Judit és Dávid nagy napjával folytatjuk valódi esküvőket bemutató rovatunkat. A szekszárdi lakodalom részleteit a letisztultság és a tradíciók jegyében álmodta meg az ifjú pár, akiknek 150 fős esküvőjén hajnali 5-ig ropta a násznép. Az egyszerű, greenery stílusú dekoráció tökéletesen harmonizált a természetközeli helyszín stílusával. Íme a menyasszony élményei és a nagy nap legszebb fotói!
Hogyan ismerkedtetek meg?
Pont nemrég volt tíz éve, hogy egy egyetemi kollégiumi bulin találkoztunk – Dávid egész este engem nézett, végül odajött hozzám beszélgetni. Egy hónapig ismerkedtünk, aztán nagy nehezen beadta a derekát, hogy a bulis egyetemi éveit „feláldozza” értem. Azt hiszem, megérte (bár erről őt is meg kellene kérdezni, hihi). Együtt végeztünk el két egyetemet, majd Pécsről Pestre költöztünk a munka miatt – ekkor költöztünk össze is, 5 év után.
Mivel az egyetem első évében találtunk egymásra, így majdnem hívhatjuk tiniszerelemnek is a kapcsolatunkat, hiszen 19 éves korunk óta együtt vagyunk.
Milyen volt a lánykérés?
Azt nem jelenthetjük ki, hogy elhamarkodott – hét évig vártam rá, hogy feltegye a kérdést, de nem stresszeltem azon hogy esetleg azért vár ennyit, mert gondolkozik. Fiatalok voltunk még, és biztos voltam benne hogy előbb-utóbb eljön majd ennek is az ideje az ő lelkében is.
2017-ben történt, abban az évben voltunk tavasszal Rómában, bevallom, akkor azt gondoltam, hogy biztosan ott kéri meg a kezem. Ez hiba volt, és kicsit csalódottan tértem haza, de ezt meg is osztottam vele. Végül szeptemberben egy Krétai nyaralás alkalmával, a csodálatos Balos lagúnánál térdelt le elém.
Dávid nagyon humoros férfi, így nyilván a lánykérés sem a megszokott módon történt.
Mikor felmásztunk egy hegyoldalba, hogy szebb képeket tudjunk készíteni a lagúnáról, akkor a fotózkodás után azt mondta, hogy szeretne kérdezni valamit. Én, aki 7 éve erre a pillanatra vártam, eszméletlen zokogásban törtem ki már ekkor, pedig ugye még nem volt biztos, hogy AZT akarja kérdezni. Ezt látván megkérdezte, miért sírok, hiszen csak azt szerette volna kérdezni, lemegyünk-e a partra fürdeni kicsit? Aztán gyorsan nevetett és már nyúlt a gyűrűért, mielőtt mégjobban kétségbe estem volna. Pontosan emlékszem rá, hogyan tette fel a kérdést, örökre egy fontos pillanat marad az életünkben.
Mi volt a lakodalom koncepciója, milyen napot képzeltetek el magatoknak?
Mindig tudtuk, hogy viszonylag nagy esküvőnk lesz, és a modern-letisztult vonal mellett több hagyomány is megjelenik majd. Nekünk alapvetően az esküvőnkön az volt a fontos, hogy miért vagyunk ott, és kikkel. Minden másról nagyon könnyen hoztunk döntést, rugalmasak voltunk és az ösztöneinkre bíztuk a dekor, ruhák stb. választását.
Hogyan találtátok meg az ideális helyszínt?
Azt, hogy Szekszárdon szeretnénk az esküvőt, nagyon hamar elhatároztuk. Ennek az volt az oka, hogy mindketten vidékiek vagyunk, és a két város között Szekszárd van félúton – így senkinek nem kellett egy óránál sokkal többet utaznia. A városon belül a Takler Kúria volt az álmunk rögtön, ahogy végigvettük a lehetőségeket, de erről nagyon hamar le is mondtunk, mert az interneten azt olvastuk, csak 110 fő fér be, és mi 150-el terveztünk. Leutaztunk Szekszárdra és egy kedves ismerősünk körbevitt minket a potenciális helyszíneken, kértük hogy azért a Takler Kúriához is nézzünk el, ahol az étteremvezetővel tudtunk beszélni, aki azt mondta, bármit megoldanak.
Ott rögtön lefoglaltuk az egyetlen szabad nyári napot a következő évre.
Hogyan, mennyi idő alatt szerveztétek meg az esküvőt?
