Cikksorozatunkban a régi magyar esküvői szokások nyomába eredünk Szigethy Zsófia néprajz szakos bölcsész, a szentendrei Skanzen munkatársa segítségével. Ezúttal néhány olyan régi magyar esküvői szokást elevenítünk fel, amelyeknek ma már az egykori létezéséről sem sokan tudnak.
A szertartások rendje
A falusi közösségben mindennek megvolt (és sok helyen a mai napig megvan) a maga rendje, így annak is, hogy a lakodalmas háztól mikor hogyan indul el a nászmenet kikérni a menyasszonyt, majd pontosan milyen úton indulnak a polgri, majd a templomi szertartásra, hol állnak meg egy-egy táncra, vagy arra, hogy a “lesőket” (azokat, akiket nem hívtak meg, de megnézik az utcán a párt és a menetet) megvendégeljék egy kis kaláccsal, itallal.
Megvolt a rendje az ajándékozásnak, annak, hogy kinek mit illett vinnie a lakodalomba, mivel járult hozzá az eseményhez (milyen és mennyi italt, süteményt, tortát, lisztet vagy tyúkot), megvolt a rendje például a nászmenetnek is, mennyi ideig tarthat, hányra kell a templomhoz érni, és az iránya is meghatározott volt, amitől nem lehetett eltérni.
A szertartás is kötött programmal rendelkezett, nagyon fontos volt, hogy elsőként a polgárit, majd a templomit tartották meg, csak indokolt esetben (pl.: ha valaki közel lakott a templomhoz) lehetett felcserélni a sorrendet.
A vallás nagy szerepet játszott az emberek életében, ezért a házasulandó párokra is nagy hangsúlyt fektettek. A szokás úgy tartotta, hogy az esküvő előtti három vasárnapi mise / istentsiztelet prédikációja végén kihirdették a jegyes pár esküvőjének időpontját, ami vidéken a mai napig fennmaradt, azzal a különbséggel, hogy ma már csak egyszer, általában az esküvő előtti héten kerül bejelentésre. Ezen az alkalmon ma is jelen van a jegyespár és a családja, akik a templom meghatározott padjain foglalnak helyet – így már az istentisztelet / mise kezdetén tudják azok, akik aznap ott vannak a templomban, hogy milyen hirdetés várható az alkalom végén.
Esküvő régen – Archív fotók az 1900 és 1950 közötti Magyarországról, kattints!
Lánykikérés
Ennek nagy hagyománya volt a vidéki esküvőknél, és sok még ma is tartják a szokást. Ennek fontosságát mutatja az, hogy egyes településeken az esküvő előtti estén a legény és annak rokonai, barátai díszített, rozoga autóval, zene kíséretében (régen szekérrel) érkeznek a lány házához egy kakassal. A lány és annak barátai, családtagjai egy tyúkot adnak a kakas mellé (de csak harmadjára, miután egy vén tyúkot és egy kiscsirkét a vőlegény nem fogadott el), akiket összeeresztenek, és ha a kakas kívánatos a tyúk felé, az áldást és jó szerencsét, bő gyermekáldást jelent a házasságra.
A vőfély, mint irányító és a násznépet szórakoztató személy a mai napig meghatározó szerepkörrel bír, habár mára már sokszor felváltja őt a ceremóniamester. Ezen kívül a rendezettség, az esküvő szoros menete a mai napig fontos, hogy be legyen tartva.
Bolondmenyasszonytánc
Sok helyen a menyecsketáncot egy úgynevezett bolondmenyasszonytánc követte/követi vagy indítja. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a násznépből egy férfi vendég beöltözik menyasszonynak, akivel a vendégek táncolhatnak, és ugyanúgy fizetnek, mint a menyasszonytáncon a párnak. (Az összeg ma már csak jelképes). Az összegyűlt pénzösszeget a bolondmenyasszony átadja az ifjú párnak, ezzel támogatva az éppen megkezdett közös életüket.
Hajnaltűz vagy hajnalperzselés
Hasonló népi hagyomány volt a hajnaltűz vagy hajnalperzselés, menyasszonyporkolás. a lakodalom lezárásaképp. Ezen ma már csak a pár barátai, közeli hozzátartozói vannak jelen, régen ott volt az egész násznép. Ennek a hagyománynak a lényege, hogy könnyen éghető anyagot, pl. szalmát gyújtottak, és a tüzét körbe táncolták, esetleg átugrálta menyasszony vagy a násznép tagjai is. Még ma is vannak olyan kisebb települések, ahol ez a szokás, mint a lakodalom lezárása megmaradt.
Retró esküvők – Így házasodtak szüleink & nagyszüleink idejében – kattints cikkünkért!
Menyasszonyfektetés
A 19. század végéig tartotta magát az a – kissé szokatlan – hagyomány, miszerint az esküvő részeként a friss házaspárnak el kellett hálnia a házasságot a szertartás részeként. Ennek főként a közösségi kontroll miatt volt nagy szerepe, hiszen a falu, település ez alapján ellenőrizte, hogy a lány szűzen, azaz tisztán ment-e férjhez. Ha a menyasszony lepedője véres volt, azt jelentette számukra, hogy szüzességét ténylegesen a nászéjszakáján vesztette el.
Felkontyolás
A lakodalmi szertarásrendbe illeszkedve a menyasszonyfektetést követően vagy másnap a lányt “felkontyolták”, azaz a haját konytba fésülték, ezt követően az első gyermeke megszületéséig hívták menyecskének.
Házassági szerződés
A lakodalmi menü, a torta fontossága, a menyasszony- vagy más vidékeken a menyecsketánc ma is fontos és meghatározó eleme az esküvőnek. De vannak olyan elemek is, amiről nem is gondoljuk, hogy nem a médiából szivárgott át az esküvői szokásokba, hanem sokkal korábbi a gyökere. Ilyen a házassági szerződés.
Lényegében a szerződés a pár vagyonát tartalmazza, a feltételeket a vagyonosabb fél diktálta. Ha özvegyember kérte meg egy hajadon lányt, akkor drágábbra tartották a lányt, mintha legény vette volna el. Sok esetben a házastárs halála esetére is meghatározták a hozomány, a különvagyon, a közszerzemény, illetve a hátramaradó kiskorúak és az özvegy sorsát. A kézfogón adott ígéret megszegése pedig vagyonvesztességgel járt.
Cikksorozatunk első részét ide kattintva találjátok. A legnépszerűbb esküvői hagyományok – és ami mögöttük van – kattints ide és olvasd el cikkünket a témában vagy olvasgass eltérő kultúrák esküvői hagyományairól!
