A Daalarna szalon munkatársa, Niki 2022 decemberében férjhez megy, és havonta jelentkező, My Secret Wedding Diary elnevezésű blogjában mesél a Secret Stories olvasóinak az esküvőszervezésről és az álomruhája megtalálásáról. Legújabb blogbejegyzésének témája az esküvői ruha kiválasztása, amelyet két részletben közlünk a Secret Stories-on: az elsőben személyes élményeiről mesél nektek Niki, a másodikban pedig a leggyakoribb kérdéseket válaszolja meg a ruhaválasztással kapcsolatban (ezt ide kattintva találjátok).
A menyasszonyi ruha szerepe egy nő életében
Számomra (de talán számotokra is) az egyik legizgalmasabb, legkedvesebb pontjához érkeztünk az esküvőszervezésnek. A hivatásom, a szívügyem és mára már személyes élmény is: a menyasszonyi ruha kiválasztása.
Van, aki egy életen át álmodik róla és van, aki elképzelni sem tudja magát menyasszonyi ruhában.
Bármelyik tábort is erősítjük, a ruha, amit aznap viselünk, beírja majd magát a személyes – és családi történelmünkbe is. Habár hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ezt a ruhát pusztán egyetlen napra választjuk, igazság szerint egy életre. Sőt, az esküvői fotóknak nem csak a mi életünkben lesz kiemelt szerepük.
A képeket tovább örökítjük a következő generációknak is (lásd Simonovics Ildikó Magyar Menyasszony projektjét). Anyáink és nagyanyáink esküvői fotóit nézegetve mi is próbáljuk kitalálni, vajon ők milyen nők voltak, hogyan éltek, milyen életre vágytak. A menyasszonyi ruhájuk erről mind mesél: szimbolizálja a társadalomban elfoglalt helyüket, a kort, amelyben éltek, női szerepeiket – és minél közelebb kerülünk napjainkhoz, annál inkább tükrözi az egyéniségüket is. A saját választásunk így gazdagítja majd tovább a családi történeteket. Eszmei érték és örökség lesz, amit a következő generációknak örökítünk tovább.
A méretre készítés művészete
Az elsődleges kérdés, amit egy magyar menyasszonynak el kell döntenie a ruhájával kapcsolatban, hogy kölcsönözze, készen vásárolja vagy méretre készíttesse azt.
Valószínűleg sejtitek: én a méretre készítésben, a személyre szabottságban hiszek.
Egy olyan ruhát, amit kifejezetten a saját méretedre, kézzel készítenek, egyedi igényeidet figyelembe véve terveznek meg, szerintem minden nő megérdemelne az életben, és minden nőnek azt kívánom, hogy átélhesse a varázsát. Nem csak az odafigyelés, a magas minőség és a kényelem garanciája miatt, hanem elsősorban azért, mert egy egyedi, kézzel készült ruha viselésben és látványban is teljesen más élmény: utánozhatatlan hangulata van.
Ma, a tömeggyártás korában egy kézzel készített ruhának nagyobb az értéke, mint valaha. Talán még sosem volt ennyire különleges, hogy olyan ruhát viselhetünk, amit kifejezetten a számunkra hoztak létre. Egy méretre készített menyasszonyi ruha nem csak a vonalvezetéstől, az alapanyagtól, a dizájntól és attól különleges, ahogy rajtad mutat, de a törődéstől és az emlékektől is, amik hozzá fűződnek: kiválasztani, várni rá, hónapról hónapra járni a ruhapróbákra, figyelni, ahogy folyamatosan készül – ettől lesz megismételhetetlen és egyszer.
Ahogy a fantáziából, a látványtervek alapján lépésről lépésre elkészül a megfogható, viselhető ruha, amin érezhető a szakemberek munkája, művészete – önmagában is készülődés az esküvőre, az ünneplésre. Ezek az emlékek és élmények azok, amiktől a ruhának története lesz, megismételhetetlen és egyszeri, aminek a viselése is ünnep.
