Valódi esküvőket bemutató sorozatunkban ezúttal Réka és Laci nagy napjának történetét ismerhetitek meg a menyasszony beszámolójából.
Hogyan ismerkedtetek meg?
A történetünk 8 éves koromban kezdődik, ugyanis egészen 18 éves koromig ugyanazon iskolákba jártunk Lacival, viszont egy bizonyos vidéki házibuliig, amikor 17 éves voltam, nem is nagyon vettünk tudomást egymásról. Mivel előtte még nem volt igazi kapcsolatom, ezért eléggé megijedtem a helyzettől. A buli utáni első tanítási napon még bujkáltam is előle, mert nem tudtam, hogy igazán mit szeretnék. Amikor aztán a sors mégis úgy hozta, hogy összefutottunk, teljes magabiztossággal megfogta a derekamat, magához húzott, majd elhívott egy délutáni sétára, ahogyan azt utána már szinte minden nap tettük. Szépen lassan alakult ki a szerelmünk, igazán természetesen, őszintén történt minden. Ennek 9 éve, azóta bebizonyította, hogy ő a legtürelmesebb ember a világon.
Milyen volt a lánykérés?
A diplomaosztóm utáni nyáron hátizsákos túrára indultunk Ázsiába két és fél hétre. Igazi kaland volt! Nem igazán kérdezgettem a leánykérés témáról, mert azt szerettem volna, hogy akkor és úgy csinálja, ahogy ő érzi, de persze azért sajnáltam volna, ha kihagyja ezt a szuper lehetőséget.
Az egyik utolsó napunkon Szingapúrban elmentünk a Gardens by the Bay-hez, majd egy egész napos esőerdő-installáció és orchidea-óriáskiállítás után a világ egyik leggyönyörűbb kertjében sétálgattunk a naplementében, amikor megláttunk egy magányos tavacska partján egy kolibrit, akit Lackó, a nagy madarász bőszen elkezdett fényképezgetni. Én közben leültem egy sziklára, néztem a naplementét, elmélkedtem, hogy milyen tökéletes minden, amikor szépen lassan leült mögém, hozzám bújt és oldalról odanyújtott egy vörös dobozkát, majd megkérdezte, hogy szeretnék-e még sokáig vele együtt lenni. Tökéletes volt.
A gyűrű mindvégig egy zokniban volt elrejtve, amit minden egyes átvilágításnál látott Lackó, és izgult, hogy mikor fogom észrevenni. Hát, nem vagyok ekkora detektív, úgy látszik, pedig elég alkalmam lett volna a nagy leleplezésre.
Mi volt az esküvő koncepciója, milyen napot képzeltetek el magatoknak?
Amikor el kellett döntenünk, hogy mekkora méretű esküvőt szeretnénk, egyértelműen úgy döntöttünk, hogy csak a legközelebbi családtagjainkat és barátainkat szeretnénk meghívni, hogy velünk örüljenek. Csodálatos döntés volt. A baráti körünk elég sokban átfed a gimnáziumi múlt miatt, ezért elég családias légkört képzeltünk el. Nagyon szeretünk sütögetni, sokat szoktunk társasozni, így valamiféle ilyen nyugodt, barátságos, természetközeli élményt szerettünk volna az esküvőnk napjára is.
Hogyan találtátok meg az ideális helyszínt?
Mivel a legtöbb barátunk, családtagunk Budapesten, vagy közelében él, a bonyolítások elkerülése végett itt szerettük volna megszervezni az esküvőt. A templomi szertartás helyszíne könnyű választás volt, mert a gyönyörű Rózsák-terei templom környékén lakunk.
A lakodalom helyszínéül a Larus Éttermet választottuk, mivel a Gesztenyés-kertben helyezkedik el, igen nagyméretű teraszuk áll rendelkezésre a kertre nézően, ami az étteremmel egybe is nyitható. Jó kompromisszum volt a természetközeli hangulat elérésére. Ezentúl maga az alapdesign is nagyon közel állt a szívünkhöz, amit inkább kiegészíteni, mint elfedni terveztünk. Ha mindez nem lett volna elég, a konyhájuk csodálatos, ami számunkra az egyik alapkritérium volt.
Hogyan, mennyi idő alatt szerveztétek meg az esküvőt?
Egy évünk volt a szervezésre, és utólag úgy érzem kimondhatom, hogy büszke vagyok magunkra. Pályakezdőkként mi álltuk az esküvő anyagi hátterét, ezen túlmenően Laci mindenben kész volt segíteni, sőt inkább úgy mondanám hogy nem akart kimaradni szinte semmiből. Nagyon jól esett, hogy nem hagyott egyedül, hanem magáénak érezte a feladatot. Természetesen sokat segített a család, barátok is, főleg a saját készítésű dekorelemekben.
