Móni és Norbi, a Plus Wedding Films egyik alkotójának nagy napját a menyasszony és a vőlegény szemszögéből is bemutatjuk nektek. Most Norbi válaszait olvashatjátok, aki a gyönyörű debreceni esküvő megszervezésének kulisszatitkain kívül abba is beavat titeket, hogy miből érezte azt, hogy Móni számára az Igazi. Olvassátok el ide kattintva Móni válaszait is, hiszen ezzel teljes az ő nagy napjuk története.
Hogyan ismerted meg Mónit?
Egy szórakozóhelyen találkoztunk először. Éppen filmeztem egy bulit, és ott láttam meg Mónit. A barátnőivel táncolt, én odamentem hozzájuk a kamerámmal, hogy készítek róluk egy felvételt. Természetesen ez csak alibi volt számomra. Másnap kiderítettem ki is ő, és felvettem fele a kapcsolatot. Többször is találkoztunk, ismerkedtünk, mire éreztük, ez most valami más lesz.
Meg tudsz ragadni egy pillanatot a közös életetekből vagy jellemvonást Móniból, amiből biztosan érezted, hogy szeretnéd, ha ő lenne majd egyszer a feleséged?
Persze, elég sokat tudnék mesélni erről. Ha egy pillanatot kell mondani, akkor az, hogy a kapcsolatunk elején volt egy bölcsességfog-műtétem, ami elég rosszul sült el, emiatt bekerültem a kórházba. Móni minden nap meglátogatott, és ez nagyon jólesett, hatásosabb volt, mint két szem cataflán. 🙂 Akkor már tudtam, mennyire gondoskodó. Minden alkalommal nagyon figyelmes volt és kedves velem. Imponált az, hogy komolyan veszi az életet, de ha kell bolond is tud lenni. A szüleitől nagyon jó nevelést kapott, ami végigkíséri az életét.
Számomra fontosok a hozott értékek.
Elmeséled, milyen volt a lánykérés? Mikor határoztad el magad, mennyire tervezed meg?
Kemény téma, őszintén, én annyira bátortalan voltam. Öt év után határoztam el magam, későn érő típus vagyok talán. De legbelül tudtam, hogy ő az igazi számomra.
A gyűrűválasztás előtt kihúztam egy fiókot, amiben Móni bizsu gyűrűi voltak, majd elvittem 4-5 darabot magammal, ez alapján vettük le a méretet.
Klasszikus módon beszéltem a szülőkkel, és áldásukat kértem. Másnap elindultunk családommal és Mónival Észak-Olaszországba, egy kirándulásra, ahol már korábban kinéztem a szálloda melletti nyugodt kis fennsíkot, háttérben a dolomitokkal. Mindketten imádjuk a havat, ezért is gondoltam, hogy ez kapóra jön, illetve egy korábbi látogatásom során olyan energiát lehetett itt tapasztalni, amit ezelőtt soha nem éreztem. Szóval hóban-rosszban, haha. Kimentünk sétálni, és elkezdtünk fotókat készíteni egymásról, majd megkértem a testvéremet, hogy készítsen rólunk egy fotót. Beálltunk egymás mellé, majd eközben térdre ereszkedtem, és feltettem a nagy kérdést. Nem tudom leírni azt az érzés, testen kívüli állapotot.
A gyűrűméretet természetesen irtózatosan mellétrafáltam. Óriási volt rá. Persze később korrigáltuk. Aznap már a hüttékben ünnepeltünk, és bombardinóval koccintottunk rá.
Miért tartottad fontosnak azt, hogy összeházasodjatok? Mitől több számodra a házasság, mint egy papír?
Hát a papírt azóta sem láttam. 🙂 Nem igazán érdekelnek az ilyen dolgok, mindketten őszinte embernek tartjuk egymást, szerintem a bizalom a legfontosabb. Elérkezettnek éreztük a pillanatot, arra, hogy megkoronázzuk kapcsolatunkat. Akkor még nem gondoltuk, hogy mindez az egyházi szertartás miatt kis híján szó szerint sül majd el.
Milyen esküvőt szeretettek volna?