Az esküvői ruha kiválasztása – Amikor igent mondtam a ruhára
Amikor igent mondtam a ruhára, teljesen egyedül voltam a szalonban. Habár ez a kijelentés azért nem fedi teljesen a valóságot, ugyanis nagyjából kétszáz Daalarna ruha és a hangszórókból szóló Audrey Hepburn hangjának társaságát igazán nem lehet teljes magánynak nevezni. Számomra legalábbis nem kellett ennél több a teljes boldogsághoz.
Az eljegyzést követő hetekben az egyik kedvenc esti programom volt időnként elővenni otthon a Daalarna katalógusokat, és egy pohár bor mellett a ruhákat nézegetve kiválasztani a kedvenc modelljeimet. Ahogy teltek ezek az esték és elkezdtem felépíteni a saját esküvős Pinterest boardjaimat is, észrevettem hogy az összes ruha (egyetlen kivétellel) ugyanaz a fazon – így szinte biztos voltam benne, milyen ruhát fogok választani.
De talán sejtitek már, hogy velem is úgy történt, ahogy nagyon sok menyasszonnyal korábban: végül a kivételre esett a választásom.
Néhány héttel az eljegyzés után, amikor már körvonalazódott az esküvőnk stílusa, helyszíne, hangulata – és elegendő kérdés és elképzelés gyűlt össze bennem a menyasszonyi ruhával kapcsolatban, egyik este, az utolsó vendég távozása után én is megtaláltam az igazit. Így felvettem egy olyan fazonú ruhát a MIRROR kollekcióból, amit eredetileg elképzeltem magamnak – és teljesen elképedtem, hogy felpróbálva mégsem éreztem benne menyasszonynak magam.
Álltam a tükör előtt, és azon töprengtem, vajon most mi lenne a legjobb döntés… tenni még egy próbát ezzel a fazonnal, de más alapanyagból? Egy fazonpróbára van szükségem?Vagy… vegyem fel azt a másik ruhát… ami szöges ellentéte az eredeti elképzelésemnek? Végül az utóbbi mellett döntöttem és életem egyik legfantasztikusabb élménye volt látni magamon is azt a változást, amit annyi menyasszony arcán láttam végbemenni korábban.
Az érzést, hogy ez én vagyok, ez az én ruhám, és így megyek majd férjhez.
A ruhám anyagába mindig is szerelmes voltam – és a mai napig végigsimítok rajta esténként a szalonban, mielőtt hazamegyek. Már alig várom, hogy nektek is megmutathassam!
Még aznap este felhívtam anyukámat, hogy elmeséljem neki az élményt, de ő hevesen tiltakozott: el ne merjek árulni egyetlen részletet sem a ruháról, mert ő az esküvő napján szeretne majd meglepődni. Tele volt a szívem hálával… tudtam, hogy ezzel azt is mondja: bármit választok, neki mindenben szép leszek. Számomra ez a legszebb gesztusa a szeretetének és a bizalmának. Hamarosan kiderült, hogy a szeretteim mind így állnak hozzá. Az öcsém azóta is minden alkalommal felháborodik, ha szóba kerül a menyasszonyi ruha (gondolhatjátok, milyen nehéz megállni, hogy ne beszéljek róla) – az egyik legviccesebb pillanatunk az volt, amikor ebéd közben, ahogy feljött a téma, véresen komolyan rámripakodott: “Hát ez nem igaz! Ha így folytatod, még az esküvő előtt megtudjuk, hogy lesz-e fátylad vagy sem!” – dőltünk a nevetéstől.
Azt hiszem, sokatok nevében beszélek, ha azt mondom: a legnehezebb azt megállni, hogy a vőlegényt ne avassuk be a ruhával kapcsolatos részletekbe.
