Laza, egyedi, felszabadult, szeretettel teli, igazi – ezekkel a szavakkal jellemezte gyönyörű Daalarna menyasszonyunk, Zsumi és párja, Alfi életük nagy napját. Az ifjú párt rengeteg kihívás elé állította a 2020-as COVID-helyzet, de végül mindet legyőzték, és boldogan mondták ki egymásnak az igent egy verőfényes őszi napon. Olvassátok el Zsumi rendkívül szórakoztató beszámolóját arról, hogyan szervezték meg a csodás októberi esküvő minden egyes részletét egy világjárvány közepette.
Hogyan ismerkedtetek meg?
A férjemmel, Alfival (Alfréd) az egyik legnépszerűbb diplomás társkereső oldalon ismerkedtünk meg 2016 augusztusában. Akkon én már hosszú ideje szingli voltam, és a barátnőm kényszerített a regisztrációra, annak ellenére, hogy nekem nem sok bizodalmam volt a dologban. Később kiderült, hogy a párom is így került fel az oldalra, az egyik barátja nyomására. Nagyon nagy szerencsénk volt, mert néhány hét után megtaláltuk egymást. Az első levelét végigröhögtem, mert reagált minden hülyeségre, amit a profilomba beleírogattam. Aztán a levelezésből gyorsan telefonálás lett, abból pedig több órás napi skype-olások.
Néhány hét beszélgetés után csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy ő Frankfurtban dolgozik, és hogy ez probléma-e?
Nem tagadom, egy kisebb sokkot kaptam, hiszen a profiljához a szülővárosa, Hévíz volt beállítva. Pár másodpercnyi kínos csend után ironizálva rávágtam: „Áh, dehogy probléma.” Mert bizony én addigra őt már iszonyatosan megkedveltem. Aztán októberben hazajött szabadságra, akkor találkoztunk először személyesen. Egy ironmanes Matchboxot kaptam tőle az első randin, amitől valószínűleg más lány kiborulna, de én teljesen odavoltam tőle, hogy nem egy megszokott dologgal, hanem egy személyes aprósággal lepett meg. Azóta is a táskámban hordom.
Milyen volt a lánykérés?
A lánykérésre, amire egyáltalán nem számítottam, 2018. május 20-án, egy szép tavaszi napon, Pünkösdkor került sor. Szépen fejlődött a kapcsolatunk, időközben Frankfurtból Bécs lett, de nem gondoltam, hogy Alfi már a nagy kérdésen gondolkozik. Tudni kell róla, hogy imád túrázni. Én nem, de valahogy mindig sikerül felrángatnia egy hegyre.
Ezen a napon se volt másképp. A Szent György-hegyre próbáltuk felküzdeni magunkat. Nagyon meleg volt, és én nem sokkal a teteje előtt kiborultam, hogy nekem elegem van, miért kell ezt csinálni velem mindig, és kérem a Kinder tojást, amit útravalónak a táskába tettünk. Ő persze nyaggatott, hogy már csak azt az egy lejtőt kell kibírni, leülünk és megkapom a csokimat. Duzzogva felszenvedtem magam a csúcsra. Leültünk, mérgelődve mondtam neki, hogy nem kell a Kinder, már nem izgat, menjünk végre haza. De ő csak erősködött. A Kinder tojásban volt a gyűrű… A kezeimből kiszaladt a vér, a fejem zsongani kezdett, a torkomban gombóc lett.
Ránéztem, ő pedig feltette a kérdést. Én igent mondtam.
Mi volt az esküvő koncepciója, milyen napot képzeltetek el magatoknak?
A baráti körünkben mi ebből a szempontból sereghatók voltunk, így mire elérkeztünk a saját esküvőnk megszervezéséhez, már jó sok tapasztalattal vágtunk bele a dologba és tudtuk, hogy mit nem akarunk. Néhány alap dologban már a legelején megegyeztünk. Szerettük volna, hogy az esküvőnk ne legyen semmilyen szempontból anyagi teher se a családunknak, se a barátoknak, ezért úgy döntöttünk, hogy a költségeket teljes egészében mi álljuk, és nászajándékként is személyes meglepetéseket várunk pénz helyett. Nem volt konkrét költségvetésünk, amennyit össze tudtunk gyűjteni, annyiból gazdálkodtunk.
