rendszer összeomlik, Kuba is a gazdasági csőd szélére kerül. Innentől kezdve Kuba megreked a 60-as évek derekán. Fidel Castro 2006-ig miniszterelnök, majd betegségre hivatkozva átadja öccsének a vezetést.
Érintetlen természet
Nagy általánosságban elmondhatóKubáról és a hozzá tartozó szigetekről, szigetcsoportokról, hogy minden, amit az ember valaha fotókon és képeslapokon látott, igaz. Azúrkék, kristálytiszta, csillogó Karib-tenger, puha, vakítóan fehér homok. A naplemente mesebeli, narancs és bíbor színekbe öltözteti a tájat, a buja természet és élővilág az ökoturisták mekkája.
A tengerparton sütkérezni vágyók, a vízi sportokat kedvelők és a kirándulók is bőven találnak szórakozási lehetőséget a térségben. Azonban egy valami szintén közös: itt a legkevésbé sem fedezhetőek fel a Kubára oly jellemző hétköznapi sajátosságok. Vagy nem is engednek be kubaiakat a szállodák övezte partokra, vagy csak a módosabb családok közül látni néhányat, akik egy hétvégére ellátogatnak hazájuk paradicsomi színhelyeire. De ehhez már valóban módosnak kell lenniük.
Varadero
A világ legszebb tengerpartjainak egyike Varadero-nál található, egy 20 kilométer hosszú partszakaszon. Az itteni szállodák a nyaralók igényeire és kényelmére rendezkedtek be. Tisztaság, gondozott utak, luxusautók, minthanem is Kubában nyaralnánk. A hiteles kubai érzést nem Varadero-ban kell keresni. Számos kirándulás és szórakozás várja a turistákat: szörfözés, búvárkodás, fürdőzés delfinekkel, golfozás, hajókirándulás. Azonban egy valamire minden idelátogatónak fel kell készülnie.
A keskeny partszakaszon elterülő Varadero-t a nap minden szakaszában más természeti viszony uralja. Évszaktól, napszaktól, apálytól, dagálytól, pillanatnyi hullámzástól függ, éppen milyen strandolási lehetőségeket kínál a terület. De akkor sem kell búsulni, ha éppen nehézkes a napozás, ilyenkor jól jön egy hamisítatlan kubai parti, ahol a Buena Vista Social Club örök klasszikusai adják a talpalávalót. Nappal is.
A Cayók
A Cayók Kuba környéki kis szigetek. A legtöbbnek saját reptere van, így nem ritka, hogy a turisták egy konkrét szigetre érkeznek és ott is maradnak egész nyaralásuk alatt. Cayo Sabinal, Cayo Coco és Cayo Guilermo a víz szerelmeseinek tökéletes célpontja. Kristálytiszta, türkizkék víz, gazdag élővilág várja a búvárkodni vágyókat és a vízi sportok kedvelőit. De persze a cayók puszta látványa is örökre szóló élmény marad. A Cayó Sabinal 30 kilométeres szakaszán gyakorlatilag nincsenek épületek, csak a vadon és korallzátonyok. A nászutasoknak többek között azért érdemes idelátogatniuk, mert itt valóban elmondhatják azt, hogy kettesben, a külvilágtól elzárva élvezhetik a mézesheteket.
Playa Ancón, Playa Paraiso, Playa Sirena
Ahogyan a Cayó Sabinal, úgy e soron következő tengerpartok is az érintetlen szépségükről ismeretesek. A Karib-tenger csillogása és a fehér, puha homok símogatása minden gondot elfeledtet. Szintén csak elvétve találunk éttermeket, szállodák nem épültek ebben a térségben, csak a fürdésé és a napsütésé a főszerep.
Trinidad
A városka Kuba déli partvidékén fekszik. 1988 óta a Világörökség részeként tartják számon. Akinek van kedve megismernie Kuba gyarmatosításának korabeli történelmét, nem is lehetne jobb helyen. A templomok és múzeumok mellett a város hangulata is a gyarmati időket idézi.
