Hat évvel ezelőtt, amikor legutóbb hosszabban beszélgettünk Radics Gigivel, még egy egészen más történetnél tartottunk. A Daalarna REBELLE kollekcióját ünnepeltük, ő pedig éppen új fejezetet nyitott a karrierjében. Aztán néhány héttel később a világ megállt, Gigi életében pedig közben megszületett a legfontosabb új szerep: édesanya lett.
Azóta sok minden megváltozott. Gigi életében most ismét egy új fejezet kezdődött: tavaly eljegyezték egymást szerelmével, idén pedig férj és feleség lettek. A Daalarna pedig ezúttal nemcsak egy történet része, hanem annak egyik legszebb részlete lett.
Gigivel most két alkalommal is találkoztunk – először még a készülődés izgalmában beszélgettünk, amikor az esküvő minden részlete előttük állt. Néhány nappal később már arról mesélt, milyen érzés volt mindezt valóban megélni. A két beszélgetés között pedig ott van egy ruha, egy kimondott igen és egy emlék, amely most már örökre az övék.
Amikor öt évvel ezelőtt a Daalarna Atelier-ben ülve beszélgettünk azt mondtad, hiszel a tündérmesékben és abban, hogy az igazi szerelem létezik. Ha most visszaolvasod ezt a mondatot, mit gondolsz róla?
Radics Gigi: Az elmúlt években az élet azért egy kicsit más utakat hozott. 2020-ban megszületett a kislányom, és később az édesapjával úgy alakult az életünk, hogy külön utakon folytattuk. Ezt akkor nagyon nehéz volt megélnem és feldolgoznom, hiszen egyik napról a másikra egyedülálló édesanya lettem. Másfél-két évig voltam egyedül, és ez az időszak nagyon sok mindenre megtanított önmagammal kapcsolatban.
Voltak mélypontok, de közben végig éreztem, hogy egyszer ebből ki fogok jönni.
És igen, ma már azt mondom, hogy igenis léteznek a tündérmesék.
Ez a mondat végül engem igazolt, mert rátaláltam életem párjára.
Különös fordulat, hogy miközben korábban nem igazán vágytál házasságra, most már éppen az esküvődre készülsz. Mi változott meg benned?
Radics Gigi: Régen egyáltalán nem éreztem azt, hogy férjhez szeretnék menni. Úgy gondoltam, hogy a házasság tulajdonképpen csak egy papír, és nincs rá szükségem. Aztán amikor eljegyzett a férjem, hirtelen az volt az első gondolatom: milyen jó lesz majd a családunkkal együtt megünnepelni a szerelmünket.
Rájöttem, hogy ez egy teljesen másfajta ünnep.
Sokkal intimebb, mélyebb dolog annál, mint amikor az ember kiáll a színpadra, énekel, és megtapsolják. Nagyon várom, hogy ott álljunk majd az oltár előtt a szeretteinkkel, és megünnepeljük a szerelmünket, a családunkat és azt, hogy elkezdjük a közös életünk egy új fejezetét.
Mi volt az a pont, amikor először érezted, hogy ő az, akivel valóban el tudod képzelni az életedet?
Radics Gigi: Már az első csóknál megfogalmazódott bennem, hogy hozzá szívesen hozzámennék. Az ember ezt talán nem mondja ki azonnal, de bennem akkor már megérett ez a gondolat. A férjem pedig a mai napig azt mondja, hogy ő akkor tudta, hogy a felesége leszek. Állítólag csak azért várt egy évet, hogy ne tűnjön túl gyorsnak. 🙂
A kapcsolatunk ráadásul barátságból alakult ki. Zenésztársak voltunk, ő volt a zenei producerem, úgyhogy kicsit kacifántos volt az út, mire eljutottunk odáig, hogy szerelmesek lettünk. Utólag derült ki, hogy ez már korábban megérett bennünk, csak akkor még nem tudtunk róla. Én tényleg azt érzem, hogy mindig is rá vártam, és ő is rám.
Amikor a szemébe néztem éreztem, hogy ismerem őt.
Olyan tiszta, önzetlen szeretetet ad, és olyan társ, aki mindig ott van mellettem. Legyen bármilyen probléma, tudom, hogy számíthatok rá. Szerintem erről szól igazán egy párkapcsolat.
Akkor érdemes volt várnotok egymásra. A lánykérésről mesélsz egy kicsit?
Radics Gigi: Nagyon különleges dolog számomra az eljegyzés, mert szerintem ez egy olyan lépés, amellyel az ember azt üzeni a másiknak: te vagy az, akivel szeretném leélni az egész életemet! A templomi szertartás is fontos számunkra, mert hívő emberek vagyunk. Van ennek egy különleges varázsa, ami szerintem nagyon illik ehhez a pillanathoz.
Milyen esküvőt álmodtatok meg magatoknak? Korábban említetted, hogy nagy családod van, és szívesen ünnepelnétek együtt, de nem zárkóznál el egy szűkkörű szertartástól sem. Végül hogyan döntöttetek?
Radics Gigi: Nagyon családcentrikusak vagyunk, ezért végül azt választottuk, hogy a családunkkal szeretnénk megosztani ezt az érzést. Persze felmerült a tengerparti esküvő gondolata is, és annak is biztosan lenne egy nagyon jó hangulata, de amikor elkezdtem felhívni azokat a rokonokat, akik közel állnak hozzám, és akikkel szinte minden családi eseményen együtt vagyunk, éreztem rajtuk azt az örömöt, hogy erre vártak!
Mit vársz a legjobban az esküvő napján? Van olyan pillanat, amelyet már most magad előtt látsz?
Radics Gigi: Azt szeretném, hogy olyan nap legyen, ami örökre bennem marad jó emlékként. Nagyon várom, amikor a legjobb barátom és anyukám felöltöztetnek, amikor édesapám majd az oltárhoz kísér, és ott vár a férjem, miközben a kislányom szórja a virágokat. Azt is nagyon várom, hogy a férjem és a szeretteim először meglássanak ebben a ruhában. Bár fellépéseken természetesen sokféle ruhát viseltem már, menyasszonyi ruhában még soha nem álltam, így ez számomra egy teljesen új és különleges érzés. Már a próbán is olyan izgatottság volt bennem, mint még soha. Most először nem egy színpadi szerephez öltözöm: menyasszonyként fogok állni a szeretteim előtt, és együtt ünnepeljük majd a szerelmünket, a családunkat és azt, hogy egy új fejezet kezdődik a közös életünkben.
A kislányod mit szólt ahhoz, hogy menyasszony lettél? Beszélgettetek arról, hogy ő hogyan éli meg ezt az egészet?
Radics Gigi: Érti, hogy mi történik, és nagyon várja, hogy meglegyen a feladata. Izgul is, hogy szépen csinálja-e majd, és próbálgatja, hogyan fogja szórni a virágokat. Az unokatestvérem kislánya is velünk lesz, ők egyidősek, mindössze egy hónap van közöttük. Nagyon megható volt, amikor legutóbb elhoztam őket, a szüleimet, az unokatestvéremet és a kislányomat a szalonba a ruhapróbára. Édesapámat talán összesen egyszer láttam sírni korábban, most pedig mindketten törölgették a könnyeiket. A kislányom is úgy nézett rám, mintha valami egészen különleges dolgot látna. Nem gondoltam, hogy ennyire más érzés lesz.
Több mint egy évtizede állsz színpadon, számtalan különleges ruhát viseltél már. Milyen érzés volt most belépni a Daalarna szalonba úgy, hogy ezúttal nem egy fellépésre választasz ruhát?
Radics Gigi: Teljesen más volt. Fellépőruhát már nagyon sokszor viseltem, de azokhoz nem társult ilyen személyes érzelmi jelentés.
Most viszont már maga a tudat is nagyon felemelő volt, hogy ebben a ruhában fogok hozzámenni életem szerelméhez.
Amikor megérkeztem a szalonba és felpróbáltuk a ruhát, nagyon izgatott voltam, mert nem tudtam, milyen érzéseket fog kiváltani belőlem. Ráadásul érdekes módon az első ruha, amit felpróbáltam, lett az igazi. Ennek a mintájára készült el a saját ruhám is.
Néhány évvel ezelőtt még arról beszéltünk, hogy derékhangsúlyos ruhát képzelsz el magadon, miközben Zoli, a menedzsered már akkor is egy sellőfazonú ruhában látott téged. Végül melyik irány győzött?
Radics Gigi: Én mindig is azt szerettem, amikor a nőiesség úgy van kihangsúlyozva, hogy közben sejtelmes marad. Sokáig voltak problémáim magammal, és szépen lassan alakult ki bennem, hogy milyen fazont szeretek igazán magamon. Végül egy derékhangsúlyos, hosszú ujjú, A-vonalú ruhát képzeltem el. Amikor először jöttem a szalonba, azt gondoltam, hogy biztosan nem szeretnék túl tradicionális részleteket választani, nem akartam túl sok gyöngyöt, díszítést, inkább egy teljesen egyszerű fehér ruhát képzeltem el. Aztán megláttam ezt a csipkét. Gyönyörű volt.
Amikor pedig felpróbáltam, egyszerűen nem akartam mást felvenni.
Tehát megvolt az a bizonyos „ez az én ruhám” pillanat?
Radics Gigi: Igen. Szerelem volt első látásra.
A kislányod és a szüleid már látták a ruhát. A férjed viszont csak az esküvőn fog először találkozni vele. Mit gondolsz, mi lesz a reakciója?
Radics Gigi: Szerintem sírni fog. Biztos vagyok benne, hogy nem fogja tudni visszafojtani a könnyeit. Én is készülök rá, hogy nehogy elsírjam magam. Örülök, hogy megtartjuk azt a hagyományt, hogy nem lát az esküvő előtt.
Szerintem nagyon szívbe markoló pillanat lesz.
Az esküvő után újra leültünk Gigivel beszélgetni. A várakozás helyét átvették a friss emlékek: a pillanat, amikor kimondta az igent, a találkozás az oltárnál, a családja, a kislánya és természetesen a Daalarna ruha, amelyben végül valóra vált mindaz, amit hónapokon át elképzelt. Most már nem arról kérdeztük, milyen lesz a nagy nap, hanem arról, milyen érzés volt valóban megélni.
Gratulálunk a gyönyörű esküvőtökhöz! Csodálatos volt a képeken keresztül egy pillanatra belépni a nagy napotok világába. Az esküvő előtt azt mondtad, nagyon várod, hogy a férjed először meglásson a Daalarna ruhádban. Végül olyan volt ez a pillanat, ahogyan elképzelted?
Radics Gigi: Abszolút. Pont úgy történt, ahogy gondoltam: láttam rajta, hogy küzd a könnyeivel. De közben számomra ez sokkal többről szólt annál, mint hogy ő ott állt az oltárnál és elérzékenyült. Próbáltam az egész pillanatot egyben megélni, ami egyébként nagyon nehéz, mert annyi minden történik egyszerre. Az ember minden egyes másodpercét, minden impulzusát magába akarja szívni.
Ott voltak velünk a szeretteink, a családunk, és amikor megláttam a nagymamámat, az unokatestvéreimet, a nagybátyáimat, egyszerűen felemelő érzés volt, hogy mindenki ott van velünk ezen a különleges napon.
Édesapám kísért be, és előtte még mondtam neki: „Kérlek, ne nézz rám, mert biztosan elsírom magam.” Próbáltuk kerülni egymás tekintetét, de közben mégis láttam az arcokon az örömöt. Azt is, hogy mennyire tetszem nekik a ruhában. Mindenki le volt nyűgözve, hogy milyen gyönyörű, mennyi apró részlet és kézi megmunkálás van benne. Én pedig ettől hihetetlenül boldog voltam.
És milyen érzés volt végül viselni azt a ruhát, amelyről hónapokon át beszéltünk? Valóban azt adta, amit előre elképzeltél?
Radics Gigi: Még annál is többet. Egyetlen percig sem éreztem azt, hogy le akarom venni, vagy hogy kényelmetlen lenne. Én egyébként inkább a komfortosabb viseleteket szeretem, de ezen a napon még az sem érdekelt volna, ha kényelmetlen. Ez mégiscsak az esküvői ruhám volt. Sőt, kifejezetten sajnáltam azt a pillanatot, amikor át kellett öltöznöm a menyecskeruhába. Olyan érzés volt, mintha ezzel véget érne egy korszak aznap este. Nagyon örülök viszont annak, hogy a Daalarna ezt a ruhát nekem készítette, és hogy megmarad nálam.
Biztos vagyok benne, hogy ha évekkel később csak ránézek, azonnal visszajön majd minden emlék és minden érzés.
Az esküvő napján rengeteg minden történt egyszerre. Volt mégis egy olyan pont, amikor egy kicsit elcsendesedett körülötted minden, és igazán átérezted, hogy most már tényleg megtörténik?
Radics Gigi: Nagyon érdekes, mert éppen a templomi szertartás alatt történt meg ez. Végignéztem a családomon, a férjemen, a kislányomon, és egyszer csak megfogalmazódott bennem: milyen hihetetlen, hogy ennyi szervezés és várakozás után most tényleg annak a napja van, amikor megünnepeljük a szerelmünket.
Ráadásul minden úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Még az időjárás is kegyes volt hozzánk. Nagyon meleg volt, de éppen annyira, hogy gyönyörűen meg tudjuk tartani a szabadtéri szertartást. Korábban még az is felmerült, hogy ha esik, mindent beviszünk a kastélyba, de végül nem volt rá szükség. Valahogy tényleg azt éreztük, hogy vigyáznak ránk odafentről.
A templomi szertartás mellett a fogadalmak is különleges szerepet kaptak. Milyen érzés volt egymás előtt, a családotok körében kimondani azokat a gondolatokat, amelyeket addig talán csak egymásnak mondtatok el?
Radics Gigi: Nagyon intim pillanat volt. Talán azért is, mert hozzá vagyunk szokva a színpadhoz, ahhoz, hogy emberek előtt énekelünk és megmutatjuk magunkat, de az teljesen más, amikor a legmélyebb érzéseinkről beszélünk. Ráadásul mindezt a családunk előtt. A fogadalmainkat előre nem hallottuk, ott szembesültünk azzal, mit mond a másik. Természetesen könnyek nélkül nem bírtuk ki. Nagyon megható volt látni a családjaink arcát is, bár akkor leginkább egymásra figyeltünk.
Talán éppen ez volt benne a legszebb: hogy ritkán osztjuk meg ilyen őszintén és nyíltan másokkal azt, amit egymás iránt érzünk. Ettől lett annyira személyes és megismételhetetlen.
Ha most, néhány héttel az esküvő után egyetlen érzést vagy emléket vihetnél magaddal ebből a napból a következő évekre, mi lenne az?
Radics Gigi: Több is van. A templomi bevonulás biztosan az egyik legmeghatározóbb. Az, hogy Isten színe előtt is kimondtuk a boldogító igent, nekem mindig nagyon fontos volt. A hit egyre fontosabb része az életemnek, és azt hiszem, aki hisz, pontosan érti, milyen érzés volt ott állni abban a gyönyörű templomban, meglátni a férjemet, a családomat, és tudni, hogy ez most tényleg megtörténik. Ezt az érzést szerintem soha nem fogom elfelejteni.
És talán legalább ennyire fontos volt látni, hogy a családunk mennyire együtt örül velünk. Apukámnak még külön is mondták, hogy mennyire látszik a férjemen, mennyire szerelmes belém, mennyire „elolvad”, amikor rám néz. Nagyon jó érzés volt látni, hogy nemcsak mi ketten vagyunk boldogok, hanem azok is velünk együtt, akik a legközelebb állnak hozzánk.
Ha öt év múlva újra leülnénk beszélgetni, és visszaolvasnád ezeket a sorokat, mit szeretnél, hogy megramadjon abból az érzésből, amely átjárta az esküvőtöket?
Radics Gigi: Azt, hogy szeretném, ha ez az izgalom, tisztelet és szeretet, ami most körülvesz bennünket, megmaradjon. Az esküvő egyetlen nap, utána pedig telnek az évek, de számomra az a legfontosabb, hogy ez az érzés megmaradjon bennünk egymás iránt. Én tényleg úgy tervezem – és szerintem ő is –, hogy ez örök életre szól.
A CIKKBEN TALÁLHATÓ FOTÓK ENGEDÉLY NÉLKÜLI FELHASZNÁLÁSA TILOS, ÉS JOGI KÖVETKEZMÉNYEKET VONHAT MAGA UTÁN. AZ INTERJÚ SZÖVEGÉBŐL KIZÁRÓLAG SZÓ SZERINTI IDÉZET EMELHETŐ KI, AZ IS CSAK OLYAN FORMÁBAN, HOGY JELENTÉSE A KÖRNYEZETÉBŐL KIRAGADVA NEM MÓDOSULHAT. AZ ANYAGNAK TOVÁBBÁ TARTALMAZNIA KELL A SECRET STORIES CIKKÉRE TÖRTÉNŐ SZÖVEGES ÉS HIPERLINK HIVATKOZÁST.
