Képzeljétek, a Daalarna szalon munkatársa, Niki 2022 decemberében férjhez megy, és mostantól havonta jelentkező, My Secret Wedding Diary elnevezésű blogjában mesél a Secret Stories olvasóinak az esküvőszervezésről és álomruhája kiválasztásának folyamatáról. Íme az esküvői napló első bejegyzése, amelyben megismerkedésük és eljegyzésük történetéről, valamint az esküvőjük megszervezésének kezdeti lépéseiről mesél nektek.
Bemutatkozom
Ha jártál nálunk ruhapróbán az elmúlt néhány évben – akár kísérőként, akár menyasszonyként -, valószínűleg ismerjük már egymást. De bemutatkozom azoknak is, akikkel még nem találkoztam személyesen: Ballai Niki vagyok, a Daalarna stylistja, stílustanácsadója, értékesítő konzulense.
Napjaim nagy részét a szalonban töltöm, ahol menyasszonyoknak és alkalmi ruhát keresőknek segítek a személyiségükhöz, az alkatukhoz és az alkalomhoz leginkább illő ruha kiválasztásában, de a kampányfotózásokon való asszisztálás és kirakataink tervezése, rendezése is a legkedvesebb feladataim közé tartoznak. Mostantól pedig egy éven át, havonta egyszer itt is bejelentkezem hozzátok a Secret Stories-on, a saját esküvőmre készülve.
Tavaly augusztus óta ugyanis menyasszonyként új perspektívából szemlélem az esküvők számomra már annyira otthonos, ismerős világát.
Megosztom majd veletek a szervezés folyamatát, a készülődés részleteit és beavatlak titeket a ruhám kiválasztásának és születésének titkaiba is, így néhányatokkal párhuzamosan, együtt készülhetünk majd a nagy napra.
![](https://secretstories.hu/wp-content/uploads/2022/01/ballai-niki-daalarna-my-secret-wedding-diary-1160x1515.jpg)
Az esküvők – és én
Hogy hogyan és mikor kezdődött? Idén lesz 10 éve, hogy hivatásszerűen foglalkozom menyasszonyokkal, de az esküvők világába sokkal korábban belecsöppentem.
Anyukám gyakran meséli, hogy milyen izgatott voltam, amikor öt évesen először felkértek koszorúslánynak. Alig aludtam a lakodalmat megelőző éjszaka, és olyan komolyan vettem a feladatot, hogy egész álló nap a vőfélyt faggattam, hogy pontosan mikor és mit csinál egy koszorúslány. Állítólag csak akkor nyugodtam meg, amikor a vacsora után odajött hozzám és azt mondta: a koszorúslány nagyon ügyes volt, és csak egy feladata maradt: táncolni!
Az elmúlt évek alatt még 14 alkalommal élhettem át ebből a különleges, megtisztelő szerepkörből a hozzám közel álló nők nagy napjait (később már aludni is tudtam a lagzik előtt). Ennek tudatában biztosan nehezen hiszitek majd el, hogy sosem álmodoztam arról, hogy egy nap majd a munkám is ehhez a területhez fog kötni, de így igaz.
Amikor az egyetem mellett állást kerestem, fogalmam sem volt róla, hogy az első napom éppen egy esküvőre esik majd az étteremben, ahova egy barátnőm ajánlott be – eredetileg vendégeket fogadni és ültetni. Azonban látva az esküvők iránti lelkesedésemet, az étterem tulajdonosa a nap végén megkérdezte, hogy mit szólnék hozzá, ha mégsem arra a pozícióra venne fel, amire jelentkeztem, hanem esküvőszervezőnek.
Így indult, majd alakult néhány hónap leforgása alatt szerelemmé, amiről azt hittem, pusztán nyári munka lesz.
![](https://secretstories.hu/wp-content/uploads/2022/01/Engagement18-1160x836.jpg)
A Daalarna – és én
A mai napig emlékszem arra a kissé szürreális pillanatra, amikor az esküvőszervező képzésen, amin hatvanan vettünk részt, egyedül az én kezem nem lendült a magasba az oktató kérdésére: “Őszintén, ki választotta ezt a szakmát a Jennifer Lopez-es film miatt?” (The Wedding Planner). Ugyanezen a képzésen találkoztam először Benes Anitával, aki óraadó volt, és ahogy elkezdett beszélni, megnyugodtam: én is találtam valakit, aki inspirál a pályára lépésre.
