Egy gyerekkori barátság, amely az évek során szerelemmé érett. Egy meghitt eljegyzés egy vietnámi tengerparton, majd egy esküvő, amely minden részletében a pár elképzeléseit tükrözte. A személyes gesztusoktól a közösen megálmodott ünneplésig, és egészen addig a pillanatig, amikor a menyasszony megtalálta azt a Daalarna ruhát, amelyben először igazán önmagára ismert. Anna és Beni most közös történetük és nagy napjuk legszebb pillanatait idézik fel.
Hogyan kezdődött a történetetek, és mikor éreztétek először, hogy ez már nemcsak egy kapcsolat, hanem egy közös jövő kezdete?
A történetünk egészen 11 éves korunkig nyúlik vissza. Negyedik osztályosok voltunk, amikor Beni hazaköltözött Magyarországra, és osztálytársak lettünk. Az általános iskola évei alatt legjobb barátok voltunk, majd a gimnázium külön utakra sodort bennünket. Később, 11. osztályban újra összehozott minket az élet, és a barátságból ekkor szerelem született. Már a kapcsolatunk első fél évében megbeszéltük, hogy az érettségi után összeköltözünk, és ekkor vált igazán egyértelművé számunkra, hogy a jövőnket is együtt szeretnénk felépíteni.
Milyen volt a lánykérés? Volt benne olyan személyes részlet vagy gesztus, amely azóta is különösen fontos számotokra?
Tavaly augusztus elején, egy vietnámi utazásunk során, Phu Quoc szigetén kérte meg a kezemet Beni. Korábban csak egyetlen kívánságom volt: ha egyszer eljegyez, az legyen meghitt, kettesben töltött pillanat, emberek nélkül. Pontosan így történt. Egy teljesen üres tengerparton voltunk, a naplementében, amikor feltette a kérdést. Miután igent mondtam, még sokáig ott maradtunk a parton. Sötétedésig beszélgettünk, ő pedig elmesélte, hogyan és mióta készült erre a pillanatra.
Az egész annyira bensőséges és őszinte volt, máig az egyik legszebb közös emlékünk, és bevallom, azóta is rendszeresen kérem, hogy kérje meg újra a kezem, hogy újra tudjam élni azt a pillanatot 🙂
Amikor elkezdtétek megtervezni az esküvőt, volt egy közös víziótok arról, milyen napot szeretnétek, vagy inkább lépésről lépésre alakult ki minden?
Gyerekkorom óta izgatottan vártam, hogy egyszer menyasszony lehessek, ezért az évek során rengeteg inspirációt és ötletet gyűjtöttem össze. Sok esküvői szolgáltatót követtem a közösségi médiában, így viszonylag hamar kialakult, hogy kiket szeretnék bevonni a nagy napunkba.
Abban is biztos voltam, hogy Daalarna ruhát szeretnék viselni, ugyanakkor kezdetben nem tudtam pontosan, melyik stílus állna igazán közel hozzám.
A férjemnek, Beninek szintén határozott elképzelései voltak, különösen az ételek, a koktélkínálat, valamint a saját öltönye kapcsán, így az esküvő szervezése során mindketten aktívan hozzátettük a saját elképzeléseinket.
Mi volt az a néhány dolog, amiben mindketten biztosak voltatok, és amiből semmiképpen sem szerettetek volna engedni? Volt olyan részlet, amelyhez különösen ragaszkodtatok, mert valamilyen módon csak rólatok szólt?
Igen, voltak határozott elképzeléseink.
Mindenképpen slow wedding-et szerettünk volna, mert fontos volt számunkra, hogy az esküvő ne a rohanásról szóljon. Szerettük volna megélni és kiélvezni minden pillanatát, ezért a szeretteinkkel már péntektől vasárnapig együtt ünnepelhettünk.
