Nem érdekelt az esküvők világa. Nem foglalkoztam kislány korom óta azzal, milyen csokor fog illatozni a kezemben, milyen cipőben fogok végig sétálni a padok között. Két évvel ezelőtt a barátnőim a névnapomra megleptek egy Daalarna jeggyel. Csajos program, mindenki kiöltözik és elmegyünk megnézni a főleg menyasszonyi ruhákból álló bemutatót. Nem értettem. Miért nézzek ilyen ruhákat, ha még nem is vagyok menyasszony? Van ennek bármi értelme?
Ma már pontosan értem, miért…

2016. február 26. Végre! Tavaly is voltam a Pearl bemutatón, azóta megjelent egy könyvem esküvő témában, interjút készítettem Anitával, és nem utolsó sorban én lettem a főszerkesztője a Daalarna Secret Stories magazinjának. A sors fintora talán? Délelőtt 11 órakor érkeztem, hogy biztosan ne maradjak le egyetlen momentumáról sem a készülődésnek. A kulisszák mögött járni, újságíróként betekinteni a backstage-beés mostmár bátram írhatom, Daalarna rajongóként sem utolsó élmény. Onnan tudtam, hogy jó helyen vagyok a Millenáris több tucat terme közül, hogy megéreztem a Daalarna illatot, amit a szalonban is, amint belép az ember. Valamint a Daalarna jellegzetes pink színével is lépten-nyomon találkoztam, amíg végigsétáltam a bejárat utáni folyosón. Ott volt a Vöslauer épülő standjánál, egy modell selyemövén -erről kicsit később- és persze mindenki csuklóján karszalag formájában.
Jobb oldalon aztán feltünt a színpad is, körülötte sok-sok még üres fehér székkel. Bal oldalon egy dupla fémajtón át hatalmas nyüzsgés. Itt pihentek a modellek és ide várták Hajas Lacit és Sipos Zitát is a csapataikkal, hogy elkészítsék a bemutatóra megálmodott frizurákatés sminkeket. Vidámság és fesztelen hangulat fogadott, bárhova is mentem az épületben. Tetszett, hogy mindenki pontosan tudta a dolgát. Folyamatosan alakult a délutáni bemutató környezete. Nem sokkal 11 óra után a lányok átsétáltak a backstage-be, hogy először elgyakorolják a show-t a nekik szánt Vágó Réka cipőkben, majd még egyszer a Daalarna ruhákban is. Kerestem egy helyet a színpad mellett és a laptopommal együtt leültem, hogy jegyzetet készítsek a Secret Stories magazinra szánt első, a bemutató előtti hangulatról szóló cikkhez. Ugyanis a magazint is aznap jelentettük be a show előtt, így szerettünk volna egy anyagot a háttérmunkálatokról is.

Még szerencse, hogy a járópróbán irogattam, mert a ruhapróbán egy betűt sem ütöttem le. Az első ruhák teljesen elfeledtették velem, most miért is nézem a színpadot. Az is kiment a fejemből, hogy tulajdonképpen ezenkívül még kétszer fogom látni teljes pompájában a show-t. Amint megpillantottama napsárga, fűzöld, vízkék és a virágok ezernyi színében fürdő ruhákat, már csak azokra tudtam koncentrálni: ‘Vajon melyik állna nekem a legjobban?’. Majd következtek a menyasszonyi ruhák. Egymás után sellő, hercegnős tüllös, sejtelmesen átlátszó, rövidszoknyás, törtfehér, púder, printelt, hosszú ujjas, hátkivágott. Atyaég, ez is kell, az is kell! Akkor eszméltem fel, mire az utolsó lány eltűnt a színpad mögött és Anita beleszólt a mikrofonba, hogy köszöni a próbát, most ebédszünet következik. A duplaajtós teremben ínycsiklandó szendvicsek és gyümölcsök várták vissza a modelleket. Anita minden alkalommal gondosan ügyel a lányok ebédjére. Ezt onnan is tudom, hogy néhány héttel ezelőtt maguk a lányok mesélték a castingon. Az eper. Az eperre kifejezetten emlékszem, amiidén is szerepelt a desszertek között. Nem sokkal dél után megérkezett Hajas Laci és Sipos Zita is egy körülbelül tizenöt fős csapattal. Néhány perc alatt szépségszalont varázsoltak a helyiségből. Hajlakkok, hajsütők, kristályok, szemhéjpúderek várták a lányokat az asztalokon. Amikor először végig néztem a sminkeken, elképzelni sem tudtam a végeredményt. Idén még egy plusz meglepetést is szánt Anita a ruhák mellé. Nagy Adrien kiegészítőtervezőt kérte fel, álmodjon meg egy kollekciót a lányok hajába. Hajpántok, csattok, hajtűk, mindezek persze a tavasz jegyében. Adri is csatlakozott a csapathoz és szintén egy asztalra rendezte a Bridal ékszereket, hogy majd onnan adogatja a fodrászok kezébe azokat. A csillogó féldrágakövekből és gyöngyökből készült hajbavalók valóban tavasztündéreket varázsoltak a modellekből, ahogyan a Daalarna kampányszövegében is megfogalmaztuk.
