„Most májusban tartottuk az esküvőnket a Dunakanyarban, ahol a legjobb barátunk adott minket össze, a saját fogadalmunkat mondtuk el egymásnak, a szüleink verset írtak, hogy így adják áldásukat ránk, a ceremónia közben kecskék legelésztek mellettünk és kutyák szaladgáltak körülöttünk. Az, hogy minden tökéletes volt, az sok segítség, sok szerencse és sok átgondolás eredménye volt. Nekünk mindennél fontosabb volt, hogy ne érezzük azt, hogy az esküvőnk arról szól, hogy másoknak kell megfelelnünk, hogy olyan kompromisszumokat kell meghoznunk, ami már esetleg sérti az önazonosságunkat.” – Rovatunkban ezúttal gyönyörű Daalarna menyasszonyunk, Bori és szerelme, Dacó fesztiválhangulatú esküvőjét hoztuk el nektek, fogadjátok szeretettel!
Hogyan ismerkedtetek meg?
Négy évvel ezelőtt egy budapesti szórakozóhelyen találkoztunk először. Én már nagyon untam az estét, el is akartam indulni haza, de belefutottam egy jóbarátomba (neki még lesz szerepe a továbbiakban is), akivel még kicsit ott maradtam beszélgetni, vagyis arról nyavalyogni, hogy nincs kedvem már ugyanazokat a belvárosi köröket róni, ugyanazokba az emberekbe belebotlani és ugyanazokat a felszínes beszélgetéseket megejteni minden hétvégén.
Ahogy erről panaszkodtam neki, egyszer csak megjelent a lakótársa, aki akkor végzett a munkahelyén és hozott egy doboz tepertőt magával, amitől rögtön szimpatikussá vált. Szerintem háromnegyed óránál nem töltöttünk több időt együtt így hármasban, de mikor hazamentem, tudtam, hogy mi együtt leszünk, ennek viszont semmilyen romantikus magyarázata nincs, csak annyi, hogy azonnal vette a lapot a kicsit csipkelődős, beszólogatós stílusomra és tök ismeretlenül is frappánsan, humorosan, de keményen helyre tett. Azt gondoltam, hogy végre valaki, akit nem eszek meg reggelire.
Milyen volt a lánykérés?
2021 őszén Athénban nyaraltunk pár napot, úgyhogy az Akropolisz tetején kérte meg a kezem. Azt mondta, hogy tudja, hogy nekem a színház, a demokrácia és a tzatziki a három kedvenc dolgom a világon, úgyhogy így választott helyszínt is a nagy eseményhez. Akkor ott először nem is gyűrűt kaptam, hanem egy gyönyörű ezüst nyakláncot, amin a Disney-féle Pocahontasból egy falevél medál lóg. Nagyon váratlanul ért, de nagyon tetszett, hogy ezt választotta, mert a Disney hercegnők közül egyértelműen Pocahontas karakterét tartom az egyik legfontosabb nőképnek, akit nem hogy nem kell megmenteni, de ő maga képes világokat egyesíteni.
Többen kérdezték utána, hogy számítottam-e rá, én meg mindig nevetve rávágtam, hogy „30 felett minden pillanatban számít már rá az ember egy stabil kapcsolatban”, de igazából ott akkor majdnem elfelejtettem igent mondani, annyira meglepődtem és persze annyira sírtam is.
Fél évvel később apukám „kérte el tőlem” a lánykérés helyszínét, mert ő is ott kérte meg a menyasszonya kezét, szóval ebből családi hagyomány lett nálunk.
Mi volt az esküvőtök koncepciója, milyen napot képzeltetek el magatoknak?
Szinte nem is kellett döntéseket hoznunk a koncepcióval kapcsolatban, mert annyira egy rugóra járt az agyunk, annyira egyértelmű volt, hogy természetközeli, laza, bohém, fesztiválhangulatú esküvőt képzelünk magunknak, de mégis azt szerettük volna, hogy mindenki kényelmesen érezze magát, szóval csak annak kellett utánajárnunk, hogy milyen helyszín tudja ezt a két dolgot egyszerre biztosítani.
Hogyan, mennyi idő alatt szerveztétek meg az esküvőt?
Teljesen őszintén: a lánykérés után két héttel már 80 százalékban készen volt az esküvőnk. 🙂 Én egyébként is szervező típus vagyok, nekem ez elég könnyedén megy és élvezem is, ráadásul az októberi lánykéréskor megbeszéltük azt is, hogy következő nyáron szeretnénk is összeházasodni, szóval tudtam, hogy gyorsan kell találnunk egy helyszínt és lefoglalni a nagyobb szolgáltatókat.
Hogyan választottátok ki a helyszínt?
A szempontjaink alapján nagyjából öt helyszín jöhetett szóba, mert eléggé beleszerettünk a „pajta esküvő” koncepcióba, ilyenből pedig nincs még annyira sok itthon. Megnéztünk néhány Budapest körüli helyszínt is, de mivel fontos volt a természet közelsége, és az, hogy vihessük a kutyánkat is, ezért éreztük, hogy autentikusabb lenne, ha vidéken tartanánk, meg persze az is vonzó opció volt, hogy többnapos legyen az esküvőnk. Akkor beugrott nekünk a Dunakanyar vidéke, ahova minden nyáron többször visszamegyünk, egyrészt mert meseszép vadregényes részei vannak, másrészt, mert ott szinte mindenhol lehet kutyával is strandolni, ami nálunk szempont.
Szerintem egy hét alatt végignéztem az ország összes rendezvényhelyszínét, ami egy kicsit is hasonlított az elképzelésünkhöz, de a Lósi Major kiütéssel győzött. Erdő széli terület, rengeteg állattal, pajtával Verőcén, de amitől biztossá vált, hogy ez lesz az, azok a házigazdák. Ilyen vendégszeretettel, őszinte kedvességgel, profizmussal, lazasággal, odaadással találkozni szerintem nagyon ritka ebben az iparágban.
Mi volt az álmotok a dekorra, a meghívókra és a grafikára vonatkozóan?
Azt szerettük volna, ha nincsenek felesleges sallangok, sok mindent el is engedtünk, amit viszont megtartottunk, az mind nagyon személyes volt, minden nagyon rólunk szólt. Dacó spirit animal-je a lajhár, nekem pedig a majom, úgyhogy ezeket a motívumokat rajzoltattuk meg a WeDo grafikusával, Ócsag Zizivel, ami több helyen vissza is köszönt a dekorban. Ezen kívül színes szalagok voltak mindenhol, vadvirágok, pünkösdi rózsák, gyümölcsök, kis indián sátrak, antik szőnyegek. Ott volt a nagymamám damaszt terítője és apró csipkékkel borított befőttesüvegeket használtunk vázának és mécsesnek is, amiket a legjobb barátnőm készített, de például a tanúm ácsolt nekünk saját boldogságkaput, apukámtól pedig megkaptam a régóta vágyott tulipános ládámat, amibe a vendégek a nászajándékokat tehették.
Mi volt a catering koncepciója, milyen ételeket választottatok a vendégeknek?
A fesztiválhangulathoz grill dolgokat és street food ételeket készített nekünk a Kanálgép nevű food truck cég, akik beparkoltak a pajta mellé és elképesztő finomakat főztek nekünk. Ami szerintem nagyon menő volt, hogy megkértek minket az esküvő előtt, hogy mindketten mondjunk egy-egy kedvenc alapanyagot, amit ők beépítenek a „wedding burgerünkbe” aznapra, úgyhogy csak nekünk elkészítették a parmezános-gránátalmás hamburgert.
Sok esküvői szokástól tértünk el, például kiszavaztuk az esküvői torta intézményét is.
Valahogy ez a torta felvágás nagyon meg tudja akasztani a programot, valójában addigra már mindenki bulizni akar inkább, én pedig személy szerint kicsit kellemetlennek tartom ezt a „kinek a keze van felül” hagyományt is, szóval inkább a desszertasztal mellett döntöttünk pitékkel, sajttortákkal, cupcake-ekkel, tartelette-ekkel, mert azért az édességről nem mondtunk volna le. Ezeket mind a Domi’s Bake Shoptól rendeltük, mert Domit régóta ismerem és tudtam, hogy nagyon ízléses és finom dolgokat készít, a sós süteményeket viszont Dacó családja sütötte.
Hogyan esett a választásod erre a különleges Daalarna esküvői ruhára? Milyen élményeid vannak a ruhapróbákról?
Minden esetben fontos volt, hogy szimpatikus, szakmailag elkötelezett szolgáltatóktól szerezzünk be mindent, ahol rögtön van valamilyen személyes kapcsolódás is, ezért meg voltam győződve arról, hogy egy fiatal, kis tervezőnél csináltatom majd a ruhámat, nem az ismertebb, nagyobb márkáknál.
Ez a meggyőződés az első Daalarna ruhapróbámig tartott, ahol hihetetlen figyelmes emberek vettek körül, és nagyon hasznos tanácsokat adtak. Azt éreztem, hogy valóban fontos nekik, hogy minden menyasszony elégedetten, feltöltődve és boldogan lépjen ki onnan, aki pedig már átesett ezen, az tudja, hogy ez nem mindig ilyen egyszerű, hiszen a régóta dédelgetett tündérmese miatt nagyon magasak az elvárások minden lányban ezzel a nappal kapcsolatban. Az első alkalommal nyolc ruhát próbáltam fel, mindegyik nagyon más, de mindegyik csodálatos volt, viszont volt egy, aminél tényleg elállt a lélegzetem.
Utólag a barátnőim által készített fotókon láttam csak a reakciómat, ahogy az arcom elé kapok a kezemmel és döbbenten nézem magam a tükörben, hogy te jó ég, ez én vagyok?!
Mit szóltak a ruhához a vendégek és a férjed?
Nem tudom nem nagyképűen megfogalmazni, el voltak ájulva tőle. Fotókon kicsit kevésbé jön át az anyag csillogása, élőben le se tudja venni róla az ember a szemét. Az anyaga miatt egyszerre merész, kicsit pimasz, modern, és mégis egy klasszikus megvalósult Disney-álom.
A férjem úgy sírt, ahogy még soha nem láttam, amikor megpillantott benne. Azt hiszem, ez a kívánt hatás ilyenkor, ennél többet nem is kell tudnia egy ruhának.
Mesélsz kicsit a többi részletről is a megjelenéseddel kapcsolatban?
Én általában a csajosabb dolgokat szeretem kicsit fiús dolgokkal keverni, úgyhogy a csillogós Daalarna ruhához egy gyöngyház fényű fehér Vans cipőt választottam, amit azóta is minden nap tudok hordani. Két ékszer volt rajtam összesen, a lánykéréskor kapott nyaklánc és a nagymamám gyémánt fülbevalója, aki már sajnos nagyon rég nincs köztünk, de így ott lehetett velem ő is. Előtte elvittem kitisztíttatani, ott derült ki, hogy ez az ékszer minimum 100 éves, úgyhogy a „valami régi” adott volt.
A készülődés is nagyon bensőséges volt, mivel két barátnőm csinálta a hajam és a sminkem. Egyrészt fantasztikus munkát végeztek, de ami ennél is fontosabb volt, hogy ebben a helyzetben olyan nők legyenek velem, akik jól ismernek, képesek megnyugtatni, ha nagyon bestresszelnék és akikkel boldogan osztom meg ezt a nagyon intim lélekállapotot és a menyasszonyságom, a lányságom utolsó óráit.
Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok és legszebb élmények?
A szertartás előtti állapot érzelmileg olyan sűrű és komplex élmény volt, amit még soha nem éltem át azelőtt. El tudtam volna ájulni az izgalomtól, de nagyon nyugodtnak is éreztem magam ezzel egyidőben. Előttem vonult be Dacó az édesanyjával, utánuk a koszorúslányaim és hallottam a távolból, hogy a barátaink iszonyatosan éljeneznek nekik, tapsolnak, fütyülnek és ez eléggé lelazított engem is.
Amikor végre elindultunk apukámmal mi is, attól féltem, hogy nagyon fog sírni, ezért csak őt néztem és szuggeráltam. Ő egész jól tartotta magát, de amikor odaértünk, megláttam Dacó arcát, láttam, hogy ő mennyire sír és ott én is elkezdtem zokogni. Ott ki kellett jönnie mindennek ahhoz, hogy aztán folytatni tudjuk, de ez a pár perc olyan volt, mintha kívülről láttam volna magunkat.
Mi már két héttel az esküvő előtt összeházasodtunk polgárilag, oda meghívtunk a családunkból olyanokat is, akiket a nagy esküvőnkre nem. El akartunk kerülni minden lehetséges konfliktust és azt akartuk, hogy minden részlet nagyon személyes és önazonos legyen. Ezért döntöttünk úgy, hogy minket az a barátunk adott össze, aki bemutatott minket egymásnak négy évvel ezelőtt.
Elmondtuk a saját fogadalmainkat, a szüleink pedig egy-egy verset írtak arról, hogy az áldásukat adják ránk, azt is elég nehéz volt sírás nélkül végig hallgatni.
Mi nagyon sokat beszélgettünk a kapcsolatunk alatt arról, hogy miért akarunk összeházasodni, ha egyáltalán akarunk. Sajnos a mi generációnkban a szülők nagyrésze elvált, pedig megígérték egymásnak, hogy örökké együtt lesznek, bárhogy is alakul. Mi nem akartunk olyat ígérni, amire példát sem láttunk senkinél, úgyhogy a mi közösen írt fogadalmaink nem az örök együttlétről szóltak, hanem arról, hogy mindig dolgozni fogunk magunkon és a kapcsolatunk megőrzésén, és mindig törekedni fogunk a másik boldogságára.
A “legmeseibb” pillanat viszont az volt, amikor a fogadalmak végén, a gyűrűhúzás és a csók között bekúszott a Pocahontas zenéje, és jött egy erősebb szellő löket.
Na ez volt az, amit ha egy filmben látok, akkor azt mondom, hogy túl sok, túl nyálas, de így, hogy a természet rendezte meg, így varázslatos pillanat volt, amit utána a násznép is sokat emlegetett.
Milyen volt a zene? Meddig tartott a parti? Volt nyitótáncotok?
A vacsora alatt egy zenész barátunk egy szál gitáron játszott, a vacsora végén pedig csatlakozott hozzá még három vendégünk, akikkel gimi óta zenekart alkotnak és a kedvünkért megtanultak néhány feldolgozást, aminek nagyon örültünk. Utána viszonylag hamar belecsaptunk a lecsóba, a dj is ismerős volt és úgy reggel 5-ig zenélt nekünk. Szerencsére mindkét oldalról volt egy erős keménymag a násznépben, úgyhogy attól nem féltem egy percig sem, hogy nem lesz óriási buli.
Mi volt, ami miatt a leginkább izgultál az esküvő előtt?
Igazából nem volt ilyen. Tudtam, hogy minden tökéletes lesz, a barátaink hihetetlenül sokat segítettek. Természetesen az időjárás volt az egyetlen, amire nem volt semmilyen ráhatásunk, de Dacó azt mondta, hogy azt ő intézi. A reggeli hűsítő eső után egész nap ragyogó napsütés volt, 25 fok és lágy szellő. Szép munka!
Volt rossz emléked vagy olyan részlet, amit megváltoztatnál utólag?
Nincs ilyen. Mivel nagyon pontos elképzeléseink voltak, hogy mit szeretnénk és mit nem, ezért tudtuk előre, hogy mikor mi fog történni és ehhez képest minden csak még szuperebb volt. Ritka, hogy az ember utólag is komolyan gondolja a saját szuperlatívuszait, de így van.
Sikerült elutaznotok nászútra, vagy még várat magára?
Két külföldi nászutat is szerettünk volna, egy hideg és meleg nyaralást. Tanzániába már el is jutottunk azóta szafarizni, ősszel pedig elutazunk Izlandra.
Hogy érzed, változott-e valami azóta, hogy férj és feleség lettetek?
Mindenki ezt kérdezi tőlünk azóta, de mindig nevetve azt válaszoljuk, hogy nem. Azóta változott igazából, mióta eldöntöttük, hogy tényleg egymással akarunk lenni, de ez már a lánykérés előtt végig ment mindkettőnkben. Ez nem egy pillanat, hanem egy folyamat, amiben ráeszméltünk, hogy ez tök más, mint az előző kapcsolataink és többet is vagyunk hajlandóak tenni érte. Az esküvő ennek a folyamatnak egy felejthetetlen rítusa volt, hogy ezt másokkal is megoszthattuk, de addigra már belül megvolt bennünk ez a szilárd elhatározás és az elköteleződés, házasság ide, vagy oda.
Helyszín: Lósi Major, Egyéb szállások: Csattogóvölgy, Csobogó vendégház, Ételek: Kanálgép, Sütemények: Domi’s Bake Shop, Gyűrűk: Visy Dóri, Virágok: Virágos Pagony, Grafikus: WeDo Weddings, Fotó: Wondeer Wedding, Videó: Rotera, Menyasszonyi ruha: Daalarna
- Te is szeretnél szerepelni rovatunkban? Küldd el nekünk Daalarna ruhás esküvődet ide kattintva.
- Ha még esküvő előtt állsz, de keresed a tökéletes szolgáltatókat, klikk ide.
- Daalarna ruhapróbára jelentkeznél? Infók itt.
- Még több esküvői beszámolót találsz ezen a linken.
- Kövess minket az Instagramon és a Pinteresten még több inspirációért!
