Laskóy Noémi (@nnooemi) Instagram influenszer és Lévai Márton vízilabdázó esküvője eredetileg júniusban lett volna, de a tavaszi járványhelyzet miatt augusztus végére kellett halasztani. Már ez okozott némi stresszt Noémi életében, ám mikor augusztus elején, legutóbbi interjúnk alkalmával beszéltünk, még nem sejtettük, hogy a vírus már az új időpontba is beleszól. Méghozzá nem is kicsit. Ám minden jó, ha a vége jó: Noémi szerint végül kisebb szépséghibákkal ugyan, de minden úgy sikerült, ahogyan azt megálmodta.
Amikor legutóbb beszéltünk, már csak amiatt izgultál, hogy Marcinak legyen szabadnapja az esküvőtök idejére.
Mire elérkeztünk augusztus 31-ig, már ez volt a legkisebb gondom. Az esküvő előtti héten egyre ijesztőbbé vált a vírushelyzet, ezért attól is tartottunk, hogy esetleg újabb korlátozásokat vezetnek be. Végül erre nem került sor, ám ekkor jött az első hideg zuhany: az egyik legjobb barátnőm koronavírusos lett. Így ő és a párja nem jöhettek. Az esemény előtt egy nappal ugyanilyen okok miatt még két ember lemondta.
Az esküvő napján pedig, amikor már ott álltam sminkben, hajban, kiderült, hogy Marci csapattagjainak szövetségi szinten megtiltották a részvételt.
Végül összesen tizenhat ember nem tudott eljönni a vírus miatt – az egész ültetésrendet át kellett szervezni. És persze ez volt a legkevesebb! Az esküvő után kiderült, hogy Marci közvetlen kontaktja volt egy fertőzöttnek. Senkinek nem kívánom azt a pár napot, amíg itthon ültem és vártam Marci teszteredményét. Rettenetesen aggódtam a nagyszüleink és a többi hatvan év feletti miatt, meg persze a várandósokért, kisgyerekesekért is. Bűntudatom volt, úgy éreztem, le kellett volna mondani az egészet. Szerencsére végül kiderült, hogy Marci nem kapta el a vírust, és mindenki biztonságban volt a vendégek között.
Hogyan sikerült túllendülnöd ezeken az utolsó pillanatban jött nehézségeken?
Amikor jött a hívás, hogy Marci csapattársai nem jönnek, letettem a telefont, megbeszéltem az esküvőszervezővel – a fantasztikus Németh Viktóriával, aki rengeteg terhet vett le a vállamról az egész folyamat alatt – az új ültetésrendet, és egyszerűen nem gondoltam többet erre. A legjobb barátnőimmel boroztam picit, aztán megjöttek a lányaim, segítenem kellett nekik a készülődésben, nem volt időm idegeskedni. Azért jó, hogy ekkor még nem tudtam, hogy a fotósnak eltört a gépe, és nem tudta lefotózni a dekorációt, Marci és a lányok készülődését, az utolsó simításokat.
Mikor érezted azt, hogy most már minden rendben van?
Amikor az oltár felé mentem. Eredetileg a két kislányom szórta volna előttem a virágszirmokat, de nem nagyon akarták szórni, plusz folyton figyelnem kellett, hogy nehogy rájuk lépjek – vicces volt, és ez segített ellazulni.
Amikor pedig láttam, hogy Marci mennyire meghatódik, mikor meglát, én is meghatódtam, és egyfajta transzállapotba kerültem. Nem is emlékszem teljesen az oltár előtt töltött percekre.
Milyen volt a ceremónia?
Egyszerre megható és vidám. Nem fogadalmat tettünk Marcival, hanem elmondtuk egymásnak, hogy mit szeretünk a másikban – nekem ez egy egész A4-es lapot betöltött. Nagyon érzelmes része volt a ceremóniának, amikor Marci könnyek között mondta el szüleinek a köszönőbeszédét, ez engem is megríkatott. Az viszont vicces volt, hogy az anyakönyvvezető korábban mindkettőnkkel beszélt, és az alapján mondta a szövegét, így kiderült, hogy a megismerkedésünk történetére Marci és én teljesen másképp emlékszünk.
