Az idei év rengeteg kihívás elé állította az esküvőjüket 2020-ra tervező menyasszonyokat. Köztük van az egyik legsikeresebb magyar modell, Axente Vanessa is, aki ausztrál vőlegényével, Rahil Guptával kénytelen volt 2021-re halasztani az eredetileg idén nyárra szervezett budapesti esküvőjüket. Optimizmusuk és határokon, mi több, földrészeken átívelő rugalmasságuk és problémamegoldó képességük reményt és inspirációt adhat minden hasonló helyzetben lévő jegyespárnak. Esküvő előtti nagyinterjúnkban Vanessa készülőben lévő Daalarna ruhájának kulisszatitkairól is olvashattok.
Kezdjük a legelején: hogyan ismeredtetek meg?
2015 nyarán, New Yorkban találkoztunk először, egy közös barátunk mutatott be minket egymásnak. Én épp kiköltöztem, Rahil pedig pont akkor fejezte be a mesterdiplomáját. Rögtön szimpatikusnak találtuk egymást, és elkezdtünk randizni.
Mennyire nehezítette meg a dolgotokat az, hogy modellként a munkád szerves része az állandó utazás? Nehéz volt megismerni egymást ilyen körülmények között?
A kapcsolatunk eleje a lehető legjobban indult, mert mindketten New Yorkban éltünk, és bár dolgoztam és utaztam közben, de a bázisom New York maradt, így sok időt tudtunk együtt tölteni. Aztán pont amikor nagyjából fél év randizgatás után kezdett komolyabbá válni a kapcsolatunk, Rahil egy munka miatt elköltözött Miamiba. Úgyhogy kezdetét vette egy New York-Miami távkapcsolat, ami repülővel körülbelül három óra távolság. Ennek ellenére hetente-kéthetente tudtunk találkozni, és mivel a New Yorkban eltöltött időszak sokat segített a kapcsolatunk megalapozásban, nagyon jól működött a távkapcsolat része is.
A jegygyűrűd tanúsága szerint egész jól sikerült.
Igen, most már több mint három éve sikeresen menedzseljük a Sydney-Európa távolságot is, én ugyanis időközben Londonba és Budapestre tettem vissza a bázisomat.
Mi volt a benyomásod Ausztráliáról, amikor először jártál ott? Rögtön otthonosan érezted magad a világ túloldalán?
Pont mielőtt Rahil eldöntötte, hogy visszaköltözik Sydney-be, együtt töltöttük a karácsonyt Ausztráliában. Akkor jártam ott először. Élénken emlékszem az első reggelre, mikor decemberben, ragyogó napsütésben lesétáltunk a Bondi Beach-hez, és arra gondoltam, hogy „hmmm, tudnék itt élni”. 🙂
A karácsonyt, ami teljesen más, mint amit Európában megszoktunk, elsőre nagyon imádtam Sydney-ben. A második karácsonyt is ott töltöttem, de akkor viszont már azt éreztem, hogy hiányzik a meghittebb, nyugodtabb európai hangulat. Minél több időt töltök Ausztráliában, annál jobban hiányoznak az otthoni szokások, hagyományok, úgyhogy remélem, a jövőben tudjuk majd valahogy a kettőt kombinálni.
Nagyon sok kapcsolat erőpóbája a távolság. Hogy látod így több mint öt év után, milyen tényezőkön múlt az, hogy nektek sikerült?
Nagyon sok tényező együttállása kellett hozzá. Például szerencsés, hogy az én munkám ennyire rugalmas, és Rahilé is valamennyire – ha mindkettőnknek más típusú szakmája lenne, nem lett volna ilyen könnyen áthidalható a távolság. Ez tehát nagyon sokat segít. A kölcsönös bizalom a másik, ami szintén alapvető egy távkapcsolatban. Én a modellkedés miatt sok eseményre vagyok hivatalos, folyton új impulzusok érnek, így ha Rahil nem bízna bennem, nem tudna működni.
Illetve ami még szintén alapvető egy stabil kapcsolatban, hogy szerintem nagyon jó köztünk a kommunikáció. Kevés időt töltöttünk együtt, egy helyen az elmúlt évek alatt, de a kapcsolatunk elején, New Yorkban sikerült annyira megismernünka másikat, ami biztos alapot adott. Ez nagyon fontos volt a későbbiekhez.
A lánykérés mennyire volt benne a levegőben? Számítottál rá vagy teljes meglepetésként ért?