A hagyományos éjféli töltött káposzta helyett valami személyesebbre vágytunk, így a választásunk a nápolyi pizzára esett. Az elmúlt években sokszor készítettünk pizzát a saját kemencénkben a családunknak és a barátainknak, ezért szerettük volna ezt az élményt valamilyen formában az esküvőnk részévé tenni. Külön öröm volt számunkra, hogy a helyszínen, frissen sütötték a különböző pizzákat, így a vendégeink is átélhették azt a hangulatot és közösségi élményt, amely számunkra annyira kedves. Ez az éjféli fogás nemcsak nagy sikert aratott, hanem igazán személyes eleme lett az esküvőnknek.
A dekoráció kapcsán is nagyon konkrét elképzeléseink voltak és fontos volt, hogy ezek megvalósuljanak. Emellett egy koktélbár is szerepelt a kívánságlistánkon, ami végül óriási sikert aratott a vendégek körében, és az este egyik legnépszerűbb eleme lett.
Mennyire engedtétek, hogy a családotok vagy a barátaitok véleménye befolyásolja a döntéseiteket? Volt olyan tanács, amit megfogadtatok, és olyan is, amit inkább elengedtetek?
Természetesen kaptunk olyan visszajelzéseket is, hogy bizonyos dolgokat „nem így szokás” vagy „nem így illik” csinálni, de ezek nem igazán befolyásoltak bennünket. Számunkra az volt a legfontosabb, hogy a nagy nap a mi személyiségünket és elképzeléseinket tükrözze. Arra koncentráltunk, hogy nekünk mi tetszik, és mi ketten hogyan szeretnénk megélni ezt a különleges alkalmat, ezért a döntéseinket elsősorban a saját ízlésünk és vágyaink alapján hoztuk meg.
Mikor vált számodra egyértelművé, hogy a menyasszonyi ruhádat a Daalarnától szeretnéd?
Fiatalabb korom óta biztos voltam benne, hogy amikor eljön a nagy nap, Daalarna ruhát fogok viselni, így ebből a döntésből egy pillanatig sem szerettem volna engedni. Más szalonokat nem is kerestem fel, első utam egyenesen a Daalarna szalonjába vezetett, ahol rögtön elkezdődtek a ruhapróbák.
Emlékszel arra a pillanatra, amikor először felpróbáltad azt a ruhát, amely végül a tiéd lett? Mi volt az első érzésed?
Eleinte egyáltalán nem tudtam, milyen stílusú ruhát szeretnék, ezért több, egészen különböző fazont is felpróbáltam. Azt viszont mindig éreztem, hogy hozzám inkább egy letisztultabb, elegáns vonal áll közel. Niki segítségével fokozatosan megtaláltuk azt a stílust, amely igazán illik hozzám, és amikor ez körvonalazódni kezdett, már nagyon izgatott lettem. A legemlékezetesebb pillanat azonban a varrodai próbák egyikén érkezett el, amikor a ruha már szinte teljesen összeállt.
Amikor felvettem, és megláttam magam a tükörben, az volt az első gondolatom, hogy még soha életemben nem éreztem magam ennyire szépnek.
Annyira magaménak éreztem a ruhát, hogy legszívesebben le sem vettem volna. Akkor tudatosult bennem igazán, hogy megtaláltam az igazit.
Mit kerestél a ruhában: egy bizonyos sziluettet, hangulatot, részletet – vagy inkább azt az érzést, hogy „ez én vagyok”?
Számomra a legfontosabb az volt, hogy önmagam maradjak. Természetesen nagyon tetszenek a gyönyörű csipkés, csillogó, romantikus ruhák, de amikor magamon láttam őket, egyszerűen nem éreztem azt, hogy igazán én lennék. Nem egy konkrét részletet vagy sziluettet kerestem, hanem azt az érzést, hogy a ruha engem tükrözzön. Végül egy letisztultabb vonal mellett döntöttem, mert ebben éreztem magam a legszebbnek, legmagabiztosabbnak és leginkább önazonosnak.
Milyen volt az a pillanat, amikor a férjed először meglátott menyasszonyként? És te hogy érezted magad az ámoruhádban végül a nagy napotokon?
