Ha egy balerina esküvőjét képzeljük magunk elé, legtöbbünk egész biztosan egy olyan környezetet álmodik meg, amely nem szakítja ki őket a számukra már jól megszokott, olykor meglehetősen zárt világból. Pedig nem forgatókönyvszerű, hogy egy balettművészt csak a csillogás veheti körbe, és nem is szükségszerű, hogy az életük legfontosabb napján is egy szerepkörben maradjanak. Erről mesélt nekünk Felméry Lili, a Magyar Nemzeti Balett magántáncosnője, aki már a Daalarna BALLET kollekciójának kampányfotóiról is ismerős lehet számotokra. Ezúttal viszont nem balerinaként, hanem menyasszonyként került rá a főszerep. Nagy büszkeségünkre ráadásul a való életben is Daalarna ruhát visel majd a nagy napon, amikor kimondja a boldogító igent szintén balettművész szerelmének, Balázsi Gergőnek.
Mesélj kicsit magatokról, hogyan ismerkedtetek meg?
Mi már nagyon régóta, kiskorunktól kezdve ismerjük egymást az iskolából, mégis igazából akkor kezdett el köztünk formálódni valami, amikor egy próbafolyamat során egymás mellé kerültünk, és lehetőségünk volt jobban megismerni egymást. Akkor táncpartnerként dolgoztunk és rengeteg időt töltöttünk együtt. Onnantól kezdve pedig már napról napra éreztük, hogy kialakult köztünk egyfajta kapocs – amikor még észre sem veszed, de közben meg már nagyon is ott van benned az érzés.
A balett világáról mindenkinek vagy egy sajátos elképzelése, abban azonban talán minden látásmód közös, hogy egy viszonylag zárt világot alkot ez a művészet. Fontos volt számodra, hogy a te párod is balett-táncos legyen?
Ahogyan említetted, ez egy nagyon zárt világ, amiből szerintem nehéz is kilépni. Természetesen annak is van előnye, ha az ember bentről választ maga mellé társat, és annak is, ha kívülről. Volt egy balettmesternőm, aki nagyon fontos személy volt az életemben, és ő már 9 éves korom óta azt mondta, hogy csak balettművész ne legyen majd az életem társa. Évekig nem értettem, mindig próbáltam a végére járni, miért mondhatta. Vicces, hogy mikor először vendégségbe mentem hozzájuk, és bemutatta a férjét, akkor láttam, hogy ő is egy balettművészhez ment hozzá. Mosolyogva gondolok vissza, hogy ha neki sem úgy sikerült, ahogy tervezte, akkor mégis van kivétel a „szabálya” alól.
Nálam nem volt ennyire tudatos a választás, de belegondolva örülök, hogy ugyanabban a szakmában dolgozunk.
Hogyan történt a lánykérés?
Nagyon kivételes volt, hogy egyben három szabadnapot kaptunk – ami ebben a szakmában nagyon ritka –, és elmentünk Visegrádra egy wellnesshétvégére. Akkor még egyáltalán nem gondoltam, hogy Geri mit tervez, bár persze téma volt már közöttünk az esküvő. Még kevésbé gyanakodtam akkor, mikor beavatott a napi programunkba. Kitalálta, hogy keljünk fel korán és menjünk el túrázni, ami egyébként ránk abszolút nem jellemző. Ha nekünk szabadnapunk van, akkor szeretünk tényleg pihenni, ezért először nem is értettem, hogy miért akar mindenáron nekivágni egy tanösvénynek kora reggel. Emlékszem, hogy minden le volt fagyva, és csak az lebegett előttem, hogy ezt éljem túl. Egy embert nem találtunk akkor, aki azt az utat megpróbálta teljesíteni. Én már majdnem sírtam, mondogattam Gerinek, hogy menjünk fel az országútra, ahol már le van takarítva az út, de végül csak folytattuk az utunkat a várig.
Ott kérdezte meg – már biztos talajon –, hogy leszek-e a felesége. Én pedig örömmel mondtam neki igent.
Nagyon közeleg már az esküvőtök időpontja – az utóbbi válaszod zárását elcsípve, biztos talajon vagytok a szervezéssel is? Izgatott vagy már?
Képzeld, stresszt egyáltalán nem érzek. Nagyon hamar elkezdtünk készülni, mindent időben megpróbáltunk megszervezni, és azt gondolom, hogy ez többé-kevésbé sikerült is. Aztán persze lehet, hogy az azt megelőző egy hétben majd nagyon nagy izgalom lesz. Elképzelhető viszont, hogy azért is érezzük ezt a fajta nyugalmat, mert mi már jobban hozzá vagyunk szokva az izgalomhoz, hiszen az előadások előtt mindig egy kicsit kijut belőle. Most viszont sokkal inkább a várakozás érzése van még bennünk.
