Azt szokás mondani, hogy minden nap egyfajta újrakezdés – hiszen akármit is tettünk tegnap, akármilyen kihívással kellett szembesülnünk ma, a nap holnap újra felkel. Ebből kiindulva valójában nem csak minden nap, de minden pillanat alkalmas arra, hogy azt mondjuk: “Nem számít, ki voltam, mindig lehetek önmagam jobb, vagy akár legjobb változata”. Steiner Kristóf írása.
Mostanában bicajozás közben rengeteget hallgatom Madonna legutóbbi, “Rebel Heart” című albumát – amelynek címadó dalában azt énekli a popdíva: “Kinőttem a múltamat, levedlettem a bőrömet, megtanultam elengedni, és újrakezdeni. Sosem vesztegetek időt azzal, hogy visszanézek – pontosan ott vagyok, ahol lennem kell.” Inspiráló szavak olyasvalakitől, aki ennyi könnyet, örömöt, és elsősorban küzdelmet tudhat maga mögött. És ha a pop királynője képes rá, vélhetően mindannyiunkban megvan az erő, hogy a múlton való rágódás helyett a jelen megélésével, és a jövő tervezgetésével kössük le magunkat.

A gond csak az, hogy sokan úgy érezzük magunkat a gondok és tragédiák hálójában, mint egy kapálózó bogárka a pókhálóban – ilyenkor pedig nehéz arra gondolni, hogy elég háromszor összeütni a cipősarkat, mint Dorothy az Ózban, és a rémálomból felébredve egy új nap virrad ránk. A dolog persze nem is ilyen egyszerű: míg a mesékben működik a varázslat, a valóságban a szándék az újrakezdésre önmagában még korántsem elég. Ahhoz, hogy a mágia működjön, lépéseket kell tennünk – átgondolnunk, hogyan jutottunk oda, ahol vagyunk, és mit tennénk másként, hogy ne találjuk magunkat ismételten ugyanazokban az élethelyzetekben. Ez pedig azzal jár, hogy ellene megyünk az ösztöneinknek, és kilépve a komfortzónából új ösvényeken indulunk el.
A Kabbala Központban azt tanuljuk, hogy a frissen beköszöntött Kos hava az új holdév kezdete. Az év magvaként és az elkövetkezendő hónapok DNS-eként lehetővé teszi számunkra, hogy tudatosságunk segítségével és mély belső munkával olyan magvakat vessünk, melyek könnyebbé teszik utunkat és simábbá ösvényünket – a változás felé. A Kos havának első napja – amely most is zajlik – különösen fontos, mivel minden egyes nap kapcsolódik az elkövetkező év 12 havának egyikéhez. A spirituális munka, melyet ezen 12 nap alatt elvégzünk, hatással van arra, amit az elkövetkezendő hónapok során megtapasztalunk.
Nem számít, mi a személyes Nap-jegyünk, mindannyiunkban benne lakozik a 12 jegy egy-egy picinyke darabja. A kosok bátrak és intellektuálisak, kedvesek és nagylelkűek. A csillagjegy alatt születettek tüzes energiái teszik őket örök gyerekekké: merészek és izgatottak az élet feladatait illetően, és általában elsőként állnak a kihívások elé. Sokukból egyszerűen hiányzik a félelem érzet: ha történetesen egy fal van előttük, valószínüleg veszik a bátorságot, hogy egyenesen átmenjenek rajta, vagy legalábbis megpróbálják. Szeretik a szabadságukat: annak ellenére, hogy az életük a szeretettől és a megbecsüléstől függ, mégis kihívás nekik benne maradni egy kapcsolatban, mert nem akarnak senki által kontrollálva lenni. Őrült szerelembe eshetnek, de hamar találnak tucatnyi indokot, hogy a kapcsolat miért nem működik a számukra. Ám mint minden jegynek, a Kosnak is megvan a maga “keresztje”: a jegyet a Mars bolygó uralja, amely a háborúk bolygója.
Karen Berg, a Kabbala Központ spirituális igazgatója, az ”Egyszerű Fény” című könyv szerzője szerint kétféle harag létezik: az egyik a “szülői harag”, a másik pedig a “kritikus harag” A szülői harag a gondoskodásból fakad, a kritikus düh viszont ítélkezésből. Karen szerint épp úgy, ahogy kétféle harag létezik, úgy kétféleképpen reagálunk akkor is, amikor mások dühösek ránk: az egyik, hogy visszavonulót fújunk – a probléma ezzel az, ha a homokba dugjuk a fejünket, megszakítjuk az energia körforgását, és sosem derül ki, merre vezetett volna a konfliktus. A másik reakció a haragra, amikor spontán módon “megtoroljuk” a sérelmeket: azonnali válaszok, átgondolatlan vádak, ami biztosan elindít egy veszekedést a másik emberrel.
Spirituális szempontból viszont csakis egyetlen módja van, ahogy a haragra reagálhatunk, mégpedig úgy, hogy megtanulunk proaktívak lenni – és a helyzetet egy másik, magasabb szintre visszük. “Ez azt jelenti, hogy amikor a másik dühös, akkor mi nem vesszük át a dühét. Egy pillanatra megállunk és azt mondjuk: Lehet hogy igazad van, de az is lehet, hogy tévedsz. Így úgy érzelmileg, mind fizikai értelemben elkerülhetjük a másik ember reaktivitását.” – tanítja Karen Berg. A következő hét során különösen fontos, hogy gyakoroljuk a proaktivitást. Csípd magadat fülön, amikor elkeseredsz vagy elszomorodsz azért, mert még nem a tiéd valami, amit akarsz. Bízz abban, hogy az Univerzum a Te legjobb értelemben vett érdekedben működik.
A Kos első 12 napjában, és ideálisan az egész életünk során, egyfajta sosem-változó alapelvként vállaljunk felelősséget az élet minden aspektusáért. A legfontosabb azonban az, hogy gyengédek maradjunk önmagunhoz, olyankor is, amikor nem pont úgy viselkedünk, ahogy azt magunktól elvárnánk. A változás nem abból fakad, ha büntetjük önmagunkat. Ami fontos, hogy ki leszel ma és holnap, nem az, akivoltáltegnap.
Heti kabbalista meditáció: Helyezkedj el kényelmesen, lélegezz nyugodtan, majd ismételd magadban: “Tudom, hogy az igazi cél az a boldogság, ami mentes a hullámvasutazástól. A negativitás csak akkor tud eluralkodni rajtam, ha engedem. Keserűség és aggodalmaskodás helyett a tudatos viselkedést választom. Nem ösztönből reagálok – ez pedig fényt hoz minden sötétnek látszó helyzetbe. Ha nem is megy könnyen, tudom: mégis ez a valódi boldogság titka.”
Háttérkép: http://scienceblogs.com Fotók: Steiner Kristóf Lead kép: Eran Evan