Azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy a világ egyik legnehezebb dolga motiváltnak maradni egy életen át – legyen szó munkáról, párkapcsolatról, vagy épp a lakás rendben és tisztántartásáról. Pedig minden nap rendkívüli. Steiner Kristóf írása.
Ha egyszer elkényelmesedünk, a komfort megérkezik az életünkbe, az inspiráció pedig elillan. Egy új lakásba beköltözve, egy friss melóhelyen dolgozva, vagy egy új kapcsolat elején járva gyakran teljes bizonyossággal állítjuk, hogy ez a közeg most már aztán örökkön örökké motivációs forrást jelent majd – aztán ismét bejön a képbe az “ülök a babérjaimon” szindróma, és ahelyett, hogy a kimeríthetetlen energiaforráshoz – önmagunkhoz – fordulnánk, vagy belenyugszunk, hogy az élet már csak ilyen langyoskás és unalmas, vagy szétrombolunk magunk körül mindent, és új falakat építünk, reménykedve abban, hogy ezek jelentik majd a végső megelégedettséget. Pedig – amíg nem belül keressük az inspirációt – minden új élethelyzet csupán új díszlet lesz, ugyanahhoz a színdarabhoz.
A mindig aktuális téma ezen a héten különösen releváns: a kabbalista naptárban e héten köszönt be a Bika hónapja – aki pedig a jegy szülötte, vagy szerettei között akadnak bikák, tudja: odaadó barátok, keményen dolgozó alkalmazottak, hűséges partnerek, általában szeretik a szépet és a békessséget. Ugyanakkor a bika arról is ismert, hogy ellenáll a változásoknak, nem azért mert fél a jövőtől, hanem inkább azért, mert kényelmesebbnek találják az életet ott, ahol vannak. Csakhogy amikor egy kényelmes és biztonságos helyet megszokunk, és azt mondjuk “Miért mennék el innen?”, az könnyedén átfordulhat a “Hogy tudnék valaha is megszabadulni innen?” – kérdésbe. Amikor tehát túl sokáig üldögélünk a babérjainkon érdemes felidézni: a céljaink azok, amik erőt adnak nekünk és lehetőséget a fejlődésre.
Yehuda Berg, a – Magyarországon is megjelent – Valódi gazdagság című könyv szerzője szerint fontos ugyan értékelni az eredményeinket, épp úgy, mint amikor megmásszuk a meredek hegyoldalt, és leülünk gyönyörködni a kilátásban. Ám minél tovább ülünk, annál nehezebb lesz felállni és továbbmászni. Amikor észreveszem, hogy “felteszem a lábam az asztalra”, azonnal eszembejut: ha túl sokáig lazítok, valójában csupán ellököm magamtól a teendőimet – ez pedig vonatkozik a kis, apró-cseprő ügyekre, mint a számlák befizetése, vagy az olyan tervekre, mint egy új nyelv elsajátítása, vagy épp egy tervezett, nagy utazás megvalósítása.
Ezen a héten ne engedd meg, hogy az élet megszokott, közönséges, unalmas legyen. Tedd rendkívülivé – minden nap.
Fényes hetet!
Heti kabbalista meditáció:
Tudom a módot arra, hogy energiával telítődjek fel és lelkesedést találjak a kevésbé izgalmas időkben is. Ez azzal kezdődik, hogy felismerem a tökéletességet a legegyszerűbb dolgokban is. Felismerem az életem és a személyem jelentőségét, mely gyakran jelentéktelennek tűnik, és az értelmet tulajdonítok a világnak, mely gyakran céltalannak tűnik. Visszaáll a rend.