Borbély Alexandra és Nagy Ervin két év szervezés (és Covid miatti újraszervezés) után, idén augusztus 17-én fogadtak örök hűséget egymásnak. Esküvőjük legszebb pillanatairól és Szandra különleges Daalarna ruhájának fogadtatásáról olvashattok most exkluzív interjút itt, a Secret Stories-on.
Néhány héttel ezelőtt mondtátok ki a boldogító igent egymásnak Ervinnel. Milyen érzések jönnek fel benned először, ha visszagondolsz a nagy napra?
Borbély Alexandra: Leírva biztosan nagyon hülyén hangzik, de azt mondtuk a barátokkal és a családdal, hogy ilyen jó esküvőn még soha nem voltunk. Pontosan az történt, amit a helyszín (Babérliget Kúria) tulajdonosai tanácsoltak nekünk korábban. Ők azt mondták, hogy egy esküvő sikere mindig a pár hangulatától függ elsősorban, tehát ha ők nem táncolnak, akkor a többiek sem táncolnak, ha feszültség van, azt megérzi a nászép is. Pont mint a közönség a színházban, átveszik a főszereplők rezgéseit, és akarva-akaratlanul úgy viselkednek.
Nos, mi Ervinnel végig annyira lazák voltunk, hogy azt hiszem, ez megadta a lökést az egész napnak.
Tavaly nyárra már egyszer megszerveztétek az esküvőt. Nehéz volt újra ráhangolódni így, hogy egy évvel későbbre tolódott?
Nem, pont ellenkezőleg: úgy éreztem, hogy most tudtam igazán ráhangolódni. Az elmúlt egy évben annyi mindent átéltünk Ervinnel a karanténtól a költözésig…mintha kiálltunk volna minden próbát, aminek a végén jutalomból összeházasodhatunk.
Az esküvőszervezőnk, Sidó Diána (Esküdni mernék) pedig egy igazi tündér volt, rengeteg terhet levett a vállunkról. Két évig tartotta a hátát és próbált mindenben alkalmazkodni az életünkhöz. Így nem volt nehéz az újraszervezés sem.
„Más emberként kötjük össze most az életünket” – Esküvő előtti interjú Borbély Alexandrával.
Hogyan emlékszel vissza a reggeli készülődés pillanataira?
Pár nappal előtte már sejtettük, hogy esni fog aznap, és azt éreztem, hogy mindenki vigasztalni próbál. Mondták, hogy úgyis sok kánikulás esküvő volt a nyáron, mennyivel jobb, ha nem lesz annyira meleg, és hogy a betegek és az időseknek hogy fognak ennek örülni. De azért amikor felbéredtem aznap, és minden szürke volt, kicsit összeszorult a szívem.
Aztán bementem a jógaterembe, ahol készülődtem az esküvőre, és elhatároztam, hogy csak azért is jókedvem lesz. Még sikítottam is egyet, és elkezdtem táncolni a terem közepén.
Úgy éreztem, hogy én most igenis megtöröm ezt az esős hangulatot.
Aztán jöttek a fotósok, akik mondták, hogy ezek csodálatos fények, ne aggódjunk az idő miatt. A templomba menet még nagyon fújt a szél, de amikor kijöttünk, kisütött a nap, és végig tökéletes időnk volt utána. Úgyhogy lett eső, szél és napsütés is, de így volt jó.
Sikerült elengedned magad és száz százalékban jelen lenned?
Nagyon átadtam magam a napnak. Ervinnel katarzisban voltunk végig, annyira boldogok voltunk.
Ervin mikor látott meg téged először a menyasszonyi ruhádban?
A templom oldalában gyalogoltam a koszorúslányokkal, utánuk ment a Lola a gyűrűkkel, én pedig apuval vonultam. Ekkor láttuk meg egymást először, és a szemünkkel mindketten jeleztük egymásnak, hogy nagyon tetszünk a másiknak.
Mesélj kicsit a menyasszonyi ruhádról! Milyen szempontok szerint terveztetted meg Benes Anitával?
Nekem ez a sellőfazon már bevált, az Oscar-gálán is ilyen szabású ruhám volt. Az ember 34 évesen már tudja, mi áll jól neki. Szeretem, hogy megmutatja az alakot, de van bennne elegancia is. Az esküvői ruhám lezserségét a szabadon hagyott vállak adták egy leheletnyi kartüllel kiegészítve. Egyébként pedig szerettem volna megmaradni az egyszerűségnél, távol áll tőlem a túldíszítettség és a habcsókruhák világa, úgyhogy nem kértem külön virágapplikációkat sem a ruhára. Hagytam, hogy az anyagok és a szabás érvényesüljenek.
Hogyan érezted magad a Daalarna ruhádban?
Nagyon jól, mert pontosan olyan volt, mint amit szerettem volna és amit elképzeltem. A fátylat és az uszályt azért nehéz megszokni, pláne tűsarkúban, de aztán később átvettem egy másik, vastagabb talpú cipőt, és az segített.
Mit szólt a ruhához Ervin?
Meglepően odavolt. Azt persze nem gondoltam, hogy nem fog neki tetszeni, de a reakciója mindent felülmúlt.
Mesélsz kicsit a többi részletről is? Viseltél kiegészítőket?
Egy gyönyörű kék fülbevalót viseltem az Oh My Pearltől. Imádtam, tökéletesen kiegészítette a ruhát és legalább megvolt a „valami kék” is. Kiss Csicsi készítette a sminkemet, Barsi Balázs pedig a frizurámat – évek óta dolgozunk együtt, úgyhogy tudtam, hogy jó emberek vesznek körül a készülődés során.
Milyen volt a szertartás?
Két szertartásunk volt, először a templomi, aztán pedig a polgári. Az egyházi szertartásnak valahogy tényleg van egy olyan varázsa, hogy amikor kimondod ezeket a nagy mondatokat, annak van súlya.
Azt éreztük Ervinnel, egymás szemébe nézve, hogy most mindketten nagyon komolyan gondoljuk, amire esküt teszünk.
A másik szertartásunk is emlékezetes marad, sokat nevettünk és sírtunk. Plesz Márti, a szertartásvezetőnk (a Micsoda Esküvőtől) előzetesen megkérdezte a barátainkat, és így nagyon személyes dolgokat tudott rólunk mondani. A szülőköszöntésnél pedig rendesen elsírtam magam, ott nagyon meghatódtam.
Saját fogadalmat is írtatok?
Nem, őszintén szólva tőlem ez távol áll. Én azt vallom, hogy egymás szemébe kell nézni, és az mindent elmond.
Milyen érzés volt bevonulni apukád oldalán, hogyan emlékszel vissza ezekre a pillanatokra?
Már korábban kitaláltam, hogy a polgári szertartásra a Felicitára szeretnék bevoulni az apámmal, talán azért is, mert előre tudtam, hogy egy kis humorral is oldani szeretném ezeket az egyébként szívfacsaróan megható pillanatokat. Úgyhogy ahogy felcsendült, mindenki elkezdett röhögni. Annyira jó volt…
Akkor láttam meg az összes vendéget először, a templomban ugyanis csak a szűk család volt jelen és a koszorúslányok. Amikor bevonultam, akkor tudatosult bennem, hogy ezek az emberek, akik itt ülnek, életünk szereplői, akikkel ritkán vagy gyakrabban találkozunk, és most ők néznek vissza rám, együtt, egy helyen. Ez nem tud nem megható lenni.
Melyek a legszebb emlékeid, pillanataid a nagy napról?
Nagyon élveztük az egész estét, azt éreztem, hogy olyan olyan emberek vannak körülöttünk, akik nagyon szeretnek minket. A barátaim például készültek egy dallal, amit nagyon aranyosan előadtak nekünk. Ervin pedig egy cseh dalt tanult meg a kedvemért, amit együtt szoktunk hallgatni. A cseh egy irtó nehéz nyelv, még nekem is meggyűlik vele a bajom, úgyhogy nagyon kitett magáért. Aztán a vőfély, Ódor Kristóf is elénekelt egy nagyon vicces dalt a tortavágásnál, az Igazából szerelem című filmből.
