Stohl Luca a színpadon, a televízióban és a közösségi médiában is aktív szereplő, ám hamarosan egy teljesen új szerepben: feleségként éli majd mindennapjait. Esküvő előtti interjúnkban titokzatos, mesébe illő párkapcsolatáról, a közelgő házasságkötésükről és a készülő Daalarna menyasszonyi ruhájáról mesélt nekünk.
Aki követ téged a közösségi médiában, az tudja, hogy nagyon véded a magánéletedet, kevés információt osztasz meg a párodról. Elmeséled a Secret Stories olvasóinak, hogyan ismerkedtetek meg?
Most már hét és fél éve ismerjük egymást, és bár sosem gondoltam volna, de egy szórakozóhelyen találkoztunk. Elmentem a barátnőimmel bulizni, de másnap dolgoztam, és nem akartam sokáig maradni. Ezen a helyen volt Ő is, akivel többször összeakadt a tekintetünk, váltottunk is néhány mondatot, de nem igazán beszélgettünk aznap este. Miután eljöttem a buliból, az ott maradt barátnőimtől kiderítette, hogy ki vagyok, és írt nekem az egyik közösségi oldalon. Így kezdtünk el beszélgetni. Még mielőtt az első randira sor került volna, tett egy nagyon lovagias gesztust: tudta, hogy egy fontos előadás premierjére készülök, és a bemutatóra küldött nekem egy szál virágot. Nagyon romantikus volt!
Régóta együtt vagytok, jól ismeritek a másikat, így adódik a kérdés: hogyan tudta a párod a lánykérést eltitkolni?
A hetedik évfordulónk környékén, szilveszterkor történt a lánykérés, ami abszolút váratlanul ért. Ketten voltunk otthon, vacsorát főztünk, látszólag egy átlagos estének indult az egész. A párom később elmondta, hogy ő már nagyon izgult az este folyamán, de olyan jól sikerült lepleznie, hogy nem sejtettem semmit. Egyszer csak elkezdett a kapcsolatunkról, rólunk beszélni, kérdezte, gondoltam-e hét éve ilyenkor, hogy ennyi idő múlva is még együtt leszünk, majd megkérdezte, mi lenne, ha a következő években, évtizedekben mindezt még folytatnánk.
Olyan szépeket mondott, de nekem még ekkor sem esett le, hogy mi történik. Csak helyeselni tudtam, hogy persze, természetesen, nem kérdés, hogy én is ezt szeretném. Majd letérdelt, elővette a gyűrűt, én meg majdnem elájultam.
Nemsokára hivatalosan is összekötitek az életeteket, amit te és a családod a nyilvánosság előtt éltek. Ő hogyan viszonyul mindehhez?
Szerintem teljesen jól kezeli, hogy ismertebb család a miénk. Sokat járunk színházba, de tévéfelvételekre is időnként elkísér, így nem idegen neki ez a világ. Az, hogy én színházban vagy tévében dolgozom, számára teljesen természetes. Volt olyan eset – még a kapcsolatunk elején, amikor jóval intenzívebben táncoltam, és sok előadásban szerepeltem –, hogy kérdezték tőle mások, nem zavarja-e őt az, hogy engem itt-ott megfognak tánc közben más férfiak, esetleg megölelnek, felemelnek. De mondta, hogy tisztában van vele, mi a munkám, és pontosan tudja, hogy az én szakmám azzal jár, hogy időnként a táncpartnerem hozzám ér, és ő ezekre a dolgokra nem féltékeny.
Nagyon okosan és intelligensen kezeli ezt a kérdést, sőt, minden alkalommal büszkén jön el a színházba megnézni engem, és azt is mindig megbeszéljük, hogy tetszett neki a tévészereplésem, én pedig örömmel meghallgatom, mert nagyon adok a véleményére.
Tehát sok mindenben támogat, ami a munkáddal, színházzal, médiával kapcsolatos, ellenben ő mégsem lép a színre. Ez miért alakult így?
Ez egy abszolút tudatos döntés részünkről, mert amellett, hogy elfogadja, hogy én ezt csinálom, ő inkább szeretne a háttérben maradni. Erről sokat beszélgettünk, időnként újra elővesszük ezt a kérdést, hogy mennyire érzi magát komfortosan, ha kicsit jobban megmutatja magát, de egyelőre nem szeretnénk ennél többet láttatni belőle, mint most. A külvilágnak nem kell amúgy sem bizonyítanunk, hogy mennyire boldogok vagyunk, és nem ragaszkodunk ahhoz sem, hogy magazinok címlapján mosolyogjunk kéz a kézben, mert nekünk ez nem fontos, nem tenne hozzá az életünkhöz. A közösségi médiában néha feltöltök róla egy-egy képet, de direkt olyat, ahol alig látszódik, például hátulról van vagy nagyon messziről – ez nekünk egy jó gag, jól szórakozunk rajta.