Amíg készültek a lányok, hagytam, hogy Kondella Misi és Jaksa Tími fotósok elkészíthessék a képeiket, addig én kisétáltam a színpadhoz. Időközben megérkeztek a Daalarna partnerei is, akik elkezdték építeni a standjaikat. Mészáros Mihály, a Prestontól hatalmas dobozokkal érkezett a hátsó bejáraton. Tudtam, hogy finomabbnál finomabb süteményeket és tortákat rejtenek. Az Arioso és Gyenes Szilvi dekoratőr virágkompozíciókkal tette még tavasziasabbá a helyszínt. A napsütés, amely a mennyezetig érő, több méter hosszú üvegablakokon keresztül ragyogott át, még vidámabbá tette a képet.
Egyre jobban érezhető volt az izgatottság mindenkinél. Még két óra és kezdődik a délutáni show. Idén rendhagyó módon a Daalarna egy nap leforgása alatt két bemutatót is szervezett, egyet 16:00-kor és még egyet este 20:00-kor.
A következő két órában a modelleket sminkben, kész frizurával és egy fehér selyemköntösben lehetett látni, amit Daalarna feliratú, pink szalaggal kötöttek át. Ez is része volt a idei újításoknak, így a lányok kényelmesen készülődhettek. Amikor megláttam őket fotózkodni, vagy csak egyszerűen sétálgatni a folyosón, valóban olyanok voltak, mint tündérek egy mesefilmből.
Időközben Kondella Misi elérkezettnek látta az időt, hogy megossza velem az elmúlt órákban készült képeket. Felmásoltuk a laptopomra, válogattunk belőlük és már töltöttem is fel a magazinra, amelynek indulásáig már alig volt egy óra. 15:30. Kígyózó sorok a bejáratnál. Megérkeztek a vendégek, természetesen a legtöbbjük izgatott, fiatal lány volt. A standoknál kávéztak, bort és csokikrémet kóstoltak, ráhangolódtak az eseményre. Észrevettem, hogy a legtöbb -feltételezem- vőlegénynek és barátnak mindeközben fontos feladatot szántak: a lehető legjobb helyet foglalni a kezdésig.
A bemutató előtt néhány perccel még hallottam a backstage-ben, hogy negyed ötig várunk a kezdéssel, mert a nap olyan erősen süt az ablakokon keresztül, hogy a közönség egyik fele semmit nem fog látni a lányokból, így meg kell várni, amíg lebukik az épületek mögé. Ez szerencsére hamar meg is történt és egyszerre Tatár Csilla köszönt be virtuálisan. Az előző évek szokásától eltérően Csilla idén nem tudott személyesen részt venni a bemutatón, mivel nem régen szülte meg kisfiát. Azonban nem szerette volna átadni a stafétát, így kivetítőn keresztül nyitotta meg a show-t. Itt került sor a nagy bejelentésre is, hogy elindult a Secret Stories magazin. Néhány percig elérzékenyülten néztem a színpadot, mégis csak nagy esemény ez a csapatnak és nekem is.
A közönséget (is) néztem most. A nők tekintetükkel, sőt sokszor egész testükkel követték a színpadon sétáló modelleket, mutatták a mellettük ülő barátnőnek, melyik ruhán mi tetszik, fotóztak, összemosolyogtak, élvezték a zenét, amire meg-megmozdult a lábuk is. Mindenki tudta, hogy lesz egy finálé. Évek óta van egy különleges zárása a show-nak, azonban ami most jött, arra senki nem számított. A modellek újra felvonultak egymás után, ahogyan az lenni szokott. Viszont most mindegyikük egy tavaszi virágcsokrot tartott a kezében. Ahogyan sétáltak keresztül a színpadon egy óvatlan pillanatban egyesével kidobták a nézők közé a virágokat. Egyszer azt olvastam egy magazinban, hogy a magyar nők nem szeretnek a csokor után ugrani, mikor a menyasszony eldobja azt a szertartás végén, mert akkor minden vendég pontosan tudja, ki az, aki még hajadon. Ehhez képest itt úgy hullámzott a tömeg, mint egy koncerten, mikor egy modell lendítette a kezét. Hatalmas újongás közepette végül minden csokornak meglett a maga gazdája. az esti bemutatón még ezt is próbálták a szervezők felülmúlni: amikor a vendégek azt hitték, vége az előadásnak, virágkonfetti zúdult mindenkire a színpad körül. Ezernyi szín szállt a levegőben, mindenki hajába, ruhájára, kezébe, beborított mindent és mindenkit. Ezek után vastaps fogadta Anitát, aki néhány pillanatra megjelent a színpadon.

