Emese és férje közös szenvedélyüknek, a sportnak köszönhetően ismerkedett meg, a lánykérés pedig másik közös szenvedélyük, egy társasjátékozás közben történt. Ma az ő titkos történetüket olvashatjátok.
-
Hogyan ismerkedtetek meg a férjeddel és milyen volt a lánykérés?
Hiszem, hogy minden kapcsolat tökéletes, ha számunkra tökéletes. Csak az számít, amit mi gondolunk róla, amit mi érzünk és szeretnénk. Mi a közös dolgokban hiszünk. Férjemmel azon párok közé tartozunk, akiket millió közös dolog köt össze, így a megismerkedésünk is egy mindkettőnk számára létfontosságú dolog, sportolás közben történt…
Egy bizonyos Ötlabda kupán ismerkedtünk meg télen, ami egy kétnapos sportesemény, ahol háromfős csapatok játszanak egymás ellen focit, kosárlabdát és röplabdát továbbá tollaslabdát és asztaliteniszt. Ellenfelekként találkoztunk és nagyon sokat beszélgettünk, aminek a vége az lett, hogy megkérdezte, alakítanék-e vele közös csapatot a következő bajnokságra. Nagyon boldog voltam, hiszen hihetetlenül ügyes és kedves volt, iszonyatosan izgultam és féltem is egyben, mivel aggódtam, hogy csalódást keltek majd benne. Próbáltam meggyőzni, hogy nem járna jól velem, de hajthatatlan volt. Innentől fél éven keresztül hetente egyszer együtt sportoltunk, ami számtalan lehetőséget adott egymás kívülről-belülről való megismeréséhez. Azt vallom, leginkább sportolás és játszás közben ismerhetjük meg a másikat, hiszen akkor minden lepel lehullik az emberről. Így aztán a sport útján megismertük egymást, a társasjátékok pedig végleg összekötöttek bennünket. Mert a lánykérés pedig a másik szenvedélyünkhöz, a társasjátékokhoz kapcsolódik.
Egy átlagos hétfő este volt, viszonylag kora este hazaértem a munkából (sokat éjszakázom, mivel játékmester vagyok egy pubban, társasjátékok szabályaiban segítek az embereknek). Ő nagyon izgatottan fogadott és hamar kiderült, hogy meglepetésekkel készült számomra és egy csodálatos estét töltöttünk együtt. Sokak számára ez hihetetlenül és érthetetlenül fog hangzani, de egész éjjel kedvenc társasjátékainkkal játszottunk, komoly stratégiai játékokról van szó, amikből egy mini háziversenyt tartottunk, mert én imádom ezeket az estéket. Egészen jól álltam és esélye sem lett volna, de tudta jól, hogy győznie kell, mert mindig mondtam neki, hogy csak olyanhoz mennék hozzá, aki elver a kedvenc játékomban, így keményen küzdött és végül megfelelő mennyiségű alkohol után sikerrel járt. Aztán a semmiből hatalmas meglepetésként előkapta a gyűrűt és hihetetlenül különleges volt, ahogy kettesben megélhettük ezt a pillanatot és a mai napig imádom ezért a nem szokványos, intim lánykérésért.
Később elárulta, csak a hét végére tervezte a lánykérést, de amikor hétfőn elkészült a gyűrű, nem bírta kivárni a pénteket.
2. Ha öt szóval kellene jellemezned, milyen volt az esküvőtök?
Csakannyink, sallangmentes, hihetetlenség, bátor, végtelenül kedves.
3. Mi volt a legemlékezetesebb pillanat?
Ahogy gondolom mindenkinek, úgy nekem is számtalan legemlékezetesebb pillanatom van. A személyiségemből fakadóan talán az egyik legkülönlegesebb az volt, amikor az este folyamán a bárpultnál kérni szerettem volna és intézkedni egy kicsit és nagyon simán és hihetetlenül könnyedén sikerült. Egyáltalán nem értettem, hogy lehet, hogy a pincérek észrevettek és mitől ilyen kedvesek és figyelmesek velem, de aztán ahogy zavaromban lenéztem és észrevettem a púder fehér ruhám, megértettem, mit jelent a menyasszonyi ruha ereje. Tudom, tudom, ez teljesen normális, egy menyasszonyt mindenki észrevesz, ez az én esküvőm, persze, hogy ugrottak a pincérek, de egyrészt engem általában nem vesznek észre az emberek és nem hallanak, én szeretek a háttérben maradni.
Másrészt az egész esküvőm alatt is folyton elfelejtettem, hogy rólam szól, csak terelgettem az embereket és segítettem, nem igazán fogtam fel, hogy miattam vannak ott, de nagyon boldog voltam végig és mindenki nagyon boldog volt velem, köszönöm. Azóta se hiszem el azt a napot!
4. Mi volt, ami miatt a leginkább izgultál a nagy nap előtt?
Talán a táncunk miatt, és a közös szavalásunkért, amit a férjemmel mondtunk a ceremónia alatt (Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani). A vers tökéletesen leír minket és az érzéseinket, a tánc pedig különösen fontos volt nekünk. Akrobatikus rock ad rollt táncoltunk, amiben nehéz elemeket gyakoroltunk hónapokon keresztül.
Úgy vállaltuk be, hogy egyikünk se táncolt soha, de imádunk mozogni és szerettük volna megmutatni magunkat ezen a táncon keresztül. A zenét a férjem választotta, aki imádja a slágereket és ez egy tökéletes választás volt (The Baseballs – Umbrella). A versbe egy icipicit belesültem, de egy mosollyal megoldottuk, a táncunk pedig még kissé leitatottan is fantasztikusan sikerült.
5. Változtatnál valamin utólag, ha lehetne?
Nem változtatnék semmit, imádtuk ahogy van, talán még több embert hívnánk meg, ha tehetnénk, de tökéletes volt, legalábbis a hibái tették azzá, ahogy minden esküvőt!
Tetszett Emese története? Olvass még több titkos történetet ide kattintva! Tanulságok, vicces történetek, megható pillanatok. A Secret Stories állandó rovata kíváncsi mindenki véleményére az esküvőkkel kapcsolatban. Akkor is, ha már túl vagy rajta, ha még csak szervezed, álmodozol róla vagy pusztán csak elmondanád a véleményedet. Lehetsz feleség, menyasszony, kislány, férj, vőlegény, nagymama, nagypapa, barátnő… Interjúalanyaink sem kivételek! Mindenkinek felteszünk 5 kérdést az esküvőről. Kövess minket a Facebook oldalunkon is!