A másik fontos dolog pedig az volt, hogy ez a nap rólunk szóljon. Ne arról, hogy megfeleljünk másoknak, ne arról, hogy bájcsevegjünk az illemből meghívott rokonokkal, hanem az esküvőnk olyan legyen, mint amilyenek mi vagyunk, és együtt tölthessünk egy napot azokkal, akik a mindennapjaink részesei és akiket szeretünk.
Őszi esküvőt szerettünk volna, mert minket minden fontos dátum októberhez köt (a szülinapjaink, az első randi, stb.) Az időpont kiválasztása pedig úgy történt, hogy egy újévi látogatás alkalmával a barátnőm viccelődve megjegyezte, hogy „Legyen a szülinapom, az idén úgy is szombatra esik.” Így lett az esküvőnk napja 2020. 10. 10.
Persze akkor még a COVID-ról szó sem volt. 2020 januárjában kezdtük meg a szervezést. Az izgalmak csak ezután jöttek.
Hogyan találtátok meg az ideális helyszínt?
A helyszín kiválasztása viszonylag gyorsan megvolt, bár elég sok utánajárást igényelt. Ez az egyik olyan dolog, amit nem lehet megúszni a szervezésben. El kell menni, meg kell nézni, beszélni az illetékessel, ami lássuk be, még online előismeretek után is rengeteg idő. Nekünk ezt nehezítette, hogy Bécs volt a kiindulópontunk. Mivel a férjem családja és barátai hévíziek, illetve a környékről valóak, logikusan a Balaton nyugati csücskét választottuk helyszínként, mert így csak az én oldalamról érkezők szállásáról kellett gondoskodni.
Rengeteg utánajárás után két opció körvonalazódott: választunk egy olyan helyszínt, ahol a ceremónia és a lakodalom egyben lebonyolítható, stílusos és exkluzív, drágább, de egyszerűbb lesz a szervezés, viszont nem látják szívesen a gyerekeket. Vagy az egyik általunk nagyon kedvelt és jól ismert étteremben tartjuk a mulatságot és a ceremóniának keresünk egy másik helyszínt. Ez utóbbinál jóval alacsonyabb költségekkel számolhattunk, és a családias, baráti légkör, amit kerestünk, abszolút megvolt, de szervezést illetően több problémát jelentett. Végül a második megoldás mellett döntöttünk, mert nekünk fontos volt, hogy mindenki, kicsik is és nagyok is jól érezzék magukat a nagy napunkon. Így lett a vacsora és a mulatság helyszíne a keszthelyi Tompos Étterem.
Már csak a ceremóniának kellett egy alkalmas helyszínt találni. Szerettünk volna Balaton-parti esküvőt, de az önkormányzat októberben már nem vállalt szabadéri szertartást. Vonakodva nézegettem a Festetics-kastély ajánlatait, mert ugyan elképesztően szép helyeken lehet kimondani náluk a boldogító igen és mindenre kiterjedő ajánlatokat adnak, én nem vagyok az a királylányos fajta. Aztán véletlenül rátaláltam a kastély Bormúzeumára, ami nem szerepelt még az esküvői katalógusban. A gyönyörűszép pincét néhány évvel ezelőtt újították fel, de nem volt látogatható egy ideje, és képeket is alig lehetett róla találni. Valahogy mégis éreztük, hogy ez lesz a mi helyünk.
Írtam egy szívhez szóló, kedves levelet, amiben kifejtettem, hogy nekünk csak a polgári szertartásra kell a hely, és igazán nem vagyunk sokan, kevesebben, mint százan, annak is egy jó része gyerek és bár tudom, hogy nincs az ajánlatban, de mi nagyon-nagyon szeretnénk, ha…
Egy hét és néhány e-mailváltás után így lett a ceremóniánk helyszíne a Festetics Kastély Bormúzeuma.
