Hogyan ismerkedtetek meg?
Pontosan tíz évvel ezelőtt kezdtünk el ismerkedni, viszont inkább csak mint online barátok, néha egymásra írtunk, de soha nem jött össze egy közös randi. 2019 volt az az év, amikor mindketten szinglik lettünk. Nekem éppen olyan időszakom volt, amikor egyáltalán nem szerettem volna ismerkedni, a férjem annál inkább. Próbált elhívni vacsorázni, én mondtam, hogy „persze-persze, majd összehozzuk”, de végül nem lett belőle semmi. Skóciában éltem, és ha Magyarországon voltam egy-egy hétig, azt inkább vidéken töltöttem.
Nem kellett sok idő ahhoz, hogy rájöjjünk, nemcsak barátként működünk jól, hanem nagyon egy húron is pendülünk. A csipkelődésekből hajnalig tartó beszélgetések lettek. Dani elhatározta, hogy nem vár tovább. „Ha a hegy nem megy Mohamedhez” alapon kijött hozzám Edinburghba, hogy végre összejöjjön az a bizonyos első randi. Viszont, volt egy kis csavar a történetben. Mielőtt felszállt a gépe megígértette velem, hogy várjam a reptéren. Ezt be is kellett tartanom. Viszont, én édesapámat kértem meg, hogy vigyen el, így már az első találkozásnál nem csak velem, de édesapámmal is találkozott.
Ezt leszámítva, fantasztikus három napot töltöttünk együtt Skócia fővárosában.
Így történt, hogy három nap után kimondtuk egymásnak: szerelmesek vagyunk.
Ott és akkor megterveztük az egész életünket – az esküvőt, a gyerekek nevét, a közös kutyát. Onnantól nem volt kérdés, hogy együtt öregszünk meg. A többi már történelem.
Milyen volt a lánykérés?
Kilenc éves koromban, a szüleimmel elmentünk a Garda-tóhoz. Egyik nap meglátogattuk Padova városát. A Prato della Valle téren elrejtettem egy 5 forintost Báthory István szobránál, mondván: egyszer majd visszamegyek érte.
Miután ezt a történetet elmeséltem Daninak, ő izgatottan megszervezett egy fantasztikus, ötnapos meglepetés utat Velencébe, majd egyik este onnan át Padovába, hogy közösen megkeressük az 5 forintost.
Olyan izgatottan, mint az akkori 9 éves kislány, szálltam ki a kocsiból, hogy végre megkeressem azt a bizonyos szobrot. A tér azonban az elmúlt 17 évben sokat változott. Egy órát bolyongtam körbe-körbe, de sehogy sem találtam meg, mert Báthory István szobrát épp renoválták. Amilyen izgatottan ugrottam ki a kocsiból, olyan csalódottan ültem le a tér szélén, és csak néztem magam elé. Egyszer csak azt hallom: – Nézd csak, itt van valami. Felnéztem, és láttam, ahogy Dani épp leveszi a gyűrűt a szoborról (amit ő oda
csempészett), majd letérdelt elém, hogy megkérje a kezemet. Ha már az 5 forintost nem is találtam meg, életem szerelmét igen.
Mi volt az esküvőtök koncepciója, milyen napot képzeltetek el magatoknak?
Egy nagy, laza hangulatú garden partyt álmodtunk meg, amelyben az időtlen elegancia is megjelenik. Fontos volt számunkra, hogy ne egy hagyományos, ültetett esküvőt szervezzünk, sokkal inkább egy kötetlen, felszabadult napot, ahol mindenki önfeledten jól érezheti magát. Azt szerettük volna, ha a vendégek szabadon beszélgethetnek egymással, és azt ehetik, amihez éppen kedvük van. A vacsora rögtön a ceremónia után kezdetét vette, miközben mi a kreatív fotózáson vettünk részt. A férfiaknak külön kialakított szivar és cognac sarok is volt, ami szintén nagy sikert aratott.
Mennyi idő alatt szerveztétek meg az esküvőt?