Mi volt az álmotok a dekorra, a meghívókra és a grafikára vonatkozóan?
Az alapkoncepció a természetközeliség volt sok zölddel, erős, élénk színekkel, geometrikus formákkal, metallikus színekkel kiegészítve, aminek a megvalósításában Kátai-Pál Bori segített. Nagyon jó volt vele együtt dolgozni, igazán lelkiismeretes, kreatív, komporomisszumkész lány és az eredmény kifogástalan volt.
A meghívót az egyik legjobb barátnőm, Márti festette, a grafikát pedig Laci alkotta meg hozzá. A boríték designt pedig a Pinterestről néztem ki, majd hajtogattam meg őket.
Mi volt a catering koncepciója, milyen ételeket választottatok a vendégeknek?
Nagyon szeretünk minőségit enni és főzni is. Ez az egyik kikapcsolódásunk.A Larus étterem nagyon rugalmas volt az igényeink irányában.
Érkezéskor a vendégek epres-rózsás limonádéból, citrusos, bazsalikomos limonádéból, bodzapezsgőből, málnás-sárgadinnyés roséból választhattak, ami mellé rozmaringos mini pizza volt aszalt koktélparadicsommal, zsályás sült alma gorgonzolával, ropogós kenyérchipssel, snidlinges ricottakrémmel töltött mini tarte fügével, illetve pestós csirkemelles sült padlizsántekercs volt.
A hideg előételt (hátszín carpaccio extraszűz olivaolajjal, rukkolával, parmezán forgáccsal) és az egyetlen tradícionális dolgot, a levest (újházi tyúkhúsleves) felszolgálva kaptuk.
Ezután büféasztalos, látványkonyhás felállásban különböző nemzetiségek ételei közül lehetett választani “All you can eat” formában. A kategóriák Streetfood, Kelet, Olasz, Amerika volt desszertasztallal kiegészítve. Csak néhány finomságot kiemelve a teljesség igénye nélkül: matbucha (hideg arab lecsó) pirítóson, mangalicatarja BBQ mártással, fenyőmagos lepénykenyérrel, miso leves, tofu, csirke curry, pezsgős vargányás rizottó, ossobucco, spenótos-rákos tortilla, Larus marhaburger (ez volt a legnagyobb kedvenc). Éjféli falatokként hazai és külföldi sonka- és sajtválogatás volt.
Nagyon elégedettek voltunk az ételekkel, sikerült nekünk is egész sok dolgot megkóstolnunk, a barátaink véleménye szerint eddigi esküvői élményeikhez nem volt fogható az étel minősége.
És a sütemények + menyasszonyi torta?
Külön desszertpult készült a Larus csapata által, passió krémlevest választottunk friss gyümölcsökkel, somlói galuskát, máktortát citromkrémen pisztáciával szórva, illetve vaníliás pannacottát eperszósszal.
A menyasszonyi tortát egy fiatal, de annál tehetségesebb cukrászlány, Ládonyi Panni (Pankatorta) készítette, akihez azóta is visszajárunk. A már meglévő ízkombinációin kívül partner volt abban is, hogy újat találhassunk ki. A kívánt dekor elvállalása miatt nehezebben találtunk cukrászt, ugyanis aranylapokkal antikolt oldalú nude tortát szerettünk volna igazi virágdekorációval, de ezzel sem rettentettük el!
Az ízek amiket használ, természetesek, intenzívek, mascarponés alapúak. A főtorta legfelső szintje egy 12 szeletes nutellatorta volt ropogós törökmogyoróval, a középső szint egy 24 szeletes citromkrémtorta volt ropogós zabos linzerrel, a legalsó szint pedig egy 34 szeletes bazsalikomos sárgabarackos csokoládétorta volt. Emellé kértünk egy 20 szeletes Nyersvegán fahéjas szilvatortát, ami személyes kedvencem lett.
Hogyan esett a választásod erre a visszafogottan elegáns Daalarna esküvői ruhára?
Évekkel ezelőtt kezdtem el követni a Daalarna kollekcióit kedvtelésből, arról álmodva, hogy egyszer nekem is lehet egy ilyen csodálatos ruhám. Amikor eljött az idő, hogy ruhát választhatok, pont Laci biztatott (mert vicces módon még ő is tudta, hogy követem az oldalt), hogy mindenképpen menjek el próbálni a Daalarna csapatához. Igazából végül más szalonba el sem jutottam. Az első ruhapróbán az első felpróbált ruhába szerettem bele, nem igazán volt nehéz döntés.
Érdekes módon amelyik ruhát előre kinéztem, az állt a legrosszabbul. Ami nagyon szimpatikus volt, hogy a lányok őszintén elmondták, mi áll jól az adottságaim alapján, és mi nem, mit lenne érdemes kihangsúlyozni. Ezen kívül mindig nagyon jó illat van a szalonokban. 🙂
Mit szóltak a ruhához a vendégek és a férjed?