Mi az, amire leginkább koncentrálódik ez a várakozás, mit vártok a legjobban az esküvőtök napján?
Nagyon várjuk már, hogy ott legyen a gyűrű az ujjunkon, és hogy papíron is összetartozzunk. De természetesen az is várakozással tölt el minket, hogy a család és a barátok együtt ünnepeljenek ezen a szép napon.
Fontos számodra ez a fajta kötelék, az ahogyan te is fogalmaztál, hogy „papíron is összetartozzatok”?
Azt gondolom, igen. A családomban is azt a példát láttam, hogy a házasságkötés hozzátartozik egy szerelem beteljesedéséhez.
Az előbbiek alapján várod, hogy a házasság más jelentést ad majd a kapcsolatotoknak? Gondolod, hogy az esküvő után esetleg mást, valami mélyebbet érzel majd?
Szerintem maga a házasság nem változtat majd a kapcsolatunkon, ugyanúgy fogunk akkor is érezni egymás iránt, mint most. Természetesen biztosan örömmel tölt majd el minket, ha másnap reggel a gyűrűnkre pillantunk, de azt gondolom, hogy mi a hétköznapokban is maximálisan figyelünk a másikra és megteszünk mindent azért, hogy a kapcsolatunk jól működjön, így az nem attól lesz másabb, hogy hivatalosan is összetartozunk.
Mindketten a balett világában dolgoztok, így talán adja is magát az a kérdés, hogy a balett iránti közös szerelmetek is megjelenik majd az esküvőn? Vagy annyit látjátok azt minden nap, hogy ha tehetitek, inkább most szögre akasztjátok a balettcipőt?
Inkább az utóbbi. Persze sok embert meghívtunk a szakmából és az operából, akik majd képviselik azt a világot, de inkább egy letisztult esküvőt álmodtunk meg magunknak. A ruhaválasztás is ilyen alapokra épül, tudtam, hogy semmi csillogót, semmi diadémot nem szeretnék.
Még az esküvői táncban sem terveztek egy-két ismerős mozdulatot?
Megkoreografált nyitótáncunk biztosan nem lesz, annyi táncot tanultunk már be ennyi év alatt, hogy most csak azt szeretnénk, hogy szóljon a zene és érezze jól magát mindenki. Nem vágyom arra, hogy egy produkciót adjak elő. Én egyébként minden tekintetben ilyen vagyok, ha szórakozni megyünk, akkor is leülök egy pohár itallal, és hagyom, hogy a többiek táncoljanak. Persze tudom, hogy most engem is be fognak húzni a táncparkettre, de egy ilyen jó csapatban biztosan hamar feloldódom majd.
Egy dologban talán csak nem tudod majd letagadni, hogy balerina vagy. Azt látom, hogy minden táncosról elmondható, hogy van bennetek egyfajta precizitás és professzionalizmus. Megvan benned is ez a tökéletesség iránti vágy a nagy napon is?
Az egész életemre jellemző, hogy mindig egy megfelelési kényszer van bennem, mindig bizonyítani akarok. Ennek ellenére az esküvő tekintetében viszonylag laza vagyok, nem érzem azt, hogy feszengenék bármin.
Valóban látható, hogy egyfajta nyugodtság árad belőled, de azért van valami, ami miatt picit aggódsz, hogy hogyan fog sikerülni?
Amitől nagyon tartok, hogy esetleg végigsírom majd az esküvőt. Most is vannak olyan pillanatok, hogy elég csak rágondolnom ahhoz, hogy elérzékenyüljek.
Érdekes, hogy sok menyasszonytól hallom, hogy van bennük ilyen félelem – pedig aligha van ennél őszintébb vallomás egy esküvőn. Talán a balettből hoztál magaddal egy olyan neveltetést, ami arra sarkall, hogy folyamatosan egy kemény nőt kell mutatnod a külvilág felé.
Hajlamos vagyok arra, hogy gyakran elérzékenyüljek, ez viszont a szakmánkban egy rossz tulajdonság. Engem mindig úgy neveltek, hogy soha ne mutassam ki a gyengeségemet, és hogy nem jó, ha mások azt látják, hogy nekem valami fáj vagy rossz. Persze nagy a fájdalomküszöböm és sokat kibírok, de érzelmileg nehéz magamat kontrollálni a munkám során – és olykor az élet más területein is.
Talán olykor erre nincs is szükség. Ha viszont már balettről és esküvőről beszélünk: a Daalarna világa ismerős lehet neked, hiszen a korábbi, Ballet kollekciónk kampányarca voltál. Visszavezethető erre, hogy az esküvődre is a Daalarnából választottál magadnak esküvői ruhát?
Mikor még a Csipkerózsikát fotóztuk, akkor alkalmam volt felpróbálni többféle ruhát. Igazából ott volt először az, hogy bármit felvettem, egyből szerelembe estem. Akkor már tudtam, hogy ha esküvőm lesz, akkor Daalarna ruhát szeretnék viselni.
Biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül, akin egyszer volt már Daalarna ruha, az csak ebben tudja elképzelni az esküvőjét.
Gondolom még nem szeretnél minden részletet elárulni, de mesélnél kicsit arról, hogy milyen ruhát választottál magadnak?
Alapvetően egy klasszikus, nem túldíszített darabot választottam. Igaz, mindegyik ruhában nagyon jól éreztem magam, de ez volt az, ami egyből egy nagyon különleges és sajátos érzést eredményezett bennem. Utána már nem is szerettem volna mást felpróbálni, mert már ott tudtam, hogy ebben akarom kimondani az igent. Persze az is hozzátett a választáshoz, hogy a szalon munkatársa, Niki megemlítette, hogy addig azt a ruhát még soha nem rendelte meg senki.
Milyen helyszínekre tervezitek az esküvőt?
A budafoki templom volt az, ami elsősorban döntött a helyszínválasztásnál. Ez egy kisebb és nagyon meghitt templom, amibe egyből beleszerettem. A vacsorát pedig egy szőlőskerttel körülvett borászatba tervezzük, amihez egy néhány perces út vezet a templomtól. Mindkettőnknek fontos volt egy olyan helyszín választása, ami természetközeli, és lehetőséget nyújt kültéri események szervezéséhez is.
Ha jól számolom, nagyjából másfél évet hagytatok a szervezésre. Hogyan látod, ideális volt ez az idő számotokra a felkészüléshez? Vagy azért nem akartátok összezsúfolni a lánykérést és az esküvőt, hogy alkalmatok legyen megélni a jegyben járás időszakát is?
A lánykérés februárban volt, és nyáron kezdtünk el az esküvővel foglalkozni, szóval azt mondhatom, hogy körülbelül egy évet szánunk összesen a szervezésre. Igazából az is felmerült, hogy a februári lánykérés után egyből nyáron tartsuk az esküvőt, de azt én keveselltem volna a felkészülés szempontjából, illetve ahogy te is említetted, szerettünk volna tovább jegyben járni. Nekem ez így pont ideális volt. Ennek köszönhetjük, hogy nyugodtan tudtunk felkészülni az esküvőre, nem kellett semmit hirtelen eldönteni vagy kifejezetten izgulni valamiért.
Biztos, hogy gyorsabban is meg lehet szervezni egy esküvőt, de így legalább meg tudod élni ezeket a pillanatokat, és nem csak egy versenyfutás a készülődés.
A vőlegényed, Geri mennyire vesz részt a szervezésben? Közösen tervezgetitek a nagy napot?
Abszolút. Ő intézte például a dekorációt, illetve ő volt a felelős a zenéért is. Én jól tudom érezni magam bármilyen zene szól, szóval ez számomra nem volt prioritás. Geri viszont nagy zenekedvelő, és ő örömmel vette a kezébe, hogy találjon egy jó DJ-t a nagy napra.
Engedd meg, hogy a beszélgetésünk végén még visszacsatoljak egy korábbi válaszodra, ami azóta is a fejemben maradt. Most, hogy már csak néhány hónap választ el attól, hogy összekötöd az életed egy másik szakmabelivel, hogyan látod a korábbi mesternőd tanácsát? Rácáfoltatok arra, hogy nemcsak a színpadon, hanem a való életben is jó párt alkot két balett-táncos?
Sok olyan páros van, akik nem feltétlenül szeretnek a színpadon együtt dolgozni vagy egy párt alkotni, de szerencsére nálunk ez nem probléma. Persze jó lehet néha kiszakadni ebből a közegből, mert számunkra sokszor csak ez a világ létezik, és az ember néha hajlamos azt gondolni, hogy erről szól az egész élet. Mindeközben annyi minden más dolog van, amivel egyébként jó lenne, ha tisztában lennénk vagy megismerhetnénk – már csak azért is, mert nagyon rövid ez a szakma. De az is igaz, hogy ezt csak úgy lehet jól csinálni, ha csak ezzel foglalkozol. Az pedig, hogy van egy társam, aki ebben végigkövet, aki megérti mindezt, az nagyon jó érzés.
Tudom, hogy közhelyesen hangzik, de ő olyan ember, akiről azt érzem, hogy a másik felem. Mindenkinél jobban szeret és bízik bennem, soha nem volt még ilyen ember az életemben.
Hogy tetszett a Felméry Lili-interjú? A Daalarna 2018-as esküvői kollekciója, az OCEAN felpróbálható a Daalarna budapesti showroomjában. Időpont-foglaláshoz kattints ide az elérhetőségekért.
