“Meghitt, egyszerű, természetes esküvőt szerettünk volna, mindenképp kora tavasszal, amikor még friss az idő, de már nyílnak a virágok, és ébred a természet.” – Valódi esküvőket bemutató sorozatunkban ezúttal Adrienn & Dávid nagy napjának történetét ismerhetitek meg a menyasszony beszámolójából.
Igazából biztosan nem mi voltunk az elsők, de nagyon sok partnerünk így tartott számon minket. Egyébként nem is gondoltuk volna, hogy csak jó származik majd abból, hogy ilyen korán lesz az esküvőnk. A legtöbb beszállító ráér április elején, nem kell évekkel előre lefoglalni őket, frissek, lelkesek, és sokan kedvezményt is adnak az áraikból az előszezoni esküvőkre.
Először egyébként kettesben képzeltük el az ideális nagy napot, valamelyik szívünknek kedves tengerparton. Aztán egyre többször tettük fel magunknak a kérdést: biztos ezt szeretnénk? Nem volna jó, ha ott lennének legalább a szüleink? Ha apa kísérne a boldogságkapuhoz? Ha Mozzarella, a kiskutyám is a koszorúslányunk lenne? Olyan régen kinéztük magunknak a bevonulózenéinket, és annyira szeretjük őket, azokkal mi lesz?
A ruha
Az egyetlen állandó talán a ruha volt (Dávidnak pedig a magas szárú gördeszkás cipő). Tudtam, hogy bármekkora esküvőnk is lesz, nagyon szeretném Daalarna ruhában kimondani az igent.
Mikor 2007-ben vidékről Budapestre költöztem, annyira hatalmas és elérhetetlen volt minden, emlékszem be se mertem nézni a Daalarna szalon kirakatán, amikor egy kicsit szakadtabb napomon sétáltam el előtte. Később egyre többször találkoztam a ruháikkal, majd miután a legjobb barátnőm (és tanúm) elkezdett náluk dolgozni, menthetetlen rajongó lettem. Még mielőtt Dávid megkérte volna a kezem, tudtam, hogy melyik ruhát választom majd, ha eljön a mi időnk: az OCEAN kollekció egyik könnyed, légies darabját.
Mivel jó pár éve nem Magyarországon élünk, az egész esküvőt külföldről szerveztük, és ebben a Daalarna csapata is nagyon sokat segített. Úgy igazították a ruhapróbáimat, hogy ne kelljen a tervezettnél többször hazarepülnöm, mindenki nagyon rugalmas és végtelenül türelmes, kedves volt velem. Úgy bánom, hogy véget értek a próbák, iszonyatosan szerettem a szalonba járni. Nem sokszor találkozom annyi erős, vicces és inspiráló nővel egy délelőtt, mint amikor hozzájuk jártam.
A meghívók
Távmunkában a meghívóinkat készítő The Fanatic Calligrapher Bogi is jeleskedett. Mi pontosan tudtuk mit szeretnénk, ő pedig mindent de mindent elkövetett azért, hogy a leírásainknak megfelelő meghívókat adhassuk át a szeretteinknek. Imádtuk a munkáját, és a meghívók zöldje végül az egész esküvő arculatát meghatározta.
A helyszín
Ahogy teltek a hetek, minden kérdésünket megválaszoltuk, és egy 45 fős szertartás kerekedett az eredeti terveinkből a pétfürdői Csónakázó tónál. Egy kedves kis híd vezet a tó közepén található szigetre, melyen annak idején randevúzott a tinédzser nagymamám, és minden tiltás ellenére a szüleim is fogócskáztak rajta gyerekkorukban. Ezen a hídon sétáltunk át a Toboz Művek által készített éteri boldogságkapuig, Dávid a Concerning Hobbits című számra, én pedig a Star Wars Throne Room című filmzenéjének vonósnégyes feldolgozására.
A szertartás után a pezsgőzéshez, fotózáshoz a falatkáinkat a Four Bites Catering, a macaronokat pedig a Chez Dodo biztosította. A limonádé bárhoz a Natural Wedding Decortól rendeltünk kiegészítőket, és összességében törekedtünk rá, hogy hazai vállalkozásokkal, lebomló vagy újrahasznosítható anyagokkal dolgozzunk, és a lehető legkevesebb hulladékot termeljük.