Egyszerre volt csodálatos és egy kicsit zavarba ejtő pillanat. Mi a first lookot még a szertartás előtt tartottuk, de mivel fotósok és videósok vettek körül minket, akkor még nem tudtuk teljesen elengedni magunkat. Ennek ellenére nagyon különleges volt látni Beni reakcióját, és azt a meghatottságot az arcán, amikor először meglátott menyasszonyként.
Én pedig fantasztikusan éreztem magam a ruhámban. Annyira a magaménak éreztem, hogy legszívesebben le sem vettem volna. Pontosan azt az érzést adta, amit reméltem tőle: önazonosnak, magabiztosnak és igazán különlegesnek éreztem magam benne. A nap végére sem változott a véleményem, sőt, még jobban hozzám nőtt.
Milyen érzés volt végül kimondani az igent, miután hónapokon át készültetek erre a napra?
Csodálatos élmény volt. Természetesen a szertartás előtt mindketten nagyon izgultunk, de amint besétáltunk a templomba és megfogtuk egymás kezét, valami különös nyugalom szállt meg bennünket. Amikor végignéztünk a családunkon és a barátainkon, olyan szeretetet és támogatást éreztünk magunk körül, hogy az izgalom pillanatok alatt elmúlt, és már csak arra tudtunk koncentrálni, hogy megéljük a pillanatot.
Mi lepett meg benneteket leginkább a saját esküvőtökön – valami, amire előzetesen egyáltalán nem számítottatok?
Tudtuk, hogy csodálatos család és barátok vesznek minket körül, és persze azt is, hogy rengeteg szeretetet fogunk kapni ezen a napon, de arra egyikünk sem számított, hogy ezt ennyire intenzíven fogjuk érezni. Mivel a baráti társaságainkban mi voltunk az elsők, akik összeházasodtak, mindenki hatalmas lelkesedéssel várta az esküvőt. Az egyik legszebb emlékünk, hogy bár sok különböző társaság és család találkozott aznap, estére mindenki úgy ünnepelt együtt, mintha mindig is egy nagy család lettünk volna. Hajnalig tartó tánc, éneklés és rengeteg nevetés kísérte a napot, és ezt az érzést biztosan soha nem fogjuk elfelejteni.
Volt olyan apró, spontán részlet, amely végül sokkal fontosabb emlékké vált, mint bármelyik előre megtervezett programpont?
Az esküvő előtt néhány nappal vettünk egy analóg filmes kézi kamerát, mert szerettünk volna a profi fotók és videók mellett egy még személyesebb emléket is megőrizni a napról. Az este folyamán a kamera folyamatosan kézről kézre járt a vendégeink között, így rengeteg spontán és őszinte pillanatot sikerült megörökíteni különböző nézőpontokból. Voltak, akik mini interjúkat készítettek vele, mások üzentek nekünk, énekeltek, táncoltak vagy egyszerűen csak megörökítették a saját élményeiket. Amikor később visszanéztük a felvételeket, olyan volt, mintha újra átélhettük volna az estét a szeretteink szemén keresztül. Ezek a felvételek azóta is az egyik legkedvesebb emlékeink közé tartoznak.
Ha egyetlen érzést vihetnétek magatokkal ebből a napból a közös életetek következő éveire, mi lenne az?
A hála.
Hála azért a szeretetért, támogatásért és törődésért, amellyel a családunk és a szeretteink körülvettek minket.
Az esküvőnk napján szinte kézzel fogható volt, mennyien állnak mellettünk, mennyien örülnek velünk, és ez olyan érzés, amelyből a mai napig erőt tudunk meríteni. Tudni, hogy ennyi ember szeret és támogat bennünket, talán a legszebb ajándék volt az egész esküvőn.
Helyszín: Kinfolk Cottage
Fotó: Gerencsér Gréta
Videó: Closer wedding film
Content creator: The Pause - Wedding Content Creation
Ruha: Daalarna
Beni öltöny: Stan Ahuja Tailoring
Catering: Roots catering
Dekor: Fiori D’Amore – Czakó Imelda
Zene: Show4You
Gyűrűk: Ruszkai Jewellery
Torta: Caravella cafe
Ceremóniamester: Bódy Gergő
Pizza: Napolizza