2018 márciusában kezdtük a helyszín választással, és 2019 július elején volt a nagy nap. Mindent mi szerveztünk, és úgy terveztem meg a tennivalókat, hogy Dávid is kivegye a részét – neki is voltak feladatai minden hónapra, mert nem szerettem volna, hogy kettőnk nagy napja csak olyan legyen, amilyet én szeretnék. Az elején havi bontásban voltak teendők, később heti/napi feladatok. Nagyon sokat olvastam/kutattam az esküvők világáról, azthiszem a végére elég szép számban ismertem meg szolgáltatókat – azóta is több barátnőm/kolleganőm esküvőjéhez adtam tanácsokat, és nagyon élvezem.
A mi történetünkhöz hozzá tartozik, hogy a szolgáltatókkal rögös utat jártunk be, sokan cserélődtek a szervezés alatt, és sajnos 2019 év első fele az én családomban több nehéz/szomorú eseményt is hozott, így a boldog készülődést szokszor beárnyékolta valami.
Talán ezért is lett a végére a nagy napunk olyan nyugodt és bensőséges, mert addigre már átértékeltük, mi is a fontos az életben.
Mi volt az álmotok a dekorra, a meghívókra és a grafikára vonatkozóan?
Egyszerűség, letisztultság, és az, hogy ne legyenek színek. Ebből adta magát a greenery, végül a teljes arculat ebben a stílusban készült. Az eukaliptusz, a ruszkusz jelentek meg mint zöldek, illetve fehér liziantusz és angol rózsa, néhány arany elemmel díszítve.
Dekorban is a visszafogottságra törtekedtünk, hiszen a helyszín olyan szép, hogy nem igényel túlzott dekort. Csodálatosak voltak a nagy fehér gyertyák az asztalokon, meghitté varázsolta a vacsora hangulatát. A tánctér szabad ég alatt volt, ott égősorok alapozták meg a hangulatot.
Mi volt a catering koncepciója, milyen ételeket választottatok a vendégeknek?
Tradicionális. A násznépünk nagy volt, kétharmad része a családunk, és úgy voltunk vele, hogy az étel egy nagyon fontos pont a vendégeknek, megalapozza, hogy pozitívan gondolnak-e majd vissza a napunkra. Attól, hogy mi Dáviddal egy étteremben nem tradicionális ételeket eszünk, az esküvőnk ezen része szerintünk abszolút nem rólunk szól, hanem a 150 ember elégedettségéről. Mindenki talált számára vonzó fogást, nagyon finomak voltak az ételek.
És a sütemények + menyasszonyi torta?
Dávid családjában az a szokás, hogy a vendégek sütnek az esküvőre. Ezt a vonalat megtartottuk, eszméletlen mennyiségű süteményeket hoztak, még olyanok is sütöttek a kisvárosból akik nem voltak hivatalosak.
Nagyjából 80 kilogramm házi sütemény volt, ez adott egy nagyon barátságos, kellemes és otthonos hangulatot az egésznek.
A tortánk pedig egy háromemeletes fehér naked cake volt, zöld növényekkel és arannyal díszítve, pisztácia-málna, madártej, epres fehércsoki ízekben.
Hogyan esett a választásod erre a különleges Daalarna esküvői ruhára? Milyen élményeid vannak a ruhapróbákról?
Kér dologban voltam biztos. Daalarna ruhám lesz, és anyukám lesz csak velem a választásnál. A próbát családi okok miatt háromszor halasztani kellett, de a Daalarna annyira rugalmas és kedves volt végig, hogy már ott lenyűgözött a cég. Márciusban végül sor került a próbára, ahol hat ruhát próbáltam fel, és végül kettő között kellett döntenem. Ez ott a helyszínen nem ment, de egy héten belül meghoztam a döntést. Az első pillanattól kezdve imádtam mindent, amit a Daalarnával tapasztaltam. Ilyen szintű ügyfélkiszolgálást, kedvességet, rugalmasságot soha nem tapasztaltam még, konkrétan leesett az állam. Közhely, hogy az ember „királynőnek érzi magát” ilyenkor, de tényleg.
Csak ámultam, bámultam, és alig vártam a próbákat, hogy újra érezhessem a Daalarna-illatot, felpróbálhassam a ruhám.
Mit szóltak a ruhához a vendégek és a férjed?
Egy menyasszonyt mindig dicsérnek a vendégek. De erre nem számítottam, hogy mindenki (volt, aki többször is, pedig idősebb korú férfi) odajön, és ejt róla pár szót. Konkrétan ámultak és csodálták. A férjem előtt nagy titok volt a ruha, a reakcióját a first lookos képeink jól türközik. Egész nap csodálta ő is, én pedig sosem gondoltam hogy egy menyasszonyi ruha lehet ennyire könnyed és kényelmes.
Mesélsz kicsit a többi részletről is a megjelenéseddel kapcsolatban?