Kicsit minden egyszerre. Akkor már két éve voltunk benne a Sydney-Európa távkapcsolatban, és ami iszonyú fárasztó volt. Folyamatosan repülőn ültem, leszívott a sok utazás (a Sydney-Budapest távolság körülbelül 24 órányi repülőút – a szerk.), és tudni szerettem volna, hogy egy irányba tartunk-e, lehet-e hosszú távon építeni és tervezni. Erről beszélgettünk is sokat Rahillal, ő néha gyűrűket is említett, de nem tudtam, hogy szándékosan hozza szóba vagy csak ugrat. Azt hittem, hogy a lánykérés még odébb lesz.
A harmadik távkarácsonyunkat 2018 decemberében már nem Sydney-be, hanem Magyarországra szerveztük, onnan pedig elutaztunk Svájcba síelni, majd Srí Lankán pihentünk még egy kicsit. Akkor lett nagyon gyanús a dolog, mert Rahil elkezdte mondogatni, hogy „ez lesz a legemlékezetesebb, legkülönlegesebb utunk, majd meglátod”. Annyiszor elmondta, hogy éreztem, valami lesz. Azt hittem, hogy Srí Lankán kéri meg a kezem, de végül még Svájcban megtette, úgyhogy nagy volt a meglepetés.
Hogyan képzeljük el magát a lánykérést?
Síelés után történt, este, a szálláson. Vacsorázni indultunk egy szuper étterembe, 8-ra volt foglalásunk, de Rahil folyamatosan sürgetett, hogy készüljek el 6-ra, hogy még meg tudjunk inni egy italt valahol a vacsora előtt. Én egyébként is nagyon gyorsan elkészülök, úgyhogy nem értettem, mi ilyen sürgős. Elmentem fürdeni, és közben már hallottam, hogy nagyon furcsán viselkedik, fel-alá járkál a lakásban – mint kiderült, ekkor írta a beszédét. Mikor elkészültem, a terasz felé húzott, és közben hihetetlenül izgult. Ott már behűtve várt a pezsgő, és amikor visszafordultam, fél térdre volt ereszkedve.
Csodálatosan sikerült a lánykérés, ráadásul meghatóan precízen megtervezte az egészet. Kiderült, hogy azért szerette volna, hogy 6-ra kész legyek, mert így még a vacsora előtt fel tudtuk hívni a családunkat, és elújságolni nekik a nagy hírt, illetve volt időm újrasminkelni is magam a sok örömkönny után. Mindenre gondolt.
Az is kiderült utólag, hogy miért hintette el a lánykérést az előző napokban?
Szerette volna, hogy ne derült égből villámcsapásként érjen a dolog. Eredetileg tényleg Srí Lankán akarta megkérni a kezem, de annyira izgult, hogy inkább úgy döntött, nem vár tovább. Szerintem jobb is volt ez így, mert Srí Lanka után ő utazott vissza Sydney-be, én pedig Európába, így tehát már friss jegyespárként is együtt tudtunk egy kis időt tölteni.
Milyen típusú menyasszony vagy? Már másnap elkezdted fejben szervezni és vendéglistát írni, vagy lazán álltál hozzá?
Én inkább egy harmadik típus vagyok, azt hiszem. Az első gondolatom az volt, hogy nem szeretnék rögtön a rákövetkező nyáron megházasodni, esélytelen lett volna ugyanis néhány hónap alatt megszervezni egy nemzetközi esküvőt. Így eredetileg idén júliusra szerveztük. Ráadásul én alapvetően kis létszámú esküvőt szerettem volna, és ebben például nagyon különbözünk Rahillal: neki 350 vendég lenne az ideális, úgyhogy végül megállapodtunk 250 főben, ami persze még így is nagyon sok.
A szervezéssel és a részletekkel kapcsolatban mennyire akarod kézben tartani a dolgokat?
Én valahogy úgy voltam ezzel az elején, hogy ráérünk még beszélni róla, és bár szerettem volna tudni minden fontos részletről, de Rahil volt a lelkesebb a szervezésben. Sokszor még vissza is kellett fognom őt az álmodozásban, mert ha rajta múlik, akkor még a Lánchidat lezáratja a nagy napra.
Az én lelkesedésem idén, év elején indult be igazán, és nagyon izgatott lettem az esküvőnk miatt, teljesen beleéltem magam, amikor elképzeltem, hogy együtt ünneplünk majd a szeretteinkkel, akik miattunk utaznak a világ több pontjáról Budapestre.
Egyébként teljesen egyértelmű volt, hogy Budapest lesz a helyszínetek? Nem is gondolkodtatok Sydney-ben?
Az az igazság, hogy Sydney-ben nem szerettünk volna összeházasodni, mert nincsenek olyan helyszínek és lehetőségek, amik számunkra ideálisak lettek volna. Nagyon szigorúak a helyi szabályok is, például éjfélig lehet csak a helyszínt bérelni, utána már nagyon nehézkes a hosszabbítás. Sok esküvőre voltunk már hivatalosak ott, de annyira nem fogott meg minket egyik sem ebből a szempontból.
Hogyan módosította a terveiteket a világjárvány és a lezárások?
Márciusban fájó szívvel, de elhalasztottuk az esküvőt egy évvel későbbre – nem akartunk várni a döntéssel, a nemzetközi vendégsereg miatt időben kellett mindenkit értesítenünk. Ugyanakkor az esküvőnk még mindig nagyon kiszámíthatatlan a vírus miatt, sok minden változik és változhat még a közeljövőben is. Azt biztosan tudjuk, hogy továbbra is Budapesten szeretnénk összeházasodni, de az, hogy a vendégek közül ki tud odautazni jövőre, még mindig bizonytalan. Maga az esküvő is kisebb, szerényebb lenne, az eredeti tervekhez képest három nap helyett most már csak kettővel tervezünk.
Még gondolkodunk azon, hogy az esküvő előtti este vagy az azutáni brunch maradjon-e el. Az ausztráloknál nagy hagyománya van a másnapi közös reggelinek, de bevallom, számomra nagyon idegen az ötlet, hogy a hajnalig tartó bulizás után még másnap reggel is topon legyek menyasszonyként. Persze náluk az a szokás, hogy este 9-10 körül már vége a bulinak, így sokkal könnyebb másnap is vidámnak és kipihentnek lenni.
Hány helyről érkeznek majd a vendégek?
Ausztrália, Amerika, Afrika, India, Anglia, Olaszország, Spanyolország – nagyon nemzetközi esküvő lesz, úgyhogy a jelenlegi helyzet különösen nehézzé teszi a szervezést. Bízom benne, hogy 2021 nyarára már könnyebb lesz kicsit minden.
Milyen részletek publikusak még a nagy napotokkal kapcsolatban?
Természetközeli, szabadtéri esküvőt tervezünk, amelyen a rusztikus stílus és a zöld növények dominálnak majd, kevésbé a virágok.
Beszéljünk egy kicsit a már készülőben lévő Daalarna ruhádról. A világ bármelyik tevezőjét választhattad volna, mégis magyar tervező, Benes Anita ruhájában mondod majd ki az igent. Miért döntöttél így?
Igazából én mindig biztos voltam abban, hogy Daalarna ruhában szeretnék férjhez menni. Tizenöt évesen dolgoztam először Anitával, az egyik kollekció kampányfotózásán, akkor ismertem meg a Daalarnát. Nagyon tetszettek a ruhák már akkor is, és Anita is nagyon szimpatikus volt. Akkor megfogadtam, hogy ha valamikor megházasodom, Daalarna ruhát szeretnék viselni.
Mindig követtem az új kollekciókat is, és nagyon felnézek Anitára azért, hogy nemzetközi szinten is ilyen sikeres céget épített fel.
AXENTE VANESSA
Mikor és hogyan választottad ki a ruhádat?
Tavaly decemberben választottuk ki a ruhát, az első próbára anyukám, a húgom és a nővérem is elkísértek. Rahil is jönni akart, de végül sikerült lebeszélnem róla. Szeretném, ha csak az esküvőn látna majd először a ruhámban.
Mit lehet tudni a ruhád stílusáról?
Modellként már számtalan esküvői ruha volt rajtam, és azt tapasztaltam, hogy nagyon sok fazon kényelmetlenné válik egy idő után, vagy nehezen lehet leülni, mozogni bennük, ezért a legfontosabb szempontjaim a komfort és a praktikum voltak a kiválasztás során. Mivel nyáron lesz az esküvőnk, ezért hosszú ujjú ruha sem jöhetett szóba, illetve sellő fazonban sem érezném felszabadultnak magam. Szóval azt biztosan tudtam, hogy mit nem akarok. 🙂
Azt is szerettem volna, hogy táncolni is könnyen lehessen benne, de nem szeretnék erre a célra külön menyecskeruhát. Nekem mindig is furcsa szokás volt az, hogy felveszed álmaid ruháját, aztán éjfélkor már át is öltözöl. Külföldön sem láttam ilyet esküvőkön.
Úgyhogy az összes szempontomat figyelembe véve egy „kettő az egyben” típusú ruhát tervez nekem Anita, külön body és szoknyarésszel, amelyet napközben nagy szoknyás, uszályos verzióban viselek majd, este pedig, a tánchoz, egy lazább szoknyára váltok.
Annyira gyönyörű lesz a ruhám, nagyon izgatott vagyok miatta, és alig várom, hogy viselhessem.
AXENTE VANESSA
Van még benned rossz érzés, amiért el kellett halasztanotok az esküvőt?
Hullámokban tör rám az érzés. Amikor tavasszal lemondtuk, akkor utaztam ki Sydney-be, még pont a határok lezárása előtt, úgyhogy akkor annyi minden történt hirtelen, hogy nem is tudtam ezen gondolkozni. Éreztük, hogy a halasztás a legjobb megoldás. Egy héttel később fogtam fel igazán, hogy úristen, lemondtuk az esküvőt. Ahogy említettem korábban, sokáig tartott, mire én lettem az izgatott menyasszony, de az év elején már annyira vártam, nehéz volt hozzászoktatni magam a gondolathoz, hogy mégsem 2020 lesz a mi évünk.
Ha jól tudom, az esküvő után amúgy is egy új korszak, egy lelassulósabb időszak vette volna kezdetét az életedben, és ez végül is most így vagy úgy, de megvalósult.
Az eredeti terv szerint jövő év elejétől elkezdtem volna több időt Sydney-ben tölteni, a modellkedésből pedig visszavenni kicsit, és csak olyan munkákat vállalni, amiket igazán szeretnék. Most, hogy közbeszólt a vírus, és hónapokig nem modellkedtem, Sydney-ben tudtam maradni négy teljes hónapig, és ezért nagyon hálás vagyok.
Igazából még sosem töltöttünk ennyi időt együtt egyhuzamban Rahillal.
AXENTE VANESSA
Kiegyensúlyozottnak és optimistának tűnsz a bizonytalan helyzet ellenére.
A nehézségek ellenére is tudom, hogy szerencsés helyzetben vagyok máskhoz képest, talán ez érződik rajtam. Az idei lelassulós időszak nekem ráadásul nem csak amiatt jött jól, hogy többet lehettünk együtt Rahillal, hanem a modellkedés utáni életem megalapozása miatt is. Régóta szeretnék egy saját márkával előállni, az utazások miatt soha nem volt rá elég időm. Amikor éppen sikerült Magyarországon töltenem egy kis időt, sokat dolgoztam rajta, de aztán mindig közbejött egy munka, és félbeszakadt a folyamat. A mostani helyzet időt adott ehhez is. Ha nincs ez a projektem, akkor biztosan jobban kétségbeestem volna.
Mit lehet tudni a márkáról?
Annyit árulhatok el egyelőre, hogy egy szépséggel és egészséggel kapcsolatos márkáról van szó, amit Magyarországon szeretnék elindítani.
A divatiparban milyen változásokra számítasz a vírus hatására?
Az biztos, hogy szükség van változásra, például az utazásokból szerintem vissza fog venni mindenki. Korábban hatalmas stábokat utaztattak különféle helyszínekre, akár a világ távoli pontjaira is. Szerintem a jövőben jobban fognak arra fókuszálni, hogy kisebb stábbal készítsék el a divatanyagokat, és olyanokkal, akik amúgy is az adott országban élnek. Helyszínekre mindig szükség lesz, de például miért kellene Los Angelesbe reptetni egy modellt mondjuk Olaszországból, amikor Amerikából is szerződtethetnek valakit, aki tökéletesen megfelel a feladatra?
Elsőként egyébként a nagy cégeknek és a fast fashion márkáknak kellene változtatniuk sok mindenben, hogy a divatipar ökológiai lábnyoma kisebb legyen a mostaninál, és ezt a változást aztán a kisebb cégek is lekövethetnék.
AXENTE VANESSA
Te hogyan látod magad ebben a szakmában hosszútávon? Mi lenne az ideális állapot számodra?
Sydney lenne a bázisom, de szeretnék időnként hazalátogatni Magayarországra a családomhoz és a barátaimhoz. Ha sikerül elindítanom a márkámat, akkor hosszútávon szeretnék az üzletasszony oldalamra fókuszálni, a modellkedésből pedig visszavenni. Az elmúlt tíz év alatt, amióta modellkedem, nem feltétlenül én irányítottam a dolgokat, hiszen mindig esetleges volt a munkáim időpontja és helyszíne is. A sok utazás, a bizonytalanság és az egyedüllét nagyon lefárasztott, kicsit kiégtem.
A jövőben szeretném a saját kezembe venni az irányítást, például azzal kapcsolatban, hogy hány munkát vállalok egy évben. És persze mindezek mellett szeretnék boldog házasságban élni, úgyhogy remélem, hogy jövőre sikerül megtennünk az ehhez vezető első lépést.
FRISSÍTÉS: Interjúnk után három héttel Axente Vanessa és Rahil Gupta összeházasodtak egy szűk körű budapesti mikroesküvőn! Sok boldogságot kívánunk az ifjú párnak, és drukkolunk, hogy megvalósulhasson a második, nagyobb létszámú esküvő is, amelyre Vanessa Daalarna ruhája készül.
Láttad már a Daalarna új kollekcióját, a BUDAPEST-et? Kattints érte ide. Kövess minket az Instagramon és a Pinteresten még több inspirációért!