A legfontosabb szempontunk a helyszínválasztás volt, ezért az eljegyzés után rögtön elkezdtünk nézelődni, hiszen tudtuk, hogy mindent nagyon időben kell elkezdeni. Így picit több mint egy évünk volt a szervezésre. Sajnos néha mindent az utolsó pillanatra hagyok, hajlamos vagyok halogatni, de hála Móninak, megtanultam mindent időben elkezdeni. Az esküvő szervezése rendkívül jól tanítja az embert bizonyos dolgokra. Odaadásra, kompromisszumkészségre és türelemre. 🙂
Visszatérve arra, hogy milyen esküvőt szerettünk volna: olyat, mint ami a rovatotok címe – valódi esküvőt –, amely feszültségmentes és mindketten önmagunk lehetünk benne.
Mennyire hasonlított az elképzelésetek ezzel kapcsolatban?
Teljes összhangban zajlott a szervezés, néha voltak súrlódások, de mindig megtaláltuk mindenben a közös nevezőt. Őszintén mondhatom, hogy az valósult meg, amit elképzeltünk, csak a dátum változott háromszor a Covid miatt. 🙂
A férfiak általában kevésbé veszik ki a részüket az esküvőszervezés részéből, viszont te az esküvőszakmában dolgozol. Hogy voltál ezzel, mennyire vonódtál be?
Ha építész lennék, akkor beleszólnék a családi házunk kivitelezésébe. Mivel esküvői filmkészítő vagyok, ezért úgy gondoltam, hogy feladatom a tapasztalatim bevonása, amelyet Móni mindig örömmel hallgatott meg. Már az elején tudtuk, hogy nagyjából kik azok, akikkel szeretnénk magunkat körbevenni, és hogy kik a legmegfelelőbb szolgáltatók számunkra. Tudtam, hogyan kell megírni egy viszonylag jó fogatókönyvet, és hogy hol lehet hibázni egy esküvőn.
Mindazáltal teljeskörűen kivettem a részem a szervezésből, de minden esetben közösen hoztunk döntéseket. Amihez ragaszkodtam, az a grafikai rész megtervezésre és kivitelezése. A meghívót és az „arculati könyvet” én terveztem, de Móni mondta rá az áment.
Mely szolgáltatók voltak a prioritások számodra? Mennyire volt jelen a szervezésben a „szakmabeli éned”?
Rengeteg jó és profi szolgáltatót ismerek Magyarországon, de szerettük volna, ha olyan szakemberek kapnak lehetőséget, akik rendkívül tehetségesek és odatartoznak méltóan a legjobbak közé. Ezzel is támogatva a tehetségüket.
Elsődleges prioritás volt a dekorosunk kiválasztása, akivel az első pillanattól egy húron pendültük. Bernire Móni talált rá. Személyesen látogattuk meg Szeghalmon, nagyon szimpatikus volt a hozzáállása, én hiszek az első találkozás erejében. Az első öt perc mindent eldönt, ez nálunk is így van, amikor találkozunk a párokkal, az esetek többségében szinte azonnal eldől a közös út. Berniről már az elején sejtettük, hogy szívből dolgozik az esküvőnkön, és ez nagyon sokat jelentett nekünk.
Fontos szempont volt, hogy a polgári ceremóniánk személyes legyen. Ekkor jött szóba Bánhegyi Barbara, aki szerintem az ország legszebben beszélő anyakönyvvezetője, vagy nem tudom, hogy lehet ezt szépen kifejezni, de ebben ő a guru. Többször is találkoztunk vele, és a beszélgetések szinte egy párterápiának feleltek meg, részletekbe menően faggatott minket. Sokszor kaptunk házi feladatot is tőle. Nem mondom, hogy egyszerű feladat volt, de nagyon megérte.
Valami állandóan belement a szemembe a ceremónia közben. 🙂
Ki legyen az esküvőnk hangja és ceremóniamestere? Ki az, aki elbír közel 200 fővel és ízlésesen tálalja mondanivalóját? Ez volt a következő kérdés. Ami igazából nem is volt kérés, hiszen tudtuk hogy Debrecen hangját kell választanunk, Fazekas Lászlót. Sohasem felejtem el, hogy elsőként vele dolgoztam esküvőn, mint filmes, és nagyon közvetlen ember, megfelelő és profi fellépéssel.
