Valódi esküvőket bemutató sorozatunkban ezúttal Zsófi & Ádi nagy napjának történetét ismerhetitek meg, amely a fesztiválhangulat és a lazaság jegyében telt. A menyasszony beszámolóján és Török-Bognár Reni mesés fotóin keresztül most ti is inspirálódhattok ebből a különleges esküvőből.
Hogyan ismerkedtetek meg?
A barátnőimmel üldögéltem egy nyári estén egy belvárosi klub teraszán, és épp indulni készültem, amikor valaki hirtelen belehajolt az aurámba, szoktuk viccesen mondani. Mintha megráztak volna, olyan érzésem volt, ahogy a közelembe hajolt, és ő is így emlékszik, hogy pattogott a szikra közöttünk.
Milyen volt a lánykérés?
Mesésebb lánykérésről nem is álmodhattam volna. Tervezgettük egy ideje, hogy elutazunk közösen Izlandra. Ekkor még nem is gyanítottam, mi készül gondosan a háttérben. Az utazás fele körül elindultunk északi fényre vadászni, és láttam Ádin, hogy iszonyatosan feszült, nem fér a bőrébe. Aznap összetört egy tányért, egy poharat, és eldobta legalább kétszer a táskám. Végül megpillantottuk a várva-várt zöldes fényt az égen, és elindultunk gyorsan egy fénymentes földút felé. Én csak ámultam-bámultam az égre, amíg ő kotorászott a táskája rejtett zsebében a gyűrű után. A többi a mi kis titkunk. 🙂
Valójában a boldogságkönnyektől csak egy jó fél órával később tudtam megnézni a gyönyörű gyűrűmet, amit Visy Dórival terveztek nekem ketten, egy csodás fordított fekete gyémánttal, amit Izland fekete homokdűnéi ihlettek.
Mi volt az esküvő koncepciója, milyen napot képzeltetek el magatoknak?
Szerettünk volna egy nagyon laza, sallangmentes, a megszokott konvencióktól elrugaszkodó esküvőt. Fontos szempont volt számunkra, hogy szabadtéren legyünk, a természet közelségében. Nem szerettük volna túlszabályozni az embereket, csak engedni, hogy jól érezzék magukat a saját tempójukban. Szerettünk volna egy kis fesztiválhangulatot belecsempészni a két napos kiruccanásba. Szerencsére a család mindkét része nagyon laza, így abszolút szabadon engedhettük a fantáziánkat. Mindehhez kellett azonban a fotósunk, Török-Bognár Reni szeme, hogy lencsevégre kapja az általunk megálmodott hangulatképeket.
Hogyan találtátok meg az ideális helyszínt?
Rengeteget keresgéltünk, pedig nem voltak nagy elvárásaink. Pásztáztuk a honlapokat, faggattam a barátnőket, de úgyis élőben érzi az ember, hogy melyik a megfelelő helyszín. Végül Luca barátnőm javaslatára kerestem meg a Lósi majort. Amikor beléptünk a helyre, könnybe lábadt a szemünk. Rögtön tudtuk, hogy ez a mi helyünk. Ehhez még párosult egy nagyon cuki helyi csapat és rugalmas hozzáállás, pont amire vágytunk.
Hogyan, mennyi idő alatt szerveztétek meg az esküvőt?
Nagyjából egy évünk volt a dátum foglalásától, mert elfogytak a helyek. Így bőven volt idő minden mást lefoglalni, Pinterestet bújni és tervezgetni. Annyira sok idő volt, hogy beiratkoztam kalligráfia- és virágkötő-tanfolyamra is. Nagyon élveztem a készülődést, nem tagadom. Nagyjából az esküvő kitűzött dátuma előtti 3-4 hónapban sűrűsödött be picit minden. Kaptunk egy úgynevezett cheat sheet-et, ami rengeteget segített az időpontok betartásában, ezt mindenkinek jó szívvel ajánlom.
Mi volt az álmotok a dekorra, a meghívókra és a grafikára vonatkozóan?
Szerencsére elég könnyű dolgunk volt, mert az elképzeléseink nagyon hasonlóak voltak. Először is megálmodtunk egy hangulatot, amit az esküvőnkön szerettünk volna megteremteni. Laza, könnyed, természetes, kis fényekkel fűszerezett fesztivál hangulat. Kiválasztottunk néhány színskálát, ami jól passzolt a major arculatához. Szerettünk volna sok euka zöldet, tört fehéret, egy kis szürkét és bronzos árnyalatokat.
Ehhez szépen elkezdtem otthon már jó hét hónappal korábban legyártani a díszeket és a táblákat. Többször kimentünk a helyszínre és nézegettük, hogy miket tudunk a majorból felhasználni.
A meghívót csak körülbelül 3 hónappal az esküvő előtt kezdtem el tervezgetni, amikor már megvolt a koncepciónk. Szerencsésnek mondhatom magam, mert rengeteg segítséget kaptunk a tesóimtól, családunktól és barátainktól a dekorációhoz. Mindent mi díszítettünk fel, a virágokat a nővéremmel kötöttem, akitől szintén rengeteg dekortárgyat kaptam kölcsön a lakberendezési boltjából (Goa). A család és a barátok nélkül nem ment volna. A bátyámék Kapucinus kézműves sört főztek nekünk, amit a vendégek ajándékba hazavihettek magukkal, ha meg bírták állni. 🙂
Mi volt a catering koncepciója, milyen ételeket választottatok a vendégeknek?
Egy dologban egyezett azonnal a véleményünk: sültes tálat és tyúkhúslevest nem szeretnénk. Meghívott minket a Tütü egy próbavacsorára, mi pedig megnyaltuk mind a 10 ujjunkat. Hibátlan, elképesztő, smokerben hosszan sült finomságokkal vártak minket. Pulled pork, rosé kacsamell, almafával füstölt csirke és coleslaw egyenesen a foodtruckból. Pont így képzeltük, könnyű, finom falatkák a nyári melegben, ami után tudnak ropni a vendégek.
És a sütemények + menyasszonyi torta?
A sütiket a vidéki rokonok hozták az ország minden szegletéből. A pucértortát szintén a Tütü hozta. Szerintem minden elfogultság nélkül életem legfinomabb esküvői tortáját sütötte nekünk Eper. Egy morzsa se maradt!
Hogyan esett a választásod erre a gyönyörű Daalarna esküvői ruhára? Milyen élményeid vannak a ruhapróbákról?
Többször voltam Daalarna divatbemutatón, és egyszer csak megakadt ezen a ruhán a szemem. Tulajdonképpen akkor még nem is volt terítéken az esküvő, de annyira megragadt bennem, hogy ezt próbáltam fel először a szalonban. A ruhát az édesanyámtól kaptam nászajándékba, így különösen sokat jelentett, hogy ő is elkísérhetett a próbákra. A próbákon úgy érezhettem magam, mint egy hercegnő. A figyelem egyedül rám irányult, és rengeteg segítséget kaptam.
Szerencsére a kedvenc ruhámban úgy érezhettem magam, ahogy képzeltem. Tele önbizalommal. Le sem szerettem volna venni, olyan légies és kényelmes volt. A meleg augusztusi délután meg sem kottyant benne.
Mit szóltak a ruhához a vendégek és a férjed?
Nagyon különleges és relatív merész darabot választottam, ami hozzám passzolt. Ádi csak a szertartáson látott először, a szeme csillogott, és a fülembe súgta, hogy gyönyörű vagyok. A vendégeknek is nagyon tetszett a ruhám. Egyszerűen nem értették, hogy vannak rám ragasztva a virágok…tündériek voltak, mind megsimogatták a ruhát.
Mesélsz a többi részletről is a megjelenéseddel kapcsolatban?
A hajamat fel kellett fogni a nagy meleg miatt. Kontyot viszont nem szerettem volna, így kedvenc fodrászommal, Zsanival, egy nagyon légies, kicsit kócos feltűzött hajat találtunk ki nekem, ami jól passzolt az Attila által készített Sahara mix koszorúmhoz. A virágcsokrom statement darab lett, így nem is nagyon kellett más kiegészítővel tarkítani a megjelenésem. Kettő óriási király protea volt a csokor dísze, melyet a hőséget jól tűrő kis zöldek és pár szál toll tarkított. A jegygyűrűket én készítettem, így azok igen különleges figyelmet kaptak.
A cipő nem is volt kétség. Míg Angliában tanultam, elhatároztam, hogy ha egyszer esküvőm lesz, az tuti, hogy egy Vivienne Westwood cipőben megyek férjhez. Így is lett. Hozott nekem Kata barátnőm egy illatos Melissát Londonból.
Ha 5 szóval kellene jellemezned, milyen volt az esküvőtök?
Könnyed, különleges, érzelemteli, bohém, fesztiválhangulatú.
Milyen emlékeid vannak a nagy napról?
Rohanás, izgulás, érzelmi hullámvasút, majd hirtelen rámtelepülő véget nem érő boldogság. Fülig ért a szám, onnantól, hogy belebújtam a ruhába, egészen hajnalig.
Milyen volt a zene? Meddig tartott a parti?
A férjem DJ, így elég kényes volt a zenére. Az egyik régi haverját, Krisztiánt kértük meg, hogy legyen a DJ-nk. Abszolút egy lapon voltunk zeneileg, értette mire gondolunk. Tini korunk „zöldpardonát” szerettük volna visszacsempészni a buliba. Persze végül nem menekült a kemény mag, és átvette a vőlegény a stafétát az éjszaka folyamán, és megpörgette ő is a lemezeket úgy reggel fél 6-ig.
Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok?
Maga a szertartás csodaszép volt. Egy régi kedves ismerős, Kravcsenkó Judit, tartotta és maximálisan személyre szabta. Tündéri volt, ahogy néha megcsuklott a hangja. Sokat nevettünk, picit néha megkönnyeztük, igazán rólunk szólt. A kedvenc mondatom tőle: Jóban, rosszban, vízben, hóban.
Amikor a tanúm a fülembe súgta a szertartás alatt, hogy: „Egy bazi nagy sáska van a hátadon!” Nagyon nevettünk. 🙂
Mi volt a legszebb élményed?
Talán az első táncunk. Mintha megszűnt volna a külvilág egy rövidke időre. Majd felpillantottunk, és rengeteg párt láttunk összebújva táncolni mellettünk, így azt hiszem az volt a legmeghittebb pillanat.
Illetve természetesen az a tény is, hogy a szeretteink a világ minden tájáról mind velünk ünnepelhetnek.
Mi volt, ami miatt a leginkább izgultál az esküvő előtt?
Kicsit aggódtam, hogy túlvállaltam magam a dekoráció és a virág elkészítésével, és nem is nagyon tudtam otthagyni a dolgokat. De annyi szorgos kis kéz segített, hogy végül mindennel készen lettünk időben.
Volt rossz emléked vagy olyan részlet, amit megváltoztatnál utólag?
Az emberi tényezővel nem lehet előre számolni. Mindenesetre egy esküvő meghatározó és megosztó élmény egy ember életében.
Esküvői szolgáltatók Zsófi és Ádi nagy napján:
Fotó: Török-Bognár Reni, Ruha: Daalarna, Videó: Szabó Roland, Catering, torta: Tütü, Haj: Fábián Zsanett – Have, Smink: Vörös Viki – Horror Barbie, Virág: Németh Attila, Szertartásvezető: Kravcsenkó Judit
Még több valódi esküvői beszámolót találsz ezen a linken, vagy kövess minket az Instagramon még több inspirációért! Nézd meg a Daalarna legújabb esküvői kollekcióját, a REBELLE-t ide kattintva.
