Varázslatos, szeretetteljes, vicces, családias, mozgalmas – ezekkel a szavakkal jellemezte gyönyörű Daalarna menyasszonyunk, Nóri életük nagy napját, akinek a vírushelyzet alaposan felbolygatta az esküvői terveit (erről korábban is mesélt már nekünk, ide kattintva), de végül ha pár hónappal később is, de sikerült megtartaniuk a nagy napot. Fogadjátok szeretettel Nóri és Joci nagy napjának legszebb élményeit és a gyönyörű fotókat!
Hogyan ismerkedtetek meg?
Egy közös barátunk kerti partiján találkoztunk. Mivel igazi gépészbuli lévén alkoholból nem volt hiány, és az elfogyasztott szőlőpálinka hatására az emlékeim az ominózus estéről nem túl megbízhatóak, így Joci tollából idézném megismerkedésünk történetét:
„Nagyon jól sikerült este volt, beszélgettünk, nevettünk, sőt mi több, még a számát is megkaptam egy olyan ígérettel, hogy egy gyönyörű nyári délutánon kávézni fogunk. Mikor eljött a hajnal, és a kerti parti a végéhez közeledett, bár marasztalni nem tudtam, egy búcsúpuszit kaptam tőle, így duzzadó mellkassal tértem nyugovóra. A következő napokban el is kezdtem érdeklődni a kávézás kivitelezéséről, viszont sajnálatomra az érdeklődés nem lett viszonozva. Kiderült, hogy a szimpatikus, intelligens, mosolygós lány totál részeg lett az este folyamán (amit nagyon jól titkolt), és a velem töltött idő 80 százalékára nem emlékezett, majd szépen lassan szembesülnöm kellett vele: nem biztos, hogy az esete vagyok. Szegény én. Csak hát Nóri egy dologgal nem számolt, hogy csak szerinte nem voltam az esete. Három hét kitartó SMS-ezés és Nóri könnyelmű kávés ígérete árán sor került a találkozóra.”
Milyen volt a lánykérés?
A lánykérés romantikus kalandnak indult, de persze semmi nem a terv szerint alakult, így leginkább vicces végkifejlete lett. Ezt persze egyáltalán nem bántam, mert mérnökök lévén egyikünk sem az a klasszikus értelemben vett romantikus alkat. Joci Duna-parti sétát tervezett, azonban közbejött valami, így végül a nappali kellős közepén került sor az improvizált lánykérésre.
A válaszom természetesen igen volt, ekkor Joci benyúlt a zakója zsebébe, mire én zavaromban nevetve megkérdeztem: „Ugye nem most akarod megkérni a kezem?” Persze addigra már előkerült a gyűrű is, de mivel a klasszikus kérdés semmilyen formában nem hangzott el (megjegyzem, azóta sem 🙂 ), így kellett jó néhány másodperc, mire felfogtam, hogy mi történik, és hogy mostantól kezdve tényleg menyasszony vagyok.
Mi volt az esküvőtök koncepciója, milyen napot képzeltetek el magatoknak?
A pandémia előtti tervünk egy nagy és klasszikus tavaszi esküvő volt, egyházi szertartással, kétszáz vendéggel, finom vacsorával és hajnalig tartó fergeteges bulival. A polgári esküvőt külön dátumon, szűk családi körben terveztük megtartani.
És hogy végül mi lett belőle? Részben nagy, de klasszikusnak nem igazán nevezhető esküvő, amelyet tavasz helyett ősszel tartottunk meg, és mindkét szertartásra egy napon került sor. A számos vendéget számláló egyházi esküvőt vacsora helyett ebéd követte a templomkertben megrendezett állófogadás keretében, majd a polgári esküvőt szűk családi körben tartottuk meg, és utána így mentünk el vacsorázni is. Bár nem ez volt az eredeti tervünk, de végül így lett tökéletes. A hajnalig tartó fergeteges buli pedig egyelőre még várat magára.
Hogyan találtátok meg az ideális helyszínt?
A helyszín kiválasztásánál a fő szempont az volt, hogy kétszáz fő kényelmesen elférjen, és Budapesten vagy annak vonzáskörzetében legyen, ugyanis így szerettük volna biztosítani, hogy mindenki számára kényelmesen megközelíthető legyen, akár tömegközlekedéssel is.