Vacsora szűk körben
Mindkettőnk számára fontos volt, hogy legyen időnk egymásra az esküvőnkön, hogy meg tudjuk élni a közös pillanatokat. Ezért csak a szűk családi, baráti kör vett részt a szertartáson, az azt követő vacsorán pedig mindössze 15-en voltunk. A csopaki Márga Bisztróban vacsoráztunk, ahonnan talán az egyik legszebb kilátás nyílik a Balatonra. Itt készültek a kreatív fotóink is, amelyeket az utánozhatatlan Just Stay Natural párosának köszönhetünk. Petra és Balázs az első találkozástól kezdve folyamatosan lenyűgöztek minket a profizmusukkal, a lelkesedésükkel, a kedvességükkel és azzal az egyedi művészi látásmóddal, amiért őket választottuk. Emlékszem néhány pillanatra az esküvőnkön, amikor arra gondoltam, hogy “de jó lenne, ha ezt megörökítenék” és a következő másodpercben ott voltak, és már készítették is, mintha csak kitalálták volna a gondolataimat. Egy másik kedves emlékem, amikor kivitték a ruhámat a kertbe fotózni, amíg készült a sminkem. Egyszer csak beszóltak az ablakon, hogy mit szólnék ott, ahhoz a kék ajtóhoz. A csopaki Manor House Inn-ben laktunk az esküvő alatt, én itt is készülődtem, és azt az ajtót az érkezésünk után két perccel néztem ki magamnak.
Nekik köszönhetjük a fantasztikus gyűrűinket is, hiszen ők ajánlották figyelmünkbe Ripszám Ági – Dimesso Jewellery munkáit. Nagyon ritka az, amikor pontosan azt kapja az ember, amit megálmodott magának, de a gyűrűinkkel tényleg ez történt. Dávid elképzelése alapján hárman terveztük meg a gyűrűket egy napsütéses februári délutánon, két hónap múlva pedig igazi krokodilkönnyek között vettem át őket az esküvőnk előtt. Tényleg nincs hozzájuk fogható.
Ahogy a helyszínekhez, fotókhoz, kiegészítőkhöz, úgy a szertartáshoz is természetes, vadvirágos, visszafogott arculatot képzeltünk el. A Toboz Művek csapata felülmúlta minden várakozásunkat, Salomé és Viktor igazán nagyszerű emberek, keményen dolgoznak, távolról is könnyű velük az egyeztetés, és néha ijesztően belelátnak az ember fejébe. Sose felejtem el a pillanatot, amikor megláttam Dávidot a boldogságkapu alatt. Az első gondolatom az volt: „mennyire szerencsés lány vagyok egy ilyen férjjel”. A második viszont szégyenszemre: „nincs instább a világon ennél a kapunál”.
A desszertek
A napot kétségkívül a tortánk zárta és koronázta meg. Nehezemre esik tortának hívni, mert inkább művészetnek nevezném, amit az Egy Csipet Torta csapata csinál. Régóta követjük a munkásságukat, és ha törik, ha szakad az ő tortájukat szerettük volna. Szandrával megbeszéltük az ízeket és a dizájnt, és nagyon kíváncsi voltam, mit kreáltak nekünk. Azonban hiába kértem aznap mindenkit, aki látta, hogy küldjenek róla fotót, a családom és a fotósaink is titkolták előlünk, egészen addig, amíg elénk nem tették a vacsorán. A lélegzetem is elállt, és nagyon meg is hatódtam. Mindkettőnk rokonsága elég kritikus, de még őket is sikerült lenyűgözni. Máig emlegeti mindenki, és nem tudnak rájönni „hogy lehetett még a tésztája is olyan finom”.
A családjaink pedig minket nyűgöztek le. Nem tudom mi lett volna nélkülük, igazi csapatmunka volt az egész esküvő. Tűrték ahogy újabb és újabb apró dekorelemeket hoz a postás, tárolták a kacatjainkat, vasútállomásra, reptérre futkostak értünk, elhozták és visszavitték a bérelt poharainkat, piacra, aztán öt különböző áruházba is elmentek azért, hogy legyen mentalevél a limonádéban, polgármesteri hivatalba rohangáltak, hallgatták a kis terveinket, elolvasták az összes forgatókönyvet, mint a hímestojásra úgy vigyáztak a tortánkra és még aznap is – pezsgőt töltögetve, macaront pakolva, dekort szállítva (dekor egy részét a szertartás végén kicsit lenyúlva) mindent elkövettek azért, hogy olyan esküvőnk legyen, amilyet megálmodtunk magunknak. Végül apukám és nevelőapám, akik 20 éve nem is szóltak egymáshoz, koccintottak a vacsorán.
Adrienn ruhája: Daalarna Couture, Dávid ruhája: Massimo Dutti, Gyűrűk: Tiffany & Co. / Dimesso Jewellery, Meghívó: The Fanatic Calligrapher, Fotós: Just Stay Natural, Dekor: Toboz Művek, Falatkák: Four Bites Catering, Torta és a pogácsák: Egy Csipet Torta, Helyszínek: Pétfürdő - Csónakázó tó/ Csopak Manor House Inn/ Szent Donát Birtok - Márga Bisztró
Még több valódi esküvői beszámolót találsz ezen a linken, vagy kövess minket az Instagramon még több inspirációért! Nézd meg a Daalarna legújabb esküvői kollekcióját, a REBELLE-t ide kattintva.