Tizenkét éve DJ-ként is dolgozom, ez egy komoly mellékprojektem, megőrülnék zene nélkül. Úgyhogy szerettük volna, ha változatos lenne az esténk zeneileg. Legyen akusztikus, legyen nagy zenekar, legyen DJ, legyen tánc, egyszóval legyen egy jó felhozatal. Mindez három formáción keresztül valósult meg. Zian és Darabos Dávid vezette fel a napunkat, ők énekeltek a vendégvárás során és a vacsora közben, zeneileg iszonyatosan képzett páros, alig tudtam a húslevesre figyelni. Utánuk a Fix zenekar játszott hajnalig, őket is a munkáim során ismertem meg, nem csalódtunk bennünk sem. Még a cipőm oldala is szétment, annyira csapattuk.
Az este zárásaként jó pár barátom beállt a DJ pult mögé zenélni, és a végén még én is bedobtam pár zenét. Így volt kerek az este.
Mennyire figyeltél a részletekre a saját esküvői megjelenéseddel és a külsőségekkel kapcsolatban? Sokáig kerested az öltönyt, vagy könnyen választottál?
Nagyon. Iszonyatosan szeretek belemerülni a részletekbe, ebben sokat segített Móni is. Igaz hamarabb volt csokornyakkendőm, mint öltönyöm, de végül minden a helyére került. A feladatra tervezőt kértem fel, Tóth Sebastian személyében, akinek őrült jó tervei vannak, így egy kellően vagány és merész fazont tudott nekem tervezni.
Imádom a föld színeket, és olyan öltönyt kerestem, amit még máson sohasem láttam ezelőtt. Ekkorra már sokat beszélgettem Sebastiánnal, akit régóta ismerek. Elszánt és profi bespoke tervező. A varroda pedig helyben volt, akár pizsiben is átmehettem a próbákra. 🙂
Móni ruhája teljes meglepetés volt a számodra? Milyen ruhában képzelted el őt?
Nem kaptam semmilyen információt a ruháról, odabíztam mindent, hiszen tudtam, hogy úgyis a legszebb lesz. Vakon bíztam benne, hogy a D. betűs márkát választja. 🙂 Hát így legyen ötösöm a lottón.
És mi volt az első gondolatod, amikor megláttad őt a Daalarna ruhájában?
Megmondom őszintén, nem emlékszem, annyira zavarba voltam. Annyira szép volt, tökéletes pillanat volt, a tökéletes ruhában.
Emlékszel arra, hogy a nagy napon a készülődés során mi foglalkoztatott a legjobban, mi miatt izgultál a legjobban?
Erre viszont tisztán emlékszem: az időjárás. Nagyon sokat készültünk erre a napra és a ceremóniára, nem szerettük volna, ha elered. Esős volt a június, és nem lehetett nagyon prognosztizálni. De képzeld, pont kibírta az idő. Miután bevonultunk a helyszínre, már villámlott és esett az eső. Nagyon rossz lett volna, ha félbeszakad az a flow, de a jó Isten velünk volt. Minden mást elengedtünk, mert át szerettük volna élni a napot teljes egészében.
A másik probléma az volt, hogy a dátumunkat át kellett tenni május 9-ről június 26-ra, amely egy nappal korábban van, mint egy saját szervezésű rendezvény, Debrecen egyik legnépszerűbb szabadtéri elektronikus bulija, ahol közel 1000 ember szokott megjelenni. Nos két ilyen rendezvényt lenyomni egymás után nem kis kihívás. Imádkoztam, hogy bírjam ki. Szerencsére két óra alvással, de sikerült. Mondhatni két napos volt az esküvő.
Utolsósorban, nem tudtam, hogy kikapcsoltam-e telefonom a templomban. Na az nem volt túl kellemes érzés.
Ha 5 szóval kellene jellemezned, milyen volt az esküvőtök?
Őszinte, romantikus, vidám, gyorsan elmúló, bulis.
Melyek voltak számodra a legemlékezetesebb pillanatok? Mi volt a legszebb élményed?
A legjobb pillanat a first look volt, Mónit meglátni a templom előtt.
A ceremónia volt talán a legszebb az egész napban. Kétszáz embert látni, ahogy örömkönnyeket hullat – nem sok ilyen pillanat adódik az ember életében.
A legőrültebb emlékek pedig hajnalhoz kötődnek amikor beálltunk zenélni a DJ pult mögé, és ránk kacsintottak a felkelő nap első fényei.