A választott helyszínünk azonban végül hatalmas csalódást okozott. Az előleg befizetéséig hatalmas segítőkészséggel és mindent megoldóan álltak hozzánk, utána azonban ez hamar megváltozott. Már az első átszervezésünknél is kifogásolható módon viselkedtek, pedig velük ellentétben minden más szolgáltatónk nyitott volt a közös megoldáskeresésre a kialakult helyzet miatt.
Amikor a járvány fokozódása miatt szeptemberben egy újabb időpontot szerettünk volna egyeztetni, akkor gyakorlatilag ránk akarták kényszeríteni a rendezvény megtartását. Miután jeleztük, hogy ilyen hozzáállás mellett nem szeretnénk a továbbiakban együttműködni velük, mégis kaptunk felajánlást az időpontmódosítás lehetőségére extra kitételekkel, amit természetesen ezek után már nem fogadtunk el. És bár drága tanulság volt ez, inkább úgy döntöttünk, hogy egy olyan helyszínen szeretnénk majd megtartani a lakodalmunkat, ahol nem tesznek szívességet nekünk.
Hogyan, mennyi idő alatt szerveztétek meg az esküvőt? A 2020-as események mennyire nehezítették meg számotokra az esküvőszervezést?
Az eredeti dátumra vonatkozóan a nagy napot több, mint egy évvel korábban kezdtük el szervezni, és nagyjából két hónapon belül le is szerződtünk a választott szolgáltatóinkkal. Ezután egy jó hosszú szünet következett, ami alatt egy-két kisebb dolgot intéztünk csak el, majd 2020 elején kezdtünk el újfent foglalkozni a nagy nap szervezésével.
Amikor nagyjából minden készen állt a 2020. május 16-i esküvőnkre, és már csak az utolsó simítások voltak hátra a szervezésből, akkor jött a világjárvány első hulláma és a lezárások, az eredetileg tervezett nagy napunk pedig úgy ahogy volt, ment a levesbe. Nem volt más választásunk, el kellett halasztani az esküvőnket, amelyet közel egy nap leforgása alatt, végül egy az egyben, minden egyéb változtatás nélkül sikerült október 2-ára átszerveznünk, köszönhetően a szolgáltatóink rugalmasságának (a helyszínt kivéve). Ugyan a polgári szertartást május 9-én megtarthattuk volna, de nem akartuk maszkban kimondani az igent, és a két házasságkötést fél év különbséggel megtartani, így annak dátumát október 10-re módosítottuk. Ekkor még abban a hitben voltunk, hogy addigra helyreáll a világ rendje, és az eredeti tervek szerint kerülhet majd sor a nagy napra.
Azonban szeptember végén a járvány második hullámában napról napra dőltek meg a rekordok a fertőzöttek számában, így végül nem tartottuk biztonságosnak egy nagy létszámú rendezvény megtartását. Úgy döntöttünk, hogy a lakodalmat elhalasztjuk, azonban a házasságkötéssel már nem szerettünk volna tovább várni, ezért az egyházi szertartást átszerveztük a polgári esküvő napjára. Az első gondolatunk az volt, hogy nem csak a polgári, hanem az egyházi szertartást is szűk családi körben tartjuk meg, de egyre több családtag részéről merült fel, hogy lakodalom hiányában is szívesen jönnének az esküvőre. Végül minden meghívottnak szóltunk, hogy szeretettel várjuk őket az egyházi szertartásra, Joci nővére és anyukája pedig átvette a stafétát a szervezésben, és leszerveztek egy komplett állófogadást a szertartás utánra. A templom szerencsére elég nagy volt a szükséges távolság biztosítására, illetve a templomkertben a szabadtéri állófogadás keretében biztonságos keretek között tudtunk ünnepelni, így nem kellett aggódunk a vendégeink egészsége miatt.
A polgári szertartás esetében például felszabadult egy későbbi időpont, így több időt tudtunk az állófogadáson a vendégeinkkel tölteni, vagy ott volt a készülődés helyszíne, amit eredetileg olyan családtagjaimnak foglaltam le, akik végül nem jöttek el. Szerencsénk volt a szolgáltatók terén is, ugyanis Péternek, a fotósunknak pont esküvője lett volna aznap, de lemondásra került, illetve az eredetileg felkért videósunk nem ért rá, így viszont az utolsó pillanatban rátaláltunk Zsófira és Gergőre, akik nélkül biztosan kevesebb lett volna a nagy nap. Ahogy minél jobban helyükre kerültek az egyes részletek, annál inkább biztosabb voltam benne, hogy a sok viszontagság ellenére csodálatos napnak nézünk elébe.