Hogyan, mennyi idő alatt szerveztétek meg az esküvőt? A 2020-as események mennyire nehezítették meg számotokra az esküvőszervezést?
A konkrét szervezést 2020 januárjában kezdtük el az októberi esküvőnkre. A munkáim során rengeteg tapasztalatot szereztem a rendezvényszervezés terén, és a barátnők révén az esküvőkről, így nem volt kétségem afelől, hogy ezt meg tudjuk csinálni. Bár már akkor tudtam, hogy külföldről nem lesz egyszerű.
Aztán jött a COVID… A „nem lesz egyszerű”-ből egyik napról a másikra totális káosz és bizonytalanság lett.
Nem csak mi nem tudtuk, hogy mi lesz, de a szolgáltatóink is csak reménykedtek. A szerencsénk ebben a helyzetben az volt, hogy a márciusi zárás előtt az igazán nagy dolgokat már lefoglaltuk. Megvolt a helyszín, az étterem, a szertartás időpontja, a fotós és a DJ. Viszont maradt néhány dolog, ami mindenképpen a személyes jelenlétünket igényelte. Ilyen volt a virágos és a sütemény kiválasztása, melyeket a határok lezárása miatt júliusban tudtunk fixálni. És persze ide sorolandó a menyasszonyi ruhapróba is.
Nagyon sok kompromisszumot kellett megkötnünk, a tűréshatárunk jelentősen kitágult, és bizony lemondásokkal is járt ez a helyzet bőven, hiszen ahogy közeledett a dátumunk, úgy hoztak hétről hétre újabb szabályokat és nehezítéseket. Viszont nem csak mi kellettünk ahhoz, hogy végül az esküvőnk megvalósulhasson, hanem a szolgáltatóink is. A mai napig hálásak vagyunk mindenkinek, akivel együtt dolgoztunk, mert a Daalarnatól kezdve az éttermen át a virágosunkig mindenki azon volt, hogy a nagy napunk létrejöhessen. Teljes szívből drukkoltak és segítettek nekünk, és az ő emberi hozzáállásuk nélkül nem biztos, hogy ez az esküvő megvalósult volna.
Mi volt az álmotok a dekorra, a meghívókra és a grafikára vonatkozóan?
A dekorációval kapcsolatban nem voltak túlzott elképzeléseink, mert már az elején eldöntöttük, hogy mi magunk valósítjuk meg. A lényeg az volt, hogy egységes legyen az összkép. Szerettünk volna színeket az esküvőn, így a vezető szín a pávakék lett, amit az ősz árnyalataival, zölddel, bordóval, narancssárgával, sárgával egészítettünk ki, leheletnyi arannyal megbolondítva. A sógornőm grafikus, így tervezett nekünk egy saját logót, ami aztán több helyen is megjelent. Ő készítette a meghívónkat és az egyéb szerkesztési munkákat, a megvalósítást pedig egy keszthelyi nyomdára bíztuk. Az étterembe nem terveztünk túl sok dekorációt, mert tapasztalataink szerint az addig tart, amíg le nem ülünk az asztalhoz. 🙂
A virágtartókat Alfi készítette, az asztalszámokként használt tököket az unokahúgaink rajzolták meg, az asztalokon Apósom házi borai és pálinkái sorakoztak, amiket számunka fontos filmekből vett kifejezésekről neveztük el. Az ülésrendet egy óaranyra festett bicikliküllőből csináltam. A meghívó szövegét Varró Dani Randi című versét segítségül hívva én fogalmaztam meg, ahogy a menülapot is. A kastély borospincéjében pedig 25 darab 50 l demizsont szereztünk be, amibe magunk által szedett alsópáhoki nádat tettünk, hogy így idézzük meg a Balaton parti esküvőt. Ezt egészítették ki a kastély és a catering által biztosított zöld székek és terítők.
A szívünket és lelkünket beletettük, és ez az, ami megmaradt a velünk ünneplőkben is.
Mi volt a catering koncepciója, milyen ételeket választottatok a vendégeknek?
