Az interjúra sietve a játszótéren pillantottam meg Csillát. A homokban játszott a kisfiával, mezítláb. Semmi smink, semmi pompa, ahogyan azt a műsorokban megszokhattuk tőle. Csak az a mosoly az arcán a fia felé, ami jobban állt neki, mint bármilyen díszes megjelenés. Nagyinterjúnk második részében Tatár Csilla mesél az esküvők fontosságáról, családról és annak a teljességnek és boldogságnak az okáról, ami körülöleli a napjait. Az interjú első része ezen a linken olvasható.
Szinte kézzel tapintható az a fajtaboldogság, ami most sugárzik belőled. Kívülállóként is látszik, hogy minden építőkocka kezd a helyére állni az életedben – megtaláltad a párod, lett egy gyönyörű kisfiatok és most még egy “gyermeked” születik, a könyved. Nem titkoltan nagy utat jártál be az elmúlt két évben, voltál lent, voltál fent és most láthatóan megtaláltad a helyed. Van valami, amire megtanítottez az időszak? Mi volt az, ami tartotta benned a lelket, hogy erős maradj?
Tatár Csilla: Először is ott volt a férjem, Balázs; mi nagyon jó társai vagyunk egymásnak, nála szórakoztatóbb és okosabb férfivel talán még életemben nem találkoztam. Ő nem egy álságos ember, aki csak a jót engedi be az életébe, hanem lehet vele beszélni akkor is, ha valami éppen nem klappol. De tisztában voltam azzal is, hogy ez nem egy olyan dolog, amit ne lehetne megoldani, tudtam, hogy idő kell mindenhez, hogy túljussunk rajta. A munkahelyváltás, a válás nem örökre szóló dolgok, csak le kell őket küzdeni, amiben én mindig elég jó voltam.
Érezhető, hogy milyen tisztelettel és szeretettel beszélsz a férjedről, Balázsról, akivel lassan egy éve vagytok házasok. Fontos volt számotokra, hogy összekössétek az életeteket? Mit gondolsz, a 21. században milyen jelentősége van az esküvőknek?
Tatár Csilla: Balázsnál azt éreztem, hogy fontos számomra, hogy mi férj és feleség legyünk. Ezt nem nagyon tudom szavakba önteni – valahogy az az érzés, hogy azt mondhatom, hogy ő a férjem, az engem óriási büszkeséggel tölt el. Amikor megtalálod a párod, aki mindig ott van veled a gondolataidban, és jó társai vagytok egymásnak, akkor a házasság különösen fontossá válik számodra. Ez egy olyan szövetség, ami nem a papírról szól, az csupán egy szimbóluma az összetartozásnak. Az egész ceremónia, az a nap, azok az érzések mind nagyon emlékezetesek voltak, és ehhez nem kellett feltétlenül nagy esküvő. Csak a szülőknek, barátoknak szóltunk, és tartottunk egy jó kis kerti partit.
Fotók: Facebook.com/csillatatarofficial
A korábbiakban azt nyilatkoztad, hogy ezúttal – a korábbi nagyszabású esküvő után – szeretnél privátabb és meghittebb, szűkebb körű esküvőt. Ugyanakkor nem titkoltad azt sem, hogy életed legboldogabb időszakát éled. Amikor az ember ilyen teljességet érez, sokszor szeretné ezt világgá kürtölni. Miért döntöttél végül mégis egy csendes esküvő mellett? Valóban családias hangulatra vágytál, vagy attól tartottál, hogy a sajtó munkatársai épp ezt a meghittséged törnék szét?
Tatár Csilla: Az első esküvőm óriási volt, az ott lévő emberek felét nem is ismertem, és bevallom őszintén, ez akkor egy nagy szálka volt a szememben. Mára viszont, ennyi idős fejjel a második esküvőmre eljutottam odáig, hogy tudjam, mi az, amit nem akarok, és mi az, amit igen. Tudtam, hogy én ezen a napon nem akarok magunk körül idegeneket látni, akik csak azért vannak ott, mert egyszer mi is ott voltunk az ő esküvőjükön, vagy valakinek a valakije ott volt a valakinek a valakijének az esküvőjén. Ez a Balázsról és rólam szólt, ez a kettőnk a napja. Pont. Én kifejezetten erre vágytam, senkinek és semmilyen elvárásnak nem akartam megfelelni. Ez nem a külvilágnak szólt.
A házasságotokat nem sokkal követte Milán születése, aki egy új színt hozott az életetekbe. Szó szerint, ezt a Facebook oldaladon meg is osztottad egy meglehetősen kontrasztos montázzsal, ahol az egyik képen pezsgő szerepel az előző évi nyaralásodról, a másikon egy játék és pelus az idei vakációról. Megtaláltad a két éned, a két életed közötti harmóniát, egyensúlyt?
Tatár Csilla: Az egyik a Maldív-szigeteken készült, ahol azon a partrészen szinte rajtunk kívül senki nem volt, a kedvenc pezsgőmet ittam, síri csend vett bennünket körül, nagyon romantikus volt az egész. A másik fotó pedig egy gyerekbarát szállodában készült, ahol úgy 6000 gyerek tombolt körülöttem. Nagyon szórakoztató volt a szituáció, jót nevettem magamon, amikor ott ültem a gyerekmedence partjánál a cumisüveggel, a pelenkával a kezemben és mindeközben üvöltött mellettem az animátor zene. Őszintén mondom, semmire sem cseréltem volna el azt a pillanatot.
Visszatérve a kérdésedre, most az egyensúlyt abban kell megtalálni, hogy úgy tudjuk beosztani az időt, úgy lavírozzunk, hogy minden Milánhoz legyen igazítva, ehhez mérten alakítjuk az életünket. Szerencsére van segítségünk, így egy kis szervezéssel meg tudjuk oldalni, hogy kettesben is töltsünk időt a férjemmel.
Az interjú első részében Daalarnáról, nőiességről és megjelenésről, valamint a külvilágnak való megfelelésről kérdeztük a gyönyörű műsorvezetőnőt. Addig is lájkoljátok a Secret Stories Facebook oldalát, hogy mostantól még több titkos történetről értesüljetek az esküvők világából!
