Valódi esküvőket bemutató rovatunkban ezúttal Flóra és Roger nagy napja következik, amelyen az önazonosság, az igényesség és az összhang voltak a legfontosabb kulcsszavak, amelyek összefogták a pasztellszínekben pompázó nagy napot. Íme a mesés képek és a gyönyörű Daalarna menyasszony élményei az esküvőről!
Hogyan ismerkedtetek meg?
Ismeretségünk gyerekkorunkra nyúlik vissza. Mindketten sportolóként nevelkedtünk, én kézilabdáztam, Roger pedig focizik a mai napig, így ugyanazokban a berkekben mozogtunk. Sokáig közömbösek voltunk egymásnak, majd idősebb korunkban egy kerti partin találkoztunk újra ahova még egy másik lánnyal érkezett. Majd egy évvel később kezdtünk beszélgetni. Sportolókként műtét előtt álltunk mindketten, így az első ürügy, amivel írt nekem, az a kórház állapota volt.
Innentől kezdve pedig éjjel-nappal írogattunk egymásnak, kerestük a másik társaság. Én érettségi után voltam, mikor Roger egy balatoni nyaralásra készült a barátaival. Nem akart egyedül menni, így magával hívott.
Mindketten azt gondoltuk, hogy egy nyári kalandnál nem lesz több. Majd egyre jobban megismertük és megkedveltük egymást, és már kilenc éve egy párt alkotunk.
Milyen volt a lánykérés?
Barcelonába utaztunk, az eredeti terv szerint egy focimeccsre. Nem sokkal az utazás előtt derült ki, hogy a Barcelona idegenben fog játszani, így sajnos nem tudunk a mérkőzésre menni. Gondoltam ezt én… Roger persze tisztában volt mindennel. Mivel megvolt a repülőjegyünk, nem volt más választás, utaztunk. Érkezésünk után a nyakunkba vettük a várost, és az első utunk a Güell parkba vezetett. Reggel mentünk, így nem volt annyira sok turista. Szerettem volna egy közös képet azon a ponton a parkban, ahol a legszebb a kilátás. Megkértem Rogert, hogy szóljon egy turistának, hogy fotózzon le minket.
Elkezdett kutatni a táskájában, hogy ő szomjas, iszik egy kicsit, és mindenféle ilyen mondvacsinált indokkal húzta az időt. Én már kezdtem kicsit mérges lenni.
Mondtam is sértődötten, hogy jó, akkor mindegy, menjünk, és elmentem. Mint kiderült később, nem találta a gyűrűt a táskában. Ekkor Roger utánam jött, és mondta viccesen, hogy gyere, menjünk vissza, megkérek valakit. Persze nem gondoltam az utólag már vicces szófordulatra. Visszamentünk megkért egy turistát, hogy fotózzon le minket. Gyorsan be is avatta abba, hogy mi fog történni. Beálltunk a fotóra, és egyszer csak letérdelt, kezében a gyűrűvel. Én annyira zavarba jöttem az addigra odagyűlt turistáktól és az egész helyzettől, hogy csak annyit mondtam: „Tényleg?” Persze aztán igent mondtam, az emberek pedig ujjongva tapsoltak nekünk. Nagyszerű nap volt.
Mi volt az esküvőtök koncepciója, milyen napot képzeltetek el magatoknak?
Nagyon sok fotót, videót, vlogot, weboldalt felkutattunk, így a végére pontos képet kaptunk arról, hogy mit szeretnénk. Ez volt egyébként az a pont, hogy eldöntöttem, ezzel szeretnék foglalkozni. Nekünk a kezdetektől volt esküvőszervezőnk, aki nagyon nagyban megkönnyítette a dolgunkat. Akkor még Ausztriában éltünk, így nagyon fontos volt számunkra egy olyan profi ember, mint Szandi (Wedding by Alexandra), akiben vakon meg tudtunk bízni.
Az egyetlen koncepciónk az volt, hogy minden önazonos legyen.
Nem szerettünk volna másnak mutatkozni az esküvőnkön, mint akik valójában vagyunk. Fontos volt az igényesség és az összhang, ami a meghívótól egészen a tortáig jelen legyen. Talán azt mondhatom, hogy minden mindennel összhangban volt. Az esküvő előtt mindig elképzeltük, hogy majd vajon milyen lesz. A nagy nap végül minden képzeletünket felülmúlta. Egyszerűen minden egyben volt.
Mennyire voltak konkrét elképzeléseid, fix szolgáltatóid már jóval a nagy nap előtt?
Mint említettem, én a saját esküvőnk szervezése közben találtam meg az álomszakmámat és lettem okleveles esküvőszervező. Mivel volt esküvőszervezőnk, akiben teljes mértékben megbíztunk, így minden szolgáltatót az ő ajánlásával választottunk. Az érdekesség talán az, hogy volt egy-két szolgáltató, akiknek a munkásságát már régóta követtem és kinéztem őket, aztán később kiderült, hogy velük az esküvőszervezőnk is együttműködésben áll.
Hogyan, mennyi idő alatt szerveztétek meg az esküvőt? A koronavírus miatti korlátozások mennyire nehezítették meg számotokra az esküvőszervezést?
Mi két évig szerveztük az esküvőt, de nem a koronavírus miatt. Nehezen találtuk meg a számunkra tökéletes helyszint. Mivel a férjem és a baráti körünk nagy része sportoló, ezért volt egy elég szűk idősávunk a nyárban, ami szóba jöhetett. Ez már az esküvőszezon közepe volt, a legtöbb hely telített volt, illetve valamiért mindig úgy érzetük, hogy még mennünk kell tovább, szeretnénk más helyeket is látni. Úgyhogy ez volt az az ok, ami miatt úgy döntöttünk, hogy akkor legyen az esküvő 2021-ben, hiába volt a lánykérés 2019 májusában. Jól döntöttünk, ugyanis nekünk az első dátumunk Covid-szempontból tökéletes volt, nem kellett egyszer sem a halasztáson gondolkodnunk. Így utólag látva a dolgokat talán azt mondhatom, hogy sorsszszerűen alakult az egész.
Hogyan találtátok meg végül az ideális helyszínt?
Sokáig keresgéltünk, mert előszőr csak a Balaton-parti esküvőben gondolkodtunk. Aztán mivel mindig valami hiányérzet maradt bennünk, elkezdtünk nyitni más irányba is. A sokadik helyszínajánló után találtunk rá a Deák Udvarházra, ahová rögtön el is mentünk és beleszerettünk. Két napra rá pedig szerződtünk is velük.
Mi volt az álmotok a dekorra, a meghívókra és a grafikára vonatkozóan?
Hozzám a rózsaszínes, pasztelles színvilág áll közel, és a kedvenc virágom a bazsarózsa. Így adta magát, hogy ilyesmi hangulatú dekort szeretnénk. Fontos volt, hogy elegáns legyen, de mégis kicsit bohó kivitelben. Szabina a Sabina Decorstól tökéletesen valósította meg az elképzelésemet. Átbeszéltük a koncepciót, de minden másban szabad kezet adtunk neki. A végeredmény pedig gyönyörű lett. Nem csak a látvány, de az illatok is eszméletlenek voltak a sok élő virágtól. Számomra álomdekor volt.
Meghívó tekintetében biztosan tudtuk, hogy nem szeretnénk rá idézetet és semmi lényegtelen információt sem. Végül egy sima kétoldalú meghívót készítettek nekünk a legfontosabb információkkal egy jópofa szöveg kíséretében, de olyan grafikával és megjelenéssel, ami az esküvőnket jellemezte. Ez az este későbbi részében visszaköszönt a szelfibox keretében is.
Mi volt a catering koncepciója, milyen ételeket választottatok a vendégeknek?
A vacsorát és a vendégváró ételeket a Deák Udvarház készítette. Saját konyhával és egy nagyon tehetséges és profi séffel készítik a finomabbnál finomabb ételeket. Nagyon nagy választék volt, amiből válogathattunk. Hagyományos magyar ételek voltak, de kicsit újragondolva. Nagyon elégedettek voltunk az ételek minőségével és a mennyiségével is.
A tortát és a desszertasztalt pedig az Egy csipet torta készítette. Itt szerettünk volna kicsit elrugaszkodni a magyar hagyományos süteményektől és egy különlegesebb, nem annyira hétköznapi vonalat választottunk. A tortánk egy háromemeletes naked torta volt a dekorációhoz illő élővirágokkal díszítve. A három emelet három különböző ízt takart. A desszertasztalon pedig tartok, choux-k, cake popok, macaronok, pohárkrémek voltak. Gyönyörű és isteni finom volt minden.
Hogyan esett a választásod erre a különleges Daalarna esküvői ruhára? Milyen élményeid vannak a ruhapróbákról?
A Daalarna munkásságát már elég régóta követem. Egyszer még kislány koromban az egyik szépségkirálynő-választást néztem, amikor megakadt a szemem a csodaszép ruhákon, amelyek Daalarna ruhák voltak. Talán itt kezdődött minden. Utána mikor a tévében valamelyik híresség vagy műsorvezető Daalarna ruhát viselt, egyből felismertem és mindig mondtam is anyukámnak. Ő sosem értette, hogy honnan tudom ezeket, hiszen maga a divat világa sportolóként sosem állt annyira közel hozzám.
Így amikor a menyasszonyi ruha keresgélése aktuálissá vált, nem kellett sokat gondolkodnom, hogy hová szeretnék elsőnek menni. Kinéztem több modellt is, de ami végül „a ruha” lett, nem volt köztük. Én teljes mértékben megbíztam a szalonban dolgozó lányokban, akik az első ruhapróbán vártak minket, és úgy léptünk ki az ajtón, hogy tudtam, megvan a ruha. Az, hogy Niki és Kata mennyire profik és értik a dolgukat, mi sem mutatja jobban, minthogy a nyolcadik ruha, amire a próba végén azt mondták, hogy szeretnék, ha felpróbálnám, lett végül „a ruha”. Én sosem hittem el, hogy létezik az a bizonyos érzés, ami hatalmába kerít, amikor megvan az álomruha, de tényleg így van. Egy pici változtatást kértem csak rajta, így a ruha teljes mértékben az egyéniségemhez illett és tökéletesen éreztem magam benne a nagy napon.
Imádtam a Daalarnába járni a próbákra. A környezet, a kedvesség a profizmus mindig lenyűgözött. Mondtam is Mariann-nak, mikor átadta a kész ruhát, hogy olyan rossz érzés, hogy vége van és nem kell már többet jönnöm. 🙂
Mit szóltak a ruhához a vendégek és a férjed?
Itt átadnám a szót a férjemnek, hogy mondja el ő, mit szólt, mikor előszőr meglátott:
„Őszinte leszek, azt gondolom ilyenkor a férfiak nagy nyomás alá vannak helyezve, hogy milyennek fogják látni a menyasszonyukat a nagy napon, hogy milyen érzéseket csal ki az első pillantás, esetleg könnyeket ad-e a vőlegény szemébe vagy pont az ellenkezőjét. Pont ugyanebben a cipőben jártam én is. Nagyon izgultam a nagy napon a first look alkalmával, amikor annyi idő eltelte után (gondolok itt az menyasszonyi ruha kiválasztása és az esküvő napja között eltelt időre) először láthattam meg a kedvesemet a kiválasztott Daalarna ruhában. A megpillantás alkalmával tudatosult bennem, hogy kár volt bármiféle izgalom, mert a feleségem egyszerűen maga volt a tökély, sosem láttam még olyan szépnek, mint abban a pillanatban, eggyé vált a ruhával és tündökölt benne”
“Nem a ruhát láttam szépnek, hanem a feleségemet a Daalarna ruhájában.”
Mesélsz kicsit a többi részletről is a megjelenéseddel kapcsolatban?
Azt gondolom, hogy könnyű volt velem, mint menyasszonnyal. A sminkemet Huszka Barbara készítette, és már a próbasmink alkalmával sikerült megtalálnunk a közös hangot. A frizurámat Berkesi Lívia készítette. Biztos voltam benne, hogy kontyban szeretném majd viselni a hajamat, hiszen nem szerettem volna, hogy bárhogy is eltakarja a ruhát. Az első frizura, amelyet Lívi elkészített a próba alkalmával lett a végleges is. Annyira tetszett és pont olyan volt, amilyet szerettem volna, hogy mondtam neki, nem is kell, hogy megnézzünk más stílust vagy fazont, nekem ez tökéletes. Összeségében én annyira bíztam a szolgáltatóinkban, hogy teljes mértékben rájuk mertem bízni magamat.
Ha 5 szóval kellene jellemezned, milyen volt az esküvőtök?
Önazonos, felemelő, laza és bizalmon alapuló (minden tekintetben).
Milyen emlékeid vannak a nagy napról?
Eleinte nagyon sok mindenre nem emlékeztünk az adrenalin és a boldogság miatt. Aztán ahogy átbeszéltük az eseményeket a vendégekkel, úgy jöttek elő az emlékek. Talán ami a legjobban megmaradt, hogy olyan nyugodt volt mindenki. Mi is és a vendégek is. Az események csak folytak egymás után, és mi tényleg meg tudtuk élni az egészet. Sok sírás is volt, de még több nevetés. Tényleg életünk legjobb bulija volt. Semmihez sem fogható számunkra.
Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok és legszebb élmények?
Számomra a legszebb pillanat az volt mikor Rogerral először megpillantottuk egymást. Ketten voltunk csak azokkal a szolgáltatókkal kiegészítve, akiknek ilyenkor ott kell lenni. Én nagyon szerettem volna, hogy bensőséges legyen és tényleg csak a miénk legyen ez a pillanat.
Valamint az egymásnak tett fogadalmunk. Ez volt szerintem az, amikor az addig is sziklaszilárd akaratunk még szilárdabb és biztosabb lett. Ezen felül sok olyan dolog történt, ami nagyon emlékezetes volt. Szép beszédet kaptunk a vacsora előtt a nővéremtől és Rogertől is. Anyukámnak ezen a napon volt a születésnapja és olyan emberek vettek minket körül, akik számunkra a legfontosabbak. Nagyon sokat nevettünk és szerintem mindenkiben egy jó emlékként maradt meg ez a nap.
Milyen volt a zene? Meddig tartott a parti? Volt nyitótáncotok?
DJ mellett tettük le a voksunkat és nagyszerű hangulatot csináltak a fiúk. Minden korosztály jól tudta magát érezni és táncolt, bulizott. Hajnali háromig ropta a násznép, majd utána (mivel a nyár egyik legmelegebb napját fogtuk ki: 41 fok volt aznap), még jó sokáig kint beszélgettek, iszogattak a tó partján.
A nyitótánccal eléggé meggyűlt a bajunk, mert magasra tettük a lécet. Nehezítette a dolgot az, hogy Ausztriában éltünk, és csak hétvégén volt lehetőségünk hazautazni. Tudtuk, hogy szeretnénk egy kicsit látványosabb és színvonalasabb táncot. Végül Baján találtunk rá Pestality Biankára, akitől pont azt kaptuk amit szerettünk volna, és nagyon hálásak vagyunk neki, hogy nagyon rövid idő alatt ki tudta hozni belőlünk a maximumot. Egyikőnk sem rendelkezett alap tánctudással, úgyhogy a vendégeink is csodálkozva nézték, hogy ezt így össze tudtuk rakni, ahogy végül sikerült. Nagy sikere volt.
Mi volt, ami miatt a leginkább izgultál az esküvő előtt?
Furán hangzik, de nem volt ilyen. Onnantól kezdve, hogy rátaláltunk az esküvőszervezőnkre, Szandira nem volt olyan dolog, amin izgulnom kellett volna. Annyira nagy volt a bizalmunk felé, hogy tudtuk, ha valami baj is lesz, azt ő úgy meg fogja oldani, hogy nekünk fel sem fog tűnni.
Nagyon profinak gondolom a csapatot, akik körülvettek minket és maximális bizalmat tápláltunk mindenki felé. Talán ezért lehetett, hogy nem volt miért izgulnunk.
Volt rossz emléked vagy olyan részlet, amit megváltoztatnál utólag?
Rossz emlékem nem volt. Talán a vendégvárás része egy picit zavaros volt, amiben nagy szerepet játszott az időjárás, hiszen az év egyik legforróbb napját sikerült kiválasztanunk. Ezért az eredetileg szabadtérre tervezett vendégvárást bevitték a légkondicionált előtérbe és talán ettől lett egy pici kavarodás. De összeségében szerintem ez nem rontott az összhatáson.
Hol készültek ezek a különleges kreatív fotók?
Mivel Ausztriában éltünk, szerettem volna, ha a kreatív fotózást ebben az országban tartjuk. Volt egy hely, ami már régóta le volt nekem mentve, mint bakancslistás célpont. Ekkor jött az ötlet, hogy utazzunk el oda és legyen ott a kreatív fotózás. A helyszín, az Olpererhütte tőlünk 300 kilométerre volt. Találtam egy a közelünkben élő magyar fotóst, aki kellően elszánt volt ahhoz, hogy végigcsinálja ezt velünk. A hüttét csak gyalogosan lehetett megközelíteni és végig benne a volt a pakliban az a rizikófaktor, hogy fent a hegy tetején ködös idő lesz, és nem fog látszódni a kilátásból semmi.
Mivel egy eléggé Instagram-kompatibilis helyről van szó, turistákkal is számolnunk kellett. Reggel fél 6-kor indultunk neki a túrának, amit menyasszonyi ruhában és öltönyben tettünk meg, mert gondoltuk, hogy útközben is lesz több olyan lehetőség, ahol fotózni lehet.
700 méteres szintkülönbséget tettünk meg, és három órán keresztül túráztunk felfelé.
Őrült egy kaland volt, de a végeredmény szerintem mindent megért. Bár nem ajánlom a menyasszonyi ruhában túrázást, de ha esetleg más erre vetemedne, akkor megnyugtatásul elárulom, hogy a Daalarna ruhám ezt is simán kibírta. 🙂
Sikerült elutaznotok nászútra, vagy még várat magára?
Sajnos még nem. Mivel Roger élsportoló így elég korlátozottak a lehetőségek, hogy mikor tudunk nyaralni menni, valamint a kiválasztott úti cél sajnos még a világjárvány miatt nem nyitotta meg kapuit a turisták előtt. Bízunk benne, hogy hamarosan erre is sort tudunk keríteni. Viszont én az javaslom minden ifjú párnak, ha még csak pár napra is, de utazzon el kicsit az esküvő után, mert tényleg kell az a fajta pihenés és kettesben lét, amivel lezárjátok ezt a gyönyörű időszakot.
Esküvőszervező: Wedding by Alexandra, Menyasszonyi ruha: Daalarna, Helyszín: Deák Udvarház, Dekoráció: Sabina Decors, Ceremóniamester: Siposhegyi Zoltán, Szertartásvezető: Simai Marianna, Fotó: Olaszphoto, Kreatív fotó: Dalida Jákli Fotografie, Videó: Plus Wedding Films, Dj: Your Event DJ, Vőlegény ruhája: Hugo Boss és Lavard, Smink: Huszka Barbara, Haj: Berkesi Lívia, Torta és desszert: Egy csipet torta, Meghívó: Blue Bird Design, Tánc: Pestality Bianka, Gyűrűk: Zosha Works, Szelfigép: SelfieMe
Te is szeretnél szerepelni rovatunkban? Küldd be nekünk Daalarna ruhás esküvődet ide kattintva. Még több esküvői beszámolót találsz ezen a linken, vagy kövess minket az Instagramon és a Pinteresten még több inspirációért!