2024 márciusában döntöttünk végleg úgy, hogy ezen a helyszínen szeretnénk megtartani a nagy napunkat. Ettől a pillanattól kezdve körülbelül másfél évig tartott a szervezés. Nem volt egyszerű feladat az esküvőszervezőink számára sem, hiszen egy igazán különleges, nem megszokott helyszínt választottunk. Sok apró részletet kellett egyedileg megoldani, de a kihívások végül csak még szebbé tették az eredményt, minden úgy alakult, ahogyan megálmodtuk.
Hogyan választottátok ki a helyszínt?
Rengeteg helyszínt megnéztünk, mielőtt megszületett a döntés, de volt valami különleges bája annak, hogy végül egy olyan helyre esett a választásunk, ahol korábban még soha nem tartottak esküvőt. Így történt, hogy egy kedves ismerősünk tizenkilencedik századi vadászkastélya lett a nagy napunk helyszíne. A szolgáltatók már az esküvőt megelőző héten elkezdték bepakolni a bútorokat és kellékeket, ami mindenkinek óriási könnyebbséget jelentett. Nem kellett kapkodni az utolsó pillanatokban, hiszen egy kényelmes időkeretben, szabadon tudtunk dolgozni és készülni, ez pedig sokat hozzátett a nyugodt, örömteli hangulathoz.
Mi volt az álmotok a dekorra, a meghívókra és a grafikára vonatkozóan?
Ági, a dekorosunk az első pillanattól kezdve tökéletesen ráérzett arra, amit megálmodtunk. A célom az volt, hogy a hangulat romantikus és meghitt legyen, rengeteg fehér és zöld virággal, gyöngyökkel, gyertyákkal, ezüst tálcákkal és sok-sok drapériával. Végül az egész épületet beborították a lágy textíliák, a gyertyafény és a természetes zöldek, az összhatás pedig egyszerűen mesés lett, pont olyan, amilyennek elképzeltük.
Mi volt a catering és a menyasszonyi torta koncepciója?
Mindketten imádjuk a finom ételeket, így már az elején biztosak voltunk benne, hogy a vendégeinknek is szeretnénk a lehető legjobb gasztronómiai élményt nyújtani mind az ételek, valamint az italok részéről is. Fontos volt számunkra, hogy a menü ne a megszokott, hagyományos vonalat kövesse, hanem egy kicsit újhullámos, változatos és izgalmas legyen.
A klasszikus húsleves–rántott hús helyett grill húsokat, steaket, lazacot és garnélát, tacót, nápolyi pizzát és karfiol curryt kínáltunk, az éjféli menüben pedig a töltött káposzta helyett smash burgert választottunk – ami hatalmas sikert aratott! A menyasszonyi torta igazi vintage stílusú, három emeletes csoda lett: kókusz–mangó–maracuja, házi Nutella–sós karamell, valamint az elmaradhatatlan málnás–pisztáciás ízvilággal. Emellett rengeteg aprósütemény, pohárkrém, brownie és természetesen sok-sok macaron is várta a vendégeket.
Hogyan esett a választásod erre a különleges Daalarna esküvői ruhára? Milyen élményeid
vannak a ruhapróbákról?
Időtlen elegancia, pontosan ezt kerestem. Tudtam, hogy olyan ruhát szeretnék, ami 20-30 év múlva visszanézve is megállja a helyét.
A Daalarna ruhákat már régóta csodáltam, és még Tombor Nelli ikonikus darabjai is élénken éltek a fejemben, amikor beléptem a szalonba.
Mindig is közel álltak hozzám a 2000-10-es évek klasszikus modelljei, a hosszított derék, és a Duchesse. Az első ruha, amit felpróbáltam, az RMB 070 volt, és rögtön éreztem, hogy ebből a fazonból szeretnék kiindulni. Azonnal beleszerettem a fantasztikus hernyóselyembe, amiből készült.
A saját ruhám végül ebből a modellből született: hosszított derékkal, aszimmetrikus vállpánttal, amit a ceremónia után egy finom georgette sálra cseréltem. Fűző helyett apró gombokat választottam, és minden egyes részletnél azt éreztem: igen, ez a ruha én vagyok. A ruhapróbák igazi varázslatos élmények voltak számomra. Örökre emlékezetes marad mindegyik pillanat, őszintén mondhatom, hogy azóta is hiányoznak.
Mit szóltak a ruhához a vendégek és a férjed?