A szalonban sokat nevetünk a menyasszonyokkal azon, hogy milyen régóta tudják: Daalarna ruhájuk lesz, ha egyszer férjhez mennek.
Még nem tudják, hol, mikor fognak összeházasodni, sőt, még a Nagy Ő sem bukkant fel az életükben, de azt igen, hogy “A” ruha Daalarna lesz. Pontosan tudom, miről beszéltek ilyenkor: beleszeretni abba az életérzésbe és hangulatba, amit csak egy Daalarna ruha tud képviselni – pontosan ez történt velem is.
Amikor a képzésen Anita tartotta az órákat és hallgattam a történeteit és útmutatásait a szakmáról, a divatról, a menyasszonyi ruhákról, valami megmozdult bennem. Az emberségét, értékrendjét, minőségelvűségét, a szakma iránti szeretetét annyira közel éreztem magamhoz, hogy aznap újabb álmom született: már nem csak Daalarna ruháról álmodoztam, de nagyon szerettem volna egy nap a Daalarnánál dolgozni, ahol ugyanazokat az értékeket képviselik, amiket én is olyan nagyra tartok. Szinte hihetetlen a számomra, hogy jelenleg ezeket a sorokat írom – és hogy alig egy év múlva elmondhatom majd, hogy mindkét álmom valóra vált.
![](https://secretstories.hu/wp-content/uploads/2022/01/my-secret-wedding-diary-eskuvoi-naplo-daalarna-10-1160x1740.jpg)
Hosszú utat jártam be, amíg az álomból valóság lett. Nagyon intenzív évek következtek, majd több száz esküvő szervezése és lebonyolítása után egy nap megismertem Dávidot. Amint elkezdődött a közös életünk, tudtam, hogy ezt az életvitelt nem tudom tovább folytatni ebben a formában, hiszen alig jutott időnk egymásra. Az egyetem befejezése után éreztük, hogy külföldön a helyünk és Írországba költöztünk, ahol egy újabb felejthetetlen fejezete kezdődött az életünknek.
Ezekben az években végre volt időm és terem rá, hogy szabadidőmet a legnagyobb szenvedélyemnek, a divatnak szenteljem: kutattam, online kurzusokat végeztem el, képeztem magam. Még Galway-ban éltünk, amikor megláttam az álláshirdetést a pozícióról, amit ma is betöltök a Dalaarnánál – amiről az elmúlt években álmodoztam. Ettől kezdve gyors egymásutánban történtek az események. Jelentkezés a pozícióra, egy e-mail a postaládámban, költözés, búcsúzás, repülőjegy Dublinból Budapestre.
Az első nap után, amit a szalonban töltöttem, nem tudtam aludni az adrenalintól. Leírhatatlan érzés volt, de idővel meg tudtam fogalmazni, mit éreztem: hazaértem.
![](https://secretstories.hu/wp-content/uploads/2022/01/my-secret-wedding-diary-eskuvoi-naplo-daalarna-2-1160x1728.jpg)
A szerelem – és én
Dáviddal az egyetemen találkoztunk. Előadást tartottam egy órán, ő a hátsó sorból figyelt. Nem ismertük egymást, mert film szakos volt, normál esetben nem azokat a tárgyakat vette fel, amiket én. Az óra után elkérte a jegyzeteimet és elhívott kávézni. A beszélgetés olyan hosszúra nyúlt, hogy lassan ránk esteledett, csak gyűltek a kávéscsészék körülöttünk, és egyikünk sem akart hazamenni. Gyakran emlegetjük ezt az első alkalmat, hogy milyen könnyű volt beszélgetni, milyen egyszerűen mondtunk el egymásnak olyasmiket, amiket sokszor barátok előtt is nehezen vállaltunk.
Amikor hazafelé sétáltunk, megkérdezte, hogy melyik filmet láttam utoljára. Én kissé félve válaszoltam, hogy sokadjára néztem meg a Casablancát előző este, hiszen az én korosztályom általában nem ismeri ezeket a régi filmeket, amik hozzám annyira közel állnak. Hitetlenkedve hallgattam, ahogy a filmből idéz és Peter Lorre jelenetein nevettünk hazáig.
Gyorsan kiderült, hogy mennyi közös van bennünk, és mennyire vonzódunk egymáshoz. Szinte hihetetlen, hogy ennek már 7 éve.
