Valódi esküvőket bemutató sorozatunkban ezúttal kedves Daalarna menyasszonyunk, Bernadett megható levelét osztjuk meg veletek, amelyben elmeséli nekünk élete egyik legszebb napjának élményeit, és azt, hogy miért is döntötte el már 8 éve, hogy Daalarna ruhában szeretne férjhez menni.
“Kedves Daalarna Csapat! Rengeteget gondolkoztam azon mégis, hol és hogy is kéne kezdenem a mi kis történetünket, úgyhogy bele is kezdek a közepébe.
Az esküvőnket 2019. július 6-án tartottuk az Őrségben, pontosabban Apátistvánfalván. A helyszín valahogy magától értetődő volt, szerencsések voltunk, nem kellett heteket, hónapokat a „tökéletes” helyszín kiválasztására fordítanunk. Sőt mi több, komoly érzelmi kötődésünk van hozzá. A férjem nagymamája innen származik, akinek a családi története számomra egyszerűen felfoghatatlan. Elvették mindenüket, a bűnök csupán annyi volt, hogy keményen megdolgoztak mindenért, majd jött a kitelepítés, aztán mikor isteni csoda folytán hazajöttek, vásárolhatták vissza mindenüket, és elkezdhették újra felépíteni az egykori életüket. Így aztán hálás lehetek a sorsnak, hogy a férjem egyáltalán megszülethetett, hogy mi megismerkedtünk, és ma már a férjemnek hívhatom.
Az érzelmi kötődés mellett azért a vidék látványa sem elhanyagolható: a völgyek, erdővel borított dombok váltakozása egyszerűen gyönyörű.
Az esküvőnkkel kapcsolatosan kölcsönösen voltak elvárásaink, főként azt tudtuk, mi az, amit nem szeretnénk. Nem akartunk nagy esküvőt, kifele mutogatást, mások elvárásainak megfelelni, lagzit. Így aztán kis esküvőnk volt, a szó szoros értelmében. Időtartamában és a vendégek létszámát tekintve is. Még a fotósunk is ekképp jellemezte: „Bernadett és Ervin igazán rövid esküvőjét volt szerencsém fotózni nemrég” – mikor az elkészült képeinket megosztotta a nagyvilággal. Nem vágytunk felhajtásra, az esküvőnk a maga egyszerűségében volt számunkra tökéletes.
Pontosan ugyanazok akartunk lenni, ugyanúgy akartuk magunkat érezni, mint az átlagos hétköznapjaink folyamán a családunkkal, barátainkkal, csak szép ruhában, és az egésznek egy ünnepélyes keretet adva.
A dombtetőn található templomban volt a mi szerény, megható szertartásunk, némi poénnal fűszerezve. Számomra fontos volt, hogy a férjem és mindenki más is a templomban lásson meg először. Életemben nem izgultam ennyire, mint a bevonuláskor. Remegett a lábam, a szívem ki akart ugrani a helyéről, aztán megláttam a férjem könnytől csillogó szemét, megfogta a kezem és tudtam bármi is vár ránk együtt megcsináljuk. A szertartást követően a szembe levő dombon tartottuk a vacsorát, ahol a vendégek tekintetében ugyan mindenkinek megvolt a maga helye, de senki sem volt a székéhez ragasztva, szabadon elegyedtek a vendégek és beszélgettek. Pontosan az történt amire vágytunk, a vendégeink jól érezték magukat és kötetlenül kommunikáltak egymással, ahogy mi is velük.
Őszintén megvallva, jó érzés volt valami olyan dolgot létrehozni, ami összehozta az embereket, közbe egy jót ettek, beszélgettek, jól érezték magukat. Imádtam.
Az esküvő megszervezéséhez külső segítséget nem igényeltünk, nem érzetem szükségét. Minden olyan teendőhöz, amelyhez egyedül nem voltam elegendő, a családból kaptam segítséget. Az étteremben az asztali díszítésünk ihlet forrása a Pinterest volt. Főként a barna, bézs, fehér szín dominált. Az asztali díszeinket mi magunk készítettük. A férjemmel és az apósommal karöltve mentünk az erdőre fát vágni, hogy a lehető legszebb fakorongok tulajdonosai lehessünk, így történhetett meg az, hogy mára a tortánk biztos alapjául szolgáló hatalmas fakorong büszke tulajdonosai lehetünk a férjemmel. A díszítőelemeket tekintve, igyekeztem olyan dolgokat keresni, amelyeket a későbbiek során is tudunk hasznosítani, így a fakorongjainkon különböző méretű csatosüvegekben voltak a virágok. Így semmi sem veszett kárba, nem került kidobásra, és az az érzet sem hatott át, hogy valamire teljesen feleslegesen dobtuk volna ki a pénzt csupán x óra miatt, amíg épp funkcionált.
A kreatív fotózásunk Badacsonyban volt. Olyan helyszínt kerestünk, ahol dominál a szőlő, és nincs is messze.
A férjem családi örökségeként csöppentem bele a borászatba és a szőlőgondozásába, ugyanis ő borászkodik, mára azonban közös szenvedéllyé vált. Így aztán itt is fontos szempontunk volt, hogy olyan helyen készüljenek el ezek az életünkben jelentős szerepet betöltő képek, ahol otthonosan érezzük magunkat.
Végezetül elmesélném a ruha történetét. A közösségi médiának köszönhetően 8 évvel ezelőtt ajánlott oldalként jelent meg a Daalarna, életem egyik igencsak meghatározó kattintása volt az akkori. 8 éve követem a munkásságotokat. Mindig is csodálattal bámultam az újabb kollekciók darabjait, és igyekeztem beleképzelni magam a ruhákba. Talán ennek köszönhetően mentem célirányosan a legelső ruhapróbára, ahonnan kilépve azonnal tudtam melyik is lesz az A RUHA. De ne rohanjunk ennyire előre. Imádtam a képeket nézni az épp aktuális kirakatról, hogy épp melyik ruha van a nagyközönségnek gyönyörködtetésre kínálva. A távolságból eredően, nekem a mindennapos kirakat előtti séták kimaradtak, viszont a képek nézegetése is elegendővé vált egy időre. Tudtam, ha egyszer férjhez megyek, azt Daalarna ruhában fogom megtenni, ezért kezdetben a diákmunkáimért kapott fizetéseimet, aztán később már a rendes fizetésemet tudatosan tettem félre, hiszen megvolt a célja. Az eljegyzés még meg sem történt, de én már árajánlatot kértem az általam választott ruhára, rá egy évre pedig a sajátomnak mondhattam.
Kedves Daalarna csapat, köszönöm, hogy vagytok! Köszönöm a közös munkát.”
Még több valódi esküvői beszámolót találsz ezen a linken, vagy kövess minket az Instagramon még több inspirációért! Nézd meg a Daalarna legújabb esküvői kollekcióját, a FOLK-ot ide kattintva.