Nem maradtak el a dicséretek, az biztos. Azóta is van, hogy felhozzák az ismerőseim, hogy milyen szép volt, mi lett a sorsa. Laci nem egy túldicsérős alkat, ami nem is probléma, de amikor odaértem mellé, azt súgta a fülembe, hogy nagyon szép vagyok. Ennél több nem is kellett. Azon kevés pillanatok egyike volt, amikor ezt végre én is így éreztem.
Mesélsz kicsit a többi részletről is a megjelenéseddel kapcsolatban?
A sminkemet Rikk Ágnes készítette, akit jópár évvel ezelőtt ismertem meg, mert egy ismerősömnek szüksége volt a tanulmányaihoz sminkalanyra. A kurzuson pont aznap vették az esküvői smink elkészítését és az én arcomon mutatta be Ági, hogy mik az alapok. Igazából akkor és ott elvarázsolt azzal, hogy nem álcázni szeretne, hanem kiemelni. Nem esik túlzásokba és logikusan gondolkozik, tanít. Ezt azzal egészíteném ki, hogy lesüt róla, hogy imádja amit csinál. Már akkor tudtam hogy őt szeretném majd felkérni, szerencsére vállalta és végül pont azt kaptam, amire vágytam. Egy letisztult, nem túlzó, játékos sminket, amiben önmagamnak érezhettem magam kissé felturbózva persze.
A hajamat a kisebbik húgom, Panni készítette el, aki profizmusig fejlesztette a hobbiját. Nagyon hálás vagyok, hogy foglalkozott velem, és szerintem nagyon jól szórakoztunk a próbáinkon is, mint ahogy a nagy napon is. Egy egyszerűbb alsó állású kontyom volt egy elölről húzódó oldalsó hajfonattal, amire egy virágkoszorút helyeztünk, illetve a hosszú fátylamat rögzítettük.A körmeimet pedig egy nagyon kedves barátnőm, Leina készítette el natúr púderszínűre.
Kiegészítőim közül a nagymamámtól örökölt szív alakú nyakláncot emelném ki. Életem fontosabb eseményein szoktam felvenni, így úgy érzem, velünk van, és az is sokat számít, hogy mindig látom mennyit jelent ennek az ikonikus nyakláncnak a látványa a családom számára.
Ha 5 szóval kellene jellemezned, milyen volt az esküvőtök?
Családias, gyönyörűséges, meghitt, finom, boldog.
Milyen emlékeid vannak a nagy napról?
Nem vagyok egy kifejezetten szentimentális alkat, sok embertől olvastam, hallottam, hogy az esküvőbe ölt pénzt inkább költötték volna másra, elutazhattak volna belőle, olyan gyorsan elszállt, nem érte meg. Mindezt én is el tudtam képzelni eshetőségként.
Hát, egyáltalán nem így történt. Minden pillanata egy kincs volt. Reggel összegyűltünk anyukámmal, lánytestvéreimmel, barátnőimmel reggelizni, pezsgőzni, készülődni. Akkor reggel díszítettük fel az autónkat is, amin később egy ismeretlen szuperkedves anonim levelet találtunk, hogy mennyire tetszik nekik az autó és hogy sok boldogságot kívánnak. Nagyon jólesett látni, hogy még vannak ilyen jóindulatú emberek. Igazi ajándék volt.
Mint talán sok menyasszony, én is passzentosan illesztettem az érkezésemet a templomhoz, a nagy igyekezetben elkezdtem aggódni, hogy vajon lelkileg én is meg tudok-e érkezni a helyszínre, mert teljes szívemből át akartam élni a pillanatot.
Úgy terveztük, hogy Laci ne láthasson meg a bevonulásom előtt. Nehéz leírni, de miközben elindultunk a templom bejáratához és azt mantráztam magamnak, hogy hadd érkezzek meg a jelenbe, amikor befordultunk és megláttam a sok mosolygó embert akit szeretek, illetve Lacit, mintha egy villámcsapás ért volna, megérkeztem. Ehhez hozzájárult az a csodálatos érzés is, ahogy ott sétáltam teljes díszben, ahogy próbáltam nem megbotlani a ruhámban, ahogy Laci és mindenki nézett. Így miközben vonultam egyik pillanatban mosolyogtam, másikban sírtam örömömben.
A szertartás alatt két extra alkalommal tört el a mécses, mert Laci anyukája ismerős zenészeket hívott meg meglepetésből – tudta, hogy ez milyen fontos lenne nekem. Elmondhatatlanul jól esett. Maga a szertartás is őszinte és egyszerű volt. Zsolt atya, aki a szertartást vezette, kiskorom óta ismer.