Aztán jöttek a lányok, akik a gyűrűhúzás alatt hirtelen az egész kosár szirmot odaszórták a lábunk elé, aztán a közös, „családi” faültetésnél – amely szintén a ceremónia része volt – összevesztek a locsolókannán.
Ezek a humoros részletek nagyon könnyeddé tették az egész szertartás hangulatát – és persze azt is eszembe juttatták, hogy az anyaságból még az esküvőnk napján sincs szabadság. De ez így szép!
Volt bármi, ami nem úgy sikerült, ahogyan azt vártad volna?
A már említett kellemetlenségeken kívül semmi. Sőt, azt éreztem, hogy rengeteg dolog sokkal jobban sikerült, mint azt vártam. A catering például fantasztikus volt. Kínáltak vegán fogásokat, a gyerekeknek kemencés pizzát, rengeteg különleges ételt. Nagyon sok vendég kiemelte, milyen jó volt a vacsora. A torta is isteni volt, de ez nem okozott meglepetést, hiszen már négy éve az Egy csipet tortától rendelek minden szülinapra, annyira szeretem őket. Most pedig nemcsak a torták, hanem az egész desszertasztal is az ő munkájuk volt. A főtortánk málna-pisztácia-fehér csokoládé ízesítésű, a két oldalsó pedig sós karamellás sajt és maracuja-fehér csoki ízű volt.
Mesélnél picit a zenéről? Említetted az esküvő előtti interjúban, hogy meglepetésekkel készülsz.
A szertartás alatt egy DJ volt, aki az általunk választott számokat játszotta, és talán sokakat megleptem azzal – bár ezt már a korábbi interjúban elmondtam -, hogy a kedvenc előadómtól, Ed Sheerantől csak egy szám szólt a ceremónia alatt. Ez egyébként a Photograph volt a szülőköszöntéskor. A bevonulásom alatt Lewis Capaldi Someone You Loved című dala szólt, aztán Callum Scott-tól a You Are the Reason és a No Matter What, végül pedig a Panic! At The Disco High Hopes című számára vonultunk ki. A bevonulásunk a vendégek közé, immár friss házasként, a Rudimental Feel The Love számára történt. A welcome fogadáson, illetve a vacsora előtt és után egy-egy órát játszott akusztikus gitáron Hangácsi Márton, aki fantasztikus, egyedi stílusban ad elő mai slágereket.
A vacsora alatt a Show 4 You DJ-je játszott lounge hangulatú zenéket. Utána pedig, szintén a DJ számaira hatalmas buli volt. Lehetett tőle kérni is, és a barátnőim, akik tudják, hogy régen mekkora rocker voltam – bakanccsal, piercinggel! – kértek nekem egy számot a System of a Downtól, amire hatalmasat tomboltam. Aztán volt Britney Spearstől a Toxic, fenékrázós hip-hop is – igyekeztünk mindenre úgy táncolni, hogy szándékosan karikírozzuk kicsit a klipet.
Nagyon jó volt a hangulat, egy percre sem ült le a buli, és én is végig felszabadult maradtam – igazából csak addig izgultam picit, amíg el nem mondtam a beszédemet, onnantól teljesen átadtam magam az élménynek.
Meddig tartott a lakodalom?
A mi lányainkat anyu már tízkor hazavitte, és a többi gyerekes is mind elment az éjféli hamburgerezés után. A kemény mag, velünk együtt, ott maradt hajnali fél háromig. Még akkor is olyan jól éreztük magunkat, hogy kifejezetten elszomorodtunk, amikor megjött a rendelt sofőr, és haza kellett indulni.
A ruháról az előző interjúban annyit már elárultál, hogy nem egy olyan darab, amit korábban elképzeltél, de a próbán egyértelművé vált, hogy ezt választod. Végre képeken is láthatjuk, és valóban csodásan mutatsz benne. Mi volt az a részlete, amire korábban nem gondoltál, hogy tetszeni fog?
Azt régóta tudtam, hogy Daalarna ruhát választok majd az esküvőmre, de azt nem, hogy végül egy pánt nélküli, csipkeuszályos verzió lesz a befutó. Különösen, hogy a csipkét nem is kedvelem. Végül azonban nem bántam meg, hogy emellett tettem le a voksomat, nagyon magaménak éreztem, és rengetegen megdicsérték, különösen, hogy nagyon egyedi is, nem a megszokott esküvői ruha – én pedig szeretek kicsit kilógni a tömegből. A menyecskeruhám szintén Daalarna volt, egy fekete, csillogó darab. Előre nem terveztem, de a táncolás közben végül átcseréltem a magas sarkú cipőmet egy tornacipőre, de még az is jól mutatott ehhez a ruhához.
Mesélnél a többi kiegészítőről is?
A gyűrűket Ruszkai Orsi készítette, tíz éve ismerem őt, egyértelmű volt, hogy vele fogjuk megterveztetni. Mivel az eljegyzési gyűrűm – amit szintén hordani fogok – egy nagyobb köves darab, mindenképpen visszafogottat szerettünk volna karikagyűrűnek, így lett egy hajszálvékony, gyémántokkal kirakott gyűrű. Marcié annyiban különbözik, hogy az övé modernebb fazon.
Milyen volt a sminked és a hajad?
Engem nagyon nehéz kifesteni, mert a hangsúlyos, alkalmi sminkek nem állnak jól, a természetesebb stílus illik az arcomhoz. Úgyhogy Pohorelli Betti sminkes az esküvőre is egy visszafogott, természetes hatású tusvonalat készített nekem. Ami a frizurámat illeti, sokáig kontyba szerettem volna fogni a hajamat, de hamar rájöttem, hogy én ennél rendhagyóbb vagyok, így végül egy elegáns, hullámos copfom lett, mely Szűcs Krisztián munkája.
A helyszínt, az Etyeki plus 52 Event&Gastro Hall-t már korábban elárultad a követőidnek. Végül beváltotta a hozzá fűzött reményeket?
Teljes mértékben! Mindenképpen természetközeli helyszínt szerettünk volna, itt pedig a sok zöld mellett a rusztikus, bontott téglafal a terrakotta színeivel is nagyon hangulatos volt. Ezek a színek a Natural Wedding Decor által megálmodott dekorációban is visszaköszöntek, ami nagyon ízléses, finom volt.
Gondolom, a korlátozások miatt a nászutatokat is halasztjátok.
Bevallom, hogy az elmúlt hónapok alatt már kicsit el is ment a kedvem az egész nászúttól. Eredetileg július 1-9. között mentünk volna, és már januárban lefoglaltam a repülőjegyeket és a szállást. Úgy gondoltam, hogy nászútja csak egyszer van az embernek, ezért egy különleges úttal szerettük volna meglepni magunkat. Végül nagyon nehezen egyeztünk meg a hotellel, több napos huzavona volt, de sikerült karácsonyra áttetetnünk a foglalást. Remélem, hogy végre el is tudunk menni!
Milyen érzés, hogy Marci most már a férjed?
Amikor összejöttünk, onnantól én mindig a páromnak hívtam őt, és nehezen tudtam korábban elképzelni, hogy ez változzon, de már többször kaptam azon magam, hogy úgy hivatkozom rá, mint a férjemre.
Fotók: Gerencsér Gréta Photography
Te is szeretnél szerepelni Valódi esküvők rovatunkban? Küldd be nekünk Daalarna ruhás esküvődet ide kattintva. Még több valódi esküvői beszámolót találsz ezen a linken, vagy kövess minket az Instagramon és a Pinteresten még több inspirációért!
