Modern világunkban egyre kevesebb rítus van jelen, pedig a kiemelt fontosságú események méltó megünneplése nem csak biztonságos keretet ad az életünknek, de a mentális egészségünket is karban tartja. Kozma-Vízkeleti Dániel klinikai szakpszichológussal, család-pszichoterapeutával beszélgettünk.
Pszichológiai értelemben véve milyen jelentősége van életünkben a rítusoknak?
Akárcsak a szokásaink – mint az, hogy reggelente egy bizonyos bögréből isszuk a tejeskávét -, a rítusok egyik szerepe is az, hogy a biztonságérzetünket növeljék és segítsenek bennünket életünk eseményeinek szakaszolásában, ám többek is ennél: érzelemmel telített események, amelyeknek önmagukon túlmutató, jelképes jelentésük is van.
A rítus nagyon gyakran egy új életszakaszba lépést is jelent, és egyfajta számvetést az életünkkel, esetleg személyiségünk gazdagodását, életünk minőségének változását, jogaink kiszélesedését.
Az érettségi a fiatal felnőtt élet kezdetét is jelölheti, a házasság által a nőből feleség, a férfiból férj lesz, új jogokat és kötelezettségeket kapnak a rítus során. De egy születésnap vagy szilveszter is jelenthet új szakaszba lépést, elbúcsúzást a régitől.
Mit ért az alatt, hogy önmagán túlmutató jelenség?
A rítus nem csak magáról az adott eseményről szól, hanem át is kísér minket egyik életciklusból a másikba, átélhetővé teszi a változást, és üzenete van a közösség számára is. Ezért ünnepeljük életünk fontos eseményeit a rokonaink, barátaink társaságában. Ilyen tekintetben erősen jelen van benne az összetartozás megélésének lehetősége, illetve az, hogy a barátok életünk új szakaszában is támogatnak minket.
Milyen hatása lehet annak a társadalom lelkiállapotára, hogy egyre kevesebb rítusunk van?
A modern ember gyakran kiüresedettnek, túlhaladottnak találja a korábban megszokott, hagyományos rítusokat és szokásokat, és kezdi fokozatosan elhagyni őket. Nem csak a házasodási kedv csökken, de nem megyünk el a diplomaosztóra, nem ülünk össze a családdal egy vasárnapi ebédre, nem öltözünk ki a színházba. Egyre ritkább az olyan életesemény, amelynek kiemelt jelentőséget tulajdonítanánk, egyre kevesebb ünnepi alkalom tagolja a szürke hétköznapjainkat.
Pedig a rendszeresen átélt rítusok mentálhigiénés védőfaktornak számítanak.
Kutatási eredmények bizonyítják, hogy azok esetében, akik életében rendszeresen jelen vannak ezek a kiemelt események, szignifikánsan alacsonyabb például a függőségek előfordulási aránya. Ez nem véletlen, sok függőség ugyanis egyfajta pszeudorítus: gondoljunk csak a cigaretta meggyújtására, a füst kifújására. Minél inkább hiányoznak tehát életünkből a valódi rítusok, annál inkább igyekszünk azokat egyéb – gyakran káros – szokásokkal helyettesíteni.
Sokan talán bele sem gondolnak ezeknek a szokásoknak a lélektani jelentőségébe, amikor nemet mondanak rájuk. Gyakran hallani például, hogy „csak a papírért” nem házasodunk.
Ha a papír lenne benne a lényeg, akkor azért tényleg nem érdemes megházasodni. Egy esküvő jó esetben azonban sokkal több ennél: egy elkötelezett kapcsolatra való felkészülés, és az elköteleződésről szóló kutya nehéz döntés kimondását segítő, körülbelül egy évet felölelő rítussor.
A sokszor közhelyesnek tűnő előkészületek, a leány- és legénybúcsú, a különböző esküvőhöz kapcsolódó szokások mind-mind azt a célt szolgálják, hogy kellő hangsúlyt adjanak egy olyan döntésnek, amely alapjaiban határozza majd meg a további életünket.
Ez nem azt jelenti, hogy minél nagyobb a lakodalom, annál jobb lesz egy házasság, de az biztos, hogy az esemény ünnepivé emelése, fontosságának hangsúlyozása az elköteleződést is erősíti, támogatja. Az ünnepi keretek között, barátok és rokonok jelenlétében hangosan kimondott igennek van egy többletjelentősége.
Az esküvő megszervezése pedig egy komoly első próbatétele is lehet a párnak.
A vendéglista összeállítása, a menüsor vagy a helyszín kiválasztása mintahelyzeteket teremthetnek, amelyek előre jelezhetik, hogyan fognak a későbbi közös életükben megegyezni a fontos kérdésekben. Ha pedig adhatok egy tanácsot a vendégeket illetően, a menyasszonynak és a vőlegénynek érdemes ebben a kérdésben a szívére hallgatni, és olyanokat meghívni, akikhez érzelmileg kötődnek, akik fontosak számukra, hiszen az ő jelenlétük érvényesebb egy ilyen alkalmon, mint a rokoné, akit csak azért hívnának meg, hogy nehogy megsértődjön.
Udvarias kifogások – Így mondj nemet a kéretlen esküvői vendégeknek. Kattints ide cikkünkért!
Egyre gyakrabban találkozni azzal a jelenséggel, hogy az elköteleződés, esetleg a gyerekvállalás előbb történik, és csak ezután következik az esküvő, akár évekkel később.
A párkapcsolati elköteleződés mint lélektani élmény nem csak az esküvőhöz kötődhet. A párterápiában például nagyon fontos kérdés, hogy mikorra datálja két ember az egymás iránti elköteleződést. Ez egy belső, személyes élmény arról a pillanatról, amikortól először érezték, hogy összetartoznak. Nem mindenkinél ugyanakkor jön el ez a pillanat. Egy évek óta tartó, elkötelezett kapcsolat esetében, ahol ez már korábban megtörtént, az esküvő mint rítus egy megerősítése az összetartozásnak, annak kinyilvánítása a közösség felé.
- „Akik boldog házasok, azok nem kérkednek vele” – Olvassátok el interjúnkat Dr. Almási Kitti kilinikai pszichológussal ide kattintva.
- Hiányzik még néhány esküvői szolgáltató a tökéletes esküvőhöz? Nézz körül esküvői szolgáltatóajánlónkban ide kattintva!
- Kövesd a Secret Stories-t az Instagramon és a Pinteresten még több inspirációért!
