5+1 kérdés az esküvődről rovatunkban következzen ezúttal gyönyörű Daalarna menyasszonyunk, Szandra és kedvese, Richárd nagy napja!
Hogyan ismerkedtetek meg, és milyen volt a lánykérés?
Ricsivel 13-14 éves korunk óta ismerjük egymást. Egy játszótéren találkoztunk, ahol egy barátnőmmel voltam, és általa ismertem meg Ricsit. Bemutattam neki a kis fehér kézi táskámat, hogy mit is tartalmaz egy női túlélőkészlet. Nagyon sokáig csak barátok voltunk, napi szinten beszélgettünk, akkor még MSN-en, és rendszeresen találkoztunk. Utána lett mindkettőnknek párkapcsolata, és jó pár évre meg is szakadt minden kontakt kettőnk között. A sors úgy alakította, hogy szinte egyszerre szakítottunk, és egy véletlen találkozásnak köszönhetően ugyanonnan tudtuk folytatni, ahol minden megszakadt. Ez volt 2014 május-június környékén.
A lánykérés 2020.07.16-án történt. Ezen a nyáron eredetileg Santorini volt az úti cél (amit aztán idén bepótoltunk a nászútunkon), de a Covid miatt nem mertük bevállalni, így belföldön, Balatonfüreden mentünk el egy wellness szállodába kikapcsolódni. Amikor foglaltam a szállást felkínált extra lehetőségeket, mint például segway bérlés vagy vitorlázás. Akkor felvetettem az ötletet Ricsinek, hogy mi lenne, ha elmennénk vitorlázni kettesben, mit sem sejtve arról, hogy Ő ilyenkor már nagyban szervezkedett. Ideges is lett rám egy kicsit. Egyik nap, amikor hazaért munkából, azzal a hírrel fogadtam, hogy lefoglaltam egy két órás naplementés vitorlázást nekünk. Szerencsére ugyanahhoz a társasághoz, ahova Ő is tervezte, így tudott egyeztetni a kapitánnyal.
Balatonfüredről Tihany felé hajókáztunk. Ricsi már a felszállás óta mondogatta, hogy neki mosdóba kell mennie. Amikor már a félsziget alatt voltunk, mondta, hogy tényleg le kell mennie, ne haragudjak. Amikor visszatért, megszólalt Ed Sheerantől a Perfect, amit már évek óta tudunk, hogy a nyitótáncunk zenéje lesz, és kellemes koncertes élményeket is idéz. Itt már összeraktam a képet és zokogtam anélkül, hogy Ricsi egy szót is mondott volna. Annyira katartikus volt az egész mindkettőnk számára, hogy egyikünk sem emlékszik rá pontosan miket is mondott nekem Ricsi.
Viszont még mindig tudta fokozni. Elővette az álomgyűrűm: azt a bizonyos Tiffanyt. Közben megérkezett a kapitány is egy-egy pohár pezsgővel és egy hatalmas csokor vörös rózsával. Folyamatosan szóltak a közös zenéink, mert Ricsi egy egész lejátszási listával készült a jeles alkalomra.
A hajó orrában összebújva, a naplementét kémlelve vitorláztunk vissza Füredre.
Ha 5 szóval kellene jellemezned, milyen volt az esküvőtök?
Álomszerű, szeretetteljes, meghitt, hajnalig táncolós, felejthetetlen.
Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok?
Négy órakor ültem be az autóba és indultunk a templomhoz Fertőszentmiklóson. Ott volt az első pillantásunk. Ricsi mondta még az esküvő előtt, hogy ő aztán nem fog sírni, amikor meglát, de ez másképp alakult. Egymás nyakába borulva adtunk csendben hálát egymásért és ezért a katartikus pillanatért.
Lezajlott a templomi szertartás, készítettünk a templom előtt pár nagy csoportos képet és elindultunk az autókkal az esküvői menetre először Fertőszentmiklóson, majd Petőházán és utána érkeztünk meg Fertődre. A lakodalom helyszíne az étterem rendezvénysátra volt és a sátor mögötti zöld területen volt a polgári ceremónia. A hátsó helyszín és a sátor díszítése is meseszerű volt. Ildiékkel az első pillanattól kezdve 100%-osan megértettük egymást, és amikor megtudták, hogy Daalarna menyasszony leszek csak még lelkesebbek lettek. Egy kicsit modernebb greenery stílust álmodtunk meg az esküvőnek és tökéletesen hozták is ezt nekünk a lányok. Eszter, a ceremóniamester/szertartásvezetőnk olyan szöveget írt, hogy ott szem nem maradt szárazon.