Feltöltés előtt mindig megnézzük, hogy jó- jó, de biztos nem látszik a képen semmi? Nem? Akkor mehet!
Na, de az esküvőn nem tud majd háttérbe vonulni, hiszen ő lesz az esemény egyik főszereplője! Mennyire készül rá, és hogy álltok a szervezéssel?
Az eljegyzés év elején, januárban történt, és ahhoz képest nagyon jól állunk, mondhatni készen vagyunk. A szervezésben ő is ugyanúgy kiveszi a részét, még a dekor megbeszélésen is ott ültünk együtt, de vannak azért dolgok, amikbe nem szól bele, mert bízik az ízlésemben. Volt pár dolog, aminek elég tudatosan vágtunk neki már a szervezés kezdetekor. Például tudtam, hogy kitől szeretném a cipőmet, illetve a helyválasztásnál is megvoltak a szempontjaink, és tudtuk, hogy mit szeretnénk.
Hol, milyen típusú helyen lesz az esküvő?
Legszívesebben a hátsó kertünkben tartottuk volna, mert egy nagyon családias, visszafogott, nem puccos esküvőt tervezünk – csak sajnos senkinek nincs akkora kertje, ahol kényelmesen elférnénk. Egy olyan helyet szerettünk volna, ami természetközeli, kötődik hozzánk, ahová el tudunk vonulni és egy szűkebb körű esküvőt tartani. A legfontosabb szempont az volt, hogy töltsünk el egy kellemes napot azokkal az emberekkel, akikkel szeretünk együtt lenni. Minden, vagyis a szertartás, a buli, és a szállás is megoldott a helyszínen.
A dekorációban sem esünk túlzásokba, szerencsére a helynek eleve van egy kedves vintage bája, amit nem kell túldíszíteni. Fényfüzérek lógnak majd mindenhonnan, ebben az egyben nem engedtem: mondtam, hogy semmi más nem érdekel, csak legyenek fényfüzérek! Színekben a zöld, fehér és az óarany dominál majd leginkább, illetve sok fa anyag és réti virágok.
Egy ilyen környezetben milyen ruhát képzeltél el magadnak?
Tudtam, hogy Daalarna ruhát szeretnék, de szeretek biztosra menni, és direkt elmentem még pár helyre, hogy felmérjem a lehetőségeimet, hogy megnézzek más tervezőket és szalonokat is, hol, milyen a kínálat, melyik ruha hogy áll. Jól döntöttem, hogy felpróbáltam mindenféle ruhát és szabást, mert rájöttem, hogy mi az, ami jól áll, és mi az, ami kevésbé.
Igazából több elképzelésem is volt a ruha stílusát illetően: tetszett a nagyon letisztult, nem sellő, de a test vonalát valamelyest követő fazon, és a puhatüllös, kicsit hercegnősebb vonal is. Mivel nem tudtam, mit szeretnék pontosan, ezért kellett is, hogy minél több ruhát felpróbáljak. Tetszett a japán ujj, a hosszú ujj is, ami biztos volt, hogy szerettem volna kivágott hátat, és egy olyan ruhát, amiben kényelmesen érzem magam.
Végül milyen szempontok szerint választottad ki az esküvői ruhádat?
Leginkább azt tartottam szem előtt, hogy jól érezzem magam benne. Régóta tudtam, hogy ha majd sor kerül az esküvőnkre, akkor nem egy fűzős, szűk ruhát szeretnék, amiben nehezemre esik mozogni, leülni, enni. Végül egy lazább, libbenős, puhatüll szoknyás fazonra esett a választásom. A ruhában igazi erdei tündérnek érzem magam! Amiatt eléggé izgulok, hogy hogy fog tetszeni a páromnak, de mindenki, aki eddig látta, azt mondta, hogy emiatt ne aggódjak. A húgom szerint annyira szeret, hogy egy zacskóban is elvenne feleségül.
Anyukám, apukám felesége, nevelőapukám, és a tesómék már láttak benne, de apu azt mondta, hogy majd ő is csak a nagy napon szeretné látni a ruhát, úgyhogy neki is meglepetés lesz.
