Ördög Nóra a házasság szerepéről mesélt nekünk és arról, hogy gyermekeinek születése miben hozott változást az életében. A beszélgetés első része ide kattintva olvasható el.
Ördög Nóra, Fotó: Nánási Pál
Említetted, hogy a megismerkedésetek Palival szerelem volt első látásra. Ezek szerint te hiszel a kapcsolatok ilyen indításában?
Addig nem hittem, de ott megtapasztaltam. Nálunk ez abszolút működött, de persze nagyon sok példát látok a környezetemben az ellenkezőjére is. Sokszor szépen, óvatosan és lassan bomlik ki egy dolog, sőt egyenesen utálatból vagy ellenszenvből indul, aztán valahogy mégis óriási szerelem lesz a belőle, úgyhogy aligha van két egyforma eset. Ez olyan, mint a gyereknevelés – annyira sokfélék vagyunk, és sokfélék a gyerekek is, hogy nagyon nem lehet általánosítani. Egy biztos, nálunk ez működött, tehát tanúsíthatom, hogy a dolog létezik. Persze ez is lehet egy csapda, hogy az ember mindig arra a bizonyos szikrára vár, ami első látáskor jelentkezik. Attól, hogy ez adott esetben nincs meg, még lehet, hogy az a kapcsolat egy másmilyen dinamika alapján bontakozik ki, és idő kell ahhoz, hogy jobban megismerjék egymást, és szépen kiérlelődjön egy ilyen érzés.
Tudtál tanulni, egyáltalán lehet-e tanulni egy korábbi házasságból, amit egy másikban lehet hasznosítani?
Igazából nem követtünk el olyan hibákat, amelyekből ilyen értelemben tanulnunk kellett volna. Nagyon sokáig, hét évig voltunk együtt, én ebben a kapcsolatban váltam felnőtté, és hálás is vagyok Kristófnak, hogy ezt az időszakot együtt töltöttük. Ahhoz nagyon szerencsésen kell, hogy alakuljanak a dolgok, hogy ha például 19 évesen belelépsz egy kapcsolatba még kiforratlan személyiséggel, akkor teljesen párhuzamosan együtt tudj fejlődni a társaddal 10-20 éven keresztül. Én 28 évesen már valódi felnőtt nőként léphettem be abba a kapcsolatba, amiben minden adott, hogy egy életen át tartson.
“Nem hibának élem meg tehát az első komoly kapcsolatomat, hanem egy nagyon szép és hosszú időszaknak, amiből sokat tanultam. Ez egy fejlődési folyamat a része.”
Hosszú párkapcsolatok állnak a hátad mögött. Te hogyan látod ideálisnak, érdemes egy kapcsolatban sokáig várni a házassággal, vagy egy bizonyos idő után a párnak szüksége van arra, hogy egy szinttel feljebb lépjenek?
Én azt gondolom, hogy erre valóban nincs kész recept, de szerintem – és ez egy intő jel is lehet – ha egy kapcsolat 3-4 év után nem jut el arra a szintre, hogy abból esküvő legyen, vagy nincs egyértelmű vágy a felekben, hogy akár egy közös gyerekkel, vagy egy közös otthonnal intézményesítsék a kapcsolatukat egy olyan előrelépés formájában, ami túlmutat azon, hogy ők csak járnak egymással, akkor lehet, hogy ott azért el kell gondolkodni, hogy ugyanazt akarják-e egymástól vagy az élettől. Én nagyjából ebben a három éves szabályban tudok hinni, és utólag már úgy gondolom, hogy az sokféle dologra utalhat, ha addig nem alakul ki egy ilyen típusú érzés a felekben.
Változott az igaziról alkotott képed a kislánykori elképzeléseidhez képest a harmincas éveidre?
Én nagyon kevés időt töltöttem egyedül, egyik hosszú kapcsolatból a másikba érkeztem gyakorlatilag, így szinte mindig volt mellettem valaki, úgyhogy nem volt igazán lehetőségem álmodozni a nagy Ő-ről. Sosem keresgéltem, egyszerűen ott voltak az orrom előtt. Nyilván ha gondolkoznom kellett volna azon, hogy kit is keresek magam mellé, akkor lenne egy kiforrottabb gondolat a fejemben. Mára azt mondhatom, hogy épp olyan társra volt szükségem, mint Palkó, de lényegében még időm sem volt arra, hogy megfogalmazzam, egyszer csak ott állt előttem. Mázlista vagyok.