Havanna
Havanna eredetileg kereskedelmi kikötőváros volt a 16. századtól, Kuba fővárosa csak 1607-től lett. A gyarmatosítás korszakában sokat szenvedett a térség. Ahogyan Kuba történelmi áttekintésében olvasható, a város volt Nagy-Britannia kezén is, majd a spanyolok Floridáért cserébe visszakapták a britektől. Az amerikaiak is előszeretettel látogattak Havannába a 20. század első felétől. Számukra tökéletes nyaralási lehetőségeket rejtett a kubai város, a forró táncok, a kubai szivar és az alkoholmámor. 1959. január 8-án, Fidel Castro hatalomra kerülése azonban mindent megváltoztatott.
Ugyan Havanna 1982 óta a világörökség része és rengeteget fejlődött az elmúlt évtizedek alatt, mégis megtartotta azt a kubai hangulatot, amely mágnesként vonzza a turistákat a világ minden tájáról. A havannai és általánosságban a kubai lakosokra igaz, hogy a jég hátán is megélnek. Számukra megállt az élet a 60-as években. Ami a turistáknak kalandos kitérő, az nekik a mindennapjaikat jelenti. A megélhetésért számos trükkös ötlettel álltak elő, hogy némi plusz pénzre tegyenek szert. Vendégszeretőek, azonban óvatosan a barátkozással, mert utána nehezen engedik el az embert. Mindenhol táncra perdülnek, így élik túl a szocializmus szoros pórázát.
Húst babbal
A gyönyörű strandok és hangulatos városlátogatások mellett a kubai ízekről se feledkezzünk meg! Értelemszerűen a spanyol és az amerikai konyha nagy hatással volt a kubai gasztronómiára, de az indiai konyha remekei is beépültek a nemzeti fogásokba. Az ételek és italok megismeréseelőtt azonban muszáj említést tenni a kubaiak leleményességére, amelyet úgy neveznek: paladarok. A paladarok afféle helyiek által üzemeltetett lakáséttermek. Szó szerint a turisták a kubaiak mindennapjaiba csöppenhetnek bele. A lakosok így próbálnak némi plusz keresetre szert tenni, főznek a látogatókra.
Azonban némi elővigyázatosságra itt is szükség van. Például a víz nem éppen európai gyomornak való, így a házi készítésű szörpökre és üdítőkre jobb nemet mondani. A saláták felaprított zöldségeket jelentenek, amelyeket szintén vízzel mosnak meg, erre is érdemes odafigyelni. A saláta és a kubai Ajíaco (szárazleves) között nem sok különbség van. Azért is nevezik szárazlevesnek, mert tulajdonképpen lé nélküli zöldséglevest takar.
A barbecue, vagyis grillezés hagyománya Kubából ered, nem amerikai földről. A különbség csupán az, hogy itt bármit grilleznek, zöldségeket, halakat és persze húsokat is.
A kubai gasztronómia főleg a húsokra épít. Imádják az ízüket és ezt nem is nyomják el fűszerekkel. Só és bors, ezek szolgálnak sütési alapnak. A sertés és csirke mellett egzotikus falatokat is kóstolhatuk, mint a cápa- és a krokodilhús. Amíg nálunk a farmokon csirkéket és disznókat nevelnek, úgy Kubában a krokodil számít ‘házikedvencnek’.
A húsokhoz az előbb említett zöldségek és saláták számítanak köretként, valamint a rízs és a bab. Sőt, ezeket össze is keverik, így készül a congris, vagyis a babos rízs. Az ételek mellett nem szabad kifelejteni a rum tesztelését. A rum alapanyaga a cukornád, amelyben a kubaiak igencsak otthon vannak. Vannak sötét és fehér rumok, kiváló koktélok és rövid italok egyaránt. A mámorító kubai éjszaka elmaradhatatlan kellékei. Mojito, Daiquiri, Cuba Libre, ezek itthon is ismert és kedvelt italok, azonban Kubában találhatóak a legízletesebb változatai.