A catering nálunk két részből állt. Az étteremben az esküvői vacsoránál egy hagyományos és kiadós menüsort választottunk húslevessel és sültes tállal. Egyszerűen szerettünk volna mi is egy jót enni. 🙂 Ezen kívül pedig a ceremónia előtt is vendégül láttuk a meghívottjainkat egy kis fogadás keretében, amivel kapcsolatban nagyon jó partnerre találtunk Szita Balázs személyében. Borospincéről lévén szó, a frissítők mellet három féle bort választottunk, amihez Balázs ajánlott ízvilágában illeszkedő süteményeket és pogácsát. Álomszép volt. De ahogy az lenni szokott, egyetlen egy szeletet sikerült megkaparintanom a szertatás után, amit a kocsihoz menet, futtában elfogyasztottam.
És a sütemények + menyasszonyi torta?
A vacsorához kapcsolódó sütemények megtalálása nem volt egyszerű. Hogy választ az ember süteményt, ha a határzárak miatt nem tud hazajönni és kipróbálni? Ennek folyományaként júliusban volt egy hétvége, amikor hat cukrászdát látogattunk meg, és egész nap nem ettünk mást csak a lakodalmas kínálatot. Végül Zalaszentgróton találtunk egy pici cukrászdát, ami teljes egészében megfelelt az elvárásainknak. A menyasszonyi tortával kapcsolatban mi is azt szerettük volna, hogy a különböző szintek más-más ízvilágot képviseljenek és háziasan finom legyen. Ebben a tündéri Gyöngyi néni volt a segítségünkre, aki Vonyarcvashegyen készítette el a pávakék háromszintes tortánkat őszi dekorelemekkel, a logónkat megformáló tortadísszel a tetején.
Hogyan esett a választásod erre a különleges Daalarna esküvői ruhára? Milyen élményeid vannak a ruhapróbákról?
Nagyon régóta nyomon követtem Benes Anita munkáit. Minden kollekcióból megvolt a kedvencem, és tudtam, hogy ha egyszer odáig jutok, egy általa tervezett ruhát szeretnék viselni az oltárnál. A ruhák nézegetésébe bevontam a férjemet is, mert kíváncsi voltam a véleményére, de természetesen a végső döntést egyedül hoztam meg. A COVID-helyzetből adódóan a ruhaválasztásom nem volt egyszerű. Az eredeti március 30-ai időpontból május lett. Az első ruhapróbámra gyakorlatilag úgy szöktem át a határon. 🙂 El lehet képzelni, milyen idegállapotban érkeztem meg a szalonba. Akkor még nem gondoltam, hogy többi időpontom is ilyen kalandos lesz.
Amikor totálisan szétesve megérkeztem a próbaterembe, Kata fogadott, aki rengeteget segített a közvetlenségével és nyugodtságával, és nem utolsó sorban a tapasztalatával. Bár úgy gondolom, hogy ruhaválasztás szempontjából nem voltam annyira elveszett lélek, mégis voltak olyan pillanatok, amikor jól jött egy külső személy elfogulatlan vélemény. A ruhám és a Daalarna volt az egyetlen biztos pont az esküvőszervezésben. Tudtam, hogy bármi is lesz, akárhány próbát is sikerült megvalósítani, a ruhám elkészül a nagy napra. El sem tudom mondani, hogy mekkora terhet vettek le ezzel a vállamról. Végül az OCEAN kollekcióból választottam az alapruhámat, amit egy kicsit módosítottunk, hogy hozzám illőbb legyen. A szoknya részhez a fehér helyett púderszínű tüllt választottam, amihez kapcsolódva a csipke alatti felső rész is ugyanebben a színben készült.
Minden ruhapróba egy élmény volt, és bár sajnos a korlátozások miatt nekem nem adatott meg, hogy anyukámmal és a barátnőimmel válasszam ki a ruhámat, a Daalarnánál történt minden látogatásomnál mintha egy profizmussal és precizitással megspékelt barátnős találkozóra mentem volna.
Mit szóltak a ruhához a vendégek és a férjed?