A szertartás egyik fénypontja az volt számomra, amikor a tanúk megérkeztek a kis gyűrűhordozónkkal: Smileval, a kutyusunkkal. Ezt teljes titokban szervezték nekünk, nagyon meghatódtunk. Miután lezajlottak a gratulációk, a csokordobás és elkészültek a kis csoportos képek is bevonultunk a sátorba. Megvacsoráztunk és utána nem sokkal következett a nyitótáncunk. Számomra ez egy nagyon fontos momentum volt, mert egészen kis ovis korom óta táncolok. Úgy gondoltam egy szép lezárása lenne a táncos éveimnek, ha Laura, a tánctanárom tanítaná be nekünk ezt a koreográfiát. Hatalmas sikert aratott a produkció, vissza is tapsoltak minket. Ezután következett egy kis bulisabb rész, majd jött a torta, ami szintén osztatlan sikert aratott.
A táncparketten a hangulat átlagon felüli volt, a DJ-nk nagyon értette, hogy milyen zenéket szeretünk, és ráérzett arra is nagyon hamar, hogy mi az, ami igazán a buliba hívja a násznépet. Senkinek sem kellett könyörögni, hogy táncoljon. Csillagszóró alagút alatt vonultunk ki, hogy átöltözzünk a ruháinkba a menyecsketánchoz. A menyecskeruhám különlegessége az volt, hogy anyukám varrta nekem.
Ami még egész kalandos volt, az a hétfői kreatív fotózás. A Grüner See-hez utaztunk Ausztriába. Már készülődtünk átöltözni, amikor egyszer csak annyit hallottunk, hogy Ricsi nagyon ideges és nem túl szép szavakat kiabál: otthon maradt az öltönynadrág. Én is nagyon letörtem és borzasztó szomorú lettem, próbáltam tartani magam, hogy ne sírjam le a sminkemet. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a fotósaink, Dani és Viki nem először jártak itt és ismerik a környéket. Dani elvitte Ricsit a legközelebbi városba, sikerült nadrágot és övet is venniük, és így elkészülhettek a csodálatos képek.
Mi volt, ami miatt a leginkább izgultál?
Eléggé maximalista és szervezkedő típus vagyok, így az egész nap miatt, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy azt már lassan egy éve tervezgettem. A reggel és a délelőtt még borzalmasan rohangálós volt, azt hittem semmi nem áll össze. Akkor nyugodtam meg, amikor Gabi elkezdett sminkelni. Onnantól kezdve már folytak az események és nem volt ráhatásom a történésekre csak sodródtam és hagytam, hogy megtörténjen a csoda.
Változtatnál valamin utólag, ha lehetne?
Az égvilágon semmin! 🙂
+1: Miért ezt a ruhát választottad?
Már jó pár éve tudtam, hogy Daalarna menyasszony szeretnék lenni. Ki is néztem sok-sok ruhát. Teljesen más elképzeléssel érkeztem az első próbára tavaly szeptemberben. Anyukám, apukám és a húgom kísértek el és nagyon aktívan ki is vették a részüket. Körülbelül 8-9 ruhát próbáltam fel. Volt köztük olyan, amit én választottam ki, volt olyan, amit a családom és volt olyan, amit Niki és Kata ajánlottak a szalonban. Mindegyik ruhánál átbeszéltük, hogy mi az, ami előnyös és mi az, ami kevésbé. Gondolkoztam színes szoknyán is, így olyan fazont is próbáltam, aminek egy kicsit barackosabb árnyalatú a szoknyája. Akkor még nem tudtam, hogy a Daalarnának készítenek bridal blush, azaz rózsaszín puhatüll anyagot. Amint előhozta Niki és feladta rám, tudtam, hogy ez kell nekem. Visszatértünk ahhoz a ruhához, amit legelőször próbáltam, hozzáadtuk a bridal blush szoknyát és egy púderrózsaszín bársonyszalagot. Ott jött el az a bizonyos pillanat, hogy: Igen, ez Az Én Ruhám! Sírtam, anyukám is sírt és a húgom is. Egyértelmű volt a döntés.
Imádtam egész nap a Ruhámban létezni. Nagyon légies és könnyű viselet volt. A násznép körében is hatalmas sikert aratott A Ruha. Olyan igazán Szancsis volt. 🙂
Te is szeretnél szerepelni rovatunkban? Küldd be nekünk Daalarna ruhás esküvődet ide kattintva. Még több esküvői beszámolót találsz ezen a linken, vagy kövess minket az Instagramon és a Pinteresten még több inspirációért!
