Rossana Orlandi olasz galerista, vezető hang a nemzetközi művészvilágban. Döngicsélő méhecske egy laboratóriumban, ahol a kémcsöveket tehetséges fiatal művészek helyettesítik a világ minden részéről. A Milánói Dizájn Hétre (Salone del Mobile Milano) érkeztem, a listám hosszú, de Ro galériája az elsők között szerepel a “must see” oldalon. Rossana rendkívüli adottságokkal rendelkezik, szeme éles, orra kifinomult azonnal érzi az eredetiséget, egyedülálló erő lakozik apró termetében, már alig várom, hogy megérkezzek.
Milánó és a dizájn hét
Nagyon tetszik a hely, ahogy a térképet követem, imádom már a környéket, a villamost, amin utazom. Az utcát a kávézóval, az emberek ruháit, cipőit, napszemüvegét, a laza, de igen stílusos hangvételt minden sarkon. Milánó közepén egy falat zöldben burjánzó humor és bohém ízlés találkozása ez a galéria. A kreatív hangulat a kapun átlépve azonnal lüktet az ereimben, a szememet próbálom tágra nyitni, hogy minél nagyobbat tudjak egy pillantással befogadni, félek nem tudok egy idő után majd többet pislogni és megtelik a szemem dizájnnal, mint mikor a harmadik krémes után a negyedik látványa még felfogható, de a gyomrod már a torkodban van.
Merre induljak? Érzek egy régi ipari hangulatot, amit befutott a borostyán és az idő kereke. Teljes extázisban vagyok… menjek keresztül a virágkompozíciókkal teli udvaron vagy itt balra be az első apró szobába, kicsit mintha egy méhkaptárban lennék, ahol minden kaptár egy újabb érdekességet kínál. Segítségemre siet egy fiatal asszisztens. Kapok egy térképet, szembesülők a méretekkel, kezdek megnyugodni, lesz időm mindent szépen lassan befogadni.
Az ipari stílus stimmel, egy volt nyakkendő gyárban vagyunk. 1700 négyzetméter fantasztikus dizájn elemekkel, három emeleten. Van itt étterem, kávézó, egy kis üzlet, galéria, és rengeteg kiállító.
Rossana Orlandi személyesen
Rögtön az első teremben egy apró, törékeny idős hölgyet látok. Ez Ő lesz, a képekről felismerem, alig bírok a közelébe kerülni, rengeteg ázsiai lány veszi körül, csak bámulják, az egyik folyamatosan veszi a telefonján minden mozdulatát, beszédét, nagyon fura. Ez mire jó? – tűnődöm, aztán rájövök, hogy Ro-t ez egyáltalán nem érdekli, megszokta különleges imázsának rajongását.
Fehér, kerek nagykeretes szemüvege arculatának elengedhetetlen kelléke, és egyben tökéletesen takarja szemeit is. Valakivel beszélget, interjút ad, közben fogadja a gratulációkat, a lányok követik tovább.
Elindulok a következő szobába. Fantasztikus fehér kerámia tárgyak vesznek körül, Provence hangulat, közben fújt üveg edények, lámpák, csillárok. Egy fiatal művész lány Andalúziából elmeséli tárgyainak eredetét. Barátságos hangulat után egy letisztult skandináv stílus, spermaszerű fénycsóvák feltűzve a falról lógnak, amorf formába fonva.
Az egyik ámulatból esem a másikba, egy páratlan egyveleg, váratlan keveredése ruháknak, tárgyaknak, bútoroknak legyen az vintage vagy új, hasznos vagy abszolút haszontalan.
Idén jelen volt az indiai luxusbútorokat forgalmazó Scarlet Splendour, a Ljubljanai származású Nika Zupanc, Slamp, az olasz világító cég, a Chicagói Művészeti iskola, több japán és skandináv művész. Rossana egyszer így nyilatkozott:
„Mikor találok valamit, ami tetszik, akkor nincs tovább. Nem tudok többet mondani, mint érzelem. Egy belső csengő szólal meg.”
Ez a belső hang reméljük, még sokáig visszhangzik, különleges látásmódja még sokáig manifesztálódik, hogy minél többen élhessük meg a csodát, mellyel körül veszi magát. Meséljenek tovább a képek.
