Egy nagyon különleges valódi esküvői történetet hoztunk el ma nektek. Gyöngyi és Peti néhány héttel ezelőtt, május 8-án mondta ki egymásnak a boldogító igent, amelyet aztán egy családi kerti partin ünnepeltek meg családjukkal és legközelebbi barátaikkal. A Szlovákiában élő menyasszony nagyon kalandos módon jutott el már legutolsó Daalarna ruhapróbájára is márciusban, ami miatt aztán két hetes karanténba kellett vonulnia. Íme a boldogító igen kimondásának és az azt megelőző izgalmaknak rendhagyó története, avagy ilyen egy esküvő a karantén idején!
Hogyan ismerkedtetek meg?
Egy szórakozóhelyen ismerkedtünk meg jó pár évvel ezelőtt a legjobb barátnőm és az ő legjobb barátja által, de sokáig ismerősök voltunk csak. Aztán hat és fél évvel ezelőtt komolyabbra fordultak a dolgok, és most már a férjemnek hívhatom.
Milyen volt a lánykérés?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nálunk a lánykérés nem lógott már egy ideje a levegőben. 😀 Az egyetem befejezése után történt december végén, ekkor már együtt laktunk. Annak ellenére, hogy már régebb óta napirenden volt nálunk, abban a pillanatban egyáltalán nem vártam. Igazából nagyon vicces volt, mert épp vacsorázni készültünk, és én a szokásos lassú, lányos tempóval készülődtem, ha jól emlékszem, háromszor átöltöztem. Utána úgy láttam, hogy még elég időm van, így leültem meginni egy kávét a kanapéra, mindeközben szegény Peti már izgult, mikor fogok végre nyugton maradni, és mikor teheti fel a kérdést.
A nem romantikus kezdet ellenére nagyon meghitt lánykérés volt. Kiélveztük minden percét, ezután pedig az estét megkoronáztuk egy vacsorával az egyik kedvenc éttermünkben.
Később aztán, még mit sem sejtve a karanténhelyzetről, május 8-ra tűztétek ki az esküvőtök dátumát…
Mindig is tavaszi vagy őszi esküvőt szerettünk volna. Miután elkezdtük szervezni, májusra esett a választásunk, hiszen nem az eljegyzést követő évről beszélünk, így nem akartunk őszig várni. Ez évben május 1. és május 8. pénteki napra jött ki, és mivel itt, Szlovákiában mindkét nap ünnepnap, úgy gondoltuk, miért ne használnánk ki a hosszú hétvégét.
A férjem május 8-án ünnepli a születésnapját, és a szüleim is ezen a napon házasodtak, így úgy gondoltuk, jobb dátumot nem is választhattunk volna.
Mi volt az esküvőtök koncepciója eredetileg, milyen napot képzeltetek el magatoknak?
Az esküvő helyszínére teljesen véletlenül találtunk rá. A lánykérést megelőző hetekben a szüleimtől kaptunk két koncertjegyet, ami itt került megrendezésre. Ekkor voltunk itt először, és nagyon megtetszett. A helyszín elegáns, de mégsem az a klasszikus elegancia, a virágokon kívül más diszítésre nincs is szükség, és mivel hegyoldalon található, a kilátás csodás. Ami az esküvő elképzelését illeti, fontos volt számunkra, hogy a templomban lássuk egymást először. A lagzi helyszínétől nem messze van egy kisebb templom, itt mondtuk ki az igent. Ezután klasszikus hajnalig tartó lakodalmat képzeltük el a családtagjainkkal, barátainkkal.
Amikor bejöttek a karanténról és a szigorításokról szóló hírek, hezitáltatok, hogy megtartsátok-e a májusi dátumon? Milyen okokból döntöttetek végül amellett, hogy megtartjátok?
Igazából az elmúlt két hónap nem volt egyszerű számunkra, hiszen nem rövid ideig szerveztük, és nagyon szerettük volna rendesen megünnepelni – gondolom minden jegyespár így van ezzel. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy addig, amíg a szolgaltatók, főleg a helyszín nem kéri tölünk, hogy tűzzünk ki más időpontot, nem mondunk vissza semmit. A vendégeket a szigorításokat megelőző héten kezdtük el meghívni, de a meghívók nagy részét sajnos már csak postázni tudtuk.
Sajnos március végén kénytelenek voltunk lemondani arról, hogy májusban lesz megtartva a lakodalom is.
A lakodalom átütemezése talán fél óránkba került mindösszesen, az összes szolgaltatót sikerült összehangolnunk, így a dátumon kívül semmiről sem kellett lemondanunk. A bulira így egy augusztusi csütörtöki napot válaszottunk, hiszen ekkorra már az összes hétvége foglalt volt. Az ezt követő napokban jöttek a további szigorítások, ekkor már olyan nagy volt a feszültség bennem, hogy semmit sem éreztem biztos pontnak. Akkor döntöttünk úgy, hogy a körülmények ellenére összeházasodunk májusban, amikor pár nap elteltével az augusztus is bizonytalanná vált, egy évet ugyanis nem szerettünk volna halasztani.
Hogyan alalkult, milyen lett a nagy napotok végül a karanténhoz kapcsolódó módosítások hatására? Hány főből állt a násznép?
Amikor eldönttük, hogy májusban megtartjuk az esküvőt, még úgy volt, hogy a szertartáson rajtunk kívül csak két tanú és a szüleink vehetnek részt. Nagy szerencsénkre aztán Szlovákiában enyhültek a koronavírussal kapcsolatos szabályozások. Egészen pontosan az esküvőnk előtt két nappal enyhítettek a szigorításokon, így az esküvőnkön nagyjából 35 ember vehetett részt. Természetesen be kelett tartanunk a megkövetelt egészségügyi előírásokat, például maszkot viseltünk a templomi szertartás alatt.
Milyen volt így átélnia nagy napotokat? Mennyire tudtatok egymásra figyelni, és nem a jelenlegi helyzeten gondolkodni?
Bevallom, kicsit izgultam, hogyan fogjuk megélni ezt a napot, hiszen nem így képzeltük el. Aki ismer, tudja, hogy szeretem, ha minden a terv szerint alakul, és ez egyáltalán nem így volt. Meglepetésemre egy percre sem fordult meg a fejemben, hogy ennek nem így kellene történnie, tisztábban láttam azt, ami igazán fontos.
Nagyon hálás voltam, hogy ebben a nehéz helyzetben lehet egy ilyen gyönyörű napunk, és nem hazudok, ha azt mondom, még jobban tudtunk egymásra figyelni, mert most ez volt az egyetlen biztos pont, hogy itt vagyunk egymásnak.
Közvetítettétek az eseményt online azoknak, akik nem tudtak személyesen részt venni?
Az egyik legjobb barátaink Budapesten élnek, így ők sajnos nem tudtak személyesen részt venni. Velük többször is kapcsolatba léptünk a nap folyamán.
Hogy álltok az augusztusi lakodalom szervezésével?
Igen, nagy szerencsénkre az összes szolgáltatót össze tudtuk hangolni. Ami a szervezést illeti, nagyobb változásokat már nem tervezünk, mivel a legapróbb részletekig ki volt már minden találva.
Nagyon érdekes története van az esküvői ruhád elkészülésének is a Daalarna szalonban. Elmeséled a Secret Stories olvasóinak, hogyan is történt, hogy karanténba kellett vonulnod a ruhád miatt?
Március közepén lett volna az átadás előtti utolsó ruhapróbám, amikor is a ruha hosszát igazítják a lányok, illetve további apróságokat, amiket a jelenlétem nélkül nehéz befejezni. A próba napján kezdődtek nálunk a szigorítások, és mivel lezárták a határokat, előző este kellett felutaznunk Budapestre, hogy részt tudjak venni a próbán. Emiatt aztán kötelező két hetes otthonlét következett, amit nyilván több szempontból meg kellett fontolnom, de most már tudom, hogy helyes döntés volt, hiszen máskülönben nem viselhettem volna ezt a csodaszép ruhát.
Elmeséled, hogyan választottad ki a ruhádat a Daalarnánál?
Nagyon régóta csodálom már a Daalarna kreációkat, és nagy álmom volt, hogy egy ilyen ruhában vonulhassak majd egyszer oltárhoz. Miután részt vettem az egyik bemutatón, biztossá vált bennem ez az érzés, és időpontot is kértem a szalonba. Letisztult ruhát szerettem volna, és a sellő fazon is többé-kevésbé biztos volt. Az összes Daalarna ruha egyedi és nagyon szép, ezért a csipkét kicsit nehezebb volt kiválasztani. Két kedvencem volt, de ezt a különleges csipkét nagyon kényelmesnek találtam, az első perctől fogva nagyon jól éreztem magam benne, és ekkor éreztem azt, hogy ez az, amit szeretnék. A tüllszoknyát lecseréltük sellő kreppre, így született meg az én egyedi ruhám.
Igazából annak ellenére, hogy a mi esküvői történetünk eléggé szokatlan, az biztos, hogy egy pozitívum van az augusztusi második esküvőnkben, mégpedig az, hogy újra viselhetem majd A Ruhát. 🙂
Összességében hogyan élitek meg ezt a helyzetet? Könnyen alkalmazkodtatok, vagy azért vannak nehéz pillanatok?
A párom nagy optimista, így ő az utolsó pillanatig bízott benne, hogy minden a betervezett menetrend szerint fog menni, akkor is hitt benne, amikor én már nem. Az elején nehéz volt beletörődni a helyzetbe, viszont úgy gondolom, még erősebbé tette a kapcsolatunkat, és tényleg egy percig sem tölt el szomorúsággal ez a nap. Sőt, szerintem felülmúlt minden elvárásunkat, és mindig mosollyal fogunk visszaemlékezni rá. Nyilván minden esküvő nagyon emlékezetes, de azok számára akik most kötötték egybe az életüket, talán még egy fokkal jobban. Elvégre nem sokan mondhatják el, hogy egy világjárvány közepette mondták ki az igent.
Mi volt a programotok a szertartás után?
A szertartás után fotózkodni mentünk. Ez az idő is nagyon jó hangulatban telt, és ezt a képek is tükrözik. A szüleim kertjét kicsit feldíszítettük, készültünk sütikkel, és tortánk is volt. A szűkebb család és a közeli barátok a szertartás után itt vártak minket, amíg mi fotózkodtunk. Apukám titokban leszervezett egy DJ-t is, így a hangulat nagyon jó volt. Volt tányértörés, első tánc, tortafelvágás, minden, ami egy rendes esküvőn nem hiányozhat. Hajnalig buliztunk.
Sajnáltuk, hogy nem lehetett ott velünk az összes barátunk, de biztosak vagyunk benne, hogy augusztusban ezt pótolni fogjuk.
Mi volt a legszebb élményed?
Legszebb élményem erről a napról maga a szertartás, főleg a házassági eskü. Bevallom, ennél a résznél nagyon elérzékenyültem, és az én részemet többé-kevésbé örömkönyekkel küszködve mondtam el. Ettől volt még őszintébb. Úgy éreztem, csak mi ketten állunk ott, és teljes volt a pillanat. Nagyon boldognak éreztem magam. Persze az utána való családias hangulatú buli is nagyon jó volt, tényleg mindent az utolsó pillanatban hoztunk össze, és talán ettől volt még jobb.
Mi volt, ami miatt a leginkább izgultál az esküvő előtt?
Szinte mindenen, főleg azon, hogy megtarthatjuk-e majd, milyen keretek közt. Ezek sajnos nem azok az izgulások voltak, amelyen minden menyasszony átmegy egy esküvő előtt, azok a dolgok, hogy minden apró részlet a helyén lesz-e, teljesen háttérbe szorultak nálam. Amikor pedig elérkezett a nagy nap, nem tudom, hogyan sikerült, de teljesen nyugodt voltam, tényleg próbáltam minden apró részletet megélni úgy, hogy a lehető legboldogabban tudjak majd rájuk visszaemlékezni.
Volt rossz emléked vagy olyan részlet, amit megváltoztatnál utólag?
Leszámítva az egész járvány helyzetet, semmin sem változtatnék. A körülményekhez képest szerintem nagyon szép esküvőnk volt. Hálás vagyok ezért a napért.
Fotó: Jana Kuššová Fotograf, Ruha: Daalarna, Fejdísz: Rienne Bride
Te is szeretnél szerepelni Valódi esküvők rovatunkban? Küldd be nekünk Daalarna ruhás esküvődet ide kattintva. Még több valódi esküvői beszámolót találsz ezen a linken, vagy kövess minket az Instagramon és a Pinteresten még több inspirációért!
