5+1 kérdés az esküvőről rovatunkban következzen most Andi és Ákos nagy napjának története!
Hogyan ismerkedtetek meg, és milyen volt a lánykérés?
Ákossal több, mint négy évvel ezelőtt, a „jobbra húzós” alkalmazáson ismerkedtünk meg, és néhány üzenetváltás után találkoztunk. Elképesztően izgultam a randink előtt, de néhány pohár bor után megeredt a nyelvem, onnantól pedig nem volt megállás.
2019 decemberében Zanzibárra utaztunk, én pedig ezer százalékig biztos voltam benne, hogy ez lesz a megfelelő hely és alkalom a lánykérésre. Már tizedik napja voltunk kint, amikor eljött az utazásunk fénypontja. Egy privát szigeten kötöttünk volna ki, mesés hófehér homokkal, türkizkék vízzel, és bár neki sosem mondtam, természetesen az én elképzeléseim szerint itt tette volna fel a nagy kérdést.
Az apály azonban közbeszólt, így nem tudtunk kikötni, és az „álom lánykérésem” meghiúsult, szóval ezen a ponton kicsit durcásan el is engedtem az egész témát. A bungalónkba visszaérve Ákos egész délután szervezkedett az orrom előtt, de olyan ügyesen elfüllentett mindent, hogy észre sem vettem, hogy gyakorlatilag a szállodával közösen megszervezte a lánykérést.
Vacsora előtt megkért, hogy a szokásos sétánkat tegyük meg a parton. A hófehér homokban, egy virágszirmokkal körbeszórt, gyertyafényes vacsoraasztal várt, ahol feltette a nagy kérdést. Elmesélte, hogy az ő fejében is a „szigetemen” lett volna a lánykérés, el is tervezett mindent, ráadásul egész nap rejtegette előlem a gyűrűt a kis csónakban.
Életem legemlékezetesebb és egyik leboldogabb pillanata volt, amikor könnyek között igent mondtam neki.
Ha 5 szóval kellene jellemezned, milyen volt az esküvőtök?
Meghitt, családias, szerelemmel teli, fesztelen, boldog.
Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok?
Nehéz kiemelni egy-egy pillanatot, mert az egész esküvő számunkra egy csoda volt, egy meghitt kis buborék. Szerencsések vagyunk, hogy csak azokkal az emberekkel oszthattuk meg ezeket a pillanatokat, akiket mindennél jobban szeretünk és akiknek mi a legfontosabbak vagyunk.
Ha még is ki kellene emelnem valamit, akkor az a férjem arca, amikor apukám oldalán vonultam felé, és amikor kimondtunk az igent, ezek örökre belém égtek.
Mi volt, ami miatt a leginkább izgultál?
Rendezvényszervezőként egy dologban biztos voltam: az esküvőnkön nem szeretnék egyetlen percig sem izgulni, bármi is történik, az úgy lesz tökéletes. 🙂
Változtatnál valamin utólag, ha lehetne?
Semmin, nekünk ez a nap így volt felejthetetlen.
+1: Miért ezt a ruhát választottad?
Amikor felköltöztem Budapestre az első munkahelyem szinte a Daalarna szalon mellett volt, így napi kétszer sétáltam el a kirakat mellett. Mindig arról álmodoztam, hogy ha egyszer férjhez megyek, akkor Daalarna ruhám lesz, de sosem gondoltam, hogy ez az álom valóra is válhat. Mivel nagyon szűk körű és kis esküvőnk volt, bármennyire is szerettem volna, luxusnak éreztem, hogy egy ilyen ruhakölteményben mondjam ki az igent, de abban biztos voltam, hogy a kiszemelt ruhámat egyszer felpróbálom, hátha „kiszeretek belőle”.
A próbán a szüleimmel voltam, és abban a pillanatban, ahogy felvettem, mindannyian tudtuk, hogy ez „A” ruha, és bármi is történjen, nekem ebben kell férjhez mennem.
Fotók: Peter Simon Photography
Te is szeretnél szerepelni rovatunkban? Küldd be nekünk Daalarna ruhás esküvődet ide kattintva. Még több esküvői beszámolót találsz ezen a linken, vagy kövess minket az Instagramon és a Pinteresten még több inspirációért!