Mi volt, ami miatt a leginkább izgultál az esküvő előtt?
Hogy el tudjak aludni. 😀 Ugyanis hazamentem édesanyámhoz, és otthon aludtam a szülőházamban, külön Mónitól.
Volt rossz emléked vagy olyan részlet, amit megváltoztatnál?
A koronavírus-járvány jócskán betett nekünk. Emiatt voltak nehézségek. De a profi csapatnak köszönhetően mindenki rugalmas volt. Egyéb rossz emlékem nincs. Minden flottul zajlott.
Szakmabeliként milyen szempontok alapján válaszottatok fotóst-videóst a nagy napra?
Ez nem volt kérdés, rögtön tudtam, hogy kik lesznek a kiválasztottjaink. Két operatőrrel szerettük volna rögzíteni a nap eseményeit, végül hároman lettek. Dorcsák Gabi és Hajnóczi Áron filmezte a nagy napunkat, mindketten nagyon tapasztaltak, precízek és jó emberek. Régóta ismerem őket, közel állnak hozzánk. Tudtam, hogy a felvétel így profi lesz. Gabi felesége is hozta a kamerát így hárman lettek. Teljeskörű vendégként kezeltük őket, hiszem közel jó barátainknak tudhatjuk őket. A filmet pedig saját testvérem késztette el, akivel közösen vezetjük vállalkozásunkat. Mi kértük fel, hogy vállalja a film vágását és utómunkáját. ez amolyan signature edition. 🙂
Egyébként nemrég kaptuk meg, és rögtön megnéztük vagy százszor, annyira tökéletes lett számunkra. Ezúton is hálásan köszönjük!
Nagyon fura érzés volt a saját filmünket látni, hiszen rengeteg esküvői filmet készítettem és néztem végig, de a sajátunk láttán teljesen új érzések ragadtak el.
Végül szeretnék néhány szót mesélni a fotóinkról is. Nem győzzük elégszer megköszönni, hogy igent mondott Vámos Csabi a felkeresésünkre. Valóban sok fotós ismerősöm van, ez igaz, DE számunkra nagyon fontos volt, hogy mint ember, mint személyiség pozitív és megbízható legyen! Személyében egy ilyen embert ismertünk meg: precíz, figyelmes és alázatos. Talán ezt nem is lehet tanulni, ez hozott érték. Azt szerettük volna, ha hasonló ember kamerája előtt álljunk, aki előtt önmagunk lehetünk de mindezt már a jegyesfotózás napján éreztük, és fülig érő szájjal vezettem anno haza Mónival az amúgy irtó unalmas autópályán. De az az út valaminek a kezdete volt! Most már tudom-tudjuk, hogy a legjobb utat választottuk vele.
Minden fotó egy műalkotás, szíve-lelke benne van.
Hol voltatok nászúton?
Ibizán. Még sohasem jártunk ezelőtt ott. Kalandos volt, hiszen az esküvő előtt három nappal dőlt el, hova is megyünk. De jól döntöttünk, a covid miatt csendesebb volt a sziget a megszokottnál, ezáltal nem „csak” buliról szólt. Sikerült felfedezni az ezerarcú sziget rejtelmeit, és persze kipihenni az esküvőt.
Olvassátok el ide kattintva Móni válaszait is, hiszen ezzel teljes az ő nagy napjuk története.
Fotó: Vamos Wedding Photography, Film: Dofilm, CM: Fazekas László, Dekor: Virágbolt Mákvirág, Ruha: Daalarna - Benes Anita, Helyszín: Park Hill, Menyasszonyi cipő: rekavago, Smink: Kate Klapka, Haj: HEDGE HAIR Fodrászat, Fejdísz: Ginappi, Öltöny: Tóth Sebastian, Zene: Fix együttes, Szertartásvezető: Bánhegyi Barbara, Kiegészítők: La Mesa Event Rental, Peacock Chairs, Photobox: Snappy Photobox, Torta, sütemények: Kiss-Virág Cukrászda
Te is szeretnél szerepelni rovatunkban? Küldd be nekünk Daalarna ruhás esküvődet ide kattintva. Még több esküvői beszámolót találsz ezen a linken, vagy kövess minket az Instagramon és a Pinteresten még több inspirációért!