Én nem hercegnős ruhát szerettem volna, hanem tündéreset. Olyat, ami nem feszít, nem szúr, nem érzem úgy, hogy 100 kilót cipelek egész nap, hanem könnyű, lenge, kényelmes és közben csodálatosan szép. A virágkoszorúval a fejemen a vendégek szerint olyan voltam, mint egy erdei tündér, szóval azt hiszem, sikerült elérni a célom.
Mesélsz kicsit a többi részletről is a megjelenéseddel kapcsolatban?
A megjelenésemmel kapcsoltban nem szerettem volna másképp kinézni, mint amilyen vagyok valójában. De mégis kellett valaki, aki eltünteti az óriási szarkalábakat és ráncokat, amiket beszereztem a szervezési időszakban és szerencsére itt is támaszkodhattam a barátnőmre, aki elkészítette a sminkemet. Mivel virágkoszorút viseltem, ezért nem gondoltam, hogy szükségem lenne hajszobrászatra a nagy napon. Az esküvő előtt egy héttel a fodrászom megigazította és befestette a hajamat, a frizurát magamnak készítettem.
A kiegészítők tekintetében a virágkoszorúm harmonizált a csokrommal és az esküvői dekorációval. A ruhámhoz választottam egy mályvaszínű bársonyövet, ami tökéletesen illett a púderes árnyalatához. A cipőm végül egy halványkék balerinacipő volt, hogy legyen valami bolondos is a szettben. Ékszerként egy, a nagymamámtól kapott, a családban öröklődő, régi aranyfülbevalót viseltem bordó kővel a közepén. Anyukám, amikor a szertartás előtt meglátott, adott nekem egy apró fehér gyöngyös karkötőt. Így lett rajtam valami új, valami régi és valami kék.
Ha 5 szóval kellene jellemezned, milyen volt az esküvőtök?
Laza, egyedi, felszabadult, szeretettel teli, igazi.
Milyen emlékeid vannak a nagy napról?
Nagyon furának fog tűnni, amit mondok, de én még mindig nem dolgoztam fel magamban ezeket az élményeket, és ezt a lehető legpozitívabban kell érteni. Egyszerűen annyi minden történt, az utolsó pillanatokban is módosítani kellett dolgokat, százfelé kellett figyelni és még sorolhatnám, de egy valamire nagyon emlékszem.
Az egész nap iszonyatosan pörgős volt, mert a páros fotózásunkat az időjárás miatt vasárnapról át kellett tennünk az esküvőnk napjára szombatra, és ez felborította rendesen a menetrendet. Próbáltam elkészülni, mire Alfi odaér hozzám a fotósunkkal, Dáviddal. Felvettem a ruhát, a cipőt és a kiegészítőket, és amikor a barátnőm elkezdte feltűzni a fátylam, egyszer csak iszonyatosan megkönnyebbültem.
Ebben a pillanatban valahogy letisztázódott bennem: akármi is történik, akármi is jön még a nap folyamán, ma férjhez fogok menni életem párjához, és csak ez számít.
Milyen volt a zene? Meddig tartott a parti?
A zenével kapcsolatban már az elején tudtuk, hogy nem szeretnénk zenekart. Fel akartuk idézi a középsulis és egyetemista bulis éveinket, amiben számunkra egy zenekar nem tudott volna segíteni. Szerencsére nagyon jó kapcsolati tőkével rendelkezünk, így a bulihoz is egy ismerős DJ segítségét kértük. Természetesen a COVID itt is közbeszólt.
Sajnos a mi esküvőnk pont beleesett az este 11 órás korlátozásba. Ez azt jelentette, hogy a szépen megtervezett zenei összeállításunk, ami mindenki igényeit kiszolgálta volna, ment a kukába és jött a játék az idővel: hogyan tudunk úgy megvacsorázni, hogy lehetőleg senki ne fulladjon meg, de legyen időnk a bulira is? Nos, akinek kételyei vannak, annak elmondom, hogy lehetséges! A mi társaságunknak sikerült egy olyan bulit csapnia a maradék néhány órácskára, hogy még a megszokott lagzis sztereotípiákat is megvalósítottuk. Volt ugrálás, teljes torokból üvöltve éneklés, közös koreográfia persze vonatozás (a pincérekkel és az étterem tulajdonosával együtt) és ennyi idő elég arra is, hogy valaki annyit igyon Apósom pálinkájából, hogy úgy kelljen hazavinni. 🙂 Kis csúszással végül egy fergeteges háromórás bulit csaptunk.
Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok?
A legemlékezetesebb pillanat számomra a táncunk volt. Nem akartunk menyecsketáncot, ezért azt találtuk ki, hogy a lagziblokkot egy páros koreográfiával fogjuk megnyitni. Egy olyan kétperces mixet vágtunk össze, amire senki nem számított. Az első romantikus szám után teljesen komolytalan dalokat tettünk be, mint a Little Big- Skibidi vagy a Pikotaro-PPAP. A mixet pedig a Walk the Moon: Shut Up and Dance című számával zártuk, ami alatt végül behúztuk az embereket táncolni. Olyan fergeteges hangulatot sikerült létrehoznunk, hogy 11:30-ig meg sem állt a parti.
Mi volt a legszebb élményed?
Nagyon sok szívmelengető pillanat volt azon a napon. Amikor először megláttuk egymást Alfival a teljes esküvői díszben, amikor végigsétáltam a székek közt és láttam a többiek örömét és büszkeségét, amikor megköszönhettük a szüleinknek, a papámnak és a két mamámnak azt, hogy itt lehetünk, hogy összeházasodtunk, de a legeslegszebb élmény az volt, hogy bár jócskán megcsappant létszámmal, de igazából együtt ünnepelhettünk azokkal, akiket szeretünk.
Mi volt, ami miatt a leginkább izgultál az esküvő előtt?
Amiatt, hogy egyáltalán megvalósul-e. 🙂
Volt rossz emléked vagy olyan részlet, amit megváltoztatnál utólag?
Persze, biztos tudnék mondani olyan dolgokat, amik nem úgy történtek, ahogy szerettük volna, minden törekvésünk ellenére sem. De nem fogok. Ezek nélkül a hibák és hiányosságok nélkül nem lett volna ilyen szuper esküvőnk.
Sikerült eljutnotok valahova nászútra?
Csak utaznánk… De ígéretet kaptam a férjemtől annak idején arra, hogy ha megszervezem az esküvőt – amit egyébként ő szeretett volna –, akkor nászútra elmegyünk valami nagyon messze lévő, nagyon meleg és nagyon kék helyre. Remélem, ez hamarosan megvalósulhat, és végre kipihenhetem egy esküvőnk fáradalmait egy pálmafa árnyékában. 🙂
A szolgáltatóink, akiket a legmelegebb szívvel ajánlunk minden házasulandónak:
Menyasszonyi ruha: Daalarna – OCEAN kollekció OCN 404, Öltöny: Németh Gyuláné Szabósága, Búcsúszentlászló, Fa csokornyakkendő: Woodengoods.hu, Étterem: Tompos Étterem, Keszthely, Ceremónia helyszíne: Festetics-kastély, Bormúzeum, Keszthely, Ceremónia catering: Szita Balázs, Kastély Kávézó-Festetics-kastély, Keszthely, Fotós: Bártfay Dávid, Zene és hangosítás: Belovári Tamás- DJ Belo, Keszthely, Gyűrűk: Molnár Megyeri György, Hévíz, Torta: Gyöngyi cukrászdája, Vonyarcvashegy, Virág (csokor, koszorú és asztali díszek): Gede Attiláné, Keszthely, Ásvány ültetőkártyák: Kisdió @kisdio, Egyedi kerámia mágnesek köszönőajándékként: Sártekerő Fazekasműhely, Alsópáhok, Tortadísz: 4U Design, Sütemények: Fantázia Cukrászda, Zalaszentgrót, Nyomda: Ziegler Nyomda, Keszthely
Hogy tetszett ez a csodás októberi esküvő? Te is szeretnél szerepelni Valódi esküvők rovatunkban? Küldd be nekünk Daalarna ruhás esküvődet ide kattintva. Még több valódi esküvői beszámolót találsz ezen a linken, vagy kövess minket az Instagramon és a Pinteresten még több inspirációért!