A férjem már az oltárnál elmosolyodva súgta oda, hogy pontosan így álmodta meg. Túl jól ismer. A vendégek közül is többen odajöttek és volt, aki többször is elmondta, hogy ő is szívesen férjhez menne ebben a ruhában – annyira tetszett neki. Nagyon jól esett.
Mit szóltak az esküvői helyszínhez a vendégek?
Mindenki el volt ájulva, hogy micsoda élettel töltöttük meg. Varázslatos volt! A vendégsereg igazán multikulturális volt: Ománból, Amerikából, Svájcból, Oroszországból, Mexikóból és Skóciából is érkeztek meghívottak. Különösen lenyűgözte őket, hogy a tetőről egész Budapestre ráláthattak – a panoráma egyszerűen lélegzetelállító volt számukra.
Mesélsz kicsit a többi részletről is a megjelenéseddel kapcsolatban? (smink, frizura,
kiegészítők, stb.)
Be kell vallanom, eléggé kritikus tudok lenni magammal szemben, és nem lépek ki könnyen a komfortzónámból. Éppen ezért számomra az volt a legfontosabb, hogy olyan szakembereket találjak, akikkel őszintén és bizalommal tudok együtt dolgozni. Viola és Roland fantasztikus munkát végeztek – figyeltek arra, hogy önmagam maradhassak, csak épp a legszebb formámban. Türelemmel, profizmussal és
végtelen kedvességgel kísértek végig ezen a napon, a végeredmény pedig minden képzeletet felülmúlt. Nem viseltem sok kiegészítőt, hiszen a ruha és a gyűrűk voltak a középpontban. Mégis, egy apró igazgyöngy fülbevaló és az anyósomtól kapott karkötő különösen kedves emlék számomra – mindkettő végigkísért az utamon, és tökéletesen kiegészítette az összhatást.
Ha öt szóval kellene jellemezned, milyen volt az esküvőtök?
Egyedi, meghitt, elegáns, időtlen, megismételhetetlen.
Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok és legszebb élmények?
Számomra, a legemlékezetesebb az volt, amikor egy 6 éve megírt levelet olvastam fel a vendégek előtt. A címe az volt hogy “a férjemnek”. Ezt a levelet kifejezetten azért írtam, hogy egy nap, a férjemnek fogom felolvasni az esküvőnk napján. Nagyon megható pillanat volt mindenki számára.
Milyen volt a zene? Meddig tartott a parti? Volt nyitótáncotok?
A férjemmel a kedvenc közös dalunk a Cold little heart c. szám Michael Kiwanukától. Flóra és Bálint betanulták nekünk kifejezetten, hogy erre a dalra vonuljunk be. Ők ketten már a vendégvárásnál csodálatos hangulatot teremtettek a ceremónia alatt, valamint a vacsoránál is. Az este többi részét Sipos Dani prezentálta, aki hajnalig tartó bulit csapott.
Mi volt, ami miatt a leginkább izgultál az esküvő előtt?
Talán, amin a legjobban izgultam, az az volt, hogy minden gördülékenyen menjen, és mindenki jól érezze magát.
Volt rossz emléked vagy olyan részlet, amit megváltoztatnál utólag?
Az esküvő előtti hetek számomra borzalmasan stresszesek voltak. Próbáltam egy buborékot alakítani magam köré, hogy semmivel ne foglalkozzak de sajnos nem sikerült teljesen elengedni magamat. Utólag ezt megváltoztatnám, ha tudnám.
Sikerült elutaznotok nászútra, vagy még várat magára?
Nekünk volt egy “elő nászutunk” áprilisban, amikor két fantasztikus hetet töltöttünk Japánban a férjemmel. Közvetlen az esküvő után elutaztunk Milánóba, illetve Svájcba, viszont az igazi nászút egy közel három hetes pihenés lesz Balin, decemberben.
Hogy érzed, változott-e valami azóta, hogy férj és feleség lettetek?
Közöttünk már az első randi óta olyan szoros a kapocs, hogy úgy érzem mintha mi mindig házasok lettünk volna.
Most már végleg papírunk van róla, és a nevét is viselem, de az igazi házasélet majd most kezdődik, amit mindketten izgatottan várunk.
Ez is érdekelhet:
