“Ahogy a Nagymama Kárpátaljáról Nyíregyházára, úgy én Miskolcról Budapestre vonatoztam a nagybetűs SZERELEMÉRT.” – Születésnapi nyereményjátékunk eredményhirdetését követően most egy újabb titkos történetet osztunk meg veletek a kedvenc pályázataink közül. Olvasónk, Virág megismerkedésük szövevényes történetét küldte el nekünk. Íme az ő titkos története!
Kérlek, tartsatok velem, egy olyan spirituális, földön túli utazáson, amelyet, ha nekem meséltek volna, talán én is kételkedve ráncoltam volna homlokom. Minden az 1960-as években kezdődött, amikor az én drága nagymamám, Ida, a Szovjetunió egy szegényebb falujában – Kárpátalja területén – táncstúdióba ment. Ő maga sem hitte volna, hogy ezek a táncok, többet hoznak majd neki, mint pár lendületes lépés. Az egyik alkalommal, partnere oda állt elé, és átnyújtott neki egy fényképet, melyen egy rendkívül gáláns, szemrevaló ifjú arcképe tetszelgett. – Egy jó barátom, Ernő, Magyarországról! – mondta. Ida a következő alkalommal saját fényképét vitte, kis üzenetet is hagyott rajta, így nem volt megállás, elkezdődött egy varázslatos szerelmes levelezés. Ernő utolsó üzenetében vonatjegy is szerepelt Nyíregyházára, illetve a következő felirat: „Várok Rád, úgy fogsz megismerni, hogy egy vörös rózsa lesz a kezemben.” Ernő magas, vékony testalkatú, igéző kék szemekkel, lehengerlő intelligenciával. Ida álma. Találkoztak, együtt maradtak, szeretetben, Ernő 1984-ben bekövetkezett haláláig.
Esküvői ruhát az én kedves nagymamám, az anyagi körülményeik miatt, nem viselt. Szegények voltak.
Az Én történetem valamivel egyszerűbb, de írásomban csak most kezdődik az érdekesség. Jómagam 2018-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem – Művészettörténet szakára jelentkeztem, a táncparkett helyett a képzőművészet vérpezsdítő világában lépdelve, egy kora őszi, napsütéses napon szaktársam egy kedves arcú, magas, és irgalmatlan jó képű fiúról beszélt. Nagyon messziről láttam, szinte csak a sziluettjét, és őszinte leszek, én sem mertem megszólítani. Az órák után nyomozásba kezdtem, az iskolai Neptun rendszerben végig néztem az összes névsort, több száz krapek nevére kerestem rá a social médiában. Végül megtaláltam a profilját, és megláttam a fényképét. Antal. Ugyanaz az érzés foghatott el, mint anno Nagymamámat, amikor kezébe vette Ernő arcképét. Bejelöltem. Rám írt, és levelezni kezdtünk. Milliónyi pillangóval, rózsaszín köddel, észveszejtő energiával, hajnalba nyúlóan csevegtünk. Megmutattam a szerelmem képét Ida nagymamámnak, aki felpattant és kezét a szájához emelve, elcsukló hangon annyit mondott: „Tiszta Ernő!”
Pár nappal később Antal arra kért, találkozzunk, úgy is lett. A randevú előtt a következő üzenetet kaptam tőle: „Várok rád és úgy fogsz megismerni, hogy egy vörös rózsa lesz a kezemben.” Én tudtam Nagymamám levelezős sztoriját, de titkos volt, csak az örök szövetség, Én, Édesanya és a Mama tudta. Antal nem. Habár én nem ismerhettem soha a papát, de Édesanyám elmondása szerint, Antalom nem csak fiziognómiájában hasonlít Ernő papára, hanem a legbelső fenoménjaiban is, amikről regényeket lehetne írni. Drága Ida mama azóta már tovább lépett a végtelenbe, hiába is – nagy vágya volt, hogy fehérben láthassa unokáját, kislányként én erre mindig csak azt mondtam „nem megyek férjhez, csak ha az illető elhozza nekem az Eiffel-tornyot.” Mit hozott az élet? Mama emlékezett erre a Mennyek országából – Antal, ha nem is hozta el, de elvitt Párizsba, és a csillogó szimbólumnál, megkérte a kezem…Igen-t mondtam. Ahogy a Nagymama Kárpátaljáról Nyíregyházára, úgy én Miskolcról Budapestre vonatoztam a nagybetűs SZERELEMÉRT.
Kislányként amennyire távol állt tőlem az esküvő világa, most olyan közel is hozott hozzá. Olyannyira, hogy művészettörténeti tanulmányaimat megkoronázva, részt vehetek a Magyar Nemzeti Múzeum – Magyar Menyasszony című 2022-re tervezett sikerkiállításán, mint gyakornok. Csodálatos lesz, és Mama büszke rám!
Hamarosan újabb titkos történeteket osztunk meg a kedvenceink közül, addig is ebben a rovatban találjátok az eddigieket! Kövessetek minket az Instagramon és a Pinteresten még több inspirációért!
