Aligha találnék sokoldalúbb anyagot a csipkénél. A finom és elegáns kidolgozású anyag a reneszánsz korától kezdve éppúgy meghódította a divatipart, mint az otthonok berendezését, az építészetet vagy akár az esküvők dekorációját. Egy olyan egyedülálló anyag nyomában jártunk, amely ezernyi arcával évszázadok óta elvarázsol minket.
A ruhaanyagok világában kalandozva aligha találnék olyat, amelyszebb és sokoldalúbb lenne a csipkénél. Egyszerre bájos és kacér, kifogástalanul nőies és minden centiméterében magában hordozza a romantika jegyeit. A csipke évszázadok óta ismert anyag, amely a kezdetektől fogva előkelő helyet foglal el a nők ruhatárában. Olyannyira kötődik a hétköznap eleganciájához, mint a különleges alkalmakhoz, és az öltözködés mellett egyre inkább szerepet kapott a vintage stílusú otthonok berendezésében, az építészethez köthető dekorálásban, de akár a gasztronómiában is – elég a csipkedíszítéssel ellátott tortákra gondolnunk.
Az anyagra használt jelzők tárháza a végtelenségig fokozható, leginkább azonban mégis az egyedi látásmódjáról is ismert Coco Chanel fogalmazta meg azt az összhangot, amelyaz anyag szálainak egymásba fonódása mögött meghúzódik: ,,Úgy vélem a csipke a valaha készült egyik legszebb utánzata a természet fantáziájának; a csipke mindig felidézi számomra azokat az egyedülálló tervezéseket, melyeknél a fák ágai és levelei hímzik az égboltot, és nem hiszem, hogy az emberi lélek bármely találmánya kecsesebb vagy pontosabb eredetű lenne.”
A ma ismert klasszikus csipke Velencéből indult hódító útjára a reneszánsz idején. A kialakulása azonban nem szűkíthető le erre az időszakra, már az ókor végén készültek lyukacsos, áttört anyagú ruhadarabok, amelyek a megjelenésüket tekintve már a későbbi csipkékre emlékeztettek. Kezdetben jellemzően az egyszerűbb kidolgozású, geometrikus formák kerültek előtérbe, ezt követően terjedt el a leveleket, virágokat ábrázoló stílus, majd a minták egyre részletgazdagabbá és kifinomultabbá váltak.
Az eszközöket és technikákat tekintve a csipkekészítésnek két fő irányvonala terjedt el – nevezetesen a varrott és a vert –, de készítenek horgolt, illetve kötött csipkét is. Az előbbi kettőkülönbségét az adja, hogy míg a varrott csipkét tűvel készítik és mindösszesen egy szállal dolgoznak, addig a vert csipke több szállal készül egy némiképp bonyolultabb eljárás keretében. A csipkekészítés központja sokáig Belgiumban összpontosult, mely vélhetőleg onnan eredeztethető, hogy V. Károly német-római császár elrendelte a csipkekészítés oktatásáta németalföldi tartományok zárdáiban és iskoláiban. Ettől kezdve a korábbi hímzéssel ellátott ruhákat felváltotta az új trend, a csipke hamar divattá nőtte ki magát az előkelő rétegekben. Magyarországra csak sokkal később, a 19. században jutott el a technikája.
Elsőként a felvidéki bányavárosokban terjedt el – ez adott otthont a híres gömöri csipkéknek, majd ezt követte a halasi és a csetneki csipke. Utóbbi a Csetneken élő politikus és üzletember, Szontagh Pál két lányához kötődik, Erzsébethez és Arankához. Az országban súlyos problémát jelentett, hogy a földművelésből élő emberek télen munka nélkül maradtak, ezt orvosolván támadt a testvérpárnak az az ötlete, hogy a nőket munkával lássák el. Tanfolyamot hirdettek és megtanították a helyieknek az ír mintán alapuló csipke elkészítését. A tanítványok hamarosan szövetkezetet alapítottak, majd az erre épült vállalkozásnak köszönhetően Budapesten, a Párizsi utca 9. szám alatt üzletet nyitottak. A csipkéknek hamar híre ment, a vásárlói kört pedig hamarosan nemcsak a tehetős magyar réteg tette ki, hanem meghódította Európát, majd Amerikát is. A siker kulcsa többek közötta finom, aprólékos kidolgozás – egy tenyérnyi csipke elkészítése 30-50 óráig, egy ruha kivitelezése pedig több hónapig is eltarthat.
A csipke hosszú utat járt be az első ruhadarabtól kezdve egészen a modernkori mintákig, kiegészítőkig vagy lakberendezési dekorációkig. Mára már több, mint egy szépen díszített gallér vagy egy terítő az asztalon. A vintage és az ehhez fűződő shabby chic elmaradhatatlan kellékévé vált; a stílusra jellemző védjegyek – azaz az angol vidéki romantikát és ,,kopott eleganciát” tükröző bútorok és kiegészítők – mellett klasszikus a gyöngyök és a csipke párosítása, a földre bukó finoman díszített függöny, vagy a polcokon pihenő terítő.
A csipke ezentúl a nőiesség kézzel fogható megtestesítője, amely ma már nemcsak a gardrób polcain köszön vissza, hanem a kiegészítőkben, ékszerekben, hajdíszekben, vagy akár a manikűrben is.
A csipke mindemellett állandó szereplője az esküvők világának is. A minta nemcsak a menyasszonyi ruhában teljesedhet ki, hanem teret nyerhet a dekorációban, a meghívón, de még a tortán is. A rusztikus és vintage stílusú esküvők elmaradhatatlan kellékei, amik az asztali dekoráció részeként, továbbá egy-egy mécsesre rögzítve, az asztalon átfuttatva, vagy akár a magasból lelógatva alkotnak tökéletes harmóniát az esküvőn megjelenő stílussal vagy épp a menyasszonyi ruhával.
Forrás: Pinterest, Daalarna fotók: Papp Évi & Schneider Zoltán