Amikor kiértünk a templomból, buborékokat fújtak ránk, Laciék kedves operetténekes barátja pedig egyszercsak mellettünk termett és elkezdett énekelni a Figaro házasságából:„Most pedig vége a szép időknek, nem csapod a szelet már a nőknek. Csókot lopni és szíveket zúzni, kis Adóniszom, nem fogsz te már.” Nagyon szép élmény volt, ahogy Lacinak énekelt. Mindezek után anyukám és kishúgom jóvoltából ökobarát konfettivel, vagyis olajfalevelekkel szórtak meg minket.
Nagyon jó élmény volt megérkezni a Larushoz is, olyan szép idő volt, nem volt túl meleg, a nap lemenőben volt, a meghívottak a fröccspulthoz sorakoztak, falatoztak. Ekkor láttam meg a kész dekort is és el voltam ájulva. Csodálatos munkát végzett Bori (Virág Álom). A felhasznált virágok, termések sokszínűsége nagyon megfogott.
Összességében sokat játszottunk, az időrendért és a programokért kedves barátaink Peti és Nóri feleltek, tomboláztunk, papírrepülőket kaptunk el, nagyon élveztük.
Vicces emlék, hogy milyen jól kitaláltuk, hogy a nutellás tortában a ropogós komponens az egész törökmogyoró legyen, elég nehéz volt felvágni! Majdnem leesett a felső szint! 😀 De aztán sikerült.
Milyen volt a zene? Meddig tartott a parti?
A zenei válogatást mi szerkesztettük a nagyobbik húgommal és a párjával. Eléggé válogatósak vagyunk ilyen szempontból és végül ezt találtuk a legjobb opciónak. Vettünk emellé világítós karkötőket, béreltünk fényeket, a fotósunk hozott vicces jelmezeket és végül fél 5-kor kértek meg minket, hogy távozzunk, mert sajnos másként nem tudnának kitakarítani másnapra. Ekkor még nagyjából 30-an voltunk a helyszínen.
Amikor hazaérünk, a ház előtt jöttünk rá, hogy egyikünknek sincs kulcsa, mert a nagy sietségben odaadtuk másoknak. Az én kulcsom vidékre utazott, Lacié az egyik barátunknál maradt, aki már nem vette fel a telefont.
Mindez hajnali 5 körül történt, így felhívtuk az egyik kedves barátunkat, Mátét, aki pár utcányira lakik tőlünk, hogy nála tölthetnénk-e a “nászéjszakánkat”. Szerencsére befogadott minket a nappalijába, kaptunk pizsamát is.
Reggel én a menyecskeruhámban, Laci az öltönyében ment vissza összeszedni a maradék dolgokat, amik a helyszínen maradtak. Emellett az egyetlen cipő, ami rendelkezésemre állt, annyira feltörte a lábam, hogy inkább mezítláb szaladgáltam a MOM Parknál a dolgainkkal, teljes díszben. Ami nagyon jó emlék volt ebben, hogy egyáltalán nem voltunk idegesek, inkább nevettünk az egészen és sodródtunk a lehetőségeinkkel.
Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok? Mi volt a legszebb élményed?
Számomra az volt az egyik legmeghatóbb, ahogy a két legjobb barátnőm Márti és Dóri figyeltek rám. A bevonulásnál Márti hátramaradt velem, hogy tökéletesen beállítsa a fátylamat, a ruhámat és ezt minden kérés nélkül tette, majd sietett a többiek után.
Igazából, mivel számomra a házasság jóideig egy ijesztő dolognak tűnt, így a legszebb élményem tényleg a bevonulás volt, amikor hirtelen végleg átérezhettem egy pillanat alatt, mint egy villámcsapás, hogy ez most tényleg az a pillanat, és hogy ezt akarom.
Mi volt, ami miatt a leginkább izgultál az esküvő előtt?
Az hogy gyorsabban elszalad, mintsem hogy átérezzem.
Volt rossz emléked vagy olyan részlet, amit megváltoztatnál utólag?
Természetesen voltak bakik, de semmit sem változtatnék meg. Talán egy kicsivel többet is alhattunk volna az előtte lévő estén.
- Menyasszonyi ruha: Daalarna
- Helyszín: Larus Étterem
- Dekoráció: Virág Álom
- Fotók: ODPictures Art Studio
- Torták: Pankatorta
- Smink: Rikk Ágnes
- Fodrász: Garai Anna
- Manikűr: Mahdi Leina
- Ceremóniamesterek: Lados Péter, Lentner Nóra
- Minden más: Család, barátok
Még több valódi esküvői beszámolót találsz ezen a linken, vagy kövess minket az Instagramon még több inspirációért! Nézd meg a Daalarna legújabb esküvői kollekcióját, a REBELLE-t ide kattintva.
