Valódi esküvőket bemutató rovatunkban ezúttal Kitti és Miki nagy napja következik, amelyet bár hétköznapra szerveztek, de a szertartás korántsem nevethető hétköznapinak: a templomi eskü után az erdőben, egy hangulatos esti szertartáson mondták ki egymásnak a boldogító igent. Íme a mesés képek és a gyönyörű Daalarna menyasszony élményei!
Hogyan ismerkedtetek meg?
Egy munkahelyen dolgoztunk, de egyáltalán nem volt „szerelem első látásra”. Először egy céges bulin találkoztunk, váltottunk pár szót, majd mindenki ment a maga dolgára. Egyikünk sem gondolta, hogy ebből lehet valami. Aztán 1-2 évvel később egy közös projektre kerültünk, akkor elkezdtünk sokat beszélgetni először munka miatt, majd egyre több saját téma is megjelent.
Mi volt az esküvő koncepciója, milyen napot képzeltetek el magatoknak?
Mivel az hamar kiderült számunkra, hogy a jó helyek és a jó szolgáltatók nagyon hamar elkelnek (akár több évvel előre is), így egy érdekes koncepciót alkottunk magunknak, és hétköznapra szerveztük az esküvőnket. Mivel mi kevesebb mint egy év alatt készültünk fel rá, még így is volt idő kiválasztani a szolgáltatókat és nem kellett amiatt aggódni, hogy valaki foglalt lenne. A nagyjából 120 fős létszámot tekintve pedig nem volt olyan vendég, aki emiatt nem tudott / akart volna eljönni.
A stílus, a dekor, és az egyéb kreatív elemek az én feladatom és egyben az én szórakozásom volt, a férjem nem az a típus, aki lelkesedik az ilyesmiért.
Hogyan találtátok meg az ideális helyszínt?
Neten kerestem lehetséges helyszíneket nagyobb létszámra, átnéztem rengeteg opciót, majd a szimpatikusabb helyekről kértem ajánlatot. Akivel találkozott az elképzelésünk és működőképesnek tűnt a közös munka, azokra leszűkítettük a kört, és elkezdtük felkeresni ezeket a helyeket. Talán a második volt a Fenyőharaszti Kastélyszálló, ami annyira megfogott bennünket, hogy nem is mentünk tovább máshova. Amikor a szervezők fogadtak minket, annyira látszott a rutin, és hogy mindent meg lehet velük beszélni, hogy ez egyértelmű „igen” volt számunkra. És bár elsősorban nem erdei esküvő koncepciónk volt, még ez sem tántorított el tőlük. Természetesen utólag sem bántuk meg, minden rendben zajlott.
Hogyan, mennyi idő alatt szerveztétek meg az esküvőt?
Onnantól, hogy eldöntöttük, esküvőt tartunk, nagyjából az esküvőt megelőző napig folyamatosan tartott. Ez egy hatalmas munka, de érdekes és izgalmas is egyben, ettől olyan jó dolog. Összesen kb. 10 hónap volt.
Mi volt az álmotok a dekorra, a meghívókra és a grafikára vonatkozóan?
A stílust tekintve a most nagyon divatos vintage és társai távol állnak tőlem, illetve ebben a témában is arra törekedtem, hogy a stílus ne az aktuális divat szerinti legyen, mert az olyan képeket évekkel később visszanézni vicces lenne. Próbáltam a saját stílusunkat, a ránk jellemző dolgokat belevinni inkább a kinézetbe, és ezeket egységes stílusban tartani, egy szép összképet alkotni. Miután a helyszínt kiválasztottuk, adott lett az erdei környezet és a növények miatt a zöld szín, ami mellé a közös színünket, a lilát választottam. Ez több árnyalatban megjelent egy kis mályvás rózsaszínnel kiegészítve. Voltak geometrikus elemek is a dekorban, valamint boros téma is.
Amit lehet, szerettem volna magunk készíteni, mert az úgy mégiscsak személyesebb és sokkal jobban a sajátunknak tudjuk érezni, mint egy boltban vásároltat.
A meghívót így teljesen saját ötlet alapján a barátnőimmel / barátaimmal közösen készítettük el. Nagyon nagy munka volt, de hihetetlenül jól összehozta a csapatot. A nappalinkban hetekig (hónapokig?) folyt a munka, halomban álltak az ötletelések és a félkész termékek, de nagyon jól szórakoztunk.
Az asztalokra világító borosüvegek kerültek (a bort ugyanis különösen szeretjük a férjemmel, így ez egy kimondottan ránk jellemző motívum volt). A vendégeknek pedig annyira tetszett, hogy mindenki haza szerette volna vinni őket. 🙂
A köszönőajándék ehhez passzolóan boros pohár volt gravírozva a meghívóval megegyező betűkkel és szalaggal kiegészítve. A borhoz illően pedig fűszernövények kerültek az asztalokra, amit anyukámék frissen ültettek az esküvő előtt.
IT-s család lévén egy kis apró szakmaiságot is szerettünk volna, így az asztalszámok binárisak voltak, valamint a főasztalt és a tortát legó díszítette, amit a férjem készített el.
Amit még megemlítenék, hogy az esküvői autónk rendhagyó módon nem egy luxusmodell volt, hanem egy családi örökség egy kis Suzuki formájában, ami kezdetek óta a családunk tulajdona, néhai nagypapám autója volt, majd első autómként én örököltem tőle, jelenleg pedig az öcsém koptatja.
Mi volt a catering koncepciója, milyen ételeket választottatok a vendégeknek?
Amikor egyeztetni voltunk a helyszínen néhány alkalommal, akkor ebédeltünk az éttermükben is, és elégedettek voltunk a konyhával. Ennek köszönhetően mi nem választottunk vacsorát, megkértük, hogy készítsenek olyat, amit esküvőre szoktak, bízunk bennük. (Ha itt valaki aggódni kezdene, a vacsora tökéletes lett, a vendégek imádták, nagyon sok dicséretet kaptunk rá.)
Ami nálunk egy kicsit eltérő volt a megszokottól, hogy az étkezést megbontottuk két részre. Ennek két oka volt. Volt egy polgári szertartáshoz hasonló köszöntés rész, amit naplementében akartunk csinálni az ilyenkor csodaszép fények miatt, ez pont a vacsorára esett. Valamint a másik ok, hogy szerintem nem kényelmes halálra enni magát az embernek, és utána még táncolni is. Így a vacsora első része egy előétel és leves volt, a szertartás után pedig egy főétel.
Ezen kívül a kastélyba érkezéskor voltak vendégváró falatok is, mert tudjuk, hogy sok esküvőn megpróbálnak rengeteg programot besűríteni a vacsora elé, és sokszor 8-ig nincs semmilyen étkezés a vendégeknek. Aki messziről jön és pl. csak reggelizik, az már másra sem tud gondolni ilyenkor, csak hogy mikor ehet, így pedig nem valószínű, hogy élvezi a napot.
Külön sütemények nem voltak, a tortá(ka)t a munkahelyem melletti kedvenc cukrászdámból rendeltem. Nagyon tetszett az a koncepció, amikor több kisebb nagyobb torta van egy pulton a vendégeknek, így különböző méretben rendeltem sok tortát.
Hogyan esett a választásod erre a különleges Daalarna esküvői ruhára? Milyen élményeid vannak a ruhapróbákról?
Nos ez egy érdekes kérdés. A ruhapróba egészen addig izgalmas tevékenység, amíg nem te mondod a szalonban, hogy „én vagyok a menyasszony”. Onnantól ugyanis kissé stresszessé válik a dolog. Választani kell itt és most, méghozzá életed ruháját. Az egy óra a próbára soknak tűnik, de valójában borzasztóan kevés, és úgy érzed, az időd egyre csak fogy.
Persze abban biztos voltam, hogy Daalarna ruhát szeretnék, a minősége és kidolgozottsága messze meghaladta bármely ruháét, amiket korábban láttam, és a stílusa is sokkal modernebb volt minden más esküvői ruhánál.
Ez alatt nem a divatosat értem, hiszen egy ilyen alkalomra nem divat kell, ezeket a képet 10-20-30 év múlva is vissza szeretném nézni, és akkor is meg kell állnia a helyét a ruhának.
Végül rengeteg dilemma és a barátnőkkel töltött fotónézegetés, valamint ötletelés során valahogy megszületett a döntés, és az én csodaruhám az OCN 415 lett. Ezt utólag sem bántam meg, csodálatos és nagyon kényelmes volt. Sajnálom, hogy nem hordhatom többet. 🙂
Mit szóltak a ruhához a vendégek és a férjed?
Imádták. A férjem biztosan. 😀 de a vendégek közül is sokan megdicsérték, a barátnőim pedig a választásban is segítettek.
Mesélsz kicsit a többi részletről is a megjelenéseddel kapcsolatban?
Sminkkel kapcsolatban nem izgultam, talán azért sem, mert ahhoz nem nagyon értek, minden sminkes által készített smink számomra szebb, mint amit én tudok csinálni. Emiatt nem is volt próbasminkem, de a végeredmény így is kiváló lett.
A fodrász már sokkal nagyobb aggodalmam volt, mert egy frizura nagyon sokat számít a megjelenésben. Viszont jó és minőségi fodrászt találni ismeretlenül pl. a neten, az szinte lehetetlen küldetés. A saját fodrászom helyszíni kiszállást nem vállalt, így keresnem kellett valakit, de sorra csak rossz találatok voltak, az idő pedig egyre fogyott, így sokan már nem is értek volna rá.
Hatalmas szerencsémre végül a megoldás a következő lett: találtam egy szupernek tűnő sminkest a neten. Láttam, hogy oktatásokat is tart, gondoltam ő biztosan szuperül dolgozik. Felkerestem, de kiderült, régi a honlapja és nem vállal már esküvőket. Viszont javasolta egy volt tanítványát, aki nagyon tehetséges. Vele felvettem a kapcsolatot, el is vállalt, de a helyszíni kiszállással gondok voltak, mert ő nem vezet, mi pedig egy erdő közepén voltunk. Valahogy megemlítette, hogy ők párban szoktak dolgozni egy fodrásszal és mindig együtt mennek, mert „Évi vezet”. 🙂 Ez lett végül a hatalmas szerencsém mert mint kiderült Évi amellett, hogy vezet, kiváló mesterfodrász, nagyon rutinos, és amikor tanácstalan voltam, akkor szuper ötleteivel segített ki.
A kiegészítőket két csoportra bontanám: cipő és ékszerek (táska fel sem merült, arra valók ugyanis a koszorúslányok a hagyomány szerint).
Egy magyar tervező által készített ruhához mi is illene jobban, mint egy magyar tervező által készített cipő. A választásom így esett Vágó Réka cipőire. Néhány hónappal az esküvő előtt pont tartott egy vásárt, amire már előre regisztráltam is, és amikor elkezdte feltölteni az eladó darabokat, megláttam a leendő cipőmet, már csak azon kellett izgulni, hogy jó lesz-e a méret, és nem kell-e másnak is. Szerencsére elsőként érkeztem, és jó lett a cipő, illetve még néhány barátja is hazajött velem. 🙂 Ami jó ezekben a cipőkben, és ez szempontom is volt, hogy nem tipikus esküvői cipők, ezért később is lehet alkalmi ruhához is hordani.
Ékszerek: Egy Daalarna ruha esetében felmerülhet a kérdés, hogy vegyen-e fel a menyasszony egyáltalán ékszert. Egy ilyen ruha magában is csodaszép. Ékszer nélkül is megállná a helyét. Én azért némi apróságot szerettem volna, de épp emiatt csak valami szolidat, és nem gyöngyöset, mert úgy tudom a gyöngyök a könnyeket jelentik, ezért azokat nem szabad viselni esküvőn. Így maradt a kristály ékszer, egy Swarovski karperec és fülbevaló formájában.
Ha 5 szóval kellene jellemezned, milyen volt az esküvőtök?
Nem tudnám szavakkal beskatulyázni magunkat, de a fő motívum az volt, hogy mindenki szabadon érezze jól magát, nincsenek kötöttségek csak egy jó buli legyen. Igyekeztünk mindent annak fényében szervezni és tervezni, hogy ez megvalósuljon.
Az ültetési rend például emiatt rendhagyóan úgy lett kialakítva, hogy egy-egy asztalnál a hasonló korúak ülhessenek együtt, szemben azzal, amikor egy család nagymamától az unokáig egy helyre van ültetve – kiküszöbölve ezzel a kínos beszédtémákat és elősegítve az ismerkedést.
Milyen emlékeid vannak a nagy napról?
Alapvetően élveztem, de gyorsan eltelt. Viszont ennek ellenére tartalmas volt, jó emlék lett.
Milyen volt a zene? Meddig tartott a parti?
A zenére már csak homályosan emlékszem, annyira pörögtek az események. Nincs olyan emlékem, hogy bármilyen rossz szám előkerült volna, de ez nem is volt lehetséges, a DJ-vel előre mindent átbeszéltünk (mit szeretnénk és mit nem). A buli közepétől pedig már szabadon lehetett számot kérni, ezt nagyon élvezték a vendégek. A parti sokáig tartott, de nekem így is kicsit rövidnek tűnt, ami persze nem meglepő, hiszen mi csak a tánc után tudtuk igazán elengedni magunkat.
Emellett a nyitótáncunk története is nagyon emlékezetes. Mivel mi már néhány éve jártunk táncra a férjemmel, így egyrészt adottak voltak a tánctanáraink, másrészt tudtuk, hogy valami nagyszerűt szeretnénk előadni. Így végül két táncunk is volt, a klasszikus nyitótánc egy slowfox, amit egy alsószoknya segítségével a menyasszonyi ruhámban táncoltam, valamint egy a bulit beindító cha-cha-cha, erre a lépések miatt egy külön ruha kellett, de mivel imádtam az esküvői ruhámat, utána vissza is vettem gyorsan 😀 A táncokat hatalmas taps követte, ez nagyon különleges élmény volt, talán olyan lehet, mint egy élő fellépés.
Mi volt a legszebb élményed?
Amikor a férjem (akkor még vőlegényem) meglátott a templomba bevonulásnál. Tudtam, hogy imádja a kész alkotást. 🙂
Mi volt, ami miatt a leginkább izgultál az esküvő előtt?
Hogy készen lesz-e minden, egy idő után pedig már úgy módosítva, hogy készen lesz-e minden, ami létszükség.
Volt rossz emléked vagy olyan részlet, amit megváltoztatnál utólag?
Kivennék egy év szabadságot a szervezés idejére. Hamarabb nem kezdeném, mert úgy már elveszti a varázsát.
Hova utaztatok nászútra?
Szerettünk volna esküvő után egyből elutazni pihenni egy kicsit, de ennek a megszervezése már végképp meghaladta az időnket és energiánkat. Emiatt egy távoli tipikus nászutas utazás fel sem merült (pontosabban abban mindketten egyet értettünk, hogy azt majd későbbre tesszük), egy közeli autós utazásban gondolkodtunk. Hatalmas szerencsénkre a barátnőm összegyűjtött nekünk minden információt (szállások, programlehetőségek, még az időjárást is 😀 ) így amikor vége lett az esküvőnek, csak beültünk a kocsiba és elővettük a listát. Így lett végül Szlovénia az úti cél.
ruha: Daalarna, cipő: rekavago, smink & haj: @dorakokai @pribusne_evi, fotó: Kondella Misi, zene: The Weddingman, ceremóniamester: Dr. Pirger Tamás, helyszín: Fenyőharaszt Kastélyszálló, tánc oktatók: Erdőfi Anna és Dani
Te is szeretnél szerepelni rovatunkban? Küldd be nekünk Daalarna ruhás esküvődet ide kattintva. Még több esküvői beszámolót találsz ezen a linken, vagy kövess minket az Instagramon és a Pinteresten még több inspirációért!