A lakodalomról egyébként továbbra sem mondtunk le. Az a tervünk, hogy amint újra teljes biztonságban lehet rendezvényt tartani, szervezünk majd egy hatalmas bulit, amelyen azon vendégeink is részt tudnak venni, akiknek most nem volt lehetőségük, illetve talonban van a ceremóniamesterünk és zenekarunk is, akikkel eddig még nem volt alkalmunk együtt dolgozni. Erre a bulira még szükség van ahhoz, hogy ez a történet kerek egész legyen. 🙂
Ebben a cikkünkben korábban már részletesen meséltünk arról, hogy Nóráék hogyan szervezték át az esküvőjüket a 2020-as lezárások miatt.
Hogyan esett a választásod erre a különleges Daalarna esküvői ruhára? Milyen élményeid vannak a ruhapróbákról?
A ruhapróbák minden pillanatát nagyon élveztem, nagyszerű élmény volt belebújni a szebbnél szebb darabokba. A szűk időkerethez képest elég sok ruhát próbáltam, a szalonban még viccelődtünk is azzal, hogy rekordgyanús lesz az egy órán belül felvett ruhák száma.
Az első ruhapróbán megtaláltuk azt a stílust, amely a leginkább passzol hozzám, a második alkalomra pedig már ezen tapasztalatok ismeretében választottam ki a felpróbálandó darabokat. A második próbán el is érkezett a klasszikus „mondj igent a ruhára” pillanat, elő a zsebkendőkkel, megvan a ruha. Azonban otthon elkezdtem nézegetni a próbán készült képeket és elbizonytalanodtam, ugyanis a fotókon mégsem tetszett annyira a ruha, mint a szalonban, ellenben egy másik darabon azonnal megakadt a szemem. Ez a bizonyos másik ruha viszont a családomnak nem igazán tetszett, ők kitartottak az első választás mellett, hogy márpedig az az álomruha.
Ő pedig egyből rábökött arra a ruhára, amelyik nekem is tetszett. A harmadik próbán újra felvettem mindkettőt, és egyértelmű volt, hogy azt a ruhát (csupa nagybetűvel) fogom viselni, amelyiket Jocival „együtt” választottuk. (Már csak az ő figyelmét kellett elterelnem, hogy áh, végül egy teljesen másik ruha lesz rajtam a nagy napon. 🙂 )
Mit szóltak a ruhához a vendégek és a férjed?
Joci első kérdése az volt, amikor meglátott, hogy „ugye ebben beengednek a templomba”? 🙂 Egyébként valamennyire emlékezett is rá a fotókról, és továbbra is gyönyörűnek találta, szerinte egyszerre mutatott mindent és semmit. A vendégek részéről is rengetegszer elhangzott, hogy mennyire szép ez a ruha, én pedig nagyon büszkén viseltem egész nap.
Mesélsz kicsit a többi részletről is a megjelenéseddel kapcsolatban?
Ami azt illeti, nem igazán volt konkrét elképzelésem azzal kapcsolatban, hogy pontosan milyen legyen a megjelenésem, sok mindent csak az utolsó pillanatban találtam ki, illetve amit kitaláltam, az sem pontosan úgy alakult, de a végeredménnyel abszolút elégedett vagyok.
Mivel a hagyományos francia manikűr helyett inkább egy bevállalósabb, vörös árnyalat mellett döntöttem, így egyértelmű volt, hogy a vörös rúzs sem maradhat ki az összhatásból, főleg úgy, hogy a hűvösebb idő miatt bőrdzsekit terveztem felvenni a ruhához. A vörös rúzs miatt adta magát, hogy az erős szemsmink kilőve, de tusvonalat mindenképpen szerettem volna, végül ezek figyelembevételével készült el a sminkem, amiért a mai napig odáig vagyok.
A próbafrizurára még az eredeti dátumunk előtt került sor, ami minden bizonnyal feledésbe merült, ugyanis egy teljesen más stílusú konty került elkészítésre a nagy napon, mint amit korábban megbeszéltünk, de teljesen illett az összhatásba. A nap végére a sok szaladgálás után egyébként szét is esett, ami külön jó volt, mert anélkül eszembe sem jutott volna kiengedni a hajam a reptéri fotózásra. Kiegészítők szempontjából nem maradhatott ki a „valami kölcsön, valami kék” vonal sem, így anyukám topáz fülbevalóját viseltem nagy napon.