![](https://secretstories.hu/wp-content/uploads/2022/01/Niki-es-David-7-1160x1637.jpg)
![](https://secretstories.hu/wp-content/uploads/2022/01/Niki-es-David-6-1160x1490.jpg)
![](https://secretstories.hu/wp-content/uploads/2022/01/Engagement20-1160x863.jpg)
Tavaly augusztusban, két év kiesés után végre újra mertünk utazni. Szicíliába repültünk, nem először. Számunkra a világ egyik legkedvesebb pontja. Itt forgatták a kedvenc filmjeinket: A keresztapát, a Cinema Paradisót, a Malenát. Csodálatos két hét volt, akkor lettem 30 éves.
Az utolsó reggelen, amikor már hazafelé indultunk, Dávid felvetette, hogy a Piazza Duomón át sétáljunk a vonatállomáshoz: ez az a tér, ahol a Malénát forgatták, ahol alig pár napja fotóztunk, ahova reggelizni jártunk az elmúlt egy hétben. Megörültem neki, hogy még egyszer láthatom ezt a lélegzetelállító helyet a napfelkelte fényeiben; izgatottan húztam a bőröndömet Ortigia macskakövein.
Ahogy a térre értünk, egy pillanatra megálltunk utoljára körbenézni, amikor Dávid elővett egy smaragdzöld kis bársony dobozt a zsebéből.
“Egész idő alatt kerestem a tökéletes pillanatot, de közben rájöttem, hogy a tökéletes pillanat az, ami nem akarod, hogy véget érjen… ahogy ez a nyaralás, a közös életünk” – mondta, majd letérdelt, és feltette a kérdést, amit szinte meg sem hallottam, annyira lesokkolódtam.
Mire felocsúdtam a meglepetésből, már szólongatott, még mindig térdelve: “Niki… most te jössz!” A legboldogabb (és legkönnyesebb – ha van ilyen szó) igen után, amit valaha kimondtam, észre sem vettem, hogy a vonatállomásig magam előtt tartottam a kezem, és bámultam a gyűrűs ujjam, amíg Dávid kuncogva rám nem szólt: “Úgy tervezed, hogy végig így fogsz jönni?”
![](https://secretstories.hu/wp-content/uploads/2022/01/Siracusa-1160x1489.jpg)
![](https://secretstories.hu/wp-content/uploads/2022/01/Eljegyzes-1160x1605.jpg)
Indul az esküvői napló: Az eljegyzést követő hónapok
Mindig is éreztettük egymással, hogy együtt képzeljük el a jövőt, de az esküvő, az eljegyzés az én fejemben még valahol néhány év távlatában lebegett. A meglepetés olyan erővel hatott, hogy hirtelen fel sem tudtam dolgozni a sok érzelmet, ami elöntött. Persze azt valahol sejti az ember, hogy ez az esemény határtalan boldogsággal járhat – de azt valahogy soha senki nem mesélte el, hogy az eljegyzés eufóriája ilyen összetett érzés és ennyire hosszan tartó, mámoros állapot.
A következő hetek varázslatosak voltak. Nagyon hálás voltam Dávidnak az eljegyzés intimitásáért, hogy úgy intézte, hogy csak ketten legyünk. Szerettük volna ezt a boldog titkot egy ideig kiélvezni, így néhány hétig csak a hozzánk legközelebb állóknak árultuk el.
Azóta megtartottuk a jegyes fotózásunkat. Nagyon fontos volt számunkra, hogy olyan helyen készüljenek a képek, ami része a történetünknek, így esett a választásunk a szegedi Belvárosi Mozira, ahol rengeteg időt töltöttünk a kapcsolatunk első hónapjaiban.
Itt volt az első (hivatalos) randink, amikor megnéztük a Grand Budapest Hotelt, itt ültük végig éjszakába nyúlóan az Oscar-díjátadókat, itt iszogattunk az akkori Casablanca kávézó galériáján a barátainkkal, és itt beszéltük át a filmeket a mozi teraszán.
