Neked milyen volt a menyasszonyi ruhád? És az édesanyádnak, nagymamádnak? Hallottad már a megismerkedésük történetét, vagy sosem került még szóba? Pedig a féltve őrzött családi fotóknak és a mögöttük rejlő történeteknek óriási ereje van. Simonovics Ildikó divattörténész, a Magyar Nemzeti Múzeum 20. századi és kortárs textilgyűjteményének vezetője éppen ezért indította el a Magyar Menyasszony elnevezésű Facebook csoportot, ahova az egész országból, sőt a határokon túlról is várja az emúlt több mint száz év esküvői fotográfiáit és elbeszéléseit. A beküldött képekből és a történetekből új szerelemprojekt formálódik: minden idők legnagyobb menyasszonyiruha-kiállítása és egy izgalmas könyv. Mindenkit arra buzdítunk, hogy csatlakozzon a csoporthoz, bátorításul pedig most Ildikó a saját Daalarna esküvői ruhájának történetét is megosztja a Secret Stories olvasóival.
A Magyar Menyasszony Facebook csoport
Sok évvel ezelőtt, még a Street Fashion Budapest nevű, utcai öltözködést dokumentáló blog menedzselése alatt ugrott be először Ildikónak, hogy létre kellene hozni egy külön esküvői fotós szekciót is az oldalon. „Feltűnt, hogy a Facebookon rengetegen választják az esküvői képüket profilképül, ami teljesen érthető, hiszen ez az a nap, amikor ragyogunk a boldogságtól, és emellett a legtöbb pénzt és energiát áldozzuk a megjelenésünkre.”
A projekt akkoriban nem valósult meg, az idei év váratlan fordulatai azonban tökéletes apropót szolgáltattak arra, hogy végre belevágjon. „Idő előtt be kellett zárnunk a Rotschild Klára életéről és munkásságáról szóló kiállításunkat, és mivel újabb kiállítás ebben a rendhagyó időszakban nem indulhat, elérkezettnek láttam az időt, hogy belevágjak ebbe a régóta dédelgetett szerelemprojektbe, és megkezdjem a gyűjtőmunkát.”
Az augusztus végén indított Magyar Menyasszony Facebook csoport rövid idő alatt hihetetlenül népszerű lett: ma már több ezer tagot számlál, a beküldött esküvői képek száma pedig átlépte az ezret. A legrégebbi fotó 1870-ből való, egy családi albumból, a legfrissebb egy néhány nappal ezelőtti esküvőn készült.
A csoporthoz bárki csatlakozhat, és megoszthatja a közösséggel a saját, a szülei vagy a nagyszülei fotóit, valamint a hozzájuk tartozó történeteket, de természetesen puszta szemlélődőként is tag lehet.
Az esküvői fotók ereje
Ildikó elmondása szerint a csoportban nem mindig a tökéletesen megkomponált, legszebb ruhás fotók a legnépszerűbbek. Sokkal nagyobb erejük van a képek mögött meghúzódó történeteknek.
„Minden egyes kép emberi sorsokat is ábrázol, és emellett az adott kor történelmi és szociokuturális lenyomatai is. Sok fotó a háború alatt készült, mert a szerelmeseket ilyenkor sem tartotta vissza semmi attól, hogy egybekeljenek. Meghatóak azok az esküvői képek is, amelyeknek háttértörténetéből megtudhatjuk, hogy a pár valóban holtomiglan-holtodiglan élt együtt boldogan, több mint ötven éven át. Az egyik legaktuálisabb kép pedig annak az orvos-mentőstiszt párnak az esküvőjét örökíti meg, akik idén, a koronavírus járvány alatti bizonytalanságok közepette mondták ki egymásnak a boldogító igent.”
Ugyanakkor Ildikó szerint nem csak a tökéletes, happy endes történeteknek van helye a Magyar Menyasszony csoportban. Köztudott, hogy ma a házasságok fele válással végződik, de ez vajon ok-e arra, hogy meg nem történtnek vagy hamisnak tekintsük életünk egyik legszebb napját?
„Én azt gondolom, hogy minden egyes embert egy időre kapunk – hogy ez mennyi idő, az majd kiderül. De még ha az esküvő nem is örökre szól, az a nap a legtöbb pár fejében szép emlékként él a mai napig. Különösen a világnak ezen a pontján, ahol már nem jellemzőek a kényszerházasságok.”
Az egyik legelső Daalarna menyasszony
Ildikó saját tapasztalatból is beszél, amikor azt mondja, az időközben elvált párok esküvői képeinek is ugyanúgy helye van a Magyar Menyasszony csoportban. „Bár már nem élünk együtt a volt férjemmel, az esküvőnk napja máig egy csodaszép emlékként él bennem – ha újrakezdhetném, ez a nap akkor is pontosan ugyanilyen lenne. Éppen ezért a mi történetünket is posztoltam a csoportban.”
Így emlékszik vissza arra a tizennyolc évvel ezelőtti augusztusi napra: „Nem szokványos esküvő volt a mienk. Eredendően ugyanis nem akartam férjhez menni, lázadó énem konformizmusnak tartotta a párkapcsolat intézményesítését. De aztán megváltoztak a dolgok, a két gyerekünk születése után úgy döntöttünk, csapunk egy nagy bulit, amin szövetséget kötünk egymással a családunk és a barátaink jelenlétében. Az esküvőt minimális költségvetésből szerveztük meg, szűk félév alatt Tihanyban. Annyira jól sikerült, hogy a házibulinak éjjel kettőkor a rendőrség vetett véget egy szomszéd csendháborítási beelentését követően.”
„Ahogy említettem, mi finaszíroztuk az esküvőnket, úgyhogy erre sem volt sok pénz. Kétféle ruhát képzeltem el magamnak: egy alternatív, nadrágos kaftánost, illetve egy turnűrös, klasszikus, virágdíszes, fűzőtt derekút. Próbáltam kölcsönzős darabokat, majd elmentem Benes Anitához, aki a férjem évfolyamtársaként felajánlott egy kompromisszumos verziót: az általa tervezett, közösen rám alakított ruhát kikölcsönözhetem a nagy napra.”
Végül nem turnűrös lett a ruha, csak csipőben raffolt, de azt mondja, imádta minden részletét.
„Amit a legjobban szerettem benne, azok a művirágok voltak a ruha derekán. Nagyon érdekes, hogy a hétköznapokon egyébként teljesen más, sokkal lazább, vagányabb a stílusom, de ezen a napon én is a legszebb szerettem volna lenni. Még a fátyolból sem engedtem, és olyan kontyot szerettem volna, mint amilyen anyukámnak volt, de sajnos az én rövid hajam nem volt alkalmas rá. Ahogy visszanézem a képeket, azt érzem, hogy még ezt sem csinálnám másképp – ott, azon a napon teljesen önazonosnak éreztem a ruhaválasztásomat. Az esküvő még számomra is egy romantikus történet lett, ami előhozta belőlem a lelkem mélyén megbúvó királykisasszonyt.”
Egy családi történet, mint ajándék
Ildikó arra bátorítja a Secret Stories olvasóit, hogy az ünnepek alatt lapozzák fel az esküvői fotóalbumokat és kutassák fel a családjuk történeteit is. „Ha idén személyesen nincs is lehetőség az idős családtagokkal való találkozásra, telefonon keresztül beszéltessük őket. Az idős emberek nagyon szeretnek nosztalgiázni, nekünk pedig a mostani időszakban talán pont ezekre a lélekmelengető történetekre van szükségünk.”
“Én például nagyon megbántam, hogy amikor még éltek, nem beszéltettem eleget a nagyszüleimet a múltról. Ezek azok a családi történetek, amelyekbe később nemcsak mi, hanem gyermekeink, unokáink is kapaszkodhatnak a nehéz időkben.”
A Magyar Menyasszony csoporthoz erre a linkre a kattintva csatlakozhattok, a csatlakozás után pedig, ha szeretnétek, már posztolhatjátok is a képeket és a hozzájuk kapcsolódó történeteket. Érdemes böngészni a sok-sok feltöltött kép között, igazi kincseket lehet találni.