Ha 5 szóval kellene jellemezned, milyen volt az esküvőtök?
Varázslatos, szeretetteljes, vicces, családias, mozgalmas.
Milyen emlékeid vannak a nagy napról?
Nagyon szép emlékeim vannak, szerintem sokkal jobban megbecsültük a nagy nap minden pillanatát úgy, hogy több halasztáson és viszontagságon mentünk keresztül, mire végre valóban átélhettük. Nem tudom elmondani, mennyire hálás vagyok a családunknak, a vendégeinknek és a szolgáltatóinknak, valamint a minket összeadó atyának és anyakönyvvezetőnek, hogy ennyire különleges élménnyé varázsolták a nagy napot, nélkülük nem lett volna az esküvőnk ilyen tökéletes.
Nagyszerű érzés volt, hogy a meghívottjaink közül közel száznegyvenen a járvány ellenére is részt vettek az esküvőnkön, rengeteg szeretetet kaptunk tőlük. Fantasztikus szolgáltatókkal dolgozhattunk együtt, akikkel az egész nap remek hangulatban telt. Mind a templomi szertartás, mind a polgári esküvő nagyon meghitt és bensőséges volt.
Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok és legszebb élmények?
Az egész esküvő csodálatos élmény volt, amint felidézek egy-egy emlékezetes pillanatot, rögtön újabbak és újabbak jutnak eszembe, így talán nem is tudnék egyet-kettőt kiemelni. Természetesen a first look és az igen kimondása köztük volt. 🙂
Mi volt, ami miatt a leginkább izgultál az esküvő előtt?
Nagyon izgultam amiatt, hogy harmadik nekifutásra végre tényleg meg tudjuk tartani a nagy napot, és nehogy pont addigra vezessenek be újabb korlátozó intézkedéseket. Na és persze egy kicsit azért is, hogy ne essen az eső, és az állófogadást a lehető legnagyobb biztonságban, szabadtéren, a templomkertben tudjuk megrendezni.
Volt rossz emléked vagy olyan részlet, amit megváltoztatnál utólag?
Fantasztikus esküvőnk volt, minden pillanatát nagyon élveztem, egyetlen rossz emléket sem tudnék felidézni. Utólag talán annyit változtatnék, hogy egy órával több időt szánnék a készülődésre, ugyanis az utolsó fél óra teljes káoszban telt. Terv szerint már rég a templomban kellett volna lennünk, amikor egyáltalán eljutottunk a ruha felvételéig, és hol volt még a first look… 🙂
Hova utaztatok nászútra?
Nászút szempontjából olyan egzotikus útra szerettünk volna menni, ahol nem csak a lábunk lógatására van lehetőségünk az óceánparton, hanem különböző programok keretében felfedezhetjük az adott ország látnivalóit is.
Mivel nem szerettünk volna lemondani a nászút élményéről, ezért néhány héttel az esküvő után szerveztünk egy rögtönzött utazást a Maldív-szigetekre, amelynél nem igazán lehetne ideálisabb helyszínt elképzelni ebből az alkalomból. Utazás tekintetében a járványhelyzetből adódóan igencsak korlátozottak voltak a lehetőségek abban az időszakban, de szerencsére a Maldív-szigetek egyike volt azon kevés országoknak, ahová némi plusz adminisztrációval és negatív PCR teszttel el lehetett jutni.
Egyébként reménykedünk benne, hogy ha nem is a nászút alkalmából, de egyszer Mauritiusra is eljuthatunk majd.
Ruha: Daalarna, Fotó: Wendl Péter, Videó: Closer Wedding Studio, Gyűrűk: Ékszerpalota, Smink: Simorda Eszter, Frizura: Bacsa Péterné Enikő, Manikűr: Bán-Somodi Reni, Torta: Suhajda Cukrászda, Csokor: Feldhoffer Virág
Hogy tetszett ez a csodás erdei esküvő? Te is szeretnél szerepelni Valódi esküvők rovatunkban? Küldd be nekünk Daalarna ruhás esküvődet ide kattintva. Még több valódi esküvői beszámolót találsz ezen a linken, vagy kövess minket az Instagramon és a Pinteresten még több inspirációért!