A ruha varrásánál volt egy nagyon fontos tényező: tudtam, hogy egyetlen ékszert fogok viselni, ami a nagymamám nyaklánca volt. Ezért ezt elvittem a próbákra, és ehhez igazítva kerültek fel a csipkék a ruhára.
Mivel július volt, és nagyon meleg, tudtam hogy hiába van hosszú hajam, nem fog semmi megmaradni benne – illetve Dávid nagy meglepetésemre egyszer azt mondta, egy igazi menyasszonynak kontyban van a haja. Így egyértelmű volt, és a lehető legegyszerűbb feltűzést szerettem volna, nem illett volna semmi lokni, virág, dísz hozzám. Így készült el a spanyol konty, ami hűen tükrözi az egyszerűséget, amit szeretek.
A sminkem kettős volt. A szememet szerettem volna kihangsúlyozni, így abszolút nem egy szokványos pasztell szemsmink született, hanem egy fekete-arany-barnás árnyalatú hangsúlyosabb verzió.
Mindemellett szeplős vagyok, amivel még felnőttként sem sikerült megbarátkoznom, a férjem viszont imádja. Ezen a napon neki szerettem volna tetszeni, így kifejezett kérésem volt a sminkes felé, hogy leheletvékony legyen az alapozó, hogy valamennyire láthatóak legyenek a szeplők.
Milyen emlékeid vannak a nagy napról?
Vannak részek, amikre teljesen emlékszem (készülődés például), vannak amikről csak emlékképek villannak be. Nem tudtam előre, hogy hogyan kezelem ezt a fajta stresszt, azt gondoltam sokszor fogok elérzékenyülni, illetve nem tudom majd élvezni a napot.
Ennek ellenére az első pillanattól átjárt valami varázslatos nyugalom, és azt éreztem, megérkeztem, ez a mi pillanatunk, és szeretném megállítani az időt.
Milyen volt a zene? Meddig tartott a parti?
Zenekar zenélt, vegyesen a násznép igényeihez igazodva. A partinak reggel 5 órakor lett vége, de ezzel számoltunk is, a mi családunk/barátaink szeretnek mulatni.
Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok?
Anyával a készülődés, a first look, amikor apukám bekísért a templomba, amikor megköszöntem a szüleimnek, hogy felneveltek, és amikor az esküvőket nem kedvelő bátyám táncolt velem egyet. Illetve mikor Dávid átadta az 1000 darab origami darumadarat, amit nekem hajtogatott, a következő legenda miatt:
„A japánok a darumadarat a becsület, hűség és béke jelképeként ismerik. Ez a madár egy életre keres magának párt. A japánk úgy tartják, hogy aki a házasságkötés előtt 1000 darumadarat meghajtogat annak a házassága boldog és virágzó lesz.”
Mi volt a legszebb élményed?
A templomi esküvőnk, ott éreztem azt, hogy ez valóban egy életre szól, és szerencsések vagyunk, hogy kaptuk egymást a sorstól.
Mi volt, ami miatt a leginkább izgultál az esküvő előtt?
Az időjárás és a nyitótáncunk. Mindkettő tökéletes volt, úgyhogy szerencsére nem kellett aznap már izgulnom semmin.
Volt rossz emléked vagy olyan részlet, amit megváltoztatnál utólag?
Megpróbálnék még több emberrel beszélgetni pár szót a násznépből, mert ekkora létszám mellett sajnos volt olyan, akire nem jutott időm.
Hova utaztatok nászútra?
A Maldív szigetekre – ez egy olyan helyszín, ami szerintem minden ember álma. Mindig is tudtuk és beszéltünk róla sokat Dáviddal, hogy ide szeretnénk utazni, így tudatosan készültünk rá és terveztük. Abszolút felűlmúlta minden várakozásunkat, és méltó utazás volt a közös életünk kezdetének/folytatásának megünneplésére.
Helyszín: Takler Kúria, Szekszárd, Ruha: Daalarna, Öltöny: Digel, Fotó: Tábi Kata/catherineart, Videó: Földi Roland, Dekor: Alexis Photo, Flower & Wedding, Zenekar - M6 Expressz, Gyűrű: dorivisy, Smink: Zilahi Zsanett Makeup Artist, Haj: Forró Édua Weddinghairstylist, Gyereksarok: Pöttöm Party, Tánc: Kelemen Erika Tánciskola, Torta: Tóth Cukrászda
Te is szeretnél szerepelni Valódi esküvők rovatunkban? Küldd be nekünk Daalarna ruhás esküvődet ide kattintva. Még több valódi esküvői beszámolót találsz ezen a linken, vagy kövess minket az Instagramon és a Pinteresten még több inspirációért!
