Dér Heni tavaly a pandémia miatt nem tarthatta meg a lakodalmát, így idén május elején, egy évvel a polgári szertartás után fogadott örök hűséget szerelmének, Gergőnek. Az esküvőn minden pont úgy sikerült, ahogyan azt elképzelte: tökéletesen megfértek egymás mellett a vajdasági esküvői hagyományok és a különleges Daalarna ruha is, amit Benes Anita álmodott meg Heni számára.
Nem kellenek a kompromisszumok
„Azt hiszem, ha valakinek még gyerekvállalás után is nagy kedve van a házassághoz, akkor az igazi, mélyről jövő szeretetet jelent a párja felé” – mondja Dér Heni, amikor arról kérdezem, milyen volt oltár elé állni úgy, hogy már van egy közös kisfiuk Gergővel. „Nagyon gyakori, hogy a gyerekvállalással járó nehézségek inkább problémákat okoznak egy kapcsolatban, minket azonban megerősített az egymás iránti elköteleződésben. Amikor Gergő és én kimondtuk az oltár előtt, hogy míg a halál el nem választ, azt valóban így is gondoltuk.”
Heni és párja három évvel ezelőtt ismerkedtek meg, és az énekesnő elmondása szerint a kapcsolat megerősítette abban a hitében, hogy létezik a nagy ő.
„Korábban azt gondoltam, hogy harminc felett már nem fogok rózsaszín ködben élni, amikor szerelmes leszek. Úgy képzeltem, hogy ebben a korban egy kapcsolat fenntartása már kemény munkát, kompromisszumokat igényel. Aztán amikor Gergővel találkoztam, azt éreztem, mintha villám csapott volna belém. Ha létezik a nagybetűs szerelem, akkor ez az. Nincsenek bennem kérdések, bizonytalanság, féltékenység, nincsenek köztünk tabuk, nem kell kegyes hazugságokkal áltatnunk a másikat. Soha nem voltam még ennyire kisimult és nyitott. Azt gondolom, az a titok, hogy Gergővel nagyon egyezik az értékrendünk. Most értettem meg, hogy ez mennyire fontos. Hiszek benne, hogy ez adja egy házasság erős alapját.”
Heni egyáltalán nem bánja azt sem, hogy harminchat évesen ment férjhez, és gyereket is harminc felett szült, mert most mind az anyasághoz, mint a házassághoz sokkal érettebbnek érzi magát.
Minden úgy történt, ahogy kellett
Heniék nem tervezték kisfiuk, Bendegúz érkezését, de nagyon boldogok voltak, amikor megtudták, hogy gyerekük lesz. Azt viszont mindenképpen szerették volna, ha házasságba születik, így a pár polgári esküvője tavaly volt, ahol Heni már kismamaként állt az anyakönyvvezető elé.
„Akkor már tudtuk, hogy a pandémia miatt a tervezett nagy lakodalom nem fog megvalósulni, de utólag egyáltalán nem bánom, mert végül minden pont úgy sikerült, ahogyan azt megálmodtam” – meséli.
Számára nagyon fontos volt, hogy egy vajdasági hagyományokhoz hű esküvője legyen a szülőfalujában, Csantavéren. Ehhez először is tisztázni kellett a meghívott vendégekkel, hogy a Vajdaságig kell utazniuk, hogy részt vegyenek a lagzin.
„Szerencsére ez senkinek nem jelentett problémát, közel kétszáz fő volt jelen a lakodalmon, szerintem az összes létező szabad szállást lefoglaltuk a faluban és a környékén.”
Hamisítatlan falusi lakodalom
Az esküvőt teljes egészében Heni és a családja szervezték meg. Elmondása szerint ez nem jellemző rá, van egy asszisztense, aki mindenben segíti, de most valahogy azt érezte, ezt egyedül is meg tudja oldani.
„A helyszínt illetően túl sok opció nem is volt, és ez adott egyfajta megnyugvást – meséli. „Korábban, még a pandémia előtt, olyan esküvőt képzeltem el, amelyben minden tökéletesen el volt tervezve a tóparti kilátástól kezdve a szerelemkapuig. Mikor ez végül kútba esett, rájöttem, hogy nem ezen múlik a boldogság, és lehet lazábban is kezelni ezt az egészet. Két dolog volt csak fontos: hogy ne érezzem azt, ráerőltetem Gergőre a vágyaimat, és hogy a szülőfalumban legyen a templomi szertartás.
Végül Gergő mondta ki először, hogy számára fontos az egyházi esküvő, és abban is teljesen egyet értettünk, hogy Csantavéren házasodjunk össze.
Igazából a szervezés elején rájöttem, hogy egy esküvőszervezőnek is el kellene magyaráznom sok mindent, így egyszerűbb, ha inkább én és a családom vesszük kézbe a dolgokat. A terem adott volt, a dekorációra sem volt túl sok opció, hiszen a fehér illett oda leginkább. A székeken egyszerű fehér szoknya volt, az asztalokon pedig egy gömbvázában frézia, rózsa, és más idényjellegű virágok, köztük pasztellrózsaszínek is, mert a cipőm is nude rose volt. A csokrom is ezekből a virágokból állt egyébként. A menün sem kellett sokat gondolkodni, hagyományos vidéki lakodalmi vacsora volt újházi tyúkhúslevessel, sültekkel, borjúpörkölttel.”