Ördög Nóra, Nánási Pál és gyerekek: Mici és Vince, Fotó: Nánási Pál
A saját tapasztalataidból tanulva írtál egy könyvet, amelyben azokat a nőket szólítod meg, akiknek nagy küzdelmet jelent az, hogy gyereket tudjanak vállalni, noha ez lenne minden vágyuk. Milyen üzenetet szerettél volna megformálni az olvasók felé?
Egy kapaszkodót szerettem volna nyújtani azoknak, akik aktuálisan benne vannak ebben a helyzetben, és szerencsére az is a visszajelzés, hogy ez sikerült is. Nincs általános recept erre sem, de az üzenete a könyvnek az, hogy mindenkinek végig kell járni a saját kanosszáját ebben a dologban, és ezt senki nem fogja megtenni helyettük. Nagyon sok opció létezik, és nem mindenkinél ugyanaz működik, de folyamatosan keresni kell a megoldást, mert mindig van egy újabb fogaskerék, egy újabb kapaszkodó, ami segít és továbblendít. Nem csak általánosságok vannak természetesen a könyvben, orvosokkal, sorstársakkal együtt keressük a megoldást.
Milyen változást hozott az életetekbe az, hogy a kezdeti nehézségek ellenére ma már két gyermek édesanyja vagy? Mennyiben fűzte szorosabbra a köztetek lévő köteléket?
Nem tudom, hogy szavakba lehet-e ölteni, azt az érzést, amikor a gyerekeidre nézel. Az egyik pillanatban magamat látom bennük, a másikban meg a férjemet, úgyhogy egészen elképesztő, hogy a biológia ezt hogyan tudja kialakítani.Ez a családi egység, ami nálunk megszületett, egy elképesztően szép kötelék, annak minden nehézségével – mert nyilván az, hogy az embernek van két gyereke, nagyon sok logisztikát és szervezést, tervezést, lemondást igényel, de közben rengeteg ajándék és élmény is. Ezek tökéletes egyensúlyban vannak, amely nyilván billen a pozitív mérleg felé, miközben egy különleges egységbe kovácsol két embert. Már a meddőség ellen folytatott küzdelemnek is annyi buktatója lehetett volna, aminél nagyon sok kapcsolat elvérzik, de minket szerencsére ez is közelebb hozott egymáshoz.
Összességében mindenben megváltozott az életünk, de közben, ha kettőnkre gondolok, igyekszünk ugyanazokat a régi programokat, értékeket, dolgokat megtartani, amik annak idején azzá tették a kapcsolatunkat, amivé. Mi nagyon tudatosan figyelünk a kettesben töltött időre is, és szerencsére ebben a nagyszülők is nagyon komoly segítségünkre vannak, amiért nagyon hálásak vagyunk.
Hogyan emlékszel vissza a babavárás időszakára?
Életem legboldogabb időszaka volt maga a várandósság is mindkét alkalommal, szerintem soha nem voltam olyan energikus és kiegyensúlyozott, mint akkor. Benes Anitával is épp ebben az időszakban dolgoztunk együtt intenzívebben, hiszen ő készítette a ruháimat a Szombat esti láz negyedik szériájához, amikor a kisfiamat, Vencelt vártam. Hálás vagyok, hogy még a megváltozott idomaimmal is csinosnak, sőt, valódi hercegnőnek érezhettem magamat.
“Azt hiszem, ez az, amit egyébként is a legjobban szeretek a Daalarna ruhákban: a romantikus, mesebeli hercegnős életérzést, amit receptre írnék fel minden nőnek! Sosem felejtem el, amikor a kislányom először látott élőben a Kismenők stúdiójában, épp egy sárga színű Daalarna estélyi ruhát viseltem. Mici csillogó tekintettel bámult, egyszerűen nem akart hinni a szemének: azt hitte, én vagyok Bellea Disney meséből.”
Ördög Nóra Daalarna ruhában
Kattints ide az Ördög Nóra interjú első részéért! Lájkold a Secret Stories Facebook oldalát, hogy mostantól még több titkos történetről értesülj az esküvők világából!
