„Fantasztikus nap volt, felejthetetlen, a végén egy óriási bulival, közel száz fővel. Minden tökéletes volt, és úgy történt, ahogy szerettük volna.” 5 kérdés az esküvődről rovatunkban ezúttal gyönyörű Daalarna menyasszonyunkat, Noémit kérdeztük élete nagy napjáról, amelynek helyszíne Etyek csodás borvidéke volt.
Hogyan ismerkedtetek meg? Milyen volt a lánykérés?
2013 januárjában ismerkedünk meg egy akkoriban menőnek számító belvárosi szórakozóhelyen, a véletlennek (vagy nem is volt véletlen 🙂 ) köszönhetően. Én egy nagy létszámú baráti társasággal voltam, szülinapot ünnepeltünk. A férjem pedig (akkor még aktív olimpiai bajnok kajakosként) a legjobb barátjával benézett a szórakozóhelyre.
Pénteki nap volt, és ez azért is érdekes, mert ők pénteken éjszakába nyúlóan sosem mentek szórakozni a szombat kora reggeli edzés miatt, de valamiért azon a januári pénteken mégis benéztek erre a szórakozóhelyre. A férjem a tömegben kiszúrt engem, és figyelte, melyik asztalhoz ülök le. A baráti társaságban felfedezte egy régi ismerősét (az én akkori egyetemi évfolyamtársamat), akihez odament, és megkérdezte ki vagyok. Ezt követően az évfolyamtársam (ittasan persze) elkiáltotta magát úgy, hogy az egész asztaltársaság hallotta: „Noémi! Gyere már ide! Bejössz a haveromnak.” Mindenki engem nézett, irtó kínos volt, a leendő férjem pedig azonnal a kezeibe temette az arcát. Kicsit kivártam, majd odamentem hozzájuk és bemutatkoztam, majd elkezdtünk beszélgetni. Így indult minden több mint nyolc évvel ezelőtt.
A lánykérés 2020. július 22- én, egy meleg nyári napon történt a Balaton közepén, egy elektromos jachton, amin ketten voltunk a férjemmel. Fontos hangsúlyoznom, hogy egyáltalán nem számítottam rá! Egy háromnapos hétvégére mentünk Balatonfüredre, nyáron ez nem annyira „extra”. A férjem tudja, hogy a Balaton a második otthonom, így a helyszínválasztás tökéletes volt.
A tervezési idő alatt semmit nem sejtettem, a férjem profi volt. Persze a várt nap előtt voltak akadályok és malőrök – utóbb elmesélte, amin jókat nevettünk a családdal. Illetve én sem könnyítettem meg a dolgát (valamihez volt kedvem, valamihez nem), de ügyesen megoldott mindent, csodaszép nap volt.
Milyen esküvőt álmodtatok meg magatoknak?
Mindketten nagyobb esküvőt szerettünk volna. Nekem a koszorúslányok, mint „kiegészítő” sosem jött be, és nem akartam mást, csak két tanút. A helyszínt a férjem rám bízta, de mindenképpen Budapest és vonzáskörzete jött szóba mindkettőnknél. Így lett végül Etyek, két tanúval, száz fővel.
Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok?
– Az anyakönyvvezetős szertartás (amely mindössze 35 perc volt) a szülőköszöntéssel: egyszerű, de mégis nagyszerű és felettébb megható – sokan sírtunk.
– A kreatív fotózás a first lookkal a vendégek érkezése előtt – nagyon jól sikerült.
– Számomra a vacsora utáni buli volt még nagyon emlékezetes: végigtáncoltam az egészet, nagyon jól éreztem magam.
– A menyasszony „kiváltása” az elrablás után: a férjem ittas, két hossz pillangója éjjel 1-kor a Haraszthy Birtok medencéjében, egy szál alsónadrágban. 🙂
Mi volt, ami miatt a leginkább izgultál?
Szerintem szinte minden menyasszony félelme a „pofára esés”. 🙂 Izgultam, hogy a bevonuláskor – amikor minden tekintet rám szegeződik – el fogok esni (ráadásul 15-20 lépcsőfokon kellett lemennem, amire a vendégek ráláttak). Azon gondolkodtam, hogyan fogok „méltóságteljesen” a földről felkászálódni, de végül szerencsére ügyes voltam. Illetve a ruha hossza is tökéletes lett, ez is nagy segítség volt!
Változtatnál valamin utólag, ha lehetne?
Azért nem változtatnék semmin, mert minden úgy volt jó, ahogy történt. Akkor is tudtam a nehézségeken nevetni, most is tudok. Én lazán kezeltem az esküvőt – a napján is -, nem akartam bosszús lenni, vagy elégedetlen. Nem akartam megfelelni. Egyáltalán nem szerettem volna, hogy minden tökéletes legyen, mi sem vagyunk azok.
Szuper volt a minimális idegbajjal a készülődés alatt: „Nem lesz kész a smink, a haj, már alig van időnk, úristen.” Édesanyám, a család és a barátnőim apró aggodalmaival a nagy napon: „Hol vannak a gyűrűk?” „A fotósok/ videósok itt vannak már?” „Miért nincs még kint az asztalon a vendégajándék?” „A menyasszonyi csokor miért nincs vízben?” „Biztosan jó lesz így az asztalok elrendezése?” „Az ültetőtábla miért nincs a helyén?” „A végleges dekoráció miért nincs kész?” „A vendégek nemsokára itt vannak, és nincsenek még kikészítve a fogadó falatok; most mi lesz?” „Noémi, miért csak pezsgőt iszol? Ismered a vizet?”
… és még sorolhatnám. 🙂
+1: Miért ezt a ruhát választottad?
A ruha kapcsán az első próbán nem volt konkrét elképzelésem, de a második alkalommal már nagyjából tudtam, mit szeretnék. A szalon munkatársai, Niki és Kata hihetetlen szépérzékkel, mérhetetlen kedvességgel és segítőkészséggel rakták össze a ruhámat két-három alapdarabból – a varrónőkkel karöltve –, az ízlésemet maradéktalanul figyelembe véve. Jobbat és szebbet nem kívánhattam volna. Kényelmes és nagyon egyedi ruhára vágytam, ezt képzeltem el, és a Daalarna csapata megalkotta nekem.
Fotó: Tamás Pál, Helyszín: Haraszthy Pincészet, Etyek, Ruha: Daalarna
Te is szeretnél szerepelni rovatunkban? Küldd be nekünk Daalarna ruhás esküvődet ide kattintva. Még több esküvői beszámolót találsz ezen a linken, vagy kövess minket az Instagramon és a Pinteresten még több inspirációért!