Az biztos, hogy nem a komoly díva Stohl Luca sétál majd az oltár elé, hanem a lány, aki otthon is vagyok, amilyen valójában én vagyok, amilyennek a család és a barátok ismernek.
Az erdei tündéres stílushoz milyen hajad és sminked lesz?
Vörös Kati fodrász és Vörös Viki sminkes készíti majd el a hajat és a sminket. Szeretek velük a tévében is együtt dolgozni, így nem volt kérdés, hogy kik szépítsenek a nagy napon. Miután megvolt a dátum és a helyszín, rögtön szóltam nekik, hogy szeretném őket felkérni erre az alkalomra. A sminkem viszonylag finom, visszafogott lesz, szemhangsúlyos, légies, a hajam pedig laza hullámos, kis tűzéssel.
Az esküvői hagyományok közül mihez ragaszkodtok, és mi az, ami nem lesz?
Az egyetlen hagyományos elem a töltött káposzta lesz, de ezen kívül semmilyen klasszikus esküvői hagyományt nem tartunk. Ahogy az ember egyre többet jár esküvőkre, látja és megtapasztalja, hogy mi az, amit ő szeretne majd a sajátján, és mi az, amit biztosan nem. Mi is így voltunk vele: tudtuk, hogy nálunk nem lesz versmondás, tojás-nadrágszár játék, menyasszonyrablás, és nem lesz ceremóniamester vagy vőfély sem. A tortánk sem a megszokott módon érkezik majd az est folyamán, hanem délután, a szertartás után a koccintással együtt kóstoljuk majd meg a finomságokat.
Táncos létedre biztosan terveztél valamilyen produkciót, vagy a pároddal egy begyakorolt koreográfiát adtok elő a násznépnek.
Képzeld, nem, és nem is lesz előre megtanult feleség-férj táncunk! Nyitótáncunk lesz, mármint mi fogjuk felavatni az este elején a táncparkettet, de az nem egy koreografált tánc lesz. A párom egyébként nagyon jól táncol, de amikor beszéltünk róla, hogy szeretnénk-e ilyet, akkor mindketten úgy voltunk vele, hogy inkább nem.
Nekünk bőven elég lesz az, hogy ott vagyunk a többiekkel, nem akarunk jobban a középpontban lenni, mint amennyire kell.
Képeket osztasz majd meg az esküvőről?
Magamról és a hangulatról igen, de a páromat hátulról vagy oldalról fogják csak látni, ahogy eddig is. Szóval megmarad a jól bevált koncepció. Építjük tovább a Ki lehet B? brandet.
Mik a közeli jövőbeli terveitek, mentek nászútra?
Abban biztosak voltunk, hogy az esküvő után rögtön még nem szeretnénk dolgozni, ezért azt találtuk ki, hogy egy pár napra elvonulunk pihenni. Ez még nem a nagybetűs nászút lesz, inkább csak kifújjuk magunkat, és még az sem biztos, hogy belföld vagy külföld. A vírushelyzettől is függ majd, hogy mikor tudunk nászútra menni hosszabb időre egy távolabbi desztinációra. Olyan helyre szeretnénk utazni, ahol tudunk pihenni, van tengerpart, de lehet nézelődni is. Hogy konkrétan hová, azt még nem döntöttük el.
Bár még fiatalok vagytok, de az elmúlt hét évben sokat tapasztaltatok. Szerinted mi a jó párkapcsolat titka?
Több dolgot is kiemelnék, de a legfontosabb az, hogy beszélgessünk mindig, sokat. Arról is, és akkor is, ha nem a legkellemesebb az adott téma. Mi tudatosan figyelünk arra, hogy mindenről beszéljünk, legyen az munka, család, a kettőnk érzései. Ezen kívül mindketten viccesek vagyunk, a humorunk elég hasonló. Ha úgy megyek haza, hogy rossz kedvem van, akkor is mindig tud valami olyat mondani, amivel feloldja az aznapi feszültséget, és felvidít. Az is fontos, hogy ne legyen természetes és alapvető, hogy ott van a másik. Folyamatosan értékelni kell a kapcsolatot, és éreztetni, hogy milyen jó, hogy vagyunk egymásnak.
Mindezek mellett egy nagy adag szerencse is kell ahhoz, hogy a megfelelő helyen és időben összepillantson az ember a nagy Ő-vel.
Láttad már a legújabb Daalarna kollekciókat? Kattints ide a MIRROR, ide pedig a RUSH kollekciókért, vagy kövess minket az Instagramon és a Pinteresten még több inspirációért!
1 hozzászólás