James egy könyv hasábjain kérte meg szerelme kezét, de ebben a sztoriban ennél sokkal több van: közös kalandok, nagy döntések és áldozatok, és egy jó nagy adag szerelem. Az egyik legszebb lánykérés, amiről mostanában olvastunk, ezért úgy gondoltuk, hogy veletek is megosztjuk. Íme!
2015-ben James és Ashley úgy döntöttek, ott hagyják a mókuskereket, kilépnek a munkahelyükről és új életet kezdenek. Egyirányú jegyeket vettek Párizsba és megkezdték a közös életet, immár kötöttségek és mindenféle megszokott napi rutin nélkül. A következő 114 nap alatt 15 országba és 38 városban jártak, olyan kalandokban lehetett részük, mint azelőtt még soha. (A többi között egyébként Budapestet is útba ejtették.) És ami a lényeg: együtt fedezték fel az újdonságokat.
Mielőtt vállalkoztak volna a hosszú útra, már három éve voltak együtt, de rájöttek, hogy ez idő alatt mégis inkább többet voltak külön. A lány, Ashley a munkája miatt sokat utazott, így reggelente soha nem látták egymást, este pedig annyira fáradtak voltak, hogy csak ültek a TV előtt és beletörődéssel várták az újabb munkanapot.
Egyszer csak elegük lett az egészből, és úgy döntöttek, ideje egy boldogabb életet élniük.
A közel két hónapos kaland élményeit James egy könyvben foglalta össze. Mikor az első példányt megkapta, azonnal elment a barátnőjéért és elvitte őt az egyik közös helyükre: az Appalache-hegységen keresztül túráztak addig a pontig, ahol az első csók elcsattant köztük. Ekkor James elővette a könyvet, odaadta Ashley-nek és megkérte, olvassa el a könyvajánlót. Ez volt benne:
„Kedves Ash,
Nélküled ez nem sikerült volna… Mindig arról álmodtál, hogy egyszer együtt körbe utazzuk a világot. Amikor elkezdtünk randizni, állandóan csak erről beszéltél. Azt mondtad, alig várod, hogy befejezd a főiskolai tanulmányokat, hogy megtapasztald az életet egy másik szemszögből is.
Amikor a főiskolán végeztünk, ezt szeretted volna megünnepelni úgy, hogy együtt elutazunk valahova. Erre azt mondtam neked, hogy még csak a karrierünk elején járunk és ezek a legmeghatározóbb éveink.
Mondtam, hogy egyelőre nincs sem időnk, sem pénzünk arra, hogy bejárjuk a világot, megkértelek, hogy ezzel várjunk még egy kicsit. Te hallgattál rám.
Denverbe költöztünk, hogy megkezdjük a pályafutásunkat. Te szeretettel töltötted meg a gyerekek mindennapjait mint óvónő, én pedig iskolásoknak pénzügyi ismeretek órát tartottam. Minden újévben éjfélkor, miután felbontottuk a pezsgőket, te megkértél arra, hogy hagyjuk itt ezt az egészet és lássunk világot. Megkértél, hogy vigyelek el Prága romantikus utcácskáiba és Thaiföld csodás szigeteire. Arra kértél, hogy hosszú éjszakákat töltsek veled Olaszországban és hosszú nappalokat a görög szigetek strandjain.
Minden évben megkérdeztél engem, és én minden évben adtam neked egy okot, amiért ezekkel várnunk kell. Például azt is mondtam, hogy több munkatapasztalatra van szükségünk. Hallgattál rám.
Egy évvel később felajánlottak nekem egy új munkát, az álommunkámat. Amikor hazaértem és elújságoltam neked a híreket, éreztem, ahogy megfagy körülötted a levegő. Szinte megsemmisültél. Persze, a szemed most is csillogott, a szád pedig mosolyra húzódott, amikor gratuláltál nekem és azt mondtad, hogy a kemény munkám kifizetődött. „Most már mehetünk nyaralni!” – biztosítottalak. De mindketten tudtuk, hogy az, amiről évek óta beszéltünk, amire egész életedben vágytál, épp most úszott el.
Alig néhány hét telt el, de utáltam az új munkát. Nem az volt a dolgom, amire gondoltam, és amikor hazamentem, teljesen elveszettnek éreztem magam.
Évek óta olyan keményen dolgoztam, hogy elérjem ezt a pontot, és végül kiderült, hogy ez nem az, amit igazán csinálni szerettem volna. Leültettél a kanapéra, a szemembe néztél és azt mondtad, van egy jó ötleted.
Féltem a kényelmes denveri életünket otthagyni, de csodálatos érzés volt látni az örömöt az arcodon, te pedig biztosítottál arról, hogy minden rendben lesz. Volt néhány nehéz pillanat az utazásunk során, például az álmatlan éjszakák a toszkán hőségben, vagy a kimerítő oda-vissza utak a thaiföldi dzsungelben, de miután ezeket az akadályokat sikerrel vettük, egyre jobban elmélyült a szerelmünk, mert a nehéz helyzetekben csak egymásra számíthattunk.
Amikor hazaértünk, attól tartottam, hogy nem tudom befejezni a könyvet, amit az utazásunkról írtam, vagy hogy nem találok kiadót, de te folyamatosan biztattál engem, hogy ne hagyjam abba, folytassam az írást.
Ash, te vagy a szelem a vitorlámhoz és a tinta a tollamhoz. Nem számít, hová megyek, vagy mit csinálok, az egyetlen dolog, amiben biztos vagyok, hogy mindig mellettem legyél.
Mindegy, hány sziklán ugrom le, hány motort török össze, hány reggel kelek ételmérgezéssel, hány naplementét látok, mert ezeket csak veled szeretném megélni. Soha nem akarom, hogy a kalandjaink véget érjenek, Ash.
“Hozzám jössz feleségül?”
Hát, ezek után reméljük, a vőlegény könyve, amely a Not Afraid of the Fall címet kapta, is happy end, ahogyan ez a történet is. Ugyanis Kyle James azóta boldogan él Asheville-ben, Észak-Karolinában a menyasszonyával, Ashleyvel. 2018 júliusában kötnek házasságot az egyik horvát kis szigeten, ahová korábban együtt utaztak. Ide kattintva még az esküvői weboldalukat is megnézhetitek.
Még több romantikus lánykérésről olvashattok Valódi esküvők és 5 kérdés az esküvőről rovatainkban!