Legalább egy órán keresztül sétálgattak, szelfiztek a vendégek a bemutató után. A Flower kampányfotózásán használt virágfalat is kiállítottuk, amely előtt komoly hölgysor torlódott fel.
Miután az utolsók is elhagyták az épületet az első bemutató után, kezdődött újra minden. A takarítók felporszívóztaka színpad körül, letakarították a székeket és újra sorba rendezték őket. A kiállítók újratöltötték standjaikat, a modellek visszaöltöztek a köntöseikbe. Kis pihenő után azonban hamar siettek újra a backstage-be. A lelkesedés nem hagyott alább, inkább olyan érzésem volt, mintha mindenki várná a következő bemutatót, hogy újra átélhessék a finálé hangulatot. Szerintem nagyon fontos az elismerés is. Több tucat ember két napja dolgozott azon, hogy minden tökéletes legyen. A taps és a kedves szavak ilyenkor nagyon sokat jelentenek. Most, hogy a lányoknak csak egy gyors frissítésre volt szükségük smink és frizura terén, volt idejük meg is élni a körülöttük zajló eseményeket. A backstage-ben végig nézték a ruhákat, egymás között megbeszélték, kinek melyik tetszik a leginkább, fotókat készítettek magukról és egymásról. A castingon azt is megtudtam tőlük, hogy a Daalarna show-t tartják itthon az egyik legnívósabb munkának, minden modell szeretne ilyen gyönyörű menyasszonyi ruhákban végigvonulni a kifutón. Kihívás is a számukra, hiszen nem egyszerű ezeket a darabokat viselni. 19:30. Újra kígyózó sorok mindenfelé. Hamar megtelik a terem az újabb vendégekkel. A magyar nők igenis tudják, hogy egy ilyen alkalomra hogyan kell felöltözni. Ezt is olvastam valahol, hogy mi, magyarok képtelenek vagyunk Dress Code szerint válogatni a ruháinkat. Bájos koktélruhákat, modern kisfeketéket, feltünő ékszereket és táskákat láttam mindenfelé. Az esti bemutatón már ismert személyek, magazin főszerkesztők és bloggerek is részt vettek.
Velem szemben, a színpad túloldalán Liptai Claudia ült, mellette három édes kislánnyal. Főleg őket figyeltem a bemutató elején. A gyerekek mindig őszinték. Akadt olyan ruha, amire az egyikük összehúzta a szemöldökét, de volt olyan is, amire a másika kezeit is az arca elé tette, mert nem akart hinni a szemének. Jól kivehető volt a Claudia balján ülő kislány arckifejezése, ‘csak egyszer legyek felnőtt…’. A menyasszonyok és a női vendégek többsége szinte pislogás nélkül nézték a ruhákat, nehogy lemaradjanak bármiről is. Van egy barátnőm, aki azt mesélte, hogy menyasszonyként oka is volt annak, hogy tavaly, a Pearl bemutatóján fotózta a modelleket. Listázott. A következő héten már pontos tervvel hívta a Daalarna-t, az időpontra tudta, melyik ruhákat szeretné felpróbálni. Tehát kijelenthetjük, hogy komoly munka is zajlik egy show nézése közben, nem csak szórakozás.

A csokordobás és papírvirág eső elkápráztatott mindenkit. A finálé után végignéztem, hogyan mennek fel a színpadra a vendégek, hogy készüljön róluk egy daalarna-s fotó vagy épp hogyan gyűjtik össze a papírvirágokat emlékbe.
Mostmár értem. Értem, mi történik egy Daalarna bemutatón. Ezek a ruhák és show elemek egy egészen más világba repítik a nőket. Elképzelik magukat a ruhákban, ahogyan ők sétálnak a kifutón vagy akár már a padok között a templomban. Hozzá képzelik a fátylakat, az ékszereket, a sminket és a frizurát. Megszűnik körülöttük a valóság. Itt mindenki menyasszony lehet, eljegyzés sem kell hozzá. Én már csak tudom. Háromszor néztem végig, hogyan suhan végig a színpadon az a ruha, amiben mostmár én is el tudom képzelni magamat menyasszonyként. Hogy melyik volt az, maradjon titok…