Hiszen hiába venne el minket egy zsákban is, mégiscsak az ő véleményét, reakcióját szomjazzuk a leginkább. Számomra kész rémálom, hogy még hónapokig nem árulhatom el pont neki, aki a ruhákhoz fűződő addikciómat évek óta türelemmel tűri, aki hagyja, hogy egyik divatmúzeumból a másikba rángassam az utazásaink során és képes azt tettetni, hogy érdekli az Yves Saint Laurent ruhákról szóló kiselőadásom, és pontosan tudja, hogy a saját esküvői öltözet kitalálása mennyire izgalmas a számomra, de bármilyen nehéz is, ő ebben nagyon konzervatív: nem akar tudni róla. Az egyetlen beszélgetés, ami a ruháról zajlott közöttünk, úgy nézett ki, hogy a kezébe adtam egy Daalarna katalógust, ő pedig kiválasztott vagy 20 teljesen különböző ruhát, és mindre azt mondta: ez vagány! De melyik menyasszony éri be azzal, hogy “ez vagány”? Végül megkérdeztem, hogy képzel el engem azon a napon. Pár másodpercig gondolkozott és azt mondta: szerintem királynő leszel.
A ruha megrendelése
A ruha kiválasztása után elengedhetetlen volt, hogy megmutassam “A” ruhát azoknak a nőknek, akik mind-mind hozzátesznek majd a tudásukból egy kicsit, hogy aznap a legszebbnek érezhessem magam: a munkatársaimnak, a Daalarna csapatnak. Így tartottunk egy “valódi”, pezsgős ruhapróbát egy szombati napon a Daalarna szalonban, két barátnőmmel és a Daalarnás lányokkal, amikor megmutattam nekik a választásomat és megrendeltük a ruhámat.
El nem tudjátok képzelni, mennyire furcsa érzés volt a másik oldalról átélni a próbát (úgy meg voltam zavarodva, hogy hirtelen rossz helyre ültem le a szalonban, ahol minden nap dolgozom). Ebből a próbából nem sokra emlékszem, csak a nagy nevetésekre, a lányok kedvességére és támogatására – és leginkább a hálára, ami elöntött. Mindig arról álmodtam, hogy ezen a helyen, ilyen nők között dolgozzak és Daalarna ruhában menjek férjhez.
A lányok levették a méreteimet, lefotóztak az eredeti mintadarabban, és elkészítették a ruhám látványtervét – mindazt, amiért máskor én felelek a ruha megrendelésekor, most ők csinálták, mert kikötötték, hogy balszerencse, ha a saját ruhám készítésében bármilyen formában részt veszek.
Sírtam a boldogságtól, hogy ez a sok csodálatos nő mind hozzáad majd egy kicsit a tudásából ahhoz, hogy aznap a legszebbnek érezhessem magam, hogy Daalarna menyasszonyi ruhám lesz, amit a kolléganőim készítenek majd – ez egy elképesztően különleges élmény, amiért nem tudok elég hálás lenni, hogy átélhetem. Most pedig nincs más hátra, mint várjuk, hogy megérkezzen az alapanyagom és hamarosan elkezdem majd keresni a cipőmet is.
A következő hónapban újra jelentkezem. Addig is, vigyázzatok magatokra!
Szeretettel,
Niki
A blogról A Daalarna szalon munkatársa, Niki 2022 decemberében férjhez megy, és 2022 januárjától havonta jelentkező, My Secret Wedding Diary elnevezésű blogjában mesél a Secret Stories olvasóinak az esküvőszervezésről és álomruhája kiválasztásának folyamatáról. A korábbi blogbejegyzéseket ide kattintva találjátok.
Az esküvői napló április 28-án folytatódik. Addig is, ha inspiráció után kutattok, nézzetek körül Valódi esküvők és Esküvőszervezés rovatainkban is! Ha időpontot szeretnétek kérni a Daalarna szalonba egy ingyenes ruhapróbára, akkor ide kattintva tudtok jelentkezni.