Az egyik leghálásabb pillanatunk a fotózást megelőző ötleteléshez kötődik: nagyon jó érzés volt, hogy ilyen lelkesen fogadták a terveinket. A mozi vezetője annyira kedvesen fogadta a megkeresésünket, hogy minden álmunkat felülmúlta, amikor felajánlotta, hogy kivetítik nekünk a vászonra a Cinema Paradisót – egy csipet Szicíliát csempészve a képekbe. Hajni pedig, a fotósunk, ha lehet még nálunk is izgatottabb volt az ötlet miatt, és nem tudunk elég hálásak lenni neki a megvalósításért. Mint mindig, most is túlszárnyalta a képzeletünket; nála rugalmasabb és profibb szakembert nem is kívánhattam volna arra a napra.
![](https://secretstories.hu/wp-content/uploads/2022/01/Engagement8-1160x1663.jpg)
![](https://secretstories.hu/wp-content/uploads/2022/01/Engagement2-1160x1678.jpg)
![](https://secretstories.hu/wp-content/uploads/2022/01/Engagement7-1160x1684.jpg)
![](https://secretstories.hu/wp-content/uploads/2022/01/Engagement11-1160x1633.jpg)
![](https://secretstories.hu/wp-content/uploads/2022/01/Engagement4-1160x827.jpg)
Az esküvőnk dátuma
A munkám miatt és barátaink esküvőjén eljátszottunk már a gondolattal, hogy ha egyszer összekötjük az életünket, azt hogyan, milyen körülmények között tennénk. Ha Dávid néhány évvel korábban kéri meg a kezem, biztosan nem szerveztünk volna esküvőt, csak ketten elutaztunk volna és összeházasodtunk volna a Villa Palagoniában. De annyi minden történt az elmúlt két évben: családi tragédiák, a Covid okozta időkiesés, hogy nem tudtunk találkozni a barátainkkal, a családunkkal, hogy nem tudtunk utazni, hogy nem tudtuk a megszokott kerékvágás szerint élni az életünket. Így amikor augusztusban Dávid megkérte a kezem, már máshogy tekintettünk az esküvőnkre.
Úgy döntöttünk: nem kettesben, hanem a szeretteink körében szeretnénk ünnepelni.
Ki nélkül nem tudjuk elképzelni ezt a napot? Ötven, számunkra nagyon értékes ember neve merült fel azonnal, akikhez ragaszkodunk. Ahogy felszálltunk a Siracusából Palermóba induló vonatra, Dávid megszorította a kezem:
![](https://secretstories.hu/wp-content/uploads/2022/01/Niki-es-David--1160x1740.jpg)
![](https://secretstories.hu/wp-content/uploads/2022/01/Niki-es-David-2-1160x1740.jpg)
“Akkor… karácsonykor?” – kérdezte, mert mindig téli esküvőt képzeltünk el magunknak. De ahogy kimondta ezt a szót, éreztük, hogy valami még nem stimmel. Nem tudtuk elképzelni, hogy akkor tartsuk meg az esküvőt, amikor mindenki a saját családjával ünnepel: így merült fel a szilveszter. Az a nagyon különleges, várakozással teli hangulat, amikor még mindig fent vannak a dekorációk, de a levegőben már érződik az újév izgalma – és persze a gondolat, hogy minden évben garantált lesz a pezsgő és a tűzijáték a házassági évfordulónkon, rabul ejtett minket.
Ez lesz az: 2022. 12. 31. lesz a mi napunk.
Néhány hete, szilveszter éjjel izgatottan gondoltunk bele, hogy jövőre ilyenkor már házasok leszünk, és ahogy elkezdődött az új év, hozzá is láttunk a szervezéshez.
Jövő hónapban el is mesélem, hol tartunk most, hogyan választottunk helyszínt és hogy miért szükséges egy év a szervezéshez. Ha esetleg bármilyen kérdésetek felmerülne közben, amiről szívesen hallanátok tőlem, írjátok meg nyugodtan a marinaagh@daalarna.hu címre, illetve üzenetben a Secret Stories Instagram vagy Facebook felületein!
Addig is, vigyázzatok magatokra!
Szeretettel,
Niki
Az esküvői napló február 23-án folytatódik – Niki az esküvőt megelőző 12 hónap legfontosabb teendőit gondolja majd át benne. Addig is, ha inspiráció után kutattok, nézzetek körül Valódi esküvők és Esküvőszervezés rovatainkban is! Ha időpontot szeretnétek kérni a Daalarna szalonba egy ingyenes ruhapróbára, akkor ide kattintva tudtok jelentkezni.