Pálmai Anna barátnőm is mondott egy beszédet, ami olyan szinten tükrözte az kapcsolatunknat Ervinnel – vicces volt és szívbemarkoló is egyben –, hogy sosem fogjuk elfelejteni. Utána mindenki gratulált neki, mennyire igaz volt minden szava. Úgyhogy teli volt meglepetéssel az este, és a menyecsketánc is isteni volt.
Milyen volt a buli?
Először a PartYssimo játszott, és óriási bulit csináltak. Csak arra emlékszem, hogy iszonyú gyors zenéket játszottak, és a végén már kétségbeesetten kiabáltam, hogy „Vizet!” Viccet félretéve, tényleg apait-anyait beleadtak.
Ha most visszagondolsz a nagy napra, villanások vannak meg belőle, vagy élénken emlékszel mindenre?
Igazából azt sajnálom, hogy az este olyan gyorsan elment, még úgy hat órát beékeltem volna, hogy beszélgethessek mindenkivel. A gratuláció nagyon hosszan el is húzódott emiatt, mert ott mindekivel beszélgettünk kicsit, aztán apukám szólt, hogy most már mindenki nagyon éhes, úgyhogy sürgessük meg a dolgot.
Apropó éhség, milyen ételeket választottatok a nagy napra?
Ekler Viktor barátunkat kértük fel séfnek, nagyon szerettük volna, hogy ő főzzön az esküvőnkön, és szerencsére a Babérliget szervezői is megengedték. Az egyetlen bajom, hogy a menüt én végül meg sem tudtam kóstolni, mert végig éreztem egy kis izgatottságot is a gyomromban, és úgy illant el a vacsora, hogy észre sem vettem. Ezt kompenzálva aztán a tortavágásnál rögtön be is nyomtam egy egész szeletet az Egy csipet torta isteni tortájából, mert tudtam, hogy utána sem tudok majd enni. Végül a minihamburgerekből csempésztünk fel a szobánkba néhányat a buli végén, hajnali 5-kor, és azt lepréseltem a torkomon. De visszatérve a menüre: mindenki azt mondta, hogy csodálatos volt a halételektől a vaddisznópörköltig minden.
Milyen érzés, hogy Ervin most már a férjed?
Van benne valami nagyon jó érzés. Az összes temperamentumos veszekedésünk meg minden után, ami mi ketten vagyunk, most valahogy egymás szemébe néztünk, és azt mondtuk: elfogadjuk, hogy ilyenek vagyunk, de azt is elfogadjuk, hogy összetartozunk.
Olyanok vagyunk, mint két gyerek, akik állandóan veszekednek és játszanak, két szélsőség között vergődve, de ezzel az esküvel most mindkettőnket egy jóleső nyugalom szállt meg.
A CIKKBEN TALÁLHATÓ FOTÓK ENGEDÉLY NÉLKÜLI PUBLIKÁLÁSA, MÁSOLÁSA, BÁRMILYEN MÓDON TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁSA TILOS, ENGEDÉLYKÉRÉS AZ INFO@SECRETSTORIES.HU CÍMEN LEHETSÉGES. AZ INTERJÚ SZÖVEGÉBŐL KIZÁRÓLAG SZÓ SZERINTI IDÉZET EMELHETŐ KI, AZ IS CSAK OLYAN FORMÁBAN, HOGY JELENTÉSE A KÖRNYEZETÉBŐL KIRAGADVA NEM MÓDOSULHAT. AZ ANYAGNAK TOVÁBBÁ TARTALMAZNIA KELL A SECRET STORIES CIKKÉRE TÖRTÉNŐ SZÖVEGES ÉS HIPERLINK HIVATKOZÁST.
Láttad már a legújabb Daalarna kollekciókat? Kattints ide a MIRROR, ide pedig a RUSH kollekciókért, vagy kövess minket az Instagramon és a Pinteresten még több inspirációért!
