Henry Kettner tartalomgyártó, vlogger és influencer, és kedvese Rebeka a földi Paradicsomban, a Maldív-szigeteken kötötték össze az életüket. Az ifjú pár nagy napját nem csak a különleges helyszín tette feledhetetlenné, hanem Rebeka meseszép ruhája is, amit Benes Anitával közösen álmodtak meg. Exkluzív interjúnkban elmesélik a nagy nap legszebb pillanatait, és a ruhaválasztás részleteit.
Az első pillanattól tudtad, hogy Daalarna menyasszony szeretnél lenni?
Mindig. Már azelőtt is tudtam, mielőtt Henry megkérte volna a kezem. Soha nem nézegettem más szalonokat, sőt nem is igazán ismerek és követek mást Anita munkásságán kívül. Hosszú évek óta szokásom, hogy félévente megnézem a Pinterestet, hogy éppen mi az aktuális menyasszonyi és házasságkötési trend és arról fantáziálok, hogy ha éppen most mennék férjhez, akkor milyen ruhát, helyszínt dekorációt választanék. Persze minden alkalommal valami teljesen másra esett eddig a választásom, az egyetlen fix pont mindig az, hogy Daalarna menyasszony szeretnék lenni.
Az egyedi Daalarna ruhádat Anitával együtt álmodtátok meg?
Azt biztosan tudtam, hogy nem szeretnék nagy, habos-babos szív alakban kivágott ruhát, mert engem az a szalagavatókra emlékeztet. Olyanra vágytam, ami követi a vonalaimat. Többször végignéztem a Daalarna kollekciót, és amikor az első konzultációra érkeztünk már határozottan tudtam, hogy milyen anyagú és fazonú ruhát szeretnék. Több modellt is felpróbáltam, de az én sellő fazonú csodaszép ruhámat Anitával együtt álmodtuk meg. Sokat ötleteltünk, én először azt szerettem volna, ha elmozdulunk egy modern, korszerű irányba és kívül lesz a fűző, de Anita lebeszélt róla és aztán én is beláttam, hogy igaza van. A végeredmény kétségtelenül tökéletes lett.



Kiegészítőket is viseltél?
Az volt az álmom, hogy kalapban állok az oltár elé, és semmiképpen sem szerettem volna fátylat. De aztán mivel tudtuk, hogy nagyon meleg helyre jövünk, elvetettük a kalapot és az egyébként eredetileg garbós nyakat is. Helyette egy csodaszép kesztyűt és egy sálat viseltem, ami három méterrel hosszabb volt, mint az uszály.
Melyik volt a kedvenc pillanatod a próbák során?
Az volt a legizgalmasabb, amikor még nem tudtuk, hogy milyen lesz az álomruhám és rengeteg fazonú és anyagú ruhát felpróbálhattam. Imádtam azt a napot, igazi hercegnőnek éreztem magam.
Most az újdonsült férjhez szeretnék fordulni, Henry neked hogy tetszett a menyasszonyi ruha?
Henry: De fura, hogy így szólítasz, még szoknom kell, hogy már férj vagyok.
Rebeka: Én pontosan tudtam, hogy tetszeni fog neki. Az elmúlt években többször megcsináltam már vele azt a TikTokon népszerűvé vált kihívást, amiben fiúkat kérdeznek meg, hogy a képen látható menyasszonyiruhák közül szerintük melyiket választaná a barátnőjük. Henry mindig azt választotta, amit én. Ismeri az ízlésemet és tudtam, hogy azonnal bele fog szeretni a ruhába is.
Henry: Igen, ebben is azonnal megvolt az összhang, azt pedig már a jegyességünk előtt megbeszéltük, hogy ha egyszer oda kerül a sor, akkor Rebekának csak Daalarna ruhája lehet.
Megható pillanat volt, amikor menyasszonyi és vőlegényi ruhában megláttátok egymást az esküvő napján?
Rebeka: Mi nem tartottuk azt a hagyományt, hogy a vőlegény csak az esküvő napján láthatja a menyasszonyt, a ruhapróbákra is együtt jártunk. Egyébként az én szüleim 33 éve házasok, apukám is látta anyukámat a menyasszonyi ruhájában a nagy nap előtt, tehát úgy tűnik, hogy a sikeres házasságnak nem ez a babona a záloga. Az viszont nagyon megható és igazi wow pillanat volt, amikor elindultunk a tengerpartra, hogy össze kössük az életünket.
„Mindketten azt éreztük, hogy az lesz a legjobb ha kettesben elszökünk a világ elől, ide a földi Paradicsomba”


Meséljetek a nagy napról! Mik voltak a legemlékezetesebb pillanatok?
Henry: Az egész már azért is felejthetetlen mert úgy, ahogy mindenhonnan innen is majdnem elkésünk miattam. Én még tíz perccel indulás előtt meztelenül rohangáltam, mert kiderült, hogy nem hoztam magammal azt az alsónadrágot, amit fel szerettem volna venni. Ez a része nem volt tündérmesébe illő, de rengeteg csodás pillanatunk volt már az érkezésünktől kezdve. Ilyen volt az is, amikor megérkeztünk erre a gyönyörű szigetre és a látványtól a lélegzetünk is elállt. Annak a tudata, hogy pár nap és kimondjuk a boldogító igent csak még inkább fokozta az érzelmeket. Azt ahogy az oltár felé sétáltunk a forró homokban soha nem felejtem el.
Rebeka: Nem vagyok egy sírós típus, de nekem már a repülőn is többször könnybe lábadt a szemem, azóta pedig naponta minimum hatszor azon kapom magam, hogy a könnyeimmel küszködök. Nekem az volt az egyik legszebb pillanat, amikor felöltöztettük egymást az esküvő előtt. Néztem magam a tükörben a leendő férjem pedig fölgombolta rám a menyasszonyi ruhámat, pár perc múlva pedig már a felesége voltam.
Miért esett a választásotok a Maldív-szigetekre?
Henry: Egy olyan helyet akartunk választani, ahol még soha nem jártunk. Több nagyon extra helyszín opció is szóba jött, de nekem az első gondolatom az volt, hogy forró tengerparti homokban, mezítláb szeretném feleségül venni a menyasszonyomat. Sokáig gondolkodtunk Olaszországon, ahova magunkkal akartuk vinni a szűk családot és a barátainkat, de aztán mindketten azt éreztük, hogy az lesz a legjobb ha kettesben elszökünk a világ elől, ide a földi Paradicsomba.
Itthon, Magyarországon mikor és milyen ceremóniátok lesz?
Rebeka: Április végére tervezzük a templomi és polgári esküvőt, és egy azt követő bulit, ahol a szülők, nagyszülők és közeli hozzátartozók, barátok is velünk lesznek.
Henry: Viszont az nagyon fontos, hogy ez a Maldív-szigeteken tartott esküvő lesz a házasságkötésünk hivatalos dátuma és évfordulója, mert itt mondtuk ki először egymásnak a boldogító igeneket, és itt húztunk először gyűrűt egymás ujjára.


Milyen érzés feleségnek, férjnek lenni?
Henry: Van súlya a gyűrűnek. Igaz még sok minden nem változott, és azt gondolom, hogy szinte minden marad a régiben, de mégis ahogy ott álltunk az oltár előtt valami átfordult bennem. Olyan érzés ez, mintha lapoztunk volna egyet egy könyvben, amiben hirtelen kezdődik egy új fejezet, ami biztos, hogy sok újdonságot tartogat, de attól még ugyanúgy a mi könyvünk, a mi történetünk.
Rebeka: Nagyon vártam, hogy végre a férjemnek szólíthassam Henryt. Fura volt évekig a barátomként hivatkozni rá, mert ezt olyan érzés kimondani, mintha 16 éves tinédzserek lennénk. Boldog vagyok, hogy azt mondhatom, hogy ő a férjem, mert ez egy sokkal erősebb kötelék.
Minden esküvőt megelőz egy lánykérés. Nálatok, hogy zajlott ez a szintén nagy esemény? Már utána elkezdtétek megálmodni a nagy napot?
Henry: Nagyon extra volt a lánykérés, ugyanis kireptettem Rebekát a tengerre, ahol egy távoli szigeten egy világítótorony tetején kértem meg a kezét. Akkor már tudtam, hogy egy-két éven belül szeretném ha összeházasodnánk, de akkor még nem is álmodtam róla, hogy a Maldív-szigeteken kötjük össze az életünket.
Rebeka: Imádtam a lánykérést, és azt is, hogy kihasználtuk az időt jegyespárként, hogy nem siettünk sehova, nem kapkodtunk a szervezéssel. Természetesen akkor is végignéztem az összes kollekciót és kiválasztottam, hogy melyik ruhában mennék férjhez.
Rebeka, meg fogod tartani a ruhát?
Henry: Az esküvő után azt mondta, hogy ebben akar aludni.
Rebeka: Csak azért nem aludtam benne, mert nyomtak volna a gombok. Természetesen örökre az enyém marad, a templomi és polgári esküvőnkön is ezt fogom viselni, és szeretném elvinni mamához is, hogy lássa milyen menyasszony voltam. Éppen a napokban mondtam Henrynek, hogyha valaha még egyszer feleségül vesz, akkor is ebben a ruhában leszek és ha születik egy lányunk, őrá is ezt adom, ha férjhez megy. Sőt, ha kettő lesz, akkor mind a kettőre. Ebben nem fogok vitát nyitni, mert imádom ezt a ruhát és boldog vagyok, hogy ebben lehettem menyasszonyból feleség.