Esküvő és keresztelő – Kettő az egyben
A szertartás azzal a hagyománnyal indult, hogy Gergő hintóval ment Heniért a szülői házhoz, és onnan kérte ki. Az udvarban aztán zenekarral és pálinkával várták a vendégeket is. Aztán a hintóval mentek a templomba, ahol előbb fotózkodás volt az épület előtt, majd Gergőt édesanyja, Henit pedig édesapja vezette az oltárhoz.
„Amikor beléptem a templomba, és lassan húztam magam után a ruhám gyönyörű, hosszú uszályát, majd felcsendült a barátnőm, Bencsik Tamara énekhangja, aztán megláttam, ahogyan Gergő a kisfiunkkal a kezében vár engem, azonnal eleredt a könnyem” – emlékszik vissza a pillanatra Heni.
A szertartás után Bendegúzt is megkeresztelték, majd Heni és Gergő kisétáltak a templomból, ahol a rokonok és barátok rizsszórással köszöntötték őket.
„Itt volt egy vicces pillanat, amikor éreztem, hogy egy hatalmas adag rizst dobtak a gyönyörűen beállított frizurámba. Egész este éreztem a hajamba ragadt rizsszemeket, de ez legyen a legnagyobb baj” – meséli nevetve.
A templomtól a lakodalom helyszínéig Heni gyönyörű, hosszú uszályát a rokonok és barátok gyerekei vitték utána. A teremben pedig először a szülők köszöntötték őket, majd a násznép átadta az ajándékait. Az esküvőn is énekelt Bencsik Tamara, utána pedig a vajdasági Ifik zenélt reggelig. Heni és Gergő nyitótáncára már a vacsora után került sor. Egy argentin tangót adtak elő, ami az énekesnő szerint nagyon jól sikerült.
„Gergő ragaszkodott hozzá, hogy táncoljunk, neki is van néptáncos múltja, és végül két hónapig készültünk a mexikói koreográfussal, Santiago Maciellel, hogy megtanuljuk a nyitótáncot. Ahhoz már a menyecskeruhámat és egy piros táncos cipőt viseltem, mert a sok bonyolult mozdulatot nem tudtam volna előadni az uszályos esküvői ruhámban.”
A lakodalom végül reggel hétig tartott, másnap pedig morzsapartira várták a vendégeket. Heniék kisfia is végig ott volt a bulin.
„Most jöttünk rá, hogy Bendegúz igazi partiarc. Biztos tőlem örökölte! Rengeteget táncolt és nevetett, abszolút nem zavarta a hangos zene és az emberek. Végül egy külön teremben felállítottunk neki egy kiságyat, ahová átvittük aludni, és a hangos zene mellett is édesdeden pihent” – meséli Heni.
A Daalarna ruha régi vágy volt
„A Daalarnát több, mint tíz éve figyelem és csodálom. A nyitott, csipke hátrészű ruhák nagyon tetszettek, és mindig megcsodáltam benne azokat, akik viselték, úgyhogy – és ez itt most tényleg nem a reklám helye – mindig is Daalarna-menyasszony szerettem volna lenni én magam is. Azt ugyanakkor nem reméltem, hogy az én izmosabb hátamon is jól fog mutatni egy ilyen nyitott hátú darab, ezért amikor először beszéltem Benes Anitával, vagy húsz képet átküldtem neki a Daalarna ruhákról, amelyek stílusa szóba jöhetett. Azt hittem, ezzel össze fogom zavarni, de azt mondta, hogy tulajdonképpen az összes általam küldött ruha nagyon hasonlít, így végül közösen megtaláltuk a nekem való darabot.
Nem csak azt szeretem ebben a ruhában, hogy csodaszép, hanem azt is, hogy önmagában meghatározta, hogyan viselem: ahogy felvettem, szebb lett a tartásom is. Úgy éreztem, mindazt hangsúlyozza bennem, amit én szeretnék hangsúlyozni. A ruhában éltem ki az összes olyan álmomat, ami gyerekkoromban született meg bennem az esküvőmmel kapcsolatban.”
A menyecskeruha már bonyolultabbnak tűnt elsőre, ugyanis Heni szeretett volna a vajdasági hagyományoknak is megfelelni. Végül Benes Anita segítségével rátalált a tökéletes darabra: egy piros ruhára, amelynek rövid szoknyarésze úgy állt, mintha alsószoknyák lennének alatta. Ehhez egy RIENNE Bride fejdíszt viselt.
„Pártát és csizmát már nem akartam, de anyukám amiatt is aggódott, hogy nincs kötényem” – meséli Heni. „A vajdasági szokások szerint ugyanis a menyecsketáncnál nem csak szakajtóba gyűjtik a pénzt, hanem egy csatokkal teletűzdelt kötényre is rátűzik. Végül azt találtuk ki, hogy a ruha elején lévő tüllrészt elhúztam, és oda dobálták a pénzt.”
Heni frizuráját a vajdasági mesterfodrász, Baranyi Imi készítette, aki már többször dolgozott az énekesnővel. A sminket ugyancsak egy régi ismerős, Kiss Izolda álmodta meg.
„Nekem nagyon fontos, hogy egy megszokott stábbal dolgozzak, mert akkor mindig tudom, mire számíthatok. Imi és Izolda esetében is tudtam, hogy a tükörbe sem kell néznem, mert pont úgy fogok kinézni, ahogyan azt együtt megálmodtuk. Vakon megbízom bennük: Izolda még próbasminket sem készített, mert felesleges volt.”
Hogy tetszik Dér Heni két különleges Daalarna ruhája? Láttad már a legújabb Daalarna kollekciót, a TIMELESS-t? Kövess minket az Instagramon és a Pinteresten még